Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-14 / 189. szám
'SOTESZL 4 PO II Kistükör Utcák, városok A jóakarata türelmetlenség gyakran sarkall bennünket városainkkal szembeni kritikai megjegyzésekre, s habár ezek, tényleg jószándékból és az előrehaladás érdekében Íródnak, mégis szinte csokorba kötve — olykor az egyoldalúság látszatát keltik. Ez jutott eszembe nemrég, amikor mint üdülő, pihenő ember hazánk második legnagyobb városában, Miskolcon jártam, s akaratlanul is öszehasonlításokra nyílt alkalmam. Anélkül, hogy a rohamosan és a mi méreteinknél érthetően nagyobb ütemben épülő iparvidék centrumát kicsinyes megjegyzésekkel illetném, azt hiszem, másokkal egyetértésben megállapíthatom, hogy egy dologban mi biztosan előnyösebb helyzetben vagyunk és előbb is járunk, mégpedig: városaink parkosításában. Kecskemét kedves — habár még sok lehetőséget rejtegető — Rákóczi úti sétányára, parkjaira, sok-sok pihentető padjára gondoltam, miközben a hosszú miskolci utcákon baktattam és sehol sem leltem egy árnyat adó zugra a közelben. Eszembe jutott Félegyháza lombokkal ékes vasút-utcája, Kalocsa Be- loiannisz-kertje és Baja Du- na-partja, amely még közelről sem olyan, mint szeretnénk, de magában hordja a szebbnek a csíráját... A „patrióta” ébredezett bennem, s a jóleső otthonosság érzetével tértem haza utamról. Igen, észre kell vennünk a szépet, a megszokottat is — s néha, a bíráló tüskék mellett, írni is róla. T. P. A nagybaracskai „töredék A megyénkben idén megépí- ; tésre kerülő 30 ezer négyzetmé- 1 tér útnak a nagybaracskai, ösz- > s zesen négy kilométert kitevő, ! kövezett út építése csak egyik | töredéke. Tegyük hozzá azon> ban: jelentős töredéke, öt szép > utcával és egy tsz-bekötőúttal Jlesz gazdagabb a község, s ez- Jzel a helybeliek régi-régi vá> gya teljesül. Mert a hajdani, >a felszabadulás előtti, képviselői ! ígérgetések minden választás Jután elfelejtődtek. Legalábbis a J képviselő urak részéről. Napközben Az új törvény szerint Oj törvény lépett életbe július elsején: a Magyar Nép- köztársaság Büntető Törvény- könyve. Az új törvény megszületését hosszú előkészítő munka előzte meg, s nemcsak a szakemberek igazságügyi szerveink, de a nagyközönség is érdeklődéssel figyelte az erről szóló híreket. A várakozás érthető volt, hiszen a rohamosan fejlődő életünktől elmaradt, és a múlt rendszer jogalkotásának hibáit is magán hordozó, nem egyszer áttekinthetetlen és kibúvókra alkalmat adó jogrendszerünk egységesítéséről, szinte újjászületéséről van szó. Mi a legfőbb jellemzője az új büntető törvénykönyvnek? Az, hogy társadalmunk fejlődését, jellemvonásait tükrözi, s túlmenően, hogy a dolgozó nép hatalmát védi, erősíti, kifejezi azt a mélységes humanizmust, amely áthatja rendszerünket. Az új törvénykönyv szerint a büntetés célja a társadalom tagjainak visszatartása a bűn elkövetésétől és a megtévedt ember visszavezetése a társadalomba. A törvénykönyv minden egyes paragrafusa az emberek nevelését tekinti elsődleges feladatnak, s az a gondolat és alapelv hatja át, hogy bízunk az emberekben, bízunk nevelésükben, s a megtévedtek megváltozásában. A fentieket tükrözik az olyan új fogalmak is, mint a „tevékeny megbánás”, amely azt jelenti. hogy a büntetés korlátlanul enyhíthető, sőt különös méltánylásra alapot adó esetekben teljesen mellőzhető, ha a vagyon elleni bűncselekmény elkövetője — mielőtt tettét felfedték volna — a kárt megtéríti, és cselekményét a hatóságnak jelenti. Amíg az egyik oldalon a megtévedt ember őszinte megbánását és az okozott kár jóvátételét méltányolva enyhébben bírálja el az új törvény a becsületes útra visszavezethető egyén cselekedetét, ugyanakkor — éppen a társadalom érdekében — következetes szigort tanúsít a spekulánsokkal és korrupt elemekkel szemben, s az eddiginél szigorúbban bünteti cselekedeteiket. Súlyosan elítéli a közös vagyon fecsérlőit, ■a pazarlóan gazdálkodókat. Az új Btk megadja a lehetőséget a szocialista együttélés szabályait felrúgó garázda emberek fokozott felelősségre vonására is, s nem „magánügynek” tartja a családjához durva. goromba és gyermekeinek érzelmi világát sem tekintő brutális apa cselekedetét. Mindez a vázlatos felsorolás is mutatja az új törvény határozott elvi irányvonalát, amely a többség érdekeit védi a bűnözőkkel szemben, s ehhez a tevékenységhez a társadalom sokoldalú segítségét is igényli. A ráhatás, a helyes közvélemény kialakítása, a javító-nevelő munka szélesebb körű alkalmazása azonban nem csupán a törvény feladata. A törvény csak eszköz a bűnözés felszámolására és a megtévedt emberek helyes útra való terelésére, de nem menthet fel bennünket egyéni és kollektív felelősségünk alól, amely a szocialista erkölcsök kialakításában, általánossá tételében vár ránk. Az új büntető törvénykönyv — világos és áttekinthető, a régi törvénynek alig egyhar- madát tartalmazó paragrafusaival — nemcsak igazságügyi szerveink hatásosabb munkáját teszi lehetővé, de nagy segítséget jelent a gazdasági vezetőknek, s a szocialista együttélés szabályain őrködő társadalmi aktíváknak egyaránt. Használják, forgassák céltudatosan, hazánk becsületes polgárai, a szocialista társadalom érdekeinek megfelelőé». F. Tóth Pál Es ma? Hangyarajhoz hasonlóan szorgoskodna^ a községben néhány hivatásos útépítő vezénylete alatt a társadalmi munkások. De hogyan is kezdődött a dolog? sok társuk vállalta: közös érdé künk, mindent megteszünk érte, ami tőlünk telik! S a két és félmilliós állami támogatás mel lé erejükhöz mérten 400 ezer forint értékű társadalmi mun — Nyers Rezső pénzügyminiszter elvtárs látogatott el egyik alkalommal hozzánk és valahogy úgy fordult a szó, hogy előhozakodtunk neki ezzel a régi vágyunkkal — mondja Varga Pál, a községi tanács vb. egyik illetékese; — És mit adna hozzá a község lakossága <— kérdezte Nyers elv társ. — Nem fogunk fukarkodni a társadalmi segítséggel! — hangzott az ígéret és nem sokkal később, a községi gyűlésen Kishegyi Pál tsz-gazda, dr. Meskó Béla, Nagyöaracska orvosa és Németh Antal tanácstag, aki nemcsak ígért, de a társadalmi munka szervezésében, s a lapátolásban is jeleskedik... WWVWWVWVWWW^A/CA^vWWWW PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács*KJskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. ■Felelős kiadó: Mezei István igazgat Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19- 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-88. Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. *•*1 Afl7®t ifi i n'-narr«! 19 f'-rin* 8acs KjsK'íO uicfgjn My .uiaa v. Kecskemét. — Telefon: 11-85. kával járulnak hozzá az utak építéséhez. A társadalmi útépítők népes csoportjai között az egyik feltűnő vidámságával vonja magára a figyelmet. ■— A pedagógusaink — magyarázza Varga elvtárs. — Nekik is kimérték a szakaszt. És nézzék csak, munkájukkal nem vallanak szégyent. Amott, az a napbarnított arcú férfi Kovács Béla, az iskola igazgatója. Mint kottást a csirkék, úgy veszik körül a nevelői. Az a fehér tri- kós, őszülő ember meg Tihanyi Jenő, a népi tánccsoportunk vezetője. Beteges szegény, a szívével van baj. Nem használ neki a tűző nap, se a lapátolás, s így elsősorban örökös vidámságával, mókáival serkenti, fűszerezi a kis gárda munkáját... (Perny Irén — Pásztor Zoltán) Augusztus 20-án: megyei szántó verseny Miután megyénk valameny- nyi járásában lezajlottak a szántóversenyek, augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén megrendezésre kerül a megyei szántóverseny a Kunfehértói Állami Gazdaság erre a célra kijelölt tábláján. A nagy vetélkedőre 21 traktoros indul: minden járásból a szántóversenyek három első helyzettje. A bíráló bizottság a tanácsi mező- gazdasági osztályok, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és a gépállomások legjobb szakembereiből áll majd. A megyei szántóverseny első négy helyezettje díjazásban részesül, s közülük is az első két legjobb traktoros szeptemberben, az országos mezőgazda- sági kiállítás tartama alatt indul az országos vetélkedőn. A szívós ember Egyszerű cnlozőcsMrnák műanyagból Igen, most már egész öntözőcsatornarendszert építenek műanyag felhasználásával. A csatornát kiássák, majd fenekét és rézsútos oldalait egymáshoz ragasztott műanyaglemezekkel borítják és erre földréteget hánynak. Az eljárás gyakorlatilag nagyszereim bevált, mert ebből az aránylag olcsó csatornából nem szivárog el a víz. Az egyik dél-kazahsztáni gazdaságban ily módon 30 kilométer hosszú öntözőcsatorna-rendszert építenek. SJ at éve, amikor megis- 1 * mertem, még csak pelyhedzett az álla, de viselkedése elütött a többiekétől. Komolykodott, s én ezt betudtam annak, hogy érettségire készül, nagy terveket forgat a fejében, a gyógyítást választja hivatásának. Jani azóta nagyot nőtt a szememben. Emlékszem, milyen magabiztosan szállt fel ötvenhétben a szegedi gyorsvonatra. Ahogy vártuk, felvételi vizsgája is kitűnően sikerült az orvostudományi egyetemen. Boldogan tért haza, s még csodálkoztunk, hogy ő proponálja: menjünk el este valahová, ősszel úgyis befellegzik a szórakozásnak, ha kitűnő akar lenni az egyetemen. Ütolsó este volt ez, amikor fesztelenül jókedvűnek láttam Janit. Nevetett, élcelődött, s tűrte az ugratásunkat, a doktori titulust. Később megtudtam. hogy az egyetem udvariasan elutasította. Helyhiányra hivatkoztak. Jani csak akkor értesült a történtekről, amikor visszajött az ifjúsági táborból. Szülei nem merték elküldeni a dékáni hivatal levelét. — És most mihez kezdel? — kérdeztem. lövőre ismét jelentkezem, J hátha sikerül. — Aztán munkát vállalt az SZTK-ban. A fizikoterápiára vették fel kisegítőnek. Dicsérték a szorgalmát, fegyelmezettségét. Jó javaslattal érkezett ötvennyolcban a felvételi bizottság elé. Minden kérdésre megfelelt, mégis elutasították. Szívből sajnáltam. Szerettem volna vigasztalni, de Jani nem panaszkodott. Annál többet vitáztunk az apjával. — ö a legkisebb fiam. A többit már kiengedtem az életbe. — Aztán lehangoltan tette hozzá. — Szerettem volna diplomát adni a kezébe, mielőtt nyugdíjba megyek. Most már látom, aligha sikerül. Rossz a kategóriám. Alkalmazott vagyok, itt is csak egyszerű tisztviselő. Ez pedig nem jó ajánlólevél a gyereknek. Kár ezen vitatkozni — próbálta lezárni a témát, mégis éjfélig győzködtük egymást érveinkkel. Az asszonyok a végén már csak legyintettek: Megint kezdik a „leszerelési értekezletet”. Nem tudom, hányszor kezdtük újra ezt a témát, de az tény, hogy Janit Debrecen kivételével valamennyi orvostudományi egvetemen megismerték, Felvételizett Pécsett, Budapesten, aztán ismét Szegeden próbálkozott. Ismerőseink csodálkoztak rajta, hogy mi fűti ezt a fiatalembert? Minden kudarcot vallott próbálkozás csak növelte benne a vágyat, hogy orvos lesven. Tavaly már hatodszor állt a professzorok elé. Tgy nem csoda, hogv az idén e szavakkal fogadták Szegeden: — Szívós ember maga. — Tani nedig nem késett a válasszal. — Addig fogok ide járni, amíg fel nem vesznek. Ha nem hivatásnak tekinteném az orvosi pályát, nem jöttem volna hetedszer is. kJem tudom, ez a határo- n zottság volt-e a jégtörő, de az egyetem „önkritikát” gyakorolt. Jani tegnap megkapta a hivatalos értesítést: Felvettük önt a Szegedi Orvostudományi Egvetemre. Mondanom sem kell, lázban ég az egész család: Janiból mégis orvos lesz. A szívós ember tehát győzött. Megszerzi a diplomát. Sándor Géza
