Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

i oldal piactéren emelkedik a ta karékpénztár, ez bár földszintes, mégis legtekintélyesebb épülete a falunak... jelképes kifejezője láthatatlan, fel nem ismert, kéz­zel meg nem fogható erőviszony­latoknak; helyi képviselője a nagy egésznek: a bankok ki­rályságának, melynek a falu la­kosai valamennyien hűséges job­bágyai. . . A napi posta nem valami jelentékeny, négy pén­zesutalvány, tizenkét levél, hét csomag s a napilapok/’ — Nagy Lajos, Kiskunhalom, 1932. Esen a nyári délelőttöt» a piactér talán éppen olyan csendes, mint harminc éve. Kis­kunhalom népe vagy a gyár­ban, vagy a határban, vagy a hűvös irodákban. Artézi kút csobog a középen, mellette a hősi emlékmű márványtáblája fehérlik. A kúttal szemben a régi Eleischer-féle húsbolt utódaként egyszerűen Húsbolt felirat piroslik. Ide látszik Weisz Artúr egykori sokabla­kos háza, s tetején a gólyafé­szek változatlan. A régi nagy­vendéglő átépítve magasodik: alul posta, felül pártiroda. A posta belső képe is szép: mo­dern, tiszta, világos hivatal. A posta mellett a régi takarék- pénztár „földszintes, mégis legtekintélyesebb” szimbolikus épülete. Ha akkor szimbólum volt, a változás ma is szimbo­likusnak mondható: a bankok királyságának helyi képviselete átadta helyét a kultúrháznak. A kultúrház falán pedig ar­ról szól az aranybetűs már­ványtábla, aki harminc éve a takarékpénztárról írta meg ke­serűen, hogy a falu népe kény­szerű hűséges jobbágya. A Nagy Lajos emléktáblát a „köz­ség dolgozó népe” állította, s az emlékünnepély országos esemény volt: írók jöttek együtt emlékezni Kiskunhalom népével. Mammon ledűlt temp­lomában most új ének hang­zik: népdalt próbálnak iskolá­sok, népi táncot dübörög a csizmába bújt ifjúság. hogy utána fényes félcipőkben fo­gadja a ház kapujában az üd­vözléseket. A kiskunhalmi kul­túrház olyasmi, mint az ókori Athén agórája: itt zajlik min­den jelentős esemény. Ha má­jusban. áprilisban, augusztus­ban ünnepel a nép, ide gyü- lekszik szavalatot, emlékezést hallgatni. Ha táncra támad kedve, itt szól a zene késő éj­szakáig. Ha komoly, tudós em­berek jönnek a messzi város­ból, hogy kertészetre, szőlőmí- velésre tanítsanak, az okos és okulni vágyó gyülekezet ide se­regük. Ha gyűlést tart a szö­vetkezet, itt hangzik a dicsé­ret és a bírálat. Itt pezsdül az élet. ágaskodik a szenvedély és a vita parazsán itt tisztul az úi világ. fióródi Mariska, a kul­túrház vezetője átmegy a nap­sütötte téren, benyit a terem­be, vízsgálgatja: alapos volt-e a takarítás. Leül egy asztalhoz, nézi a füzetét. Programtervezet. Holnap jönnek az iskolások. Hetenként egy napra kitárja kapuit a ház, s iskolásokkal nyári foglalkozás zajlik: peda­gógusok játszanak velük, filmet vetítenek, s a gyermekek me­sélnek: ki mit látott Balaton­nál, Mátrában, vagy éppen a szomszéd faluban, Szemesen Holnapután tűzrendészeti elő­adás. A járásról jön egy tűz­rendész, aki az estére összese- reglő népnek beszél olyasmiről, amit mindenki tud, mindenki helyeséi... Csak éppen alig van olyan nyár, hogy a piros kakas föl ne futna egy-egy ház­ra, ha nem is Kiskunhalmon, de a járásban. A tűzrendész hí­VI. Á kultúrház ——*— vő ember: hisz a szó erejében, hisz abban, hogy beszéddel is lehet tüzet fojtani — mielőtt kigyulladna. Igaza van: külön­ben nem írnának az újságok sem annyit, nem szólna oly sok okos ember: békét akarunk! Persze, hogy nemcsak a szó óv a tűztől, de néha az igaz szó tetté változik. Mariska alapjában véve ár­vának érzi magát. Tudja, hogy egymaga kevés, már csak azért is, mert érzi, hogy a műveltség térképén sok fehér foltot kelle­ne önmagának is fölfedezni s ismerettel színezni. Az ő dolga: szervezni, irányítani, levelezni, adminisztrálni, de adni, taníta­ni, kiválasztani a legjobbat a silányabb közül: ehhez kellene András Pali, a pedagógus, La­ci bácsi, az orvos, Ilonka, aki idén érettségizett s az irodán dolgozik, és még sokan mások. Mert igen — mondogatja ma­gában — könnyű engem bírálni, hogy nem értek az igazi kultú­rához, hogy összekeverem a giccset a művészettel, hogy nem férek hozzá a húszévesek szívéhez, de hát ki segít ne­kem, ki jön hozzám tanácsot adni, ötleteket fölvetni, ki­csoda? Körülnéz a teremben, s újabb bosszúság jut az eszébe: — Amikor itt volt Kovács Ju­dit, az újságíró, a tanácselnök megígérte, hogy kapunk húsz­ezer forintot: a nagyterem mel­lé egy kisebb klubhelyiséget építeni. Hiszen, mikor a Nagy Lajos-ünnepély volt, akkor is három napig fűtöttük előre a termet, hogy a pestiek ne fáz­zanak, mégis didergett az író úr. Pedig ha tudta volna, hogy egész télen mennyit didereg­tünk a fűthetetlen teremben. Szóval, megígérte Sramó Ká­roly, az elnök, hogy megkap­juk. A járás jóváhagyta, de a megyén megakadt. Most mond­ta az előbb Károly, hogy meg­kapta a végzést: nem hagyták jóvá, mert már sokat költöt­tünk előzőleg a kultúrházra. Mondtam én neki, hogy akkor kellett volna egy füst alatt meg­csinálni, most aztán várhatunk, míg kiverekedjük újra! Mariska megtörli a szemüve­gét s kinéz a napos udvarra. Tyúkok kaparásznak az eperfa alatt, azok is behúzódnak az árnyékba. Átmegy a postára, hogy föl­adjon egy táviratot a tűzren­désznek: Este nyolcra várjuk. Ott áll az üvegablak előtt, s vár. Látja, hogy Juliska, a ve­Juliska is töri a fejét. Kimu­tatást készít a lapokról. Sokat bajlódik a számokkal, míg egyeznek. Végül is kész. Ez az eredmény: Népszabadság 15g, Nép­szava 22. Magyar Nemzet 12. Petőfi Népe 37, Népsport 10, Asszonyok 17, Autó-Motor 10, Élet és Tudomány 21, Figyelő 1, Képes Újság 45, Képes Sport 7, Lobogó 2, Magyar Ifjúság 40, Magyar Mezőgazdaság 0, Nők Lapja 118, Ország-Világ 13, Rádijújság 96, Szabad Föld 315, Szovjet Híradó 10. Szövetkezet 13, Tanácsok Lapja 15, össze­sen 969 lap. Melléírja még, hogy 545 rádió és 22 televízió. Ezen az utóbbi számon maga is cso­dálkozik, hiszen pár hónapja még név szerint tudta minden­ki a faluban, hogy kinek van televíziója. Juliska is tudta, nem annyira a postáról, mint inkább a köztudatból — Ejnye, 22 van már. Lassan nem győzi az ember számontartani. Nem bizony — csóválja a fejét, s míg csóválja, föltekint. Mariska átadja a táviratot, s már menne, amikor Juliska utána szól: — Várj csak, gyere ide1 A bacsói postás versenyre hí­vott: a megyei lap számát leg­alább hússzal emelnem kellene a községben. Nem tudnál se­gíteni? Jó, jó, tudom, hogy sok a dolgod, de engem is érts meg! Nézd, itt a statisztika: — s olvasni kezdi hangosan az előbbi számerdőt: Népszabad­ság 156 stb. Amikor befejezi. földnéz, s mint a kultúra titkára, szét­tárja a kezét, s kicsit szóno­kolva mondja: — Régen azt mondták, hogy több nap, mint kolbász. Bt meg úgy van, hogy több lap, mint ház! Hova tegyek még húszat? Adj már valami jó ötletet! Mariska a világon semmi szánalmat nem mutat a postás­gondok iránt, úgyis tudja, hogy ez csak afféle szónoki kérdés. De hirtelen eszébe jut egy va­lóban jó ötlet: — Te, Julis, a múlt héten járt itt valami író Kecskemétről. Azt mondta, hogy a Petőfi Né­pébe megírja a „Kiskunhalom” folytatását. Sokan fognak ben­ne szerepelni a faluból. — Ügy van! Itt is járt és ér­deklődött az újságolvasás iránt. Na, akkor biztos én is benne leszek! A mamát biztos érde­kelni fogja! Tudod mit? Ne­kem úgyse jár ez a lap. Meg­rendelem, én leszek az első a húszból. — Na, látod, megy ez, nem kell úgy izgulni — kacsint rá Mariska, s kibilleg a posta üveges, plakátokkal díszített aj-/ zetőnő éppen számol. táján ... Új otthonban a kiskőrösi könyvtár A járási könyvtár régi gondja szűnt meg most Kiskőrösön a vendéglátó vállalat vezetőivel folytatott megbeszélések ered­ményeképpen. — A könyvtár ugyanis a szálloda épületében szűk, a célnak meg nem felélő helyiségben volt eddig elhe­lyezve. Több éve kérik a könyv­tár dolgozói a helyi tanácsot, hogy adjanak számukra jobb, tágasabb helyiséget. A több éves gond most igen egyszerűen oldódott meg. A vendéglátó vállalatnak a Petőfi- ház melletti cukrászdáját szíve­sebben látták volna a vállalat vezetői a szálloda épületében, a könyvtár vezetői pedig örömest kaptak a lehetőségen, hogy he­lyet cseréljenek a cukrászdával. Az átköltözés már megkezdő­dött. A két szerv kölcsönös érde­keinek figyelembe vételével, s a vezetők egyetértése folytán te­hát a könyvtár illő környezet­ben, a Petőfi-ház tőszomszédsá­gában kap mintegy háromszor akkora helyet, mint az eddigi helyiség; a cukrászda pedig a község főterén, a szálloda és a vendéglő épületében várja a közönséget. Megállják a helyüket• •• Még a légy zümmögését is meghallani, olyan fegyelmezett csendben ül a hosszú asztal kö­rül harminc, „katonaviselt” fia­tal. Arcukon feszült figyelem. Megbeszélésre jöttek össze a me­gye minden részéből, arról vitat­koznak, hogy milyen formában oldhatná meg az MHS — a KISZ-szel karöltve — a lesze­relt fiatalok hasznos és rend­szeres foglalkoztatását. — Nem közömbös számunkra — mondja Balabán Sándor őr­nagy, az MHS megyei elnöke —, hogy főleg vidéken, ahol amúgy is kevés lehetőség akad a szóra­kozásra — fiatalságunk hogyan tölti szabad idejét, talál-e mó­dot ismereteinek bővítésére. Itt az ideje rendszeressé, hatékony- nyá tenni az ifjúság eddig bi­zony felszínesen történő, alka­lomszerű foglalkoztatását, a hon­védelmi ismeretek széleskörű elsajátítását. Az egyik hozzászóló: Sebők István sükösdl KISZ-titkár. Ebben a munkában nagy fel­adat vár a leszerelt fiatalokra. Az ő irányításukkal létesülné­nek különféle — rádiós, lövész és a fiatalembereket leginkább érdeklő egyéb — szakkörök. Fo­lyamatossá tehetnék a honvé­delmi felvilágosító munkát a be- vonulandók között táncestek, élénk klubélet, sportversenyek szervezésével A legkisebb falu­ban is pezsgő közösségi életet alakíthatnának ki. ruH. Ráadásul KISZ vezetőségi tag voltam és kultúrfelelős. A honvédségnél kaptam kedvet a színjátszáshoz, tánchoz, szava­láshoz. .. Nagy tervekkel szerelt le. El­határozta, hogy odahaza a falu­ban felvirágoztatja majd a kul- túréleitet. Annál nagyobb volt meglepetése, hogy féléje sem né­zett senki, eszébe sem jutott senkinek tervei felől érdeklődni* Még sem mondott le elképzelé­seiről: — ha a hegy nem megy Mohamedhez, hát majd Moha­med megy a hegyhez — gondol­ta és felkereste a községi KISZ- szervezetet. Jelenleg rengeteg a munkája, éppen most szervezi a kultúrcsoportokat, de szívesen vállalta, hogy megvalósítja azt is, amire itt az MHS-ben fel­hívták a figyelmét Legtöbb fiatal a KISZ-szer­vezetre panaszkodott. Kifogásol­ták, hogy nem minden esetben keresik fel a leszerelt fiatalo­kat, nem törődnek velük. Egye­dül, elszigetelten boldogulni pe­dig nagyon nehéz. Ékről beszélj Görbe István, a Kecskeméti Sü­tőipari Vállalat dolgozója is: — Egy éve dolgozom a vállai latnál — panaszkodott —, da még senki nem kérdezte meg tőlem: szeretnék-e KISZ-tag lenni... Csőke Jenő Laki telekről szin­tén a helyi KISZ és MHS közön támogatását javasolta. Mennyi feladat akadna, amire eddig ne« sok gondot fordítottak — jegyez­te meg. Felvehetnék a kapcso­latot a leszerelés előtt állókkal* bevonhatnák őket a közösségi munkába. Foglalkozhatnának végre azzal is, hogy a leszerel­tek odahaza megfelelő munka­kört találjanak. A legnagyobb bajok egyike* hogy a honvédségnél sokat ta­nult, igényes fiatalemberek leg­többször nehezen találják meg a kedvük, igényük szerinti tar­talmas szórakozást, tanulási le­hetőséget a falusi életben, vagy éppen a tsz-ben. Kiri Ferenc csólyospálosd lakos Szegeden dolgozik, bár állandó honvágy gyötri a faluja után. Kovács Károly j ászszen ti ász! ói fiatal szerint a tsz-ek vezetői is sokat tehetnének annak érdekében* hogy ne kelljen az otthontól tá­vol. más vidéken dolgozni. A közösségi élet, a kulturális és nevelőmunka kibontakoztatásá­Bátor, megszívlelendő javaslatok hangzottak d az értekezleten. A javaslat tetszik a jelenle­vőknek. Máris törik a fejüket, keresik a módját annak, hogyan váltsák valóra a hozzájuk fűzött reményeket, milyen formában hasznosítsák a néphadseregben tanultakat. Mert akadály — bő­ven akad. Alig győzik felsorolni a hozzászólók. Sebők István sükösdi KI3Z- titkár mellén ott virít a „kiváló katona” jelvény. Ebben az év­ben szerelt le és örömmel be­szél katonaéveiről: — Jó sorom volt, pedig a ki­képzés fáradalmaiból jócskán jutott nekem ia. Megérte, mert a mi szakaszunk lett a legjobb, legfegyelmezettebb az alakulat­nak ez lenne legalapvetőbb fel­tétele. Bátor, megszívlelendő javasla­tok, észrevételek hangzanak el. Látszik, hogy a hozzászólók, volt kiváló katonák, nem is rej­tik véka alá véleményüket, de nem riadnak vissza a nehézsé­gektől sem. Egyöntetűen vállal­ták, hogy mindenkor készek küzdeni a hibák ellen, támo­gatni az MHS, a KISZ és a tár­sadalmi szervek célkitűzéseit. Kemény kézszorítások pecsé­telik meg az ígéreteket. Biztosí­tékául annak, hogy nemcsak a honvédségnél, hanem most a ői- viléletben is „katonásan” meg­állják a helyüket... Vadas Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents