Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

lW!S. s.nu'tMTfti« 2fi. vasárnap S. oldal A fohovodó ahtivitá* ie&yéhen Az MSZMP kongresszusi irányelveiről beszélgetnek megyénk dolgozói Politikai életűnk legizgalmasabb, legtöbbet vitatott esemé­nye most az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irány­elvei. Ma még leginkább csak egyes részleteket ragadnak ki belőle az emberek, ami éppen a foglalkozásukhoz, hivatásukhoz, vagy egyéniségükhöz legközelebb áll, valamennyien megegyeznek azonban abban, hogy az irányelvek a párt helyes politikáját tükrözik, amire építeni lehet. Élénkséget, pezsgést hozott hát az irányelvek közzététele fa­lun és városon egyaránt, s lapunk kötelességének érzi, hogy kró­nikása legyen a kongresszus előkészítése nagyszerű időszakának. Á párínak n’ncs mit titko'nia a tömegek előtt Soltvadkerten a véletlen ho­zott össze bennünket Varjasi Istvánnal, a soltvadkerti kül­területi iskolák igazgatójával, aki egyben a községi Hazafias Népfrontbizottság elnöke is. Szinte észrevétlenül történt, s rövid idő múlva beszédtémánk a kongresszusi irányelvekre te­relődött. — Én nem vagyok tagja az MSZMP-nek — mondta Varjasi István. — Nekem személy sze­rint leginkább az tetszik, hogy a párt nem belső ügyként kezeli az irányelvek megvita­tását, ami annyit jelent, hogy a pártnak nincs mit titkolnia a tömegek előtt — sőt, számít vé­leményére. Nálunk a népfront igen sok­rétű munkát akar végezni, s ehhez az irányelvek által most újabb bátorítást kaptunk. Igen fontosnak tartjuk a ta­nyai lakosság bekapcsolódását a kulturális életbe, ezért azt ter­vezzük, hogy a tanyákon tar­tunk ismeretterjesztő előadáso­kat. A községi népfrontbizott­ság vállalta, hogy megszervezi a mezőgazdasági technikum ki­helyezett tagozatát. Vállalkozá­sunk sikerrel járt, 53 hallgatót toboroztunk. Kulturális progra­munk egyik célkitűzése, hogy az egyszerűbb termelőszövetke­zeti és szakszövetkezeti tagok szakmai műveltségét is emeljük, ezért ezüstkalászos tanfolyamo­kat szervezünk körükben. Végül — úgy is mint nép­frontelnök, úgy is mint peda­gógus — szeretném kiemelni: nagyon helyeslem az irányel­veknek azt a pontját, amelv ki­mondja, hogy az iskolai felvé­teleknél is a jelöltek felkészült­sége. rátermettsége, politikai és erkölcsi magatartása legyen a mérce. ..Nincs többé szükség ta­nuló ifjúságunk származás sze­rinti kategorizálására.” Ez. úgy gondolom, igen fontos lénés az egységes szocialista társadalom kialakítása szempontjából is. Pezsgő v fa a községekben Földi Jánost, a kiskőrösi köz­ségi pártbizottság titkárát a pártbelviségben találtuk. — Valóban pezsgő vita folyik most mindenfelé — mondta többek között. — Erre az a jellemző, hogy a pártonkívü- liek szinte unszolják a veze­tőket és a párttagokat az esz­mecserére, a beszélgetésre. Ez arra kötelez bennünket, hogy jól felkészüljünk a válaszokra, vagvis nagyon behatóan ta­nulmányozzuk magunk is az irányelveket. Véleményem szerint az irány­elvek által is jelzett nagy fel­adatok megvalósítása érdeké­ben tovább kell növelnünk a párttagság ideológiai felkészült­ségét. Pártoktatásunkat még jobban a marxizmus—leniniz- mus tudományos alapelveire kell építenünk. Kiskőrösön nagy tekintélye van a pártnak. A jelenlegi bel- oolitikai légkör alkalmas ar­ra. hogy a pártonkívüliek szé­les rétegeinek tettvágyát, al­kotó kezdeményezését felka­roljuk, s erre párttagjainknak megfelelően fel is kell készül­niük. Sok a jóakaraté, építő javaslat Ügy gondolom, nemcsak a gyárakban és a földeken ké­szülnek a VIII. kongresszusra, hanem mindenütt az országban, ahol becsületes dolgozó embe­rek élnek — kezdte a beszél­getést Fekete József kecskeméti tanácstag, amikor a kongresz- szusi iránvelvekröl alkotott vé­leményéről érdeklődtünk. — Tehát az egész magyar dolgo­zó nép, köztük az értelmisé­giek széles rétege nagy érdek­lődéssel figyeli a kongresszus előkészületeit. Pedagógus vagyok, de el­mondhatom — és ez tanács­tagi megbízatásomból is követ­kezik —, hogy nemcsak a kul­turális feladatok érdekelnek, hanem a nagy egész, a szocia­lista építés ügye, sokirányú, de egymással összefüggő tenniva­lója. Ügy vélem, hogy az SZKP XX. kongresszusa szellemében — tegyük hozzá, hogy sok-sok harc közben és egy nehéz, vér- zivataros időszak után — újjá­szerveződött pártunk kiállta a próbát. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa célkitűzéseinek megfelelően to­vább demokratizálódott nálunk az állam vezetése, s a lakosság többsége nagy igyekezettel és aktivitással kapcsolódik be a közös munkába, saját lakóhelye fejlesztésébe, s ezáltal az or­szágos tervek végrehajtásába. Egyre szépülő városunk, Kecskemét, számtalan társadal­mi munkásának lelkesedése — például a nagyarányú útépítési programban való részvétel is — azt bizonyítja: nagy erő és al­kotó tettvágy él az emberek­ben, melyre építeni lehet. Mint tanácstag és mint párttag is mindig arra törekedtem, hogy jó kapcsolatot tartsak azzal a közösséggel, amelyben élek. Megelégedéssel olvastam az irányelvekben, hogy pártunk milyen nagy jelentőséget tulaj­donít annak: a dolgozók érezzék továbbra is. hogy a párttal, a kommunistákkal megoszthatják örömeiket, gondjaikat. Az irányelvek ma még cél­kitűzések. Sok jóakaratú. építő javaslat hangzik még el a kongresszusig. Erre a jóakaratú szándékra vár most a mi pár­tunk. Ebben a szándékban — a szocialista társadalom mielőbbi teljes megvalósításában — egveknek kell lennünk, mert a béke erői csak így növeksze­nek. cA műizet'hz — Elromlott a varrógép. — Alig hangzott el a bejelentést Major Antal, a Bajai Ruhaüzem szocialista elmért küzdő műsze­rész brigádjának vezetője pár pillanattal később már szakava­tott kézzel javítja Rohrböck Zsuzsanna gépét. Major Antal tíz évvel ezelőtt határozta el, hogy műszerész lesz. S hogy jól választott, azt bizonyítja a kiváló dolgozó ok­levél, jelvény, amit azért kapott, mert munkájával minimálisra csökkentete a gépállási időt. Hatféle varrógéptípust tartanak számon a gyárban. Mind­egyiket úgy ismeri, mint a tenyerét. A BRIGÁD ÖREGEI Anuhor a Váczky-brigád megalakult, a műhelyben ve­gyes érzelmekkel nyugtázták célkitűzéseiket. Idő kellett, hogy megtörjön a régi szoká­sok jege. Mondhatnám, ha­sonlított az egész egy házas­sághoz. Hiszen az együttélés is akkor válik tartóssá, ha mind a két fél tud egy kicsit alkal­mazkodni, s ez bizony sok esetben nem megy lemondások nélkül. Két embernél is milyen ne­héz az ilyesmi. Hát még két tucatnál?! Pedig most éppen ennyiről van szó. Váczky Mi­hály csapatában huszonnégyen kötöttek szerződést a szocialista cím elnyeréséért. Világért sem akarok megsérteni bárkit, hogy azelőtt nem végezte el a mun­káját, de ahogy most folyik a termelés, az több is meg jobb is, mint régen volt. A cím el­nyerése óta pedig még újabb szín, pezsgőbb élet költözött a ZIM Kecskeméti Gvárgveségé- nek tisztító műhelvébe. Bi­zonyság rá a brigádnapló. Ez a leghűbb mutatója, hogy mi­lyen változások mentek végbe a munkásokban. Történetem is itt kezdő­dik — a brigád naplójánál. Van abban egy bejegyzés, fura tör- ténetű. — Miatta irult-pirult Váczky Mihály brigádvezető az elmúlt héten. Az öntvénytisztí­tók kétszer már megkaoták a szocialista címet, s ami ezzel iár: okleveles az egész brigád. Ha példa kell. legtöbbször az 5 nevüket említi a vezetőség, nert van itt fegyelem, rend. minőségi munka, most nedig aarmadszor versenyeznek a ki- :üntetésért. Egyszóval összekovácsolódtak magukévá tették a szocialista brigádok jelszavát: Szocialista módon élni. dolgozni és tanulni. \ Váczkv-brigád azonban azt s tudja, hogy a cím harmad­szori elnyeréséhez a tavalyi -red mén vek már nem elegen- iők. Ráadásul nemsokára itt 'an a VIII. pártkongresszus. . . á brigádnak tehát minden te- dntethen úgy kell kirukkolni nunkában. magatantáshan iogv a cím odaítélésénél a ter- aelési tanácskozás ne találjon lennük hibát. Számba is vették, ki mit vál- alt. Mérlegelték, mire futná cég az ereiökből a iobb mi- őségtől egészen a társadalmi egyesülésével az új sem lesz különb? — ez volt az állandó témánk. Az új vezetőségtől ugyan ! >- kát reméltünk, de az egymással, meg másokí al is folytatott beszélgetéseink során rájöttüi k, hogy a legjobb vezetés sem ér semmit, ha csöHö- nyösek a vezetettek. Helyt kell hát állnunk! }— határoztuk el férjemmel. Ha csak mi tesszük, az is már két ember, s példával, szóval, hatni lehet a többire is... Kiderült aztán, hogy a volt középnarasztok többsége hozzánk hasonlóan gon­dolkodik, s így sikerült már az első közös év vé­gére pótolni a mérleghiányt, s a munkaegység értékét 31 forintra növelni. A termelőszövetkezetben módunk van tanulni is. Férjem, aki az elemi iskolának csak a hat osztályát járhatta ki. mint szövetkezeti gazda már elvégezte az általános iskola két utolsó osz­tályát. Amellett kitanulta a traktoros szakmát is, mivel belépésünk után néhány hónap múlva el­küldték tanulni a szabadszállási Mezőgazdasági Gépészköpző Iskolára. Génen azonban nem so­káig dolgozott, mivel a szövetkezetnek nagyobb szüksége van állattenyésztői ismereteire. Én. Kecskeméten polgári iskolába jártam an­nak idején. 1945-ben végeztem el a negyedik osztályt, de ezután már nem tanultam tovább, bár nagyon szerettem vo'na tanítónő lenni. Négy hold földön gazdálkodó szüleimnek is nagv meg­terhelést jelentett volna akkoriban a taníttatá­som. Most tanulhatok, ha nem is a pedagógus pályára. Tavaly elvégeztem kéthónapos könyve­lői tanfolyamot, s most őszre a férjemmel együtt beiratkoztam a mezőgazdasági technikum kihe­lyezett osztályába. Hadd legyen a tarsolyunkban minél több tudás, hogy még nagyobb hasznára lehessünk a közösnek. Mert tudni mindig többet és többet kell. Se­gítségre. meggyőző tanácsokra szükségük van asszonytársaimnak:, de az itteni fiataloknak is. Az utóbbiak összejöveteleire is gyakran eljárok, hogy támogassam, nevelhessem őket. Magánélet? Higgye el az elvtárs. bennünk, a férjemben és bennem, elmosódtak már a közös és a magánélet határai. Rájöttünk: ha gazdag az előbbi, gazdag az utóbbi is. Jól példázza ezt az, hogy a tavalyi jövedelmünknek köszönhe­tően nemrégiben vehettünk egy Warszawa autót, A gépkocsivezetői tanfolyamon augusztus 5-én sikerrel vizsgáztunk mind a ketten. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a 85 ezer forintban nincs benne az egyéni korunkban megtakarított pénzünk is. de ha még mindig magángazdálko­dást folytatnánk, szó sem lehetne autóvásárlás­ról. A jövő gondja pallósként lebegne a fejünk felett, ezt a korábbi évek tapasztalataiból tudom. így aztán még az idén el kocsizunk a Balaton­ra. ahol még soha nem jártunk, s megnézzük az ország északi vidékeit, a hegyeket... * A begyeket — zsong bennem sokáig a szó el- búcsúzásunk után. Átvitt értelemben is kifejező: parasztságunk derék rétege is elindult lapos ..tá­jairól”, s megy. egyre nagyobb léptekkel halad a magasságok felé. S mert beszélgetésünk nanián a két űrhaiós járta éppen a magasságok útját, óhatatlanul pár­huzamot kellett vonnom Nvilasék földi és Nyi- kolajevék égi pályáia között. A párhuzam helyénvaló: e két út egy pontról indult el — s a végtelenbe vezet. Tarján István munka végzéséig felmértél minden lehetőséget. Tervük, > kongresszusi felajánlás, végül i elkészült. Később aztán rájöt tek, hogy csak van a dolognál egy szépséghibája. A brigád ké öregének neve mögött nen szerepelt olyan felajánlás, ami bizony a napi munka jó vég zése mellett elvárnak a szocia lista cím minden egyes viselő' jétől. A két öreg, Kovács Ist­ván és Földházi Pál, azonbar alkudozott és volt is érvük hogy rájuk már ne vonatkoz­tassák az általános szabályokat i&nx, hogy gyermekko­rukból a hat elemire sem fu­totta. Három-négy év múlví viszont nyugdíjba mennek. Egy­szóval, végzik ők a munkát mint a többi, meg segítenek is ahol tudnak, de azt ne kívánjé tőlük a brigád, hogy vén fejjel beüljenek az iskolapadba. Meg aztán különben sem vált mái az ő eszük a tanulásra. A vita persze nem úgy folyi le, mint én azt itt tolmácsolom. De nem is ez a lényeg, hanem az eavezsée. amit az öregekkel kötöttek. Ügy szólt a megálla­podás, hogy belépnek az olva- ;ómozgalomba. — Mondanom *em kell. fellélegzett az egész tsapat, s az ügy, mint eldön- :ött tény, bekerült a brigád­naplóba. Váczky Mihály azóta ;em gondolt vele. Valakinek izonban eszébe jutott, hogy el- enőrizze a vállalást. Kétszer s átböngészték a könyvtár 'alamennyi kartonját, de sem tz egvik, sem a másik nevét lem találták. A brigád öregei zéo csendhen „elbliccelték” a "“gállaoodást. Ment tudom, hogy intézték -1 a turpisságot az öntvénvtisz- ítók. de tény. hogy szombaton ét kötettel többet kölcsönzött í gyáregység szakszervezed önyvtára. Sándor Géza

Next

/
Thumbnails
Contents