Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

Az emberség és az aflkofás törvénye Fiaink a határon Illatozik a friss kenyér haza. hanem Cs'nger Tgnácné nótanácsi aktivistához vezetett. Valamilyen megoldást kell már találni Terecskei LaJika bölcsö­débe való elhelyezésére. Megké­ri. legyen a segítségére. Egy aprócskának látszó gond. de a Terecskei családnak most ez a legnagyobb. S naponta hány ilyennel találkozik a tanácstag! Hány és hány családi, közösségi, áz egész várost is érintő meg- öldanivaló vár az ő közremű­ködésére! És Dudás Gyuláné pankettagvári dolgozó. Kecske­mét egyik tanácstagja fáradha­tatlan ebben. Az egész város érdekeit szem előtt, tartva tárja fed választó- körzete víz, útépítési, boltháló­zati és megannyi más problé­máját, javaslatokat tesz a meg­oldásra. Együtt örül dolgozó tár­saival a legkisebb sikernek, eredménynek és új tettekre acélozódik, ha a munkája pil­lanatnyilag kudarccal jár. Mert hiszen nem mindig megy min­den simán. De a nép bizalma nagyszerű erő! S ez az asszony — egy a' sok közül — érti a módját, hogyan kell ezt tettre váltani. Egymillió forintos beruházás­sal a közelmúlt napokban adták át rendeltetésének a hat kemen- céssé bővített, korszerűsített kis­kunfélegyházi sütőüzemet. Míg korábban napi 76 mázsa kenyér előállítására volt lehetőség eb­ben a. pékségben, most 110 má- zsányi kerül ki innen a dolgo­zók asztalára — bár a hat ke­mence kapacitása 150 mázsa ki­sütését is lehetővé teszi. Gon­dolni kellett a holnapra is. — Könnyebben megy a mun­ka az ilyen szép, tágas műhely­ben — vallják a pékmesterek. S ha még hozzá vesszük a több ezer forintból létesített öltöző, zuhanyzó helyiségeket is — ami­lyenek nélkül ma már egyetlen EGY-EGY határsértő ..lefüle­lése”, előállítása, s a napi pa­rancsban is kihirdetett dicséret után hányszor, de hányszor el­hangzik az ajkukról: ,.A dolgozó népet szolgálom!” S így igaz ez, A pálya kezdetén A városföldi tehenész Petényi István te henész 12 éve tagja a városföldi Dózsa T ermelőszövetkezet- nek. Négy éve gon­dozza a közös gaz­daság szarvasmar­ha-állományát. s hogy milyen kiváló eredménnyel, annak bizonysága, hogy az idén .ió munkájáért kormanvki tüntetés­ben is részesült. Szakmai tudásának az állategészségügyi rendszabályok kö­vetkezetes alkalma­zásának. az istállók­ban és a feles körül tapasztalható tiszta­ságnak. rendnek kö­szönhető. hogy az általa gondozott 23 telién napi felesi át­laga eléri a nyolc litert. Ez a szám önmagában talán csak statisztikai sdatnak tűnik, de nyomban megtelik élettel, ha arra gon- dőlünk, hogy a reg­gelire vagy uzson nára elfogyaszt- habos tejet, vajat, sajtót nem kis mér­tékben á Petényi Istvánoknak is kö­szönhetjük. Lelkiismeretes tel­jesítményével arányban a keresete is sateen alakul • a ban és a háztáji föl­dön egyaránt. Peté­nyi István kedvenc „gondozottjával”, a naponta 1-5 liter te­jet adó Cukorral állt a fényképező­gép lencséje elé. R okonszenves, kedves mo- solyú lány Boros Gy. Te­réz. Most, júliusban államvizsgá­zott Kecskeméten, a Felsőfokú Óvónőképzőben, s máris kine­vezték a balotaszállási óvoda vezetőjének. Nagy szó, ilyen fiatalon egy óvoda élére kerülni, hiszen az apróságok nevelése, a vezetés­sel járó különféle feladatok el­látása felelősségteljes munka. Sok gonddal, vesződséggel jár. — Eleinte furcsának is tűnt — meséli, — hogy nemrég még mint diák drukkoltam a vizs­gák előtt, most meg teljesen önálló munkakörrel rendelke­zem. Bevallom, féltem egy ki­csit, olyan hirtelen ért az egész. De a bizalom kötelez. Es én szerelnék a várakozásnak meg­felelni ... pillantását körülhordozza * a moccanás nélkül fi­gyelő gyerekseregen. Egy arany- szőke kislány előtt érintetlen az uzsonnagyümölcs. Mellé ül. Es nicsak, máris megjött az ét­vágy! — Minden vágyam, Itt ma­radni Balotaszálláson. Az isko­lából rengeteg tervet, új el­gondolást hoztam magammal. Aki ilyen gazdag lehetőséget kapott képességeinek kibonta­koztatására, annak nincs is mi­től félnie. Bátran nézhet a hol­nap elé . .. a szavak legszebb értelmében. Éjjel, nappal ott portyáznak a határrészen, róják a homokbuc­kákat, a csalitot és az erdőt, őr­ködnek a rájuk bízott határsza­kasz sérthetetlenségén. Borsod és Hajdú-Bihar. Békés és Sza­bolcs megye fiai a Bács-Kiskun megyeiekkel karöltve egy em­berként állják a posztot és be­csületes munkájukkal szinte be- lopóznak a határmenti kis köz­ségek lakosságának szívébe. MERT IGAZAN szeretik őket, mint a tulajdon fiaikat. Ezért van. hogy Márton László, az idős tsz-gazda. éppúgy mint Nagy Ignácné vasutas-feleség vagy Horváth Ferenc vasutas és sok-sok társuk, mint övéikhez kopogtatnak a határőrökhöz, ha valami gyanús személy ólálko­dik a határban. S nem egyszer ügyesen-leleményesen magúit csípik fülön a határsértőt. ÉS EBBEN a nagy családi kö­zösségben viszonzásul a fiúk is megteszik a magukét. Ott van­nak és szabad idejüket is felál­dozzák. ha a községfej'esztég munkája szólítja őket. Közös kultúrcSoportjaik révén együtt szórakoznak a helyi Ifjúsággal és — mint a Borsod megyei Auschnitt József, vagy a Csong- rád megyei Komács János — le­szerelésük után nem egyszer maguk Is itt ragadnak, vagy vi­szik haza az ifjú menyecskét. Benépesült az üzemi kőnyvfár Letelt» munkaidő. Lassan be­népesül a könyvtárszoba az GM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat kecskeméti központjá­ban. Van, aki a strandra igyek­szik felüdülésért, más a mozit tűzte a nap programjába, s min­dig akadnak jó néhányan akik a kellemesen berendezett, sok­száz kötettel felszerelt könyv­tárba veszik be magukat. És vá­logatnak kedvüknek, érdeklődé­si körüknek megfelelően a szép- irodalmi és a szakkönyvekbea. A Ikotmányunk betűit, paragrafusait kerestük a dol- '• gozó nép mindennapi életében. Nem volt nehéz dol­gunk, hiszen — ha gyakran nem is szólunk róla — az al­kotmány szellemét, a törvénybe foglalt jogok és kötelességek hatóerejét, mint állandó tényezőt, ott érezzük munkánkban, köznapi tevékenységünkben, pihenésünk és szórakozásunk perceiben egyaránt. Jártuk a megyét, elvetődtünk a. határainkat védő kato­nákhoz. találkoztunk szorgos parasztemberrel és keményen dolgozó munkással, láttuk az óvónő keze alatt nevelődő kis emberpalántákat, felkerestük otthonában a köz érdeké­ben önzetlenül tevékenykedő tanácstagot... — és kiragad­tunk egy-egy villanásnyit életükből. Nem teljes ez a. kép, tizede sem fér el egy kis újságoldalon, de talán így is meg­mutat valamit az alkotmány betűinek, paragrafusainak élő és alkotó valóságából. A n ép bizalmából REGGEL HATKOR ért véget a gyári műszakja, s útja ezúttal is — mint tanácstagi tevékeny­kedése óta oly sokszor — nem tavalyi évre például 38 ezer forintot ka­pott a zárszámadás után. Héttagú a csa­lád. s a nagyobb gyerekek már jó se­gítséget jelentenek a -közös '■ munka.­új üzem sem épül — elégedet­ten könyvelhetjük el: a dolgozó ember érdeke az első!

Next

/
Thumbnails
Contents