Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

lafi2. augusztus 19, vasárnap

5. oldal

*■

Uj élet, új emberek Hartán*

Irta: V. Gerasximov, a Pravda budapesti tudósítója

Már felbukkannak előttünk a hartai Lenin Termelőszövetkezet új kőépületei.

Az út mellett, ameddig a szem ellát, szétdobált házak — ez volt a múlt. A tanyavilágban élő emberek gyengék voltak, mint a homokszem. Amikor összefogtak, s megkapták a baráti segítséget, erősek lettek. Bíztak magukban és ügyük győzelmében.

A magyar falu új életéről és arról, hogy az emberek hogyan változtak meg, a Lenin Termelőszövetkezet elnökével, Oláh Pállal és a párttitkárral, Tiboldi Jánossal beszélgetünk.

Kitűnő pilóta

— Ismerkedjenek meg, Szabó Ferenc, a mi legjobb trak- loristánk — mondja Oláh Pál.

Széles vállú fiatalember Szabó Ferenc, vidám, mosolygó szemekkel. Ellenzés sapkában áll előttünk, amely félrevágva még barátságosabbá teszi az arcát. Az ilyen sapkák tulajdonosait, sofőröket, traktorosokat Magyarországon pilótának nevezik.

— Szabó Ferenc kitűnő „pilóta” — így az elnök, és büszkén néz a magas fiúra. A traktoristák versenyén, amelyben részt vettek az ország összes termelőszövetkezetei, a második lett. A Gagarinról elnevezett szocialista brigád tagia.

—' Bátran vezette traktorát a hóviharban, amikor ez év márciusában a hóakadályok miatt megrekedt a közlekedés az országutakon és 120 kilométerre Hartától elásta magát a termelőszövetkezet rakománya, — magyarázza Tiboldi János. — Szabó Ferenc az első volt, aki segítséget adott.

A Gagarin-brigádnak van egy bőrkötéses naplója. Szabó Ferenc megmutatja. Sok mindenről szó van ebben, amely ma megszépíti a parasztok életét. Szól az új ember kialakulásáról, a jobb életről. A becsületes munka, az újítások, a segítségadás, az elvtársiasság a jellemzője ma már a termelő- szövetkezetben dolgozó parasztságnak.

Mesél a napló

mezsgyénél és odakiáltott neki: — Mit akadékoskodsz te ezzel a darabbal a termelőszövetkezetnek. Magad is öröm nélkül élsz és minket is csak zavarsz.

De nemcsak a föld fiatalodott, az emberek is fiatalodtak. Horváth Istvánná, régen cseléd volt, a nehéz munka meggör- nyesztette. De most Szabó Ferenc alig ismeri meg a volt cselédet, olyan magasra „tartja a fejét”.

Néha esténként bement az új klubba, gyönyörködött a táncolókban, de ő nem táncolt. Nem szívesen látogatta a klubot, mert azt a termelőszövetkezeti gazdák társadalmi munkában építették és ebben ő nem vett részt.

Egyszer betévedt hozzá a közös gazdaság párttitkára, Tiboldi János. Beszélgetés közben mellesleg megemlítette, hogy a faluból gépészképző tanfolyamra több parasztot küldenek el. Szabó Ferenc kérve kérte a párttitkárt, küldjék el őt is, mert nagyon szeretne a termelőszövetkezetben dolgozni.

Bevitte a két derest a közösbe, de az istállóban mégis hagyott egy alig észrevehető felírást: Szabó Ferenc lovai.

Százan visszajöttek

Azokban az években, amikor a párt a mezőgazdaság szocialista átszervezését tűzte ki célul, voltak, akik ezt megvaló- síthatatlannak látták. A pártnak harcolni kellett olyan nézetek ellen, amelyek fékezni akarták az ország mezőgazdaságának fejlődését. Az élet azonban bebizonyította a kitűzött tervek realitását. Fokozatosan megerősödtek az új szocialista viszonyok és többszörösen kiállták a próbát.

Harta parasztjai jól emlékeznek arra, hogy nemrég a faluba jött egy komor tekintetű férfi, aki mindig lesütöV szemekkel járt. Néhány évvel ezelőtt nem akart belépni a közösbe és elment városba dolgozni. Múltak az évek és visz- szatért. Nemcsak ő, de több mint száz ember jött vissza a

faluba és lépett be a Lenin Termelőszövetkezetbe.

Szabó Ferenc visszatérve az iskoláról, traktoros lett. Frei András mindenben segítségére volt. Megbarátkoztak. Szabó Ferenc jól dolgozik és a szövetkezetben ezermesternek hívják. Javasolták egyszer neki, hogy olvasson a Szovjetunióban dolgozó kommunista munkabrigádokról. — Nálunk az iparban vannak szocialista brigádok, mi is szervezhetnénk ilyet, mondta Frei András és odanyújtotta Szabó Ferencnek a Népszabadság egyik számát.

Szocialista brigádok

Azóta a Lenin Termelőszövetkezetben az említett Gagarin szocialista brigádon kívül még három brigád küzd ezért a címért. Minden brigádban naplót vezetnek, ahova a számok mellett beírják a kiemelkedő terméseredményeket, a vállalásokat, a tanulásban elért sikereket és azt, hogyan válnak munkájuk igazi mestereivé. Vannak sorok, amelyekben az új szocialista ember kialakulásáról, mint a brigád alapvető céljáról írnak.

Tiboldi János ceruzával aláhúzza ezeket a mondatokat.

— A szocialista munkabrigád címért való verseny — magyarázza — egyre több szövetkezeti gazdát ragad magával. A Gagarin-brigád tagjai az elsők, akik a jelenlegi 14 ezer mezőgazdasági brigádból harcot indítottak ezért a címért az országban. Most, az MSZMP VIII. kongresszusa előtt minden brigád új vállalásokat tesz és versenyre hívták ki a szomszédos termelőszövetkezetek gazdáit is.

Nap nap után erősödik a nagy termelőszövetkezeti család Magyarországon. Minden közös gazdaságban tudnák mesélni a maguk Szabó Feren- ceiről és arról, hogy az utóbbi időben milyen hatalmas változás történt a mezőgazdaságban és abban, hogy a parasztemberek között új viszony kovácso- lódott ki.

MUNKA KÖZBEN

Majoros Erika az első gimnázium elvégzése után a Bajai Ruhagyárba kérte felvételét. Még az általános iskolába járt, amikor szűnni nem akaróan melengette azt a gondolatot, hogy üzemben dolgozik, szakmunkás lesz. Azóta már két esztendő telt el. Nem sok idő, de pontosan elegendő arra, hogy bebizonyosodjék: Majoros Erika végérvényesen élethivatásának

választotta a varrást. Mint minden, ez sem ment köny- nyen. Nagyon sokat köszönhet a körülötte dolgozó gyakorlott munkásoknak: Ekkert Im- rénének, Lakatos Istvánnénak és Pauk Józsefnének. Segítséggel és a saját szorgalmával elérte, hogy már tekintélynek számít a fehérnemű gyártásában.

Majoros Erika tehát „szemrevaló” lett az üzemben,

nemcsak azért* mert szép és megnyerő külsejű, elsősorban azért, mert ahová teszik, jól megállja a helyét Azok közé tartozik, akik a normát rendszeresen túlteljesítik. És hogy a KISZ-szervezet tagja, az abban is megnyilvánul, hogy az utóbbi 10 napban a VIII. párt- kongresszus tiszteletére indított verseny során 121 százalékot ért el.

íme két bejegyzés:

„Az MSZMP VIII. kongresszusa tiszteletére vállaljuk, hogy a havi tervet 120—130 százalékra teljesítjük”.

„Ma este mindannyian együtt dolgoztunk az építkezésen. Rövidesen kész lesz brigádunk egyik tagjának, Spiegel Ferencnek a háza.”

Egy bejegyzés különösen érdekelt engem: „Baleset történt, az üzemanyag meggyulladt. A tűz oltásában Frei András égési sebeket szenvedett.” És egy pár lappal, később: „Frei András betegsége idején barátja. Szabó Ferenc az ő normáját is teljesítette.”

Szabó Ferenc fiatal termelőszövetkezeti gazda. Nem egyszerű az életútja — mondja Tiboldi János és lassan lapozza a naplót.

Apja a halálos ágvon ezt mondta: — őrizd a földet! Ferenc igyekezett is ezt tenni. A nap égette az arcán a bőrt, az izzadság marta a szemét és testét, a kéz elhalt, amikor az ekeszarvát, fogta, a hajnalt hajnal váltotta fel. de a munka nem hozott sem boldogságot, sem oénzt.

Fiata'odik az ember és aföld

Amikor a termelőszövetkezet határához megjelentek az első gépek. sokáig nézegette az ügyes és gyors munkát, amelyet azok végeztek. Belső irigységgel tanulmányozta, hogy milyen gvorsan fiatalodik a föld kö’-ös-körül.

De ez, termelőszövetkezet5 föld volt.

Frei András az egyik traktor vezetője egyszer megállt a

»Megjelent a Pravda augusztus 3-t számában.

Még a tavasszal írtam róla, hogy a ZIM Kecskeméti Gyáregységében új alapokra helyezték a szocialista munkaversenyt. A változás lényege, hogy az üzem minden dolgozója tudja: mennyi öntvényt, hány darab fürdőkádat és más egészségügyi berendezést vár tőle a gyáregység vezetősége. Fél éve már, hogy így. folyik a munka, s ez módot ad annak éx-tékelésére — bevált-e a vetélkedés új formája?

Igyekszem kerülni a termelési statisztikát. Egyes adatok közlését mégsem mellőzhetem, hisz nélkülük hamis képet tükrözne az üzemi riport. A gyáregységnek nincsenek kiugró teljesítményei. Nem hajhásszák a százalékokat. A vezetők már a tervkészítés kezdetén megbeszélték a dolgozókkal; hogyan lehet azt a legkedvezőbben teljesíteni; hogyan lehet még Jobban takarékoskodni az anyaggal, idővel; hogyan lehet fokozni a termelékenység növekedésének ütemét, s vele növelni a gazdaságosan exportálható áruk arányát. Vagyis a verseny itt az üzem előtt álló legfontosabb tervfeladatokra irányul.

— Célkitűzéseink ezért reálisak — mondja Szabó Lajos főmérnök —. Ezért bír nálunk olyan nagy jelentőséggel minden egyes százalékos túlteljesítés.

Íme ennek egy-két bizonysága: Fő termékükből, a fürdőkádból 8 százalékkal többet gyártottak, mint tavaly ilyenkor. Közben 5,5 százalékkal növelték a termelékenységet, s 0,66 százalékkal sikerült csökkenteni a gyártási selejtet. De van, ami még ennél is szebben beszél. Nem szeretem a nagy szavakat. Most mégis ezt kell írnom jellemzőül: A munkások hősiessége. Valamikor magam is hasonló szakmában dolgoztam, hőtokádó kemencék előtt. Tudom, hogy itt nem szabad fukarkodni a dicsérettel, hiszen a sokatmondó szavak sem érzékeltetik eléggé, mit is jelent rekkenő nyárban formálni, zománcozni az izzó anyagot. Mert a hűs vizű fürdőkád tűzben születik.

— Nagy vetélkedés az kérem, amikor a dolgozónak előbb önmagát kell legyőzni. Sok esetben emberfelettinek mondható a mi munkásaink helytállása — hangsúlyozza Zolnai Imre igazgató. — Ez adja

WíUUed'Sk

gyárunkban a munkaverseny igazi értékét. Az újságok gyakran írnak mostanában a kánikuláról. Közlik, hogy 34—35 fokon tetőzött a hőhullám. Az emberek szédülnek a melegtől. Talpalatnyi hely sincs a strandokon. De mi ez hozzánk képest?! Brigádjaink 60—70 fokos hőségben, agyatforraló melegben versenyeznek ilyenkor, hogy folyamatosan elégíthessük ki az építők meg a külkereskedelem igényeit.

— Nyilván más itt a verseny értékelése is? — válaszként paksamétát tesz elém. Meggyőző dokumentumot olvasok: „Dicsérő levél.

A Vili. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben, a termelés terén elért kimagasló és eredményes munkájukért, valamint a munkafegyelem és a technológiai fegyelem betartásánál tanúsított példamutató magatartásukért dicséretben részesítem. Jó munkájukért köszönetét mondok és kérem, hogy fegyelmezett magatartásukkal elért kiváló eredményüket a jövőben is tartsák meg.”

— Nem afféle sablon ez, hanem a legjobb vetélkedők erkölcsi elismerése, amit a vezetőség majd pénzre vált a legközelebbi jutalmazásnál.

Nyolcvan brigád versenyez a gyáregységben, de alig tízen kaptak ilyen levelet második negyedévi munkájukért. Egyik közülük Lédeczy Jenő kádformázó brigádja. Nevük első helyen szerepel a gyáregység jövendő múzeumában, ök formálták az államosítás óta készült 500 ezredik fürdőkádat, s ma is elsők a versenyben. Vezetőjük és három társa: Kasza Gábor. Kovács József és Szabó Károly ezer fürdőkádat formáltak negyedév alatt, öntödei selejtjük a megengedett 7—8 százalékkal szemben, alig érte el a 3 százalékot, s annyi anyagot takarítottak meg, ami 15 fürdőkád készítéséhez elegendő.

Szakad róluk az izzadság. Az emberre szinte ráül a rekkenő meleg. Az öntés még nem kezdődött s a hőmérő mégis halad az 50 fok felé. Beszélgetésre sajnos.

nincs idő. Ilyen hőségben gyorsan szárad a homok. Ez diktálja a tempót, összehangolt minden mozdulat. Alakul, simul az öntőhomok a fürdőkád végleges formája. Aztán még egy ellenőrzés, de utána is alig egy perc marad a szóváltásra.

— Mi a sikerük titka — kíváncsiskodom.

— A fegyelem, a technológia szigorú betartása, az összeszokottság, meg az én tízéves brigádvezetői tapasztalatom. Sokmindent megfigyeltünk ennyi idő alatt. Tudjuk melyek a gyakori hibák, s igyekszünk elkerülni azokat. Nem titok ez. Inkább szorgalom és figyelem dolga. Több ideje nincs a számomra, de úgy érzem, egy perc alatt is sokat mondott.

A zománcozó üzemben Károly Imrét keresem. A vetélkedő brigádok között, övé itt az elsőség. A 4-es kemencéhez kalauzolnak. Itt dolgozik Mezei Mihállyal és Tóth Ferenccel. Vibrál körülöttük a levegő, akár a délibáb. Süti az ember szemét a hőség. Percek alatt változik az in- gem^színe. Árnyékban 31 fokot jelez a hőmérő. Károly Imre kemencéiében 900 fok felett izzik a fürdőkád. Nyolc méterre a kemencétől 62 fok van. Mikor peA’g felgördül a kemence zárólapia. percek alatt 70 fokos lesz a levegő. Ember legyen, aki itt helytáll. ..

— Nem meleg ez már — mondja bemutatkozás után Károly Imre — hanem pokoli hőség. Látom, maga is csuromvíz már. pedig tíz perce sincs itt. Kénzelie el ezt hat órán keresztül... — elhallgat, vizes szivaccsal törli testét, majd folytatja. — Valósággal szenvedünk ebben a forróságban.

— És a vetélkedés — kérdem a tárgyra térve.

— Az is a hőségben születik, mint a fürdőkád, — majd büszkén hozzáteszi — tartjuk az első helvet Átlagunk 103—104 százalék. Száz kádból vedig 85 az elsőosztályú. Ráadásul 33 kádat megtakarított púderból zománcoztunk. Csak múlna már a hőség. Akkor még jobb lesz az eredményünk.

Hasonló hozzájuk a többi brigád is. Vetélkedők, akik minden dicséretet megérdemelnek. Sándor Géza