Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-10 / 159. szám

H >UJ AJ 1962. július 10, kedd Több tudást, nagyobb felelősséget Marosán György elvtárssal a kiskunfélegyházi pártaktíván Együtt a kiskunfélegyházi já­rási, városi pártaktíva. Az asz­talién Marosán György, a Köz­ponti Bizottság titkára, az asz­tal körül párt-, állami, gazda­ságvezetők, szövetkezeti elnö­kök, gyárigazgatók, nagyjából az az alap, amelyre a járás veze­tése épül. A mindig derűs ked­vű és ezért derűt is árasztó sokszor az éjszakába is nyúló el­foglaltsággal- Régi gondja ez sok pártmunkásnak. A megoldás azonban nem sokat várathat ma­gára. Ezért hangsúlyozta Maro­sán elvtárs nagyon részletesen a művelődés és a tájékozottság fontosságát. — A szépirodalom általában, de különösen az idézett művek Szállítják az üvegmeggyet A MÉK dunavecsei kirendeltségének apostagi telepén na­ponta közel 50 mázsa meggyet s egyre több sárgabarackot vesz­nek át. Képünkön Vincellér József kocsikísérő az export-ládákba rakott gyümölcsöt elhelyezi a gépkocsin. (Pásztor Zoltán felvétele) Szorgalommal, jó! szervezett munkával Marosán elvtárs félbeszakítja Túri elvtárs, az első titkár be­vezetőjét, mondván: „Egy füst alatt intézzük el mind a ket­tőt.” — Elvtársak! Mi a szándé­kom. ..? Látni akarom a járást. A központ és a megye után a harmadik lépcsőben azokat, akik a párt politikáját végrehajtják. A járás ebből a szempontból kulcshelyzetben van. Azért jöt­tem ide, mert a személyes be­nyomás véleményem szerint na­gyon sokat jelent és a tapaszta­latok szerzése szempontjából a legmeggyőzőbb­— A mai beszélgetésnek nem a megszokott, hanem egy érde­kesebb formáját választjuk. Az elvtársak mindent kérdezhet­nek, de hogy ne legyen egyolda­lú a dolog, én is visszakérdezek. Nagyon kérem az elvtársakat, ha közbeszólok, ne jöjjenek za­varba. Tehát legyen fesztelen és baráti a légkör. S alighogy az első titkár is­mertette az utóbbi években el­ért eredményeket és felsorolta a járásra jellemző legfontosabb adatokat, többek között például azt, hogy a lakosság 49,8 száza­léka férfi, a nők aránya pedig 50,2 százalék, máris elhangzott az első kérdés. — Mondja meg, hogy miért csak három nő vesz részt ezen az aktíván? Aztán tovább; — Mikor járt itt miniszter? — Egy hónapja Csergő János, a kohó- és gépipari miniszter. — Azelőtt? — Czottner Sándor, a nehéz­ipari miniszter. S míg szó esik a Központi Bi­zottság legutóbbi határozatáról, a Vili. pártkongresszus előké­születeiről, a tömegszervezetek és a pártonkívüli aktíva tevé­kenységéről, a mezőgazdasági termelés ez évben várható ala­kulásáról, a másodvetésről, Ma­rosán elvtárs váratlanul meg­kérdezi beszélgető partnerét: — Milyen szépirodalmi mű­veket olvasott ebben a félév­ben? Ismeri-e Ovecskin: Tavaszi szél, vagy Nyikolajeva: Útköz­ben című regényét? Hányszor volt színházban és milyen da­rabokat látott? A válaszadás vontatottan és bizonytalanul indult már annál is inkább, mert a hirtelen fel­csattant kérdésre nem pergett elég gyorsan vissza az emléke­zet. Aztán felbukkant néhány mű, de felbukkant valami olyas­mi is, hogy az önművelést össze ell egyeztetni a bizony nagyon az élet talaján segítenek meg­érteni — a politikai irodalom mellett — a XX. kongresszus szellemét és óriási jelentőségét a szovjet nép, de az egész nem­zetközi munkásmozgalom szem­pontjából. Minden aktivistának szinte kötelező olvasmánnyá kel­lene tenni ezeket a könyveket. — Miért kell tanulni? Az élet nagy léptekkel rohan előre. A technika, de a szocialista építés minden vonatkozása modem műveltségű és nagy felkészült­ségű vezetőket igényel nemcsak fent, hanem lent a járásokban és a községekben is. Mindenki­nek tudomásul kell venni, hogy az egyszer megtanultakból nem lehet sokáig megélni- Azt szün­telenül gyarapítani kell, mert különben a fejlődés nagy üte­me megelőzi az embert. Aki nem tanul, önmagát „szórja” ki a sorból, és később már hiába berzenkedik. Ne felejtsük, hogy ma már nem lehet úgy vezetni, mint öt évvel ezelőtt és három év múlva nem lehet úgy, mint ma. Azután sok szó esett a párt munkája segítőiről, a tömegszer­vezetekről, nőkről, fiatalokról, szakszervezeti aktivistákról, a pártonkívüliekről. — Nagy erő ez, valóságos had­sereg — hangsúlyozta Marosán Kfss Bertalan vagyok a Kunszentmiklósi Gépállomás 29 éves traktorvezetője, az Előre brigád tagja, apja egy három­éves, „belevaló” fiúgyereknek, aki úgy indul, hogy szintén traktoros lesz, mert a gépemen — ha hozzájut — úgy összeke­veri a sebességet, hogy alig győ­zöm rendbetenni. Egy éve elmúlt, hogy itt dol­gozom. Különféle gépek voltak már a kezem alatt; legtovább egy MT2-traktor. Ezzel kétezer normál holdnyi munkát végez­tem. A tavalyi aratásban wind­­róverrel — rendrakó-aratógép­­pel — vettem részt. Az idén elő­ször bíztak a gondjaimra egy SZK—3-as kombájnt, amellyel a kunszentmiklósi Kunbábony Termelőszövetkezet 80 hold olasz búzáját kezdem vágni. Négy nap áll rendelkezésemre, hogy a gépet átvizsgáljam, meg­­'smerkedjem vele. Mint gazdá­nak a lovát, ugyanúgy, vagy ta­­’án még jobban — ki kell is­merni nekünk is a gén termé­szetét Akik már tavaly kom­elvtárs. Jól kell élni ezzel a te­mérdek alkotóerővel és akkor nincs egyetlen olyan még ne­hézséget jelentő kérdés sem, amelyben ne tudnánk szót érte­ni a tömegekkel. De lehetőség ez arra is, hogy megosszuk a munkát és a demokratizmus to­vábbi erősítésének megfelelően az egész társadalom feladatává tegyük azoknak a célkitűzések­nek megvalósítását, amelyek előttünk állnak. Így lehetővé válik, hogy mindenki kivegye a részét a párt munkájából és a szocialista építés még szélesebb alapokon nyugodjék. Mert nem lehet az — mondotta derültség közepette —, hogy az egyik nyugtalanul alszik, a másik meg a tétlenség miatt elhízik. — Világos tehát a pártonkí­­vüliek megbecsülésének és a pártfunkció kivételével minden funkcióba való beáilíthatóságá­­nak jelentősége- Vannak még, akik nem értik meg ezt a na­gyon fontos dolgot. De tudni kell, hogy a pártonkívüliek lel­kes, politikánkat igenlő, segítő és teljes szívvel, tetterővel vég­rehajtó munkája nélkülözhetet­len számunkra. Ugyanakkor azonban azt is tudni kell, hogy a pártonkívüliek — ha alkal­masak arra — bármilyen funk­cióba állítása egyben a párt önvédelme is. Ez az önvédelem természetesen a karrieristákra vagy más, a pártba nem való emberekre vonatkozik. Marosán elvtárs három és fél­órás közvetlen, meleghangú és a teljes őszinteség légkörét meg­teremtő beszélgetése mindenki számára nagyon tanulságos volt. Nem ült ott senki olyan, akire a hallottakból valami ne vonat­kozott volna. A beszélgetés lel­­kesítete a járási vezetőket, de növelte felelősségérzetüket és acélozta buzgalmukat azokért a tennivalókért, amit az élet sok területén a járásban is el kell végezni. Különösen érdekesen hatott és szinte dióhéjba foglalta össze a találkozás lényegét, amit Marosán elvtárs befejezésül mondott: „Ha az elvtársak jól dolgoznak, akkor a fejlődő tech­nikával együtt eljön majd az idő, hogy lesznek emberek, akik mást sem csinálnak, mint szüre­telnek. Ezeknek az éveknek a vetése kell ahhoz, hogy nemso­kára termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban sokan ko­rai zöldségszürettel kezdjék és a szőlőszürettel fejezzék be az bájnoztak vele, azokkal tapasz­talatcserét tartottam, s ők el­mondták, hogy „erre jól vi­gyázz”, vagy „azt az alkatrészt gyakrabban kell zsírozni” ... Ha esetleg adódnak is kisebb hi­bák, a javítás azon nyomban el­végezzük a segédvezetőmmel, Kasza Imrével, aki harmadéves ipari tanuló. Mífif a gabona harmatos, addig nem lehet benne dolgozni. Mihelyt a harmat felszáll, kezd­jük a nyújtott műszakot, este kilenc-tíz óráig. A karbantar­tásra napi két órát szánunk: át­nézem a gépet, a „gyanús” csa­varokat meghúzom, tankolok, 1 ezsírozok. Ebédelni csak úgy, „papírból” szoktunk: „bolygó” szakma ez a mienk! Évek óta két disznót hizlalunk, a húst lesütjük: ez az ebédem. A kerestem ilyenkor aratás dején — általában a teljesít­ménybéres munkáknál — nyúj­tott műszakban, magasabb. Ta­valy átlag 1700 forint volt aha-Az idei szeszélyes időjárás Tompán is sok gondot, kárt okozott a mezőgazdaságnak. Egyedül a Szabadság Termelő­­szövetkezetben mintegy másfél­milliós terméscsökkenés mutat­kozott a jégverést szenvedett ve­­teményeken. Ezt nehezen hever­te volna ki a szövetkezet, ha a siránkozást és beletörődést vá­lasztja. De nem így történt. Gaz­dái mindent elkövettek és nagy szorgalommal, dicséretre méltó szervezőkészséggel igyekeztek a károkat pótolni. Közel ezer hold jégverte területet szántottak új­ra és vetettek be rövid tenyész­idejű kapásnövényekkel- A szé­pen zöldellő, növekvő új vetést különös gonddal ápolgatják. Nincs már a községben olyan kukoricatábla, amit másodszor is meg nem kapáltak volna. — Most tehát minden erőt az ara­tás jó megszervezésére és gyors lebnyolítására tudnak mozgósí­tani. Nagy szükség is van erre, vi jövedelmem. Nem panaszkod hatom. Legjobb tudásom szerint vég­zem munkámat, melyet eddig három ízben is premizáltak: egy­szer a múlt évi. kétszer pedig a tavaszi terv teljesítéséért. Ott van a falon a .brigádelosztási ki­mutatás, — fehér, szürke, kék és piros kartonokon a nevek. A fehérek a legsvöngébbek. a pi­rosak a legjobb munkások. Ed­dig még sikerült a „piros szín­vonalat” tartanom! A* SZ *C 3-as már kinn van a termelőszövetkezet központi majorjában. Megitatiuk üzem­anyaggal és kigurulok a „had­színtérre.” A Kunbábony inten­zív búzájának betakarítása után a kunpeszéri Parasztbecsület Ter­melőszövetkezet őszi árpájára megyünk rá. Ügyes a segédve­zetőm és jó barátom már az SZK—3-as. Remélem, nem hagy cserben. Mert nem szeretnék elszürkülni”. Ha rajtam múlik ~CTmaradok „piros kombájnéi­nak”. Feljegyezte; Jóba Tibor mert a gépek mellett a kézi ka­szásoknak is csatasorba kell áll­niuk. A Kossuth Termelőszövet­kezetben vasárnap 150 kaszás látott hozzá az árpa aratásához és úgy tervezik, hogy gépi se­gítséggel három nap alatt beta­karítják a közel félezer höld ár­pa termését. Ezt követően pedig öt nap alatt szeretnének végez­ni a kenyérgabona aratásával is. Sokat javít majd az idén a szövetkezetek gazdasági helyze­tén, hogy felismerték és egyre nagyobb mértékben igyekeznek kiaknázni a nagyüzemi baromfi­­tenyésztés nyújtotta lehetősége­ket. Ennek kezdeti eredményei máris mutatkoznak. A Szabad­ság Termelőszövetkezet például már ebben az évben több mint 30 ezer forint jövedelemhez ju­tott a 400 darabot számláló ka­csaállománya tojáshozamából. Ezen felül az 500 darabos ve­gyes baromfitörzs ugyancsak to­jásból származó jövedelme több mint 53 ezer forintot hozott. A tojáson kívül — 2,30 kilós átlag­súlyban — leszállítottak már 3376 tavaszi nevelésű pecsenye­­kacsát is, ami szintén jelentős összeggel gazdagította a szövet­kezet gazdáit-Ha továbbra is ilyen szorgal­masan és lelkiismeretesen dol­goznak az év minden hónapjá­ban, sikeres győzelmet aratnak megélhetésük és életszínvonaluk emelkedése javára az időjárás minden viszontagsága felett. Simola Lajos Hasznos kapcsolat Baja város négy termelőszö­vetkezete és ipari üzemei szoros kapcsolatban vannak egymással. Az utóbbiak a közös gazdasá­gokat megalakulásuktól kezdve patronálják, s támogatásuk a mostani aratásnál abban is meg­nyilvánul, hogy a betakarítás­ban résztvevő meghibásodott szövetkezeti gépeket a lehető leggyorsabban kijavítják. A Vil­lamosipari Gyár ezenkívül öntö­zőberendezéseket, szivattyúkat s ezek meghajtására szolgáló MIA- j motorokat is bocsát a, Duna Tsz rendelkezésére. esztendőt.” Weither Dániel ELŐSZÖR A KOMBÁJNON

Next

/
Thumbnails
Contents