Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-10 / 159. szám

I. oldal 1962. július 10, kedd Közös gondjaink KÖNYVTÁROSOK KOZOTT Alig egy hónapja megyei vezetőink kezdeményezésére öt­vened magammal megtekintet­tem a megye több állami gaz­daságát és termelőszövetkeze­tét. Élményeinkről a látogatást lezáró értékelésen beszámol­tunk. Amit ott elmondottunk, abban benne volt a friss benyo­másokból származó lelkesedés, hiszen, mindannyiunkat lenyű­göztek a szocialista mezőgazda­ság néhány év alatt kivirág­zott eredményei. Ezekről az eredményekről gyakran hallottunk, olvastunk, de egy kissé mintha kívülről szemléltük volna a nagyszerű munkát. A közvetlen tapaszta­lás vezetett bennünket arra a felismerésre, hogy a számok és tudósítások mögött milyen ha­talmas erőfeszítések rejlenek. De ahhoz, hogy az eddigi ered­mények általánossá váljanak, az egész megye lakosságának közös munkája szükséges. Az élmények lenyűgöző hatása mellett ez a felismerés él ben­nünk egyre mélyülőn. Bőven nyílt alkalmunk be­szélgetni azokkal az emberek­kel, akikben fanatikus hit él: a futóhomokon virágzó kert­kultúrát lehet teremteni! S aho­gyan ők e jövőt kialakító fel­adatról szóltak, az magában is egy életre szóló élményként hatott ránk. Ezt a rendíthetet­len hitet át kell vennünk ne­künk, pedagógusoknak is, és át kell ültetnünk tanítványaink­ba. Sokat beszélgettünk tanít­ványainkkal régebben és mos­tanában is parasztságunk sor­sáról. Vitatkoztunk is. A tanu­lók némelyike nem azért hozott fel ellenérveket, mert a fel­bomló, régi életformát jónak találta, hanem azért, mert a kialakuló .új körvonalait nem látta elégaé_ világosan. Bennünk kétségtelenül megvolt a jó­szándék. hogy az új életformát felvázoljuk elébük, de vajon kiérezhették-e minden esetben szavainkból a rendíthetetlen meggyőződést? Nem hiszem, mert mi is azt vártuk, hogy e hitünkben valaki vagy valakik megerősítsenek. Ügy vélem, e téren is sokat kaptunk. A jövő­ben példáink majd nem a nagy általánosságban lebegnek, ha­nem kötjük azokhoz a tapasz­talatokhoz, amelyek valósággal átalakították szemléletünket. E szemléletet tovább kell ad­nunk azoknak a pedagógusok­nak is, akik nem lehettek ré­szesei a mi élményeinknek. De még ez nem elég. Törekednünk kell rá, hogy pedagógusaink és tanulóink nagyobb számban is­merjék meg megyénk mezőgaz­daságának fejlődését. Iskoláink szervezzenek tanulmányútokat 0 termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok életének megis­merésére. Nincs ma ennél fontosabb, mint segíteni a paraszti életről alkotott helytelen nézetek meg­változtatását! Sokunkban a földművelésről alkotott szemlé­let az ásóhoz, kapához tapad. Pedig az igazi, korszerű mező­­gazdaság valahol ott kezdődik, amit Izsákon, Solton, Vaskúton vagy Kunfehértón láttunk. Ahol nem az emberi erőpazarlás fo- Ivik. hanem mindent ésszerűen az emberi jólét szolgálatába állítanak. Nagyon sok segítséget nyújthatnánk munkatáborok szervezésével is. Évekkel ez­előtt iskolánk tanulói két hetet töltöttek a hartai Lenin Terme­lőszövetkezetben. Megismerték a korszerű mezőgazdaság éle­tét, találkoztak azokkal a pa­rasztemberekkel, akiknek szem­lélete már a szocialista ember szemlélete. Élményeiket sokáig emlegették, és szívesen elmen­tek volna a következő években is. Jó lett volna e helyes kez­deményezést rendszeressé ten­nünk. Megyejárásunk alkalmával égetően vetődött fel a szakem­berhiány problémája. Nekünk pedagógusoknak az eddigieknél többet kell tennünk, hogy ta­nulóink minél nagyobb szám­ban jelentkezzenek mezőgazda­­sági pályára. A mezőgazdasági pályától való idegenkedés mö­gött gyakran a mezőgazdaság­nak mint szakmának a felszí­nes ismeretekből fakadó lebe­csülése és a más pályákkal kap­csolatos illúziókergetés húzódik meg Az illúziók helyett a szo­cialista mezőgazdaság igazi tar­talmát, igazi távlatait mutas­suk meg tanulóinknak. A helyes szemléletre ne­velésnek azonban túl kell ter­jednie a tanulóifjúság körén. A dolgozók esti, levelező tago­zatán, az egyes üzemi iskolák­ban és a kihelyezett osztályok­ban működő pedagógusoknak az ismeretanyag közlésén túl megtisztelő feladata kell legyen a helyes szemléletkialakítás, a hivatásszeretetre nevelés. A pedagógus munkája nem választható el attól a politikai, társadalmi átalakulástól, amely napjainkban megyénk területén végbemegy. De hogy valóban aktív segítője tudjon lenni a fejlődésnek, ahhoz rendszeres és közvetlen életismeret, a termeléssel való szoros kapcso­lat szükséges. így válik a me­gye gondja valamennyiünk kö­zös gondjává és a pedagógusok nevelőmunkája ezzel kapja meg a mély meggyőződésen alapuló tartalmat, mely szavait és ál­lásfoglalását tudatformáló erő­vé avatja. Ha minden pedagógus lel­kesedéssel vállalja az építés gondjának reá eső részét, az eredmény nem maradhat el, mert a pedagógus szavának hi­tele van, de kell is, hogy le­gyen! Elekes Mihály igazgató Kétnapos balatoni túra A MESZÖV-nek több mint száz dolgozója kétnapos bala­toni túrán vett részt. Keszthe­lyen meglátogatták a világhírű Helikon Könyvtárat. Tihanyban pedig az apátság templomát tekintették meg. 5. Megindul a forgás, minden le nem rögzített tárgy vándorolni kezd, s az a benyomásom ke­letkezik, hogy az egész Világ­­egyetem elmozdult a helyéről és forogni kezd az űrhajó kö­rül. Leírhatatlan látvány! Meg kell említenem egy fon­tos apróságot. A kerek ajtót mindig légmentes fedél borítja. Amikor átmegyünk egyik he­lyiségből a másikba, be kell zárnunk magunk után az ajtót, mégpedig egy gombnyomással. A bolygóközi térség nem üres. Számtalan anyagrészecske mozog benne: a porszemektől kezdve a hatalmas tömegekig. Kámov szerint szinte lehetet­len, azért még sincs kizárva, hogy űrhajónk hasonló kóbor testekkel találkozzék. Ha egy ilyen kő vagy parányi része ne­kimegy az űrhajónak, a két test óriási sebessége miatt töb­­bé-kevésbé erős robbanás tör­ténik. Az űrhajó léket kap, mivel pedig odakint egyáltalán nincs levegő, a légen kifelé tör a hajóban levő levegő. Néhány másodperc alatt a csillaghajó valamennyi utasa elpusztul. De mert az űrhajót légmentesen zárt szakaszokra osztották, va­lószínűtlen, hogy hasonló sors­ra jusson az expedíció. A múlt héten tanfolyamon vet­tek részt megyénk községi könyvtárosai Kecskeméten- A 37 résztvevő között legtöbben még nem végeztek ilyen tanfolya­mod, bár néhányan már több éve vezetik községük könyvtá­rát. Előadóik között ismert ne­vű szakemberek voltak a Könyv­tudományi és Módszertani Köz­pontból Budapestről, a Megyei Módszertani Tanácstól, s igen változatos ismeretanyaggal fog­lalkoztak egész héten át. mai magyar irodalom, a mezőgazda­­sági szakirodalom kérdései mel­lett előadásokat hallottak a köl­csönzésről, az adminisztrációiról és a könyvtárak művelődési fel­adatairól. Az egyik foglalkozás után al­kalmunk volt elbeszélgetni a hallgatókkal A start előtti éjszakán, vára­kozásom ellenére jól aludtam. Pontosan hét órakor eljött ér­tem Pajcsadze. Fogtam kis bő­röndömet, amely elkísért min­den eddigi utamon, s megköny­­nyebbült érzéssel szálltam autó­ba. Nincs visszaút! Pajcsadze hallgatag volt. Megértettem állapotát és nem zavartam beszélgetéssel. Moszk­vában hagyta feleségét és hat­éves kislányát. Épp az előbb búcsúzott el tőlük. Gépkocsink a leningrádi úton száguldott Űrhajónknak a Kljazma folyó partjáról kell felszállnia. Kámov is onnan in­dult el mindkét űrútjára. Ki­lenc órakor érkeztünk meg a start színhelyére. A magas ke­rítéssel körülvett rakétapálya 15 kilométer átmérőjű, hatal­mas mező. Idegeneknek oda szigorúan tilos a belépés. A mező közepén állt startra ké­szen űrhajónk. A földtől 30 méternyi magasságban függött. A starttér azsúrfonású állvá­nyára támaszkodott. Az egy­emeletes nagy épületben, ahol az űrhajót kiszolgáló műhelyek és laboratóriumok helyezkedtek el, Kámovot, Belopolszkijt és a kormánybizottság tagjait ta­láltuk. Utolsóknak érkeztünk, Belo-Koós Andor mindössze négy hónapja vezeti a Soltvadkerti Könyvtárat. A MÁV állomás fő­nöke volt, s nyugdíjbavomulása után vállalta ezt a munkát — Érthető módon én igen so­kat tanultam itt — mondotta. — A járási könyvtár instruktorai­tól kaptam ugyan útmutatáso­kat, de ezek inkább a gyakor­lati munkára vonatkoztak. Itt sok kitűnő módszerről hallot­tam, amellyel közelebb lehet hozni az olvasót a könyvtárhoz, az olvasáshoz• Az adminisztrá­ció mellett most már gondot fordítok a közönségszervezésre, tehát egyszerű könyvkezelöből könyvtármozgalmi aktíva lehe­tek. Elmondotta Koós Andor, hogy négy hónappal ezelőtt 920 kötet poiszkij, miután lekezelt velünk, néhány perc múlva gépkocsiba szállt és az űrhajóhoz hajtatott Kámov magához hívta Pajcsad­­zét Egyedül maradtaim. Fél 10- kor Kámov felállt és kezetszo­­rított Volosin akadémikussal, a bizottság elnökével: — Itt az idő —■ mondta. Elbúcsúztunk a bizottság többi tagjaitól. Mindnyájan nagyon felindult állapotban voltunk. — Egyedül csak Kámov tűnt szenv­­telenül nyugodtnak. Utolsó kézszorítások, utolsó jókívánságok s az autó elindult Nyolc perc múlva az űrhajónál voltunk. Belopolszkij a felvonó­nál várt bennünket- Larin mér­nök állt mellette, aki az előké­születeket irányította. A rakéta­pálya többi dolgozója már el­hagyta a start színhelyét. Fölöttünk tízemeletes háznyi magasságban csillogott a napon az űrhajó 27 méter hosszú, 6 méter széles, fehér teste. Alakja egy óriási szivarra emlékezte­tett. Orrészén aranybetűs neve ragyogott: „SZSZSZR—KSZ 2." Larin mérnök elbúcsúzott tő­lünk. Háromnegyed tíz volt. Tá­vozásával megszakadt utolsó kapcsolatunk az emberekkel. — Indulás! — mondta Ká­mov. A felvond gyorsan felrepített bennünket a kis előtérre Kö­zelről láttam, hogy a hajó nem áll szigorúan függőleges helyzet­ben, hanem kissé nyugatnak dől- Kerek bejárati nyílása keskeny volt és csak hasmánt lehetett rajta bekúszni. Elsőnek Belo­­polszkij tűnt el a hajó belsejé­volt a Soltvadkerti Könyvtár ál­lománya. A tanácstól kapott ta­valyi 10 000 forint támogatást főként arra fordították, hogy méltó környezetet teremtsenek a könyvek számára. Az idén is­mét 10 000 forintot kaptak, s ebből már a könyvállományt fej­lesztik. Ezzel az összeggel, a Me­gyei Könyvtár támogatásával és a MESZÖV-től kapott 4000 fo­rinttal összesen 2700—2800 kö­tetre fejleszthetik fel ebben az évben az állományt. Remélhető, hogy a 480 főnyi jelenlegi lét­számról 600—700-ra növekedik hamarosan az olvasótábor is. A közelmúltban lezajlott rendezés folytán elavult anyaguk alig van, így tehát a valóban széles érdeklődésnek megfelelő, min­den igényt kielégítő könyvállo­mány bizonyára nagyobb vonzó­erőt is jelent az olvasók szá­mára. Aradi Aranka természetrajz, földrajz szakos általános iskola! tanárnő 1951 óta vezeti a laki­­teleki könyvtárat. A csaknem 1800 kötetes könyvtár igen mos­toha körülmények között van el­helyezve az iskolában az egyik tanteremben. Az iskola zsúfolt­sága miatt hetenként legfeljebb egy alkalommal kölcsönözhet­­neik- A kis községben így is vi­szonylag nagy az olvasólétszám, az első félévben csaknem 450 volt. — Az ősszel, amikor elkészül. az új iskola, remélhetőleg köl­csönzésre is több idő jut, hiszen felszabadul néhány tanterem — bizakodott Aradi Aranka. — Ak­kor bizonyára még jobban hasz­nosíthatom az itt tanultakat. — Mindenképpen élmény volt ez az egy hét Az előadásokon kí­vül sokat tanultam az egymás­közti beszélgetésekből, amelyek a legjobb tapasztalatcserének bi­zonyultak. Valamennyi résztvevő meg­egyezett ebben. Pedig sok kö­zöttük a pedagógus, aki az egész évi munka után vállalta ezt az egyhetes többlet elfoglaltságot Nem sajnálták az időt, mert tudják, hogy olyan sokrétű te­vékenység mint a könyvtáros munkája, csak színvonalas el­méleti felkészültséggel és meg­felelő ismeretekkel látható eL ben, majd Pajcsadze. Én követ­keztem. Az utolsó, amit a nyí­lásba való bemászás előtt lát­tam, egy piros rakéta volt, amely a távoli látóhatáron röppent magasba. Utánam Kámov kö­vetkezett Megnyomtunk egy gombot és az ajtó légmentesen bezárult Tíz percünk volt az indulásig — jelezte a piros ra­kéta. Az űrhajó felső, vagyis elülső részébe jutottunk, ahol az ob­szervatórium és a parancsnoki központ helyezkedett eL A he­lyiséget erős villanyfény világí­totta be. Pajcsadze nagy bőrsi­sakot adott nekünk. — Megkíméli fülünket — mondta- — Vegyék fél a sisa­kot, szíjjazzák be magukat szo­rosan és feküdjenek le. — A padlón fekvő széles matracra mutatott —A felgyorsulás húsz méter. Ez nem sok, de jobb fekve átvészelni. Eltart csaknem félóráig Az ablakokat akkor nyitjuk majd ki, amikor a mo­torok leálltak. Felvette sisakját és Belopolsz­kij mellé feküdt. Követtem pél­dáját Kámov sisakban a vezér­lőpult előtti bőrfotelben ült Sze­mét nem vette le a másodperc­mérőről. Órámra pillantottam- Két perc múlva tíz. Nehéz leírni, mit éreztem ezekben a másodper­cekben. Ez már nem izgalom, hanem ennél sokkal erősebb, szinte már gyötrő valami volt... Másfél perc... Egy perc..- Társa­imra pi’lantottam. Belopolszkij szeme csukva, arca nyugodt. (Folytatjuk.) A MILADY BOSSZÚJA — FRANCIA FILM -. : .'U í v -A Dumas világhírű regényéből készült Három testőrnek folytatása ez a film. D’Artagnan és társai sok izgalmas kalan­don esnek át, ismét harcolnak a bíboros kegyetlen embereivel, megvédik a királynő becsületét, se szeri, se száma hőstetteik­nek, vidám kalandjaiknak, amelyekből mindig ép bőrrel, sze­rencsésen lábalnak ki. A mulatságos, izgalmakban bővelkedő színes francia dm másfélórás könnyű szórakozást nyújt a nézőknek. A főszerep­ből Gerard Barray-t és Perette Pradier-t láthatja a közönség. Rendező Bernard Borderie. M- E, ff cJLcmcl cl H| Fordította | Sárközi Gyula 1

Next

/
Thumbnails
Contents