Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-08 / 158. szám

1962. július 8, vasárnap 1. oldal Napirenden a gépgyártás fejlesztése Az exporttermelés fejlődése a Kiskunfélegyházi Gépgyárban Második ötéves tervünk nagy feladatai között kiemelkedő he­lyet foglal el az exporttermelés. A Központi Bizottság pedig en­nek alapjáról, a gépipar hely­zetéről és feladatairól hozott határozatot legutóbbi ülésén. A határozat nyomatékosan hívja fel a gépipar vezetőinek figyel­mét, hogy a lehetőségeket ki­használva, olyan gépipari ter­mékeket állítsunk elő, még pe­dig versenyképes áron, amiket a szocialista tábor országai igé­nyelnek és a tőkés világpiacon is keresett cikkek. Megyénk­ben ezért aktuális a Kiskunfél­egyházi Gépgyár fejlődését, ex­porttermelésének alakulását reflektorfénybe állítani. A fordulat éve A gyár múltja rövid, de ese­ményekben annál gazdagabb. Mint számos más helyen, itt is az államosítással kezdődik a gyár tulajdonképpeni króniká­ja. Középszerű magánüzemből fejlődött a mai gyárrá. A pál­­fordulás azonban csak öt éve következett be, 1958-tól alakult ki a gépgyár végleges terme­lési profilja. Sorozatban kezdik gyártani a 300 hektoliteres fo­lyadéktároló tartályokat, vala­mint a konzervipari és élelmi­­szeripari gépeket. A termelési profil kialakulása mellett azért is jelentős az 1958. esztendő, mert ebben az év­ben hagyja el a Kiskunfélegy­házi Gépgyárat az első export­­szállítmány. A Szovjetunió megrendelésére 10 millió forint értékben készítettek konzerv­ipari berendezéseket. Két éve már újabb feladatot kapott az üzem. Azóta egyre nagyobb mennyiségben gyártják export­ra a különböző vegyipari gépe­ket és oxigéngyári berende­zéseket. Vj megrendelők Új gyártmányaik bevezetésé­vel, új külföldi megrendelők is jelentkeztek. Az exporttermelés alakulását jól szemlélteti, hogy az 1961-ben külföldre szállított gyártmányok értéke közel 18 millió forinttal haladta meg a gyár 1960. évi teljes termelését. Más szóval, tavaly már a Kis­kunfélegyházi Gépgyár adta megyénk minisztériumi ipara exporttermelésének 15 százalé­kát. Bár az exporttermelés alaku­lása dicsérendő, a gyár fejlő­dése nem egyenletes, s ma még sok probléma gátolja a le­hetőségek jobb kihasználását. Első helyen áll ezek közül a gyár anyagellátása. A termelés jórészt függvénye importanyag­behozatalunknak. Ezért jelentősek a vállalat vezetőségének azok az erőfeszí­tései, melyek egyrészt a drága importanyagok megtakarításá­ra, másrészt ezek belföldi anya­gokkal történő helyettesítésére irányulnak. Például az 1960- ban foganatosított műszaki szervezési intézkedések tavaly már 670 ezer forint értékű importanyag megtakarításával jártak. Az összes anyagmegta­karítások értéke pedig elérte az 1 millió forintot. A nehézségek és akadályok azonban nem csökkentették a Kiskunfélegyházi Gépgyár vál­lalkozási kedvét. A hangsúly továbbra is az exporttermelés növelésén van. A tervek szerint az 1962. évi össztermelésből már kétharmadrész lesz az ex­portáruk aránya. Továbbra is a vegyipari és élelmiszeripari be­rendezések képezik a gyár munkájának alapját. A szor­galmas kollektíva ezekből 106 millió forint értékű árut ké­szít exportrendelésre. Ez a mennyiség értékben 12 millió forinttal több az elmúlt évinél. Teljesítése azonban a nehézsé­gek ellenére is lehetséges. Erre mutat az első negyedév ered-Vigyázzál Nem számoltam, hogy hány lépcsőt kell megjárni, amíg az ember a kecskeméti nagytemp­lom negyvennégy méter magas­ságban levő erkélyének a mell­védjét eléri, de a szívet, tüdőt próbára tevő kapaszkodást jól­­esően ellensúlyozza a panoráma, ami ott a szem elé tárul. A vá­ros háztetőinek mozaikja érde­kes látványt nyújt, s a környező községek szinte kartávolságra vannak tőlünk. Tassy Pált, az éppen soron­­levő tizenhatéves tűzvédelmi fi­gyelőt találom az erkélyen. El­mondja, hogy társaiéval együtt a megyeszékhely környékén el­terülő gabonaföldek, szérűk fi­gyelése a feladata. A betakarí­tási munkák dandárjában két­­percenként járják körül az er­kélyt, hogy a netán adódó tűz­eseteket azonnal közölhessék a tűzoltósággal, amelyet a torony­ban levő figyelőhellyel közvetlen telefonvonal köt össze. Önként jelentkező fiatalok ad­ják a tűzvédelmi őrséget. Szol­gálatuk augusztus végéig tart. Naponta három nyolcórás „mű­szak” váltja egymást, s egy-egy figyelő hetenként más-más idő­szakban van itt. — Most, amíg „eleven* a tar­ló, kisebb a tűzveszély, de mi­nél jobban szárad a gabona, s melegedik az idő, annál ébereb­ben kell őrködnünk. A hivatásos tűzoltók gyakran ellenőriznek bennünket, megszemlélik, hogy a „poszton” hogyan állunk helyt- Nem hiszem, hogy szolgálatunk­ban hibát találnak, hiszen a te­endőkre jól kioktattak bennün­ket. Máskülönben mindegyikük ménye, melyben jelentős része van a VIII. pártkongresszus tiszteletére indult szocialista munkaversenynek. Az új esz­tendő feladataira való jobb felkészülés mellett ez biztosí­totta az exportkiszállítás 35 szá­zalékos túlteljesítését. Hogyan tovább Az akaraterő, a leleményes­ség és a munkaversény azonban csak része az exporttermelés további növelésének. A lehe­tőség és a valóság csak akkor fedi majd egymást, ha a Kis­kunfélegyházi Gépgyár a beru­házások és korszerűsítések, a jelenleginél modernebb techno­lógiák területén is előrelép. Ezt a változást a Központi Bi­zottság határozata értelmében az ipar szívének, a gépiparnak szerkezeti átalakítása és gyor­sabb fejlődése fogja biztosí­tani. Nagy László ipari csoportvezető a határt átérzi, hogy mekkora érték vé­delmét bízták ránk. Lenn zajlik a város hétköz­napjának forgalma, emberek százai futnak a dolguk után. A toronyra feltekintve talán egy­szerű bámészkodónak vélik a parányinak tűnő alakot, aki pe­dig másodpercre sem szűnő fi­gyelemmel őrködik a kenyeret adó gabonaföldek biztonsága fe­lett. J. T. Kitüntetések A vasutasnap alkalmából me­gyénkből jó munkájuk eredmé­nyeként az alábbiakat tüntették ki. Kormánykitüntetést kapott: Szikora Sándor főállomáselöl­járó. Kiváló vasutas lett Szeli Lajos főintéző (kecskeméti állo­más), Simon Péter vezető főel­lenőr (kiskunhalasi pályafenn­tartás), Hegedűs Balázs vezető főmérnök (kecskeméti pályafenn­tartás). Érdemes vasutas kitün­tetésben részesültek: Benkő Mi­hály vezető munkás (kecskeméti pályafenntartás), Lemberger La­jos vezető főellenőr (kecskeméti fűtőház), Kovács K. István ve­zető főellenőr és Rózsahegyi Bé­la vezető kalauz (kecskeméti ál­lomás), Tánczos Sándor műszaki főintéző (kiskunhalasi pályafenn­tartás), Vass Imre vezető főel­lenőr (kiskunhalasi állomás), Ónodi János főtiszt (kiskunfél­egyházi állomás), Ádám Ferenc vezető mozdonyvezető (kiskun­­halasi fűtőház), Gilián Pál fő­intéző (bajai állomás), Szabados István munkamester (Baja). Marosán György megyénkben Mint lapunk tegnapi számában közöltük, Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kecskeméten és Kiskunfélegyházán találkozott a megyei, illetve járási párt­aktívával és a közvetlen hangú beszélgetés után tájékoztatást adott a nemzetközi, belpolitikai, időszerű gazdasági, kulturális, társadalmi és pártépítési kérdésekről. Képünkön: Marosán György beszédét mondja a megyei pártaktíván. A megyei pártaktíva figyelmesen hallgatja Marosán elvtár­sat, aki az elmúlt évek során már nagyon sok hasznos tanácsot adott a megye kommunistáinak és lelkesítette őket azokra a feladatokra, amelyek pártunk és népünk előtt állnak. Marosán elvtárs Kiskunfélegyházán több órás beszélgetést folytatott a pártmunkásokkal, a járás vezetőivel és mindazok­kal, akik tevékeny szerepet vállalnak abban a nagy munkában, amely a járás szövetkezeteinek megszilárdításáért, a modern homoki gazdálkodás kialakításáért folyik. Rossz szemüveg Régi ismerősömmel N. Ferivel talál­koztam a minap. Legutóbb több mint három évvel ezelőtt az egyik kecske­méti pártalapszervezet taggyűlésén lát­tam. Akkor idegesen forgolódott és ki­pirult arccal hallgatta a bíráló megjegy­zéseket. Nem mert szembenézni az igaz­sággal és dacosan elutasította a jó taná­csokat, a figyelmeztetést. Abban az időben már nagyon mélyre süllyedt. Kommunistához méltatlan élet­módot folytatott. Züllött társaságba ke­veredett, részegeskedett, elhagyta csa­ládját, különböző botrányokat, okozott A taggyűlés feszült légköre tükrözte, hogy a türelem pohara csordultig telt. Heves vita után az elnök javaslatára egyszerre emelkedtek magasba a kezek. A taggyűlés résztvevői szavaztak és egy­hangú döntéssel N. Ferencet kizárták a párt soraiból. Mi történt azóta? Élete sorsdöntő nap­jainak történetét masa meséli el a hul­lámvölgyön túljutott ember vidámsá­gával. örömével. Volt építőmunkás Budapesten, Duna­újvárosban és most már több mint két éve bányász. Komlón dolgozik, kétszo­bás, összkomfortos, modem, második emeleti lakást kapott az elmúlt évben. Feleségével és két kisgyermekével har­monikus családi életet élnek. Mindazok, akik ismerik, tudják, hogy Feri hasznos tagjává vált szocializmust építő társadalmunknak. Sikeresen le­tette a vájárvizsgát és a szénfal mellett becsülettel teljesíti kötelességét. Szor­galmával, példamutató életmódjával megbecsülést szerzett munkatársai és új ismerősei előtt. Amikor erről beszél, meghatódott han­gon mondja — nagyon jó érzés tudni, érezni a megbecsülést. Ismét felemelt fővel jár az emberek között. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy ez a változás máról holnapra kö­vetkezett be. Az első napokban bizony nehéz és szokatlan volt a fizikai mun­ka. A szerszámok feltörték a tenyerét, a pohár nagyon keserű volt. Meg kell becsülni az itt keresett pénzt t— mondogatták munkatársai, mégis amikor kézhez kapta az első fizetést, az útja nem a munkásszállásra, hanem a kocsmába vezetett. Reggelig mulatott, azután két hétig nagyon nehéz napok következtek. A dáridó sokba került. Munkatársai siettek segítségére, tőlük kapott kölcsönt az üzemi konyha ebéd­jének előfizetésére is. Még kétszer-háromszcr fordult elő ha­sonló eset. Egy alkalommal emiatt a munkából is elkésett és ezért nem en­gedték le az aknába. Másnap munka­társai alaposan megmosták a fejét, majd a párttitkár is beszélgetett vele. A csata, amelyet önmaga rossz szoká­saival kezdett ezután megvívni, nagyon nehéz, sokszor szinte reménytelen vo1: Végül mégis győzött a józan belátás, és erőt adott ahhoz, hogy nemet mondjon italozásra csábító hajlamainak és cim­boráinak. Feri nevelésében, megváltozásában különösen nagy szerepe volt brigádjá­nak, amelynek tagjai a szocialista cí­mért küzdöttek Brigádtársuk megvál­tozása, helyes útra térése örömmel töl­tötte el őket, de nem kevésbé a helyi pártalapszervezet tagjait is. A sikert most jól eső érzéssel nyugtázzák. Feri azóta megbecsült tagja a pártonkívüli aktívának, pártmegbízásait pontosan teljesíti és jó eredménnyel fejezte be a marxizmus—leninizmus esti egyetemé­nek első évfolyamát. Ez a történet nem egyedülálló, elszi­getelt jelenség. Fényes bizonyítéka a szocialista rendszerünk nagyszerűségé­nek, eszméink igazságának, embert for-* máló erejének. Feri most vidám, meg­elégedett. csak az okoz bosszúságot, fáj­dalmat neki, ha Kecskeméten jár és itt alacsonyabb vagy magasabb beosztás­ban dolgozó régi barátok, ismerősök kö­zül csak kevesen vesznek tudomást pál­­fordulásáról, nehezen, lassan adják fel előítéleteiket vele szemben. Alig-alíg érdeklődnek új, megváltozott élete iránt. Pedig hát az a régi szemüveg, melyen keresztül a néhány év előtti N. Ferit látták már elavult, nem tükrözi a meg. változott valóságot. Nagy József

Next

/
Thumbnails
Contents