Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-08 / 158. szám
4. oldal 1962. július 8, vasárnap A jól és időben megszervezett ismeretterjesztő munka eredményei vitathatatlanul nagyok. A gondos előkészítés következtében az adott időszakban nincs kapkodás és zűrzavar, pontos ütemterv szerint kerül sor az előadásokra. Sokan nem ismerik el ennek az igazát és túlzottan korainak tartják nyár közepén az őszitéli évad ismeretterjesztési feladataival foglalkozni. Szerencsére akadnak kivételek. Mint például a kiskunfélegyházi járás, ahol — a megyében elsőként — már be is fejezték a szervezési munkát. Az eredmény: az idén a tavalyinál kilenccel több t.sz-akadémia — összesen 20 tsz dolgozóinak bevonásával — egygyel több munkásakadémia indul a járásban, újdonságként pedig két nőakadémiát és két falusi akadémiát is alakítottak. A számszerű emelkedés mellett a tematikák összeállításáról. új formák meghonosításáról beszélgettünk Judik Menyhérttel. a járási tanács népművelési felügyelőjével, aki egyben TIT-megbízott is. Elmondta, hogy az idén először a tsz-akadémiák anyagát nem az általános ismereteknek megfelelő témakörből válogatják össze. Az akadémiák célja nem a szakmunkásképzés, hanem közvetlen segítséget adni a termeléshez, a tsz profiljának megfelelően. így a fülöpjakabi Alkotmány Tsz-ben szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermesztéssel és állattenyésztéssel, a petőfiszállási Béke Tszben csak állattenyésztéssel foglalkoznak majd. A szakmai ismeretek bővítése mellett helyet kapnak a programban a jogi, egészségügyi, általános műveltséget nyújtó és természettudományi előadások is. Ezenkívül tervbe vették tapasztalatcsere látogatások szervezését más járásokba. Az előadásokat pedig filmvetítéssel teszik még szemléletesebbé, érdekesebbé. Gondoskodtak jól képzett, szakértő előadó gárdáról is. Ott, ahol helyben nem akad elég szakember, járási, megyei előadókat kértek fel, akik szívesen el is vállalták a munkát. Az akdémiák előadásait 50 százalékban mezőgazdasági szakértők, 30 százalékban pedagógusok és 20 százalékban orvosok tartják. Egyedüli gond az utaztatásuk. Nincs külön jármű erre a célra, s a párt- és tanácsszervek, a vállalatok nem mindig tudnak adni gépkocsit. S emellett szükség lenne egy agregátorral felszerelt művelődési autóra, mert így azokon a félreeső helyeken is lehetne filmet. vetíteni, ahol még nincs villanyvilágítás. A szövetkezeti dolgozók növekvő érdeklődést tanúsítanak a tudásukat, szakismeretüket növelő, nagyüzemi gondolkodásmódinkat kialakító tsz-akadémiák iránt. A tsz-vezetőségek 140 éve hali meg P. B. Shelley Amíer élt. megátalkodott istentagadónák bélyegezték- A kortársi kritika eleven társadalom- és történelemformáló eszméi miatt; rossz, zavaros költőnek kiáltja ki. Gyűlölték, mert egy olyan korban fordult szembe az uralkodó társadalmi renddel, amikor az felbomlását minden erejével igyekezett elodázni. Shelley nemcsak költő volt, hanem gondolkodó is, aki nemcsak megálmodta, tudta, hogy az a világ, amelyet dogmatikus hit teremtett — az isten kegyelméből uralkodó királyok és az egyenlőtlen vagyonelosztás világa — lerombolható. Költészetének lényege volt a társadalmi forradalom filozófiája. Forradalmár volt, aki kora gyermekéveitől úgy készült költői hivatására, mint katona a kardforgatásra. Hitt a szebb, szabadabb jövőben, amiért annyit dolgozott, alkotott, harcolt egész életében. Teljesítette költői hivatását: — verseiben ő is elvetette azt a magot, amelyből a jelenünké vált jövő hajtása kisarjadt. is megértették az idők szavát és a kulturális alapot helyes célra felhasználva az akadémiák költségeinek 80 százalékát magukra vállalták. Kiváltképp Kunszállás és Petőfiszállás tsz-eit illeti dicséret. Tavaly egyetlen tsz-akadémia sem működött náluk, az idén kettőt is indítanak. — Ugyancsak nagymérvű fejlődés tapasztalható Kiskunmajsán, ahol a tavalyi egy munkás- és egy tsz-akadémia helyett két munkás- és három tsz-akadémiát szerveztek meg. A iárásban — ott, ahol munkás- és tsz-akadémiák kezdődnek ősszel — megszüntetik az egyedi ismeretterjesztő előadásokat. Az akadémiák előadásait a közérdeklődésnek megfelelően állítják össze és azokon a beiratkozott hallgatókon kívül bárki részt vehet. Mivel a költségek zömét a tsz-ek és aZ üzemek térítik meg, saját érdekük jól meg is szervezni az előadásokat. Nem feledkeztek el a tanyán élő lakosságról sem. A tanyai népművelési ügyvezetőségeken — körülbelül a járás tizenhat helyén — úgynevezett „kis előadássorozatokat” tartanak, különféle témákból. Bár még a nyár elején tartunk, a kiskunfélegyházi járásban jól felkészültek az őszitéli ismeretterjesztési évadra, mely a zavartalan tanulás és továbbképzés időszakának ígérkezik náluk. V. Zs. Diplomaosztó tanácsülés A Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézetben pénteken diplomakiosztó nyilvános tanácsülést rendeztek, amelyen az idén végzett fiatal pedagógusok kapták meg oklevelüket. Az ünnepélyen rövid kultúrműsort is tartottak és leleplezték az intézet dísztermében elhelyezett új képeit, Szurcsik János festőművész alkotását. Befejeződött Baján a kéthetes népművelési tanfolyam Július 6-án, pénteken ért véget Baján a június 25-én kezdődött kéthetes népitánc-oktató és színjátszó-rendezői tanfolyam. A tanfolyam vezetője Huj bér József né, a megyei tanács művelődési osztályának előadója volt. A megye városaiból, községeiből összegyűlt 60 művészeti csoportvezető színvonalas továbbképzéséről elismert tudású szakemberek gondoskodtak. A táncosokkal Vincze Miklós és Vineze Miklósné, a Kecskeméti Hírős Együttes vezetői foglalkoztak. A színjátszóknak pedig Udvaros Béla. a Kecskeméti Katona József Színház rendezője tartott előadásokat. Q>LLZXll&ld A búzaföldek bársony szőnyegében fészkéből kelő lágy szél kacarász, de szántó-vető emberek szívében már arany fejjel bólint a kalász. Hej, búzaföld, sok éjszakánk zöld álma, megújulásod áldott végtelen, emlékszel-e sok régi aratásra: verejték hullt a zengő rendeken. Emlékszel-e, hogy apám rendületlen suhogtatta egész nap a kaszát, hogy vérhólyagok nőttek tenyeremben — ölelgettem a kévék derekát. Emlékszel-e a robbanó aszályra, mely csonttá szíttá ki a földeket s hogy este a nagy gereblyével járva megszámoltam a rőt kereszteket. Emlékszel-e, mondd, emlékszel-e még rám mast itt a pelyhes, lágy szellők alatt, míg engem puha, ringatózó párnán hazafelé repít a halk vonat. Gál Sándor Áz iskolaigazgató — Kerem igazgató bácsi, lehetséges az. hogy az én kisfiam rossz jegyet kapott a tornából, mert nincs tehetsége hozzá és mert emiatt közepesrendű? — Kérem, igazgató elvtárs, nekünk szükségünk lenne egy kimutatásra a gyermekek kor és nem szerinti megoszlása alapján. >— Jön a színház: — Igazgató elvtárs reméljük, tudja, hogy kötelessége segíteni nekünk a közönségszervezésben. Ilyen és éhhez hasonló kérések, felszólítások, szemrehányások majd oly gyakoriak voltak egy iskolaigazgató életében, mint esős nyáron a zivatarok. Az igazgatók úgy is fogták fel ezeket a korholó, kérő mondatokat, s a velük járó különmunkát, mint valami természeti csapást, ami ellen védekezni alig lehet. S íme: lehet védekezni, pontosabban szólva, meg lehet szüntetni a „zivatarokat kiváltó” okok jelentős részét. A Művelődésügyi Minisztérium rendelkezése értelmében megszűnt a „rendűség”. Mindegy, milyen a torna, az énék, vagy bármelyik érdemjegy, az átlageredményt írják be számokkal a bizonyítványba. Felesleges gyermek-izgalmak, szülői sértődöttségek oka lett semmivé. Felesleges megkülönböztetés szűnt meg, hiszen nem kerülnek a gyerekek az „átlag” jóvoltából négyféle kategóriába. Nem lesznek napokig tartó osztályozó értekezletek, amelyen a tantestületek kétharmada mindig érdektelenül hallgatott, mert olyan osztályokról és gyerekekről volt szó, akiket éppen nem tanítottak. Nem kérhetnek az igazgatótól kimutatásokat, jelentéseket. Statisztikai adatokat egy évben egyszer kell csak adni. A nyári szünetben nem lehet a pedagógusokat ügyeletre beosztani — és így tovább és így tovább. Iskolaügyekben járatos emberek — s ki nem az, hiszen mindenki járt valaha, vagy éppen most járatja gyermekét az iskolába — meglepődve kaptak a fejükhöz: évtizedes, ha nem évszázados iskolai hagyományoknak lépünk a nyakára. Aztán a kérdésfeltevés után mindenki megnyugszik, hiszen ezek olyan — nem is hagyományok — szokások voltak, amelyek senkinek nem hiányoznak. Tulajdonképpen már régen túl kellett volna lenni ezeken, hogy a pedagógusok minden energiájukat és idejüket a nevelésnek- és a tanításnak szentelhessék. Miért nem születtek előbb ilyen rendelkezések? Nem járhatunk messze az igazságtól, ha arra gondolunk, hogy a rendelkezések előfeltétele volt: olyan vezetői gárda kialakítása, mint amilyen most az iskolákat igazgatja. Ezek a rendelkezések is többségükben azt célozzák, hogy minél nagyobb legyen az igazgatók önállósága. Valóban gazdái legyenek- száz. vagv éppeni ezer gyermeknek, pedagógusnak; s ne puszta közvetítői felsőbb rendelkezéseknek, ök ismerik pedagógusaik képességeit az egyes iskolák- külön hagyományait, a sajátos helyi körülményeket amelyek befolyásolják az iskolás gyerekek munkáját Ha nagyobb az önállóság, akkor az egységes tantervi és nevelési célkitűzéseket úgy formálhatják hatásosabbá, eredményesebbé, ha alkalmazkodnak ezekhez a helyi sajátosságokhoz. így szerezhetnek nagyobb tekintélyt a szülőknél. a társadalomnál az iskola és a maguk számára. E napokban aj. igazgatód is már a bőröndöt csomagolják, hogy berakják a szabadsághoz* pihenéshez szükséges holmit Valószínűleg nem felejtik ki a pakkból az új rendelkezések iratanyagát sem, hogy esős napokon előszedjék, s felkészüljenek az új tanévre, mely egyúttal az iskolareform indulásának izgalmas esztendeje is lesz.B, L, I Fordította t Sárhösi Gyula 4. Aztán parancsnokunkról mesélt. Megtudtam, hogy Kámov külön elvégezte az orvosi egyetemet, hogy ne kelljen egy felesleges embert vinniük magukkal, akinek a bolygóközi úton jóformán alig akad majd dolga. Sőt, néhány évig a moszkvai kórházakban is praktizált. Tudta, hogy az expedíciót úgy sem eresztik el orvos nélkül. Ezenkívül elvégezte a polgári repülő-főiskolát és levelező halgatója volt az egyetem matematikai-fizikai fakultásának. A megfeszített, munkában szinte észrevétlenül közeledett a start napja. Az űrhajó és utasai készen álltak. Három Pappal a start előtt Kámov hármunk kíséretében utoljára átvizsgálta az űrhajót. Kipróbáltuk az összes műszert és készüléket, tehervizsgálatot tartottunk. Kámov és Belcpolszkij az egész űrhajót átvizsgálta, Pajcsadze a csillagászati részleget, én pedig a saját fotó- és filmberendezéseket. Három önműködő filmfelvevőgép áll a rendelkezésemre: egy hordozható, kettő pedig be van szerelve áz űrhajó falába. Négy pompás fényképezőgépem hát-hat csereobjektívvel van ellátva. Külön kis fotólaboratóriumom tökéletes műszaki csoda. mint ahogy különben egész űrhajónk is az. Kámov expedícióját megfontoltan és bőségesen ellátták mindennel, amire bármilyen körülmények között csak szüksége lehet. Semmiről sem feledkeztek meg, semmit sem hagytak figyelmen kívül. Gondosan előkészítettek mindent, hogy biztosítsák a teljes sikert. Naplómba a következő bejegyzést már a repülő űrhajón végzem majd el. Mára elég volt. Tizenkettő múlott tíz perccel. Ez az utolsó éjszakám a Földön! Holnap startolunk az ismeretlenségbe!... START 19.. július 3. Moszkvai idő szerint 11 óra. 32 órája repülünk. Eltelt az első nap. Jön a második. Az órám mutatja. Űrhajónkon nap-éjváltozás nincs és nem is lesz. A Nap szakadatlanul világítja hajónk jobboldalát. De a gép rendszeresen forog, hogy testének felszíne egyenletesen melegedjen át. A motorok már rég nem dolgoznak és most a tehetetlenség révén repülünk másodpercenként ’8 és fél kilométeres sebességgel. A száguldást nem is érezzük. Ügy tűnik, hogy az űrhajó egyhelyben lebeg mozdulatlanul. A Föld messze mögöttünk maradt. Mindenütt csillagok. Köröskörül számtalan fénylő pont Az egész tejút olyan, mint egy óriási gyűrű. A Nap elviselhetetlenül tűz, de közvetlen közelében is láthatók a csillagok. Furcsa látvány. Nap és csillagok a fekete égbolton. A Földről az ég sohasem tűnik ilyen feketének. Szabad szemmel lát-' ni, hogy ez a csillag távolabb van, amaz meg közelebb, mégis, milyen messze vannak valamennyien! Űrhajónk a végtelen űrben lebeg... Az a kép. amely a Földön oly ijesztően hatott rám, itt egyáltalán nem is félelmetes. Nem érzem, hogy alattunk feneketlen mélység húzódik, mert ugyan ilyen végtelen mélység vesz körül bennünket minden oldalról. A „fent” és „lent” fogalmak már rég összekeveredtek. Alighogy a motorok leálltak és űrhajónk a tehetetlenség folytán repült tovább, állandó sebességgel, súlyunk megszűnt, s vele szűntek megszokott elképzeléseink... Semmi súlyom nincs! A súlytalanság egyáltalán nem oly félelmetes, sőt kellemes érzés. Egy nap alatt teljesei megszoktam. Most éppen az asztalnál írok. Kényelmesen dolgozom. Fülkénk nem nagy. Egyik fala homorú: ez az űrhajó oldala. Kerek ablakát nem használjuk, kívülről acéllemez fedi el. A hátsó fal egyenes, s a hajó egyik oldalától a másikig húzódik. Rajta egy „ajtó”: egyrhéter átmérőjű kerek nyílás. Ha ki akarok menni, kissé ellököm magam valamitől s átúszom a nyíláson, mint egy hal. A két oldalfal szabályos fél-' kört képez, s nincs rajtuk nyílás. Az egyikhez van erősítve az asztal és én mögötte a levegőn ülök. Balkarom az asztalon nyugszik. Azzal fogom le a füzetet, amelybe írok. Ha leveszem róla a kezem, leheletemtől a füzet nyomban elrepül. Akkor is elrepülne, ha féltonnát nyomna (a Földön), mert itt minden tárgynak egyformán nincs súlya. Van még a fülkében egy alumínium szekrény, amelyben a szerszámokat, műszereket és személyi holminkat tartjuk. Az asztallal szemközti egész falat elfoglalja. Ha az asztalnál ülök, a szekrény hozzám viszonyítva a „mennyezeten” van, ha pedig lábommal fordulok feléjej az asztal a „mennyezetre” kerül. Agy nincs. Az ablak mindkét oldalán két háló függ. Azokban alszunk. Ez a következőkéDpen történik: valamely tárgytól ellököm magam, a levegőben oda úszom a hálóhoz, elhelyezkedem benne és beszíjazom magam. A súlytalan test semmire sem nehezedik, s bármely helyzetben aludhatok, mint a legpuhább pehelypárnán. A háló megakadályozza, hogy testem az alvás alatt vándoroljon a fülkében. Súlytalan világunkban ugyanis olykor alig észrevehető nehézkedési erő keletkezik. Ez olyankor történik, amikor űrhajónk megfordul hossztengelye körül. Bármilyen csekély is ez az erő, ahhoz mégis égendő, hogy ne ott ébredjek fel. ahol lefeküdtem. Ez inkább centrifugális hatás. (Folytatjuk.) Már a télre készülődnek
