Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-08 / 158. szám

4. oldal 1962. július 8, vasárnap A jól és időben megszerve­zett ismeretterjesztő munka eredményei vitathatatlanul na­gyok. A gondos előkészítés kö­vetkeztében az adott időszak­ban nincs kapkodás és zűrza­var, pontos ütemterv szerint kerül sor az előadásokra. So­kan nem ismerik el ennek az igazát és túlzottan korainak tartják nyár közepén az őszi­téli évad ismeretterjesztési fel­adataival foglalkozni. Szerencsére akadnak kivéte­lek. Mint például a kiskunfél­egyházi járás, ahol — a me­gyében elsőként — már be is fejezték a szervezési munkát. Az eredmény: az idén a tava­lyinál kilenccel több t.sz-aka­­démia — összesen 20 tsz dol­gozóinak bevonásával — egy­­gyel több munkásakadémia in­dul a járásban, újdonságként pedig két nőakadémiát és két falusi akadémiát is alakítottak. A számszerű emelkedés mel­lett a tematikák összeállításá­ról. új formák meghonosításá­ról beszélgettünk Judik Meny­hérttel. a járási tanács nép­művelési felügyelőjével, aki egyben TIT-megbízott is. Elmondta, hogy az idén először a tsz-akadémiák anyagát nem az általános ismereteknek meg­felelő témakörből válogatják össze. Az akadémiák célja nem a szakmunkásképzés, hanem közvetlen segítséget adni a ter­meléshez, a tsz profiljának megfelelően. így a fülöpjakabi Alkotmány Tsz-ben szőlő-, gyümölcs-, zöld­ségtermesztéssel és állattenyész­téssel, a petőfiszállási Béke Tsz­­ben csak állattenyésztéssel fog­lalkoznak majd. A szakmai ismeretek bő­vítése mellett helyet kapnak a programban a jogi, egészség­­ügyi, általános műveltséget nyújtó és természettudományi előadások is. Ezenkívül tervbe vették tapasztalatcsere látoga­tások szervezését más járások­ba. Az előadásokat pedig film­vetítéssel teszik még szemléle­tesebbé, érdekesebbé. Gondoskodtak jól képzett, szakértő előadó gárdáról is. Ott, ahol helyben nem akad elég szakember, járási, megyei elő­adókat kértek fel, akik szíve­sen el is vállalták a munkát. Az akdémiák előadásait 50 szá­zalékban mezőgazdasági szakér­tők, 30 százalékban pedagógu­sok és 20 százalékban orvosok tartják. Egyedüli gond az utaztatásuk. Nincs külön jármű erre a cél­ra, s a párt- és tanácsszervek, a vállalatok nem mindig tud­nak adni gépkocsit. S emel­lett szükség lenne egy agregá­­torral felszerelt művelődési autóra, mert így azokon a fél­reeső helyeken is lehetne fil­met. vetíteni, ahol még nincs villanyvilágítás. A szövetkezeti dolgozók nö­vekvő érdeklődést tanúsítanak a tudásukat, szakismeretüket növelő, nagyüzemi gondolkodás­­módinkat kialakító tsz-akadé­miák iránt. A tsz-vezetőségek 140 éve hali meg P. B. Shelley Amíer élt. megátalkodott istenta­­gadónák bélyegezték- A kortársi kritika eleven társadalom- és tör­­ténelemformáló eszméi miatt; rossz, zavaros költőnek kiáltja ki. Gyűlölték, mert egy olyan korban fordult szembe az uralkodó társa­dalmi renddel, amikor az felbom­lását minden erejével igyekezett el­odázni. Shelley nemcsak költő volt, ha­nem gondolkodó is, aki nemcsak megálmodta, tudta, hogy az a vi­lág, amelyet dogmatikus hit terem­tett — az isten kegyelméből ural­kodó királyok és az egyenlőtlen va­­gyonelosztás világa — lerombolható. Költészetének lényege volt a társa­dalmi forradalom filozófiája. Forradalmár volt, aki kora gyer­mekéveitől úgy készült költői hiva­tására, mint katona a kardforga­tásra. Hitt a szebb, szabadabb jö­vőben, amiért annyit dolgozott, al­kotott, harcolt egész életében. Tel­jesítette költői hivatását: — versei­ben ő is elvetette azt a magot, amelyből a jelenünké vált jövő hajtása kisarjadt. is megértették az idők szavát és a kulturális alapot helyes célra felhasználva az akadé­miák költségeinek 80 százalékát magukra vállalták. Kiváltképp Kunszállás és Pe­­tőfiszállás tsz-eit illeti dicsé­ret. Tavaly egyetlen tsz-aka­­démia sem működött náluk, az idén kettőt is indítanak. — Ugyancsak nagymérvű fejlődés tapasztalható Kiskunmajsán, ahol a tavalyi egy munkás- és egy tsz-akadémia helyett két munkás- és három tsz-akadé­­miát szerveztek meg. A iárásban — ott, ahol munkás- és tsz-akadémiák kez­dődnek ősszel — megszüntetik az egyedi ismeretterjesztő elő­adásokat. Az akadémiák előadá­sait a közérdeklődésnek meg­felelően állítják össze és azo­kon a beiratkozott hallgatókon kívül bárki részt vehet. Mivel a költségek zömét a tsz-ek és aZ üzemek térítik meg, saját érdekük jól meg is szervezni az előadásokat. Nem feledkeztek el a tanyán élő lakosságról sem. A tanyai népművelési ügyvezetőségeken — körülbelül a járás tizenhat helyén — úgynevezett „kis elő­adássorozatokat” tartanak, kü­lönféle témákból. Bár még a nyár elején tar­tunk, a kiskunfélegyházi járás­ban jól felkészültek az őszi­téli ismeretterjesztési évadra, mely a zavartalan tanulás és továbbképzés időszakának ígér­kezik náluk. V. Zs. Diplomaosztó tanácsülés A Bajai Felsőfokú Tanító­képző Intézetben pénteken dip­lomakiosztó nyilvános tanács­ülést rendeztek, amelyen az idén végzett fiatal pedagógusok kapták meg oklevelüket. Az ünnepélyen rövid kultúrműsort is tartottak és leleplezték az intézet dísztermében elhelye­zett új képeit, Szurcsik János festőművész alkotását. Befejeződött Baján a kéthetes népművelési tanfolyam Július 6-án, pénteken ért vé­get Baján a június 25-én kez­dődött kéthetes népitánc-oktató és színjátszó-rendezői tanfo­lyam. A tanfolyam vezetője Huj bér József né, a megyei ta­nács művelődési osztályának előadója volt. A megye váro­saiból, községeiből összegyűlt 60 művészeti csoportvezető szín­vonalas továbbképzéséről elis­mert tudású szakemberek gon­doskodtak. A táncosokkal Vin­­cze Miklós és Vineze Miklós­­né, a Kecskeméti Hírős Együt­tes vezetői foglalkoztak. A szín­játszóknak pedig Udvaros Béla. a Kecskeméti Katona József Színház rendezője tartott elő­adásokat. Q>LLZXll&ld A búzaföldek bársony szőnyegében fészkéből kelő lágy szél kacarász, de szántó-vető emberek szívében már arany fejjel bólint a kalász. Hej, búzaföld, sok éjszakánk zöld álma, megújulásod áldott végtelen, emlékszel-e sok régi aratásra: verejték hullt a zengő rendeken. Emlékszel-e, hogy apám rendületlen suhogtatta egész nap a kaszát, hogy vérhólyagok nőttek tenyeremben — ölelgettem a kévék derekát. Emlékszel-e a robbanó aszályra, mely csonttá szíttá ki a földeket s hogy este a nagy gereblyével járva megszámoltam a rőt kereszteket. Emlékszel-e, mondd, emlékszel-e még rám mast itt a pelyhes, lágy szellők alatt, míg engem puha, ringatózó párnán hazafelé repít a halk vonat. Gál Sándor Áz iskolaigazgató — Kerem igazga­tó bácsi, lehetséges az. hogy az én kisfiam rossz jegyet kapott a tornából, mert nincs tehetsége hozzá és mert emiatt közepesrendű? — Kérem, igazgató elvtárs, nekünk szükségünk lenne egy kimuta­tásra a gyermekek kor és nem szerinti megoszlása alapján. >— Jön a színház: — Igazgató elv­társ reméljük, tudja, hogy kö­telessége segíteni nekünk a kö­zönségszervezésben. Ilyen és éhhez hasonló kéré­sek, felszólítások, szemrehányá­sok majd oly gyakoriak voltak egy iskolaigazgató életében, mint esős nyáron a zivatarok. Az igazgatók úgy is fogták fel eze­ket a korholó, kérő mondatokat, s a velük járó különmunkát, mint valami természeti csapást, ami ellen védekezni alig lehet. S íme: lehet védekezni, ponto­sabban szólva, meg lehet szün­tetni a „zivatarokat kiváltó” okok jelentős részét. A Művelődésügyi Miniszté­rium rendelkezése értelmében megszűnt a „rendűség”. Mind­egy, milyen a torna, az énék, vagy bármelyik érdemjegy, az átlageredményt írják be szá­mokkal a bizonyítványba. Fe­lesleges gyermek-izgalmak, szü­lői sértődöttségek oka lett sem­mivé. Felesleges megkülönböz­tetés szűnt meg, hiszen nem ke­rülnek a gyerekek az „átlag” jóvoltából négyféle kategóriába. Nem lesznek napokig tartó osz­tályozó értekezletek, amelyen a tantestületek kétharmada min­dig érdektelenül hallgatott, mert olyan osztályokról és gyerekek­ről volt szó, akiket éppen nem tanítottak. Nem kérhetnek az igazgatótól kimutatásokat, je­lentéseket. Statisztikai adatokat egy évben egyszer kell csak ad­ni. A nyári szünetben nem le­het a pedagógusokat ügyeletre beosztani — és így tovább és így tovább. Iskolaügyekben járatos emberek — s ki nem az, hiszen mindenki járt valaha, vagy ép­pen most járatja gyermekét az iskolába — meglepődve kaptak a fejükhöz: évtizedes, ha nem évszázados iskolai hagyomá­nyoknak lépünk a nyakára. Az­tán a kérdésfeltevés után min­denki megnyugszik, hiszen ezek olyan — nem is hagyományok — szokások voltak, amelyek senkinek nem hiányoznak. Tu­lajdonképpen már régen túl kel­lett volna lenni ezeken, hogy a pedagógusok minden energiáju­kat és idejüket a nevelésnek- és a tanításnak szentelhessék. Miért nem születtek előbb ilyen rendelkezések? Nem jár­hatunk messze az igaz­ságtól, ha arra gondo­lunk, hogy a rendel­kezések előfeltétele volt: olyan vezetői gárda kialakítása, mint amilyen most az iskolákat igaz­gatja. Ezek a rendelkezések is többségükben azt célozzák, hogy minél nagyobb legyen az igaz­gatók önállósága. Valóban gaz­dái legyenek- száz. vagv éppeni ezer gyermeknek, pedagógusnak; s ne puszta közvetítői felsőbb rendelkezéseknek, ök ismerik pedagógusaik képességeit az egyes iskolák- külön hagyomá­nyait, a sajátos helyi körülmé­nyeket amelyek befolyásolják az iskolás gyerekek munkáját Ha nagyobb az önállóság, akkor az egységes tantervi és nevelési célkitűzéseket úgy formálhatják hatásosabbá, eredményesebbé, ha alkalmazkodnak ezekhez a helyi sajátosságokhoz. így szerezhet­nek nagyobb tekintélyt a szü­lőknél. a társadalomnál az isko­la és a maguk számára. E napokban aj. igazgatód is már a bőröndöt csomagolják, hogy berakják a szabadsághoz* pihenéshez szükséges holmit Valószínűleg nem felejtik ki a pakkból az új rendelkezések iratanyagát sem, hogy esős na­pokon előszedjék, s felkészülje­nek az új tanévre, mely egyút­tal az iskolareform indulásának izgalmas esztendeje is lesz.B, L, I Fordította t Sárhösi Gyula 4. Aztán parancsnokunkról me­sélt. Megtudtam, hogy Kámov külön elvégezte az orvosi egye­temet, hogy ne kelljen egy fe­lesleges embert vinniük ma­gukkal, akinek a bolygóközi úton jóformán alig akad majd dolga. Sőt, néhány évig a moszkvai kórházakban is prak­tizált. Tudta, hogy az expedí­ciót úgy sem eresztik el orvos nélkül. Ezenkívül elvégezte a polgári repülő-főiskolát és le­velező halgatója volt az egye­tem matematikai-fizikai fakul­tásának. A megfeszített, munkában szinte észrevétlenül közeledett a start napja. Az űrhajó és utasai készen álltak. Három Pappal a start előtt Kámov hármunk kíséretében utoljára átvizsgálta az űrhajót. Kipró­báltuk az összes műszert és ké­szüléket, tehervizsgálatot tar­tottunk. Kámov és Belcpolszkij az egész űrhajót átvizsgálta, Pajcsadze a csillagászati rész­leget, én pedig a saját fotó- és filmberendezéseket. Három önműködő filmfelve­vőgép áll a rendelkezésemre: egy hordozható, kettő pedig be van szerelve áz űrhajó falába. Négy pompás fényképezőgépem hát-hat csereobjektívvel van el­látva. Külön kis fotólaborató­riumom tökéletes műszaki cso­da. mint ahogy különben egész űrhajónk is az. Kámov expe­dícióját megfontoltan és bősé­gesen ellátták mindennel, ami­re bármilyen körülmények kö­zött csak szüksége lehet. Sem­miről sem feledkeztek meg, semmit sem hagytak figyelmen kívül. Gondosan előkészítettek mindent, hogy biztosítsák a teljes sikert. Naplómba a következő be­jegyzést már a repülő űrhajón végzem majd el. Mára elég volt. Tizenkettő múlott tíz perccel. Ez az utolsó éjszakám a Földön! Holnap startolunk az ismeretlenségbe!... START 19.. július 3. Moszkvai idő szerint 11 óra. 32 órája repü­lünk. Eltelt az első nap. Jön a második. Az órám mutatja. Űrhajónkon nap-éjváltozás nincs és nem is lesz. A Nap szakadatlanul világítja hajónk jobboldalát. De a gép rendsze­resen forog, hogy testének fel­színe egyenletesen melegedjen át. A motorok már rég nem dol­goznak és most a tehetetlenség révén repülünk másodpercen­ként ’8 és fél kilométeres se­bességgel. A száguldást nem is érezzük. Ügy tűnik, hogy az űrhajó egyhelyben lebeg moz­dulatlanul. A Föld messze mö­göttünk maradt. Mindenütt csillagok. Körös­körül számtalan fénylő pont Az egész tejút olyan, mint egy óriási gyűrű. A Nap elviselhe­tetlenül tűz, de közvetlen kö­zelében is láthatók a csillagok. Furcsa látvány. Nap és csilla­gok a fekete égbolton. A Föld­ről az ég sohasem tűnik ilyen feketének. Szabad szemmel lát-' ni, hogy ez a csillag távolabb van, amaz meg közelebb, még­is, milyen messze vannak vala­mennyien! Űrhajónk a végtelen űrben lebeg... Az a kép. amely a Földön oly ijesztően hatott rám, itt egyáltalán nem is fé­lelmetes. Nem érzem, hogy alattunk feneketlen mélység hú­zódik, mert ugyan ilyen végte­len mélység vesz körül bennün­ket minden oldalról. A „fent” és „lent” fogalmak már rég összekeveredtek. Alighogy a motorok leálltak és űrhajónk a tehetetlenség folytán repült to­vább, állandó sebességgel, sú­lyunk megszűnt, s vele szűntek megszokott elképzeléseink... Semmi súlyom nincs! A súly­talanság egyáltalán nem oly félelmetes, sőt kellemes érzés. Egy nap alatt teljesei megszok­tam. Most éppen az asztalnál írok. Kényelmesen dolgozom. Fül­kénk nem nagy. Egyik fala ho­morú: ez az űrhajó oldala. Kerek ablakát nem használ­juk, kívülről acéllemez fedi el. A hátsó fal egyenes, s a hajó egyik oldalától a másikig hú­zódik. Rajta egy „ajtó”: egy­­rhéter átmérőjű kerek nyílás. Ha ki akarok menni, kissé el­lököm magam valamitől s át­úszom a nyíláson, mint egy hal. A két oldalfal szabályos fél-' kört képez, s nincs rajtuk nyí­lás. Az egyikhez van erősítve az asztal és én mögötte a levegőn ülök. Balkarom az asztalon nyugszik. Azzal fogom le a fü­zetet, amelybe írok. Ha leve­szem róla a kezem, leheletem­től a füzet nyomban elrepül. Akkor is elrepülne, ha félton­nát nyomna (a Földön), mert itt minden tárgynak egyformán nincs súlya. Van még a fülkében egy alumínium szekrény, amelyben a szerszámokat, műszereket és személyi holminkat tartjuk. Az asztallal szemközti egész falat elfoglalja. Ha az asztalnál ülök, a szekrény hozzám viszonyítva a „mennyezeten” van, ha pe­dig lábommal fordulok feléjej az asztal a „mennyezetre” ke­rül. Agy nincs. Az ablak mindkét oldalán két háló függ. Azokban alszunk. Ez a következőkéDpen történik: valamely tárgytól el­lököm magam, a levegőben oda úszom a hálóhoz, elhelyezke­dem benne és beszíjazom ma­gam. A súlytalan test semmire sem nehezedik, s bármely hely­zetben aludhatok, mint a leg­puhább pehelypárnán. A háló megakadályozza, hogy testem az alvás alatt vándoroljon a fülkében. Súlytalan világunk­ban ugyanis olykor alig észre­vehető nehézkedési erő keletke­zik. Ez olyankor történik, ami­kor űrhajónk megfordul hossz­­tengelye körül. Bármilyen cse­kély is ez az erő, ahhoz mégis égendő, hogy ne ott ébredjek fel. ahol lefeküdtem. Ez inkább centrifugális hatás. (Folytatjuk.) Már a télre készülődnek

Next

/
Thumbnails
Contents