Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-29 / 176. szám
1962. ÜHiis 29, vasárnap 3. oldal A „mészkukac” Hallottam már lisztkukacról és sajtkukacról — ez utóbbiról átvitt értelemben is, a , nyüzsgő-mozgó embert értve alatta — de őszintén szólva mészkukaccal először találkoztam életemben. Pedig milyen találó ez az elnevezés. szinte csodálom nyelvünk leleményességét, amely létrehozta. Mert képzeljük csak el, hogy bent a falban egyszer csak dolgozni, mocorogni kezd valami és szép lassan kipúposítja a vakolatot, míg egy napon lepotyog a mészdarab, a felső falréteg. Először csak egy „kukac’’ jelentkezik, majd kettő, aztán egyre több, néhány hónapon belül úgy néz ki az újonnan épült lakás szobája, konyhája, mint a sokat szenvedett budai házak a háború után. De hát mi is ez az átkozott mészkukac? Nem nehéz kitalálni: egy-egy apró mészdarab, ami oltatlan állapotban, illetve kellő eldolgozás nélkül került a malterba cs most utólag, már bent a falban „dolgozni” kezd. Néha egy év alatt, máskor később, de menthetetlenül tönkreteszi a lakást, s ilyenkor nincs kibúvó, újra kell festeni a falat. — Elvtárs! Ne izgassa fel magát! — vigasztalt nemrégiben az egyik illetékes, akinek el panaszoltam, hogy a kecskeméti Leninváros új bérházában levő lakásom falát már alaposan letúrta ez a modern féreg, az emberiség bosszantója. — Legyen nyugodt, az építő vállalat köteles azt rendbehozatni, hiszen garanciális munkát végzett. S nem azért mondom, hogy ez magának örömet okoz, de higgye el, a szomszédos bérházakban is van ilyen. Sajnos, újra kell festeni... Nem tudott megnyugtatni a válasza, sőt még jobban felkavart. Mert ha csak egy lakásról vagy kettőről van szó, hát dünnyög az ember, s azt mondja: nem lehet hiba nélküli egy ilyen hatalmas létesítmény, adódik ez, no... De a hibasorozat már nem egyéni sérelem, több annál! Hát szabad, kedves építők úgy dolgozni, hogy egy év múltán újra kelljen festeni nem is egy, de több bérház lakásait? Ugyan kinek a zsebéből dobálják ki ezeket a forintokat olyan könynyedén? Ezzel a pénzzel is kevesebb jut valamire, talán éppen egy újabb lakásra, ez a pénz az enyém is és mindannyiunké, úgy bizony! S ezért bánt engem az a sok „mészkukac”, s nemcsak az — s főleg nem az — ami az én lakásomat fúrkálta őszsze. Mert azokat én eltüntetem valahogy, egy kis gipszszel, festékkel, legfeljebb kissé foltos lesz az új lakás — de már megbocsássanak, az Önök munkáján, becsületén esett foltocskákat én el nem tüntethetem, sem azt a sok bosszúságot, amit többi lakótársamnak, akik az oly régóta várt kedves otthonba beköltöztek, hanyagságukkal okoztak. S habár jól tudom, hogy minden „bizonyítványt” — ezt is — meg lehet magyarázni, mégis merem remélni, hogy ezúttal erre nem kerül sor. Jelen írásom ugyanis nem annyira a már meglevő, hanem a még ezután születő „mészkukacok” ellen íródott. Azok ellen az emberi természetben is munkáló ..mészkukacok” — restség, felületesség, elnézés stb. — ellen, amelyeket erős akarattal, elszántsággal, gerincességgel biztosan még csírájában meg tudunk szüntetni. Magunk és mások őszinte örömére... F. Tóth Pál Emberek a „kráter“ mélyén; A hatalmas földhányások alján mélyülő „teknőben” aprónak látszó, félmeztelen alakok dolgoznak. Körben raktárépületek, vastraverzek, sóderhegyek és. fülsiketítő lármával dolgozó gépek. Ez a mozgalmas kép, s a munkának ilyen monumentális hangzavara fogadja az érkezőt Foktőn a reverzibilis szivattyútelep építkezésénél. A „völgyben” sürgő-forgó emberek között találjuk Kuklis Lajos mérnököt, aki éppen az aljazat betonozási munkáit irányítja. .— A Ganz-MÁVAG tervei alapján a Vízügyi Építő Vállalat a kivitelezője ennek a nagyarányú létesítménynek — mondja. ■— Sokkal előbbre lehetnénk, ha időközben nem történt volna változtatás a terveken. Persze, ezt egyáltalán nem panaszképpen mondom, mert tisztában vagyok azzal, hogy ez a tervmódosítás egyúttal korszerűsítést jelent, no és nem utolsósorban két-három millió forint összegű megtakarítást a népgazdaságnak. — Mennyiben jelent újat ez a módosított terv? — Bár a gépesítési előírások nincsenek még a kezünkben, annyi bizonyos, hogy az itt alkalmazásra kerülő egészen új konstrukciójú gömbszivattyú prototípus az országban egyedülálló. Mindkét irányban alkalmas víztermelésre, — akár a belvizek levezetésére, akár öntözésre. — Hogyan állnak jelenleg a munkával? — A szivattyúház földmunkáit elvégeztük. A töltésen átmenő ikemyomócső tervei most készülnek. Most — mint látja — az aljazatbetonozás munkáival vagyunk elfoglalva. Ax építészéit rész ez évben csaknem teljesen elkészül, gépek beszerelését pedig a Ganz-MÁVAG a jövő évre ígéri. Előreláthatóan 1963 közepén üzemképes állapotban lesz a szivattyútelep. Az idő annál inkább sürget bennünket, mivel telepünk üzembehelyezése előfeltétele a Kalocsa körzetében létesítendő víztomyos nagyüzemi öntöző egység működtetésének. Ennek vízigénye nagy, s ha utánpótlást nem kap, egykettőre „kiszippantja” a Vajas vizét. — Hogyan vannak ellátva gépekkel? — A gépesítés foka kitűnő: a munkák 80 százalékát géppel végezzük. Egy száz kilowattos agregáttal süllyesztjük a talajvízszintet, de előírás szerint még másik három ilyen gép van készenlétben üzemzavar esetére. A túlsó oldalon látható tizenöt kilowattos agregát a vasvágó-, hajlító- és a betonkeverőgép működéséhez szükséges áramot termeli és a négy szállítószalag működését biztosítja. Ácsaink is elektromos fűrésszel dolgoznak. Kuklis Lajossal ezután végigmegyünk a hatalmas „kráter” peremén. Több méteres, súlyos szigetelő vasszerkezet hever a földön. — Bizony, ezt a harminc mázsás monstrumot kézi erővel szállítjuk le a medencébe. Három darabra szedjük szét, majd odalenn összehegesztjük. A szigetelési munka befejezése után az árvédelmi töltés átvágása következik. Augusztusban egy kotrógép és hét-nyolc dömper mintegy nyolcezer köbméter földmunkát végez majd itt, ami két hetet vesz igénybe. • ••A medence mélyén megszorul a meleg. Rekkenő a hőség. A fedetlen, barna hátak izomcsomóin olajosán csillan a napfény. Körülöttük bömbölő gépek, mellettük sárgás-szürke sóderhegyek; hosszan elnyúló raktárépületek, gyomrukban ezer mázsányi cementtel. Perzselő az alföldi nyár, de a munka nem lankad. Gépek és emberek összefogása, óraműszerűen pontos, szinte percre kiszámított együttműködés építi megyénk vízgazdálkodásának ez újabb, nagy jelentőségű létesítményét Jóba Tibor „A Iciéte töd vzá..." Sallai és Fürst meggyilkolásának harmincadik évfordulójára Az 1930. szeptemberében lezajlott nagy munkástünteté's s a budapesti és vidéki munkások» parasztok, haladó értelmiségiek, kisemberek egyéb megmozdulásai félelemmel töltötték el Horthy Miklóst és a népellenes rendszer többi urait. , Ezért levetettek minden álarcot és megkezdődött a hajsza, hogy — amiként azt egy korabeli röpirat találóan ■ mondotta — „A statárium edényét forradalmárok vérével töltsék meg.” ’ ■ -1932. július 15-én nagy napja volt Horthy rendőrségének. Elfogták Sallai Imrét, Fürst 'Sándort és Karikás Ffigypst;, a; ;„í párt vezető harcosait és — néhány nappal később — Kilián ' Györgyöt, a KlMSZ fiatal titkárát. . Még a polgári sajtó képviselőinek körében is tiszteletet parancsolt, ahogyan a két testileg megtört, de lelkében megtörhetetlennek maradt kommunista, Sallai és ■ Fürst a július 29-én végződött, tárgyalásnak nevezett komédián visél<kedett. Egy pillanatra sem bánták meg „bűnüket’’- kommunistáknak, magyar hazafiaknak érezték és vallották magú-'’ kát, akik biztosak voltak abban, hogy a magyar nép — kiszabadulva a törvényszéket és az országot körülvevő csendőrgyűrűből és a testi-lelki nyomorúság gyűrűjéből is — . végül is azok mellé áll, akik tiltakoztak az igazságtalanság ellen. Nem kívántak az utolsó szó jogán felszólalni, a siralomházban töltött két óra alatt az volt a fő gondjuk, hogy hozzátartozóikat vigasztalják. Arról pedig, hogy a kivégzés előtt miként viselkedtek, hadd idézzük az illegális párt megbízottjának sok év után csodával határos módon előkerült jelentését: a bitófához közel a hóhér tagbaszakadt alakja mozgott, mellette a két hóhérsegéd. Várni kellett. Hosszúnak rémlett az idő. A fogház ajtaján kilépett Sallai magas• vé- '■ kony alakja. Két őr az asztalhoz vezette. Ott az ügyész felolvasta a rendelkező végzést és befejezte: „Az ítélet végrehajtandó." Sallait megragadták, a kezét összekötözték, vitték a bitófához. Ugyanakkor Sallai elkezdett erős hangon kiabálni: . • • .; Éljen a proletár világforradalom! Éljen a Kommunisták Magyarországi Pártja! Éljen a nemzetközi... • Itt megszakadt a hangja. Az arca egy pillanat alatt mozdulatlanná vált. A hóhér a szemét fogta le. A két hóhérlegény teljes erőből húzta a lábához kötött kötelet. Többé nem tudott semmiről... Messze állunk már — harminc esztendő annyi pusztulást látó, de győzelmet is hozó távolában — attól a perctől, amikor Sallai Imre, majd Fürst Sándor torkán megszorult a gyilkos kötél. Felébe tört szavuk azonban ott visszhangzik szívünkben és fülünkben. Csillebércen üdülnek A Magyar Üttörők Szövetsége kéthetes jutalómüdülésre hívta össze a Csillebérci Köz-Pihenni jó Szelíd! ... Egyre többet emle; getik megyénkben és az ország ; különböző helyein a Dunapataj közelében levő ..kis Balatonunkat”. S nem ok nélkül. Naponta ! százak, hétvégén ezrek és ezrek ] keresik fel ezt a helyet, külö| nősen azóta, hogy átadták ren- i deltetésének a két és félmilliós I költséggel épített modem szállodát és a tóvendéglőt. Kedvenc pihenőhelye lett a Szelidi-tó megyénk dolgozóinak. ! Kecskemétről, Kalocsáról, Kiskunfélegyházáról sűrűn jönnek ■ a vendégek: idősék, fiatalok, 'akik fürödni és pihenni jöttek Ínyári szabadságuk alatt erre a gyönyörű helyre. Eljött az este. Elhalkult a fürdőzők zsivaja. _A tóvendéglő teraszán kigyúltak a színes neonlámpák. Kezdődik a vacsora és a tánc a modem étteremben. ponti Vezetőképző Táborba a® ország legjobb úttörőit,' akA az elmúlt iskolai év végén. Kiváló úttörő kitüntetést kaptak. A kecskeméti pajtások titán —a akik már korábban elindultak — 40 főből álló csapat indult az elmúlt napokban a’ bajai* bácsalmási, kiskunhalasi, kiskőrösi és dunavecsei járásból. A táborozás érdekessége, hogy 19 ország úttörői — köztük szovjet, lengyel, csehszlovák* német, francia és kínai testvérszervezetek pionírjai is — Csillebércre érkeztek. A tervek szerint néhány napot együtt töltenek a tábor lakóival, majd a Balaton mellé utaznak. Tanulmányi kiránduláson vettek részt a kalocsai járás termelőszövetkezeteinek főkönyvelői a tataházi Petőfi Tszben, ahol a gazdaság elszámolási rendszerét, pénzügyi tervét* tanulmányozták. Az ellátás kitűnő. A konyha „művésze”, özv. Szabó Mihályné szakácsnő, valamint segítőtársai, Nagy Gáborné és Faragó Katalin készítik a halvacsorát. Fürdés után, esti csendben, a szálló egyik modern szobájában. Molnár Pálné, a Kecskeméti Konzervgyár dolgozója olvasással tölti estéjét... (Márkus János és Pásztor Zoltán)
