Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

4 «Mal 19V> fültas vasárnap Lanttal és karddal Pótkocsis autóbusszal Szegeden A busz árván és üresen áll az egyik szegedi utca sarkán. Már­­már elmegyek mellette, mikor pótkocsiban meglátok egy kala­pot, egy kabátot — aztán az em­ber is kirajzolódik benne. S Rigó JózsefnétöL, a madaras! földművesszövetkezet pénzügyi csoportvezetőjétől tudom meg, hogy eljött az egész tagság — többnyire feleségestül, családos­tól» összesen 72-en. A íöldmű-A Háry János két főszereplője: örzse (Mátyás Mária) és Háry (Szabady István). Amilyen titokzatosan és vá­ratlanul jött e világra 1822. de­cember 31-én éjfélkor, amikor a kiskőrösi templom hatalmas érc­­harangja búcsút kongatott az elmúlt esztendőnek, s egyben köszöntötte az újat, ugyanolyan váratlanul és titokzatosan tűnt el a szabadságharcban, a fehér­hegyi csatában 1849. július hó 31-én. A kiskőrösi nádfedeles ház bölcsője szimbólum, mert abból az élet útja nem a teme­tő felé vezet. Petőfinek nem volt temetése. Öt nem lehet eltemetni.. Nagy költőnk neve elválaszt­hatatlanul forrott össze a ma­gyar szabadság ügyével. Az a tájék szép. amely a szabadságra emlékeztet: az Alföld. Az az iro­dalmi alkotás jó, amely a sza­badság ihletését érezteti. Az a tett jó. amely a világszabadság felé vezet. A szabadság legnagyobb ellenségei a zsarnokok, a kirá­lyok, ellenük a legféktelenebb indulattal szól verseiben. Meg­változik a hangja, nyers és szenvedélyes lesz, ha róluk kell írnia. Kortársai, kritikusai alan­tas hanggal, a múforma töké­letlenségével vádolták. így vá­laszolt erre a vádra -.„Ezeknek az uraknak a magyar rímről és mértékről fogalmuk sincs. Ok a magyar versekben latin metru­mot keresnek, s ez az én költe­ményeimben nincs, az igaz, de nem is akartgm, hogy legyen. Hol ők engem rím és mérték dol­gában a legnagyobb hanyagság­gal vádolnak, talán éppen ott járok legközelebb a tökéletes magyar versformához... Ha né­hol egyes kifejezésekre, s a tárgyra nézve szabadabb vagyok másoknál, ez onnan van, mert én szerintem a költészet nem 22. A parancsnok az órájára pil­lantott. Fél tizenkettő. 140 kilo­métert tettek meg. Ideje, hogy délnek forduljanak. Még átfé­sülnek 50 kilométert, aztán visz­­szaindulnak az űrhajóhoz. Kámov felállt és távcsövén figyelmesen szemügyre vette a terepjáró előtti tájat Mindenütt egyforma látvány: bozótok és homok. Már éppen le akarta en­gedni karját, hogy engedélyt adjon a 90 fokos fordulatra, amikor hirtelen előrehajolt. — Mi lehet az? — kérdezte. — Nézze csak? Pajcsadze szeméhez emelte távcsövét. Két kilométernyire. kissé jobbra a kék növényszőnyeg fö­lött hosszúkás, tompán fénylő test látszott. — Mintha fémből lenne — mondta Kámov, Pajcsadze a felfedezett tárgy felé fordította a gépet. Kíván­csisága a sebesség növelésére késztette. Amikor fél kilométer­re megközelítették a tárgyat, Kámov távcsövét le sem véve szeméről, így szólt: — Tudom már. mi az! Űrha­jó. de sokkal kisebb, mint a mienk! «■» Űrhajó?... Hát nem va­­ggtmle egyedül a Maison?. nagyúri szalon, ahová csak föl­­piperézve» fényes csizmákban járnak, hanem szentegyház, melybe bocskorban, sőt mezítláb is beléphetni.. .* Petőfi a szabadság apostola, aki a nép ügyéről sem hallgat­ni, sem hazudni nem tud. Mint igazi forradalmi egyéniség meg­győződését a legvégsőkig vállal­ta, az osztrák császár és udva­ra által kikényszerített harcban küzdött és elesett! Jókai Mór egy Petőfi emlék­ünnepen Kiskőrösön mondotta, hogy: „Petőfi kivívta a nép sza­badságát, kivívta a szellem fel­­szabadulását* senki segítsége nélkül, egyedül lángszelleme ál­tal. Még magasabbra vágyott, még merészebb célok után, s ahol nem volt elég a lant, fel­vette a kardot, s amiről dalolt, amit dicsőített, azért meg is tu­dott halni. Utolsó dala kardcsat­togás volt!” Petőfi verseit mindig több és több nyelven szólaltatják meg. Kínaiak hallgatják a Csen­des-óceánnál, szovjet emberek a Káspi-tenger mellett, németek a Keleti-tenger partvidékén. Járja az egész világot verse- amíg meg nem valósul mindenütt jöven­dölése: „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet. Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig? Addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell! Ponicsán Imre — Azt hiszem, Charles Hap- Sood amerikai űrhajója. — Érdekes találkozás! Közöl­jem Belopolszädjjal? — Ráérünk — felelte Kámov. — Tizenhárom órakor kell je­lentkeznünk. Semmi okunk, hogy felborítsuk az ütemtervet; Fél perc múlva a helyszínen leszünk. A terepjáró keresztülhatolt a sűrű bozótoson és egy tó homo­kos parjtára jutott ki. Tíz lé­pésnyire az amerikai űrhajótól megállt. Az űrrakéta mint egy mesebeli szárnyas cápa feküdt a homokban. Színe ezüst, hosz­­sza alig tizenkét méter, átmérő­je két és fél méter volt Törzsé­nek alsó részén elhelyezett hosz­­szű, hegyes szárnyaival utas­­szállító repülőgépre emlékezte­tett. Kerekei nem voltak. Egész farrészét vastag selyemlepel bo­rította. — Nagyon érdekes — mondta Kámov. — Űrhajó, amely ejtő­ernyővel szállt le a bolygóira. Ilyesmi eszembe se jutott vol­na. A szárnyak teljesen elegen­dők a könnyed leereszkedéshez. Eztjólkiokoskodta, mister Hap­­good! Az űrhajó környékén senki sem tartózkodott. Kámov figyel­mesen körülnézett. Hirtelen mindjárt kiderül, a pótkocsis autóbusz Bács megyéből, Mada­rasról jött a Szegedi Szabadtéri Játékokra. — A fiatalok most járkálnak. Én meg már elfáradtam — ma­gyarázza a kalap és kabát tu­lajdonosa, Forczeli András. — Hányán jöttek? — Én nem is tudom ponto­san. Itt az egész madarasi föld­­művesszövetkezet. Tele mind a két kocsi. Látja, még engem, az éjjeliőrt sem akartak otthon hagyni. Később aztán találkozom a többiekkel is. megragadta tárna vállát — Néz­ze! Néhány lépésnyire tőlük nagy folt sötétlett a homokban. Egy nagy. összetört óra hevert a vastagtalpú cipőbe bújt. lesza­kított emberi láb mellett. Kö­zelükben pedig egy összetört magnézi umlámpa. Csúnya história! 1— mond­ta Kámov. — Itt tragédia tör­tént! Csak nem esett áldoza­tául az űrhajó valamennyi uta­sa? Maradion a helyén — tette hozzá, miközben oxigénálarcát húzta a fejére. — Én kiszállok. Ki kell derítenem ezt a dolgot — Legyen óvatos! — Pajcsad­ze is felvette álarcát. — A „far­kasok” műve Még nem talál­koztunk velük. Kámov kihúzta pisztolyát a táskából és az övébe dugta. Paj­csadze felhúzta a puskáját és leeresztette a terepjáró vala­mennyi ablaküvegét — Semmilyen körülmények között ne hagyja el a terepjá­rót! — mondta Kámov. Aztán kinyitotta az ajtót és kilépett A sötét folthoz ért. lehajolt és figyelmesen megvizsgálta a térd alatt leszakított emberi lá­bat Más testrészt nem látott De minek ez az óira? És hogy került ide? Hát a magnézium­lámpa? Egy vagy több ember pusztult el? Ki tudja? Zár kattant Kámov gyorsan kiegyenesedett. Kinyílt az űrhajó ajtaja. Sö­tétkék kezeslábast viselő férfi jelent meg a küszöbön. Az oxi­génálarc elrejtette arcát. Kis ideig állt az ajtóban, mintha gondolkodna, aztán leugrott és vesszövetkezefl tagok utazáséit a jóléti keretből és a szákszerve­zet hozzájárulásából fedezik. Eb­ből a pénzből vették az esti elő­adásra a jegyet is. — Vasárnap reggel jöttünk. És délelőtt már „felfedeztük.* Szegedet — meséli Krix Ká­­rolyné, aki most jár először a szabadtéri játékok városában. — Voltunk az egyetemi fü­­vészkertben, láttuk a fogadalmi templomot, a Hóm téri szobor­­csoportot, a Széchenyi teret — veszi át a szót férje. Már se szeri, se száma az él­ményeknek. Egymás szavába Kámovboa indult Támotyoova járt — Üdvözlöm! Maguk orosz űrhajósok? Hangja tompán hal­latszott az álarc alól. s- Igen felelte Kámov., — Ki maga? Bison összerezzen* a nem várt hangos választók Kámov ango­lul beszélt — Az amerikai űrhajó utasa vagyok. •— Gondoltam mindjárt, ami­kor megpillantottam űrhajóju­kat. Termetéről ítélve, maga nem Charles Hapgood. pedig szerintem ez az űrhajó az ő irá­nyításával repült ide. ö hol van? — Ez minden, and megma­radt belőle. — Bison a leszakí­tott lábra mutatott — Ma éj­szaka ismeretlen vadállat tá­madt ránk. Széttépte Hap­good ot. Jómagam alig tudtam megmenekülni. Kilőttem min­den töltényemet de társamat nem tudtam megmenteni. — Hogy nézett ki a vadáHat? — kérdezte Kámov. — Ezüst színű, vastagbundá­­jú sárkány — felelte Bison. — Csak a féllobbanó magnézium­­fénynél láthattam és nem tud­tam jobban megfigyelni 6— Akkor nem csoda, hogy mégsem tudta eltalálni. Hiszen vaksötétben lövöldözött Bison elvörösödött. — Hányán vannak? <r- Csak ketten voltunk. — Hogy hívják? — Ralph Bison vagyok, a New York Times tudósítója. CFolytatjukJ rágva mesélik. Van, akit az új varázsa fogott meg, mások ko­rábbi emlékeiket elevenítik fel, ismereteiket gazdagítják. — Hogy milyen szép az új megyei tanácsháza — áradozik Virágh PáL Janusek István és felesége me­séli, hogy a madarasa földmű­vesszövetkezetben már hagyo­mány a közös kirándulás. Min­den évben mennek valahová. S az idén még terveznek egy ba­latoni utat is. Délután legérdekesebb prog­ram a strand. A Tisza hűs hul­lámaiban keresnek enyhülést a tűző napsugarak élői a mada­rasak is. A nap csúcspontja azért az este. A Beloiannisz téri szabad­téri színpadon megnézik Kodály „Háry János”-át Az előadás szünetében Újból találkozom madarasi ismerőse­immel. — Mi tetszik legjobban? — Erre igazán nehéz vála­szolni. A szép hangú énekesek, a látványos díszlet* vagy a tűz­­tánc — néznek egymásra. — Es milyen szépen énekel Mátyás Mária — jegyzi meg La­katos Márton. Feleségének a aafapompás Burg-jelenet tetszett, az órában táncoló kis katonákkal. Még mondanák tovább — de a szünet végét jelzó fanfárok szava csendet int Gyorsan visz­­sza a helyünkre. Kialszik a fényfüggöny, s a pématánccal megkezdődik a barraarijk felvo­nás. Kádár Márta Népkutatók Két éve aktatft meg Kecs­keméten az SZMT Művelődési Otthonának népkutató köre. Azóta a tagság létszáma 73 fóré emelkedett és munkássá­gukról még a megye határán túl is elismerően nyilatkoztak. A munka, amit végeznek — csendben, elmélyült»» folyik. Az eredményt rögzítő, havonta, kéthavonta megjelenő népkuta­tó füzet annál beszédesebb. Át­fogó képet nyújt egy-egy köz­ség, illetve a Duna—Tisza kö­ze helyismereti, történeti, ré­gészeti. antropológiai és egész­ségügyi helyzetéről, jelentős se­gítséget adva a népművelés és a tudományos kutatás számá­ra. Példa erre a legutóbb megje­lent népkutató füzet: — Nagv­­baracska múltjárói és jelenéről. Pontos adatokat közöl a község történeti, antropológiai és nép­rajzi felméréséra. A füzet --­­amely a bírálatok szerint a leg­jobban sikerűit példányik kö­zé tartozik — első része, gaz­dag adattára a község telepü­léstörténetének. Bőséges anyag­ra támaszkodik a felnőtt lakos­ság embertani vizsgálata, a ha­lászattal foglalkozó tanulmány fő erősségét a társadalmi szem­pontok erőteljes érvényre jut­tatása jelenti. A népkutató füzetek fontos tudományos adatokkal gyara­pítják a Duna—Tisza közének eléggé hiányos ismereteit. Elő­fizetői közé tartozik a Magyar Tudományos Akadémia Törté­­nettudományi Intézete, a sze­gedi egyetemi könyvtár, a sze­gedi és debreceni egyetem embertani intézete, több mú­zeum és levéltár is. Elismerően nyilatkozott róla — többek kö­zött — dr. Ortutay Gyula, az Eötvös Loránd Tudományéeve­­tem rektora, dr. Benda Kál­mán történész, dr. Bartucz La­jos antropológus professzor és dr. Barabás Jenő egyetemi ad­junktus. Helyes volna, ha megyénk könyvtárai és kulturális intéz­ményei is felismernék a nép­kutatók munkájának jelentő­ségét és megrendelnék a min­den tekintetben hasznos, érté­kes adatokat tartálmazó füze­teket. y. Zs. Himnusz a békéről Hasznos és érdekes új műsor szerepel a művelődési autó augusztusi programjában. Himnusz a békéről — címmel előadá­sokat tartanak a megye területéin. Az előadásokat vetítéssel, a Kelemen László Irodalmi Színpad tagjai által bemutatott béke­műsorral teszik még színesebbé, emlékezetesebbé. A tartalmasán összeállított műsor célja, hogy megyénk leg­távolabbi helyein is ízelítőt kapjanak azokból a művészi alkotá­sokból, melyékben az irodalom legkimagaslóbb alakjai tettek hi­tet az emberiség életszeretete, a béke mellett ff aJlcuiaá Fordította i Sárkttai Gyű la %

Next

/
Thumbnails
Contents