Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-15 / 138. szám

1962. június 15, péntek 3. oldal <& k$z$s vagyon és a termelőszövetkezeti gazdák Breslan—Berlin —Bosfock—Kislunßlegykfea Negyedszázad a postagalambok között 'Ä termelőszövetkezetekre vo­natkozó rendelkezések részlete­sen szabályozzák a kártérítési eljárást A cél az, hogy a közös tulajdont ért károsodások csök­kenjenek és az okozott károk megtérüljenek. Az ügyészi vizsgálatok meg­állapították, hogy sok tsz-ben • munkából való, távolmaradás miatt keletkeztek jelentős ká­rok. A nyárlőrinci Arany Ka­lász Tsz-ben például 145 ezer forintos, az ordasi Üttörő Tsz- ben 85 ezer forintos kár szár­mazott a munkamulasztásból. A szövetkezetek egyes felelőt­len tagjai részes művelés ese­tén ..elfelejtik” a közös részére járó terménymennyiséget a ter­melőszövetkezet rendelkezésére bocsájtani. A szabadszállási Kis­kunság Tsz-ben például Kiss Imre Péter szövetkezeti gazda egy holdon száz mázsa takar­mányrépát termelt. Ennek 50 százalékát nem adta le a közös­nek, amivel 1500 forint kárt okozott. Gyakran vezetnek kár­okozásra a jogtalan legeltetések és más cselekmények is. Ki ax illetékes? A termelőszövetkezetek jóér- tsésű, becsületes gazdái és ve- eetői nem hunynak szemet a közös vagyon megsértése fe­lett, hanem az okozott károk bejelentésére, illetve megtérít- tetésére törekszenek. A hatályban levő jogszabá­lyok: az 1959. évi 7. számú tvr. és a 19/1959. F. M. számú ren­delet akként intézkednek, hogy ha a tsz tagja egy éven belül 300 forintot meg nem haladó kárt okoz, úgy az eljárás le­folytatása a szövetkezet vezető­ségének a hatáskörébe tartozik. Az egy éven belüli 300 forintot meghaladó károkozásnál a ve­zetőség köteles az ügyet hatá­rozathozatal céljából a köz­gyűlés elé terjeszteni. Több helyen a kár összegé­nek megállapítása okoz gondot. Ennek oka, hogy a károk bekö­vetkezésekor az azt észlelő ve­zetőség, ellenőrző bizottság, vagy tsz-tag nem vesz fel jegy­zőkönyvet. Technikai kérdéseket felölelő esetekben a kártérítési eljárás­nál idegenkednek a szakértő meghallgatásától. Pedig ha a szövetkezeti gazda kárt okoz például a gondjaira bízott erő­gépben, semmi akadálya nincs annak, hogy a kár felbecsülé­sénél az illetékes gépállomás főmérnökét vagy brigádvezető- jét hívják segítségül. A vagyonkezelők felelőssége Különös gonddal kell vizs­gálni, hogy a szövetkezeti tag szándékosan, súlyos gondatlan­ságból, vagy hibáján kívül okozta-e a kárt. A megtérítésről rendelkező jogszabályok ugyan­is a felelősségrevonáskor mind­ezt figyelembe veszik. Nem he­lyes tehát az a kártérítési gya­korlat, amikor a határozatban például ez áll: „Kárt okozott, ezért megtéríteni köteles.” A raktári, illetve a leltár­hiányok megtérítésére is nagy gondot kell fordítani. Ehhez az szükséges, hogy a raktárosok­nak és általában a leltárhiá­nyért felelősöknek az árut, anyagot stb. darab, súly, mér­ték szerint adják át. A tárolók, raktárok készletét pontosan mérjék fel termelőszövetkeze­teink, de fordítsanak gondot a bizonylati fegyelem és raktár­könyvelés naprakész állapotára is, mert az ellenőrzéseket csak­is így lehet a kívánalmaknak megfelelően. elvégezni. A 36/1960. Korm. számú ren­delet részletesen szabályozza a raktárosok, vagyonkezelők fele­lősségét. Ügyelni kell arra, hogy a hiány keletkezésétől számított 3 hónapon belül az illetékes tsz megtegye a fele­lősségvonásra a szükséges in­tézkedést. E határidő elteltével ugyanis nem lehet érvényesí­teni a kárigényt. Egyes termelőszövetkezeteket göngyöleghiány miatt is súlyos károk érték. A nyárlőrinci Arany Kalász Tsz-ben 16 ezer forint értékben 403 zsák és 320 gyümölcsláda hiánya volt a raktárosnak. Ilyenkor is a fen­tiek szerint kell a kárt meg­téríttetni. Fontos érdek Valamennyi termelőszövetke­zet vezetőségének, ellenőrző bi­zottságának, a tsz tagjainak fontos érdeke, hogy a kár oko­zója és a keletkezett kár ösz- szegszerűsége megállapítható legyen, s hogy ennek megfele­lően le is folytassák az eljárást. A megállapított kárösszeget a határozat jogerőre emelkedése után levonják, így a közöst nem éri veszteség. Sokszor bonyolultak a kárté­rítési eljárások. Különösen a fiatal szövetkezetek szorulnak segítségre a szabályok helyes alkalmazásában. Ne restelljék ilyen ügyeikben a jogtanácso­sok segítségét kérni. A mező- gazdasági szakigazgatási szer­veknek is kötelességük támo­gatást nyújtani a helyes, tör­vényes eljárások lefolytatásá­hoz, hogy az érvényesíthető kár megtérüljön. Ne kezeljék liberálisan a ki­sebb károkat sem a termelő- szövetkezetek vezetőségei. Ha csak száz forint értékű kárt okozott is a tsz-gazda — például jogtalan legeltetéssel — kezde­ményezzenek eljárást annak megtérítésére. Nemcsak a ter­melőszövetkezet érdekeit védik ezzel, hanem a szövetkezeti tag­ságot is nevelik a közös va­gyon nagyobb megbecsülésére. Dr. Nagy László ügyész Járjuk a hartai határt. Ké­kesszürke esőfelhőket bodorít az enyhe tavaszvégi szél. Ta­lán estére megjön az áldás ... Elkelne már, mert a legutóbbi eső óta újra kiszikkadt a talaj. De lám, amott a távolban szivárványosan viliózó cseppek permeteznek a hantokra. Mes­terséges zápor öntözi a szomjas anyaföldet, amely ezért az em­ber nyújtotta ajándékért nem marad hálátlan. Közelebb érve látjuk, hogy a cukorrépa le­velei dúsan, szélesen terpesz­kednek. A hartai Béke Termelőszö­vetkezeté ez a terület. A kö­zös gazdaságban összesen 600 holdon öntözik a cukorrépát, a lucernát, az uborkát és a papri­kát. Hat öntözőberendezés el­lensúlyozza tavaly augusztus óta az időjárás olykori mosto- haságát. A 130 holdon termesz­tett cukorrépájuk tábláit a va­laha feneketlennek hitt Bab- szi-tó vizével, kis intenzitású Mannesmann-szórófejek segít­ségével „esőztetik”. Persze, a feneketlen tóról szóló legendá­ból mindössze annyi a valóság, hogy 28 méter mélységű víz- menyiség van benne. Ez a nem mindennapi víztartalom viszont bőséges lehetőséget nyújt az öntözésre. A Béke Tsz gazdái okosan élnek is ezzel az adott­sággal. Csupán két hete kezd­ték meg a cukorrépa öntözését, de a növényzet szinte szemlá­tomást fejlődik. Általános a vélemény, hogy ezen a terüle­ten ebben az időszakban ilyen remek termés még nem mutat­Dósai János gyermekkora óta rajongója a galamboknak. Már akkor legkedvesebb szórakozá­sa volt az eget kémlelve sza­badon szárnyaló galambokat figyelni. A kedves kis állatok igen közel álltak szívéhez. Kü­lönösen a postagalambok érde­kelték. Akkorjában a postagalambá- szat a kiváltságosod sportja volt. Kispénzű embereknek nemigen tellett erre, mert egy pár postagalamb fiókáért egy­havi keresetük is kevés lett volna. Ezenkívül a rendőrségi engedély megszerzése is na­gyon körülményes volt. Régen történt, több mint 25 évvel ezelőtt, hogy Ferenc ba­jor királyi herceg ide tévedt, elfáradt, koronás címerű posta­galambjait Dósai János meg­találta. Már akkor tudta, mi a tisztesség és sportbecsület, kozott. Ennek megfelelően egy­általán nem vérmesek azok a remények, amelyek szerint hol­danként 300 mázsa körüli ter­mésre lehet számítani. Bizony, gyönyörködve tekint szét az ember a hosszan nyúj­tózó táblán, ömlik az életet adó víz, kristálytiszta csöppek szökkennek sziporkázva szerte­szét. Hűs csókjaiktól gyarapo­dik, fejlődik a növényzet. J. T. Hatvankétezer forint értékű könyv A Földművesszövetkezetek Já­rási Központja elkészítette az ünnepi könyvhét beszámolóját. Az idei könyvhéten Kiskunfél­egyházán és a járásban közel 62 ezer forint értékű könyvet vásároltak. Ebből a város for­galma 37 ezer forint volt. Megnőtt az érdeklődés a járás községeiben is a könyv iránt. A Iparon 2800. Jászszentlászlón 2500, Gátőrön 2000, Pálmonos- torán 1500, Kiskunmaisán 13 ezer. Szánkon pedig 1400 forin­tért vásároltak könyvet egy hét alatt. 'TCiitukőt Két értekezlet hozott A félegyházi tanácsháza fo­lyosóján akadtam össze dr. Kastner János járási főorvos­sal. Láttam, hogy siet. de azért megkérdeztem: mi újság? — Értekezletről jövök és ér­tekezletre megyek, van egy „lyukas órám”, kiugróm Gátér községbe, ha van ideje, kísér­jen el, útközben beszélgethe­tünk. Így cseppentem bele abba a párbeszédbe, ami rövid utunk után a községi tanács elnöke és a járás főorvosa között folyt le; így tudtam meg — egész tőmondatokban felsorolva —, hogy: A lakáshiány miatt már a hetedik állatorvosa van a köz­ségnek, alig pár év alatt. — Május 1-e óta működik az új községi kézi gyógyszertár. — El akarják érni, hogy minden ház részt vegyen a Virágos kert mozgalomban és a tiszta­sági versenyben. — Augusztus 24-én tárgyalja a vb a község egészségügyi helyzetét. — Szep­tember 21-én a tanácsülésen számol be az egészségügyi ál­landó bizottság eddigi műkö­déséről ... Tizenegy községe van a já­rási főorvosnak. Milyen hasz­nos is egy ilyen, két értekez­let közötti, kiruccanás. Annyi­ra. hogy én megfordítanám a sorrendet: két-három, esetleg még több kiszállás közé ten­nék csupán egy-egy értekezle­tet. _______________________T—s. vi sszajuttatta a galambokat gazdájukhoz. Jutalmul ezért három fiókgalambot kapott, mégpedig olyan „előkelő” szár- mazásúakat. amelyeknek ősei Angliából repültek Magyaror­szágra. Ezek és még néhány hí­res galambtenyésztőtől — az eltévedt és visszaadott posta­Dósai János a 25 év alatt ka­pott oklevelek és díjak között. galambokért — ajándékba ka­pott fiókák alapozták meg a mai híres állományát, amelyek közül több országos bajnok is kikerült. A breslaui, berlini és rostocki versenyek is a Dósai-féle ga­lambok diadalát hozták, nem beszélve a sok elért helyezés­ről, városi egyesületi bajnok­ságról. Dósai János nevét az egész ország galambász társa­dalma ismeri, saját tenyész­tésű postagalambjai sok örö­met, s mintegy 250 díjat sze­reztek gazdájuknak. Híressé vált galambtenyésze­téből az ország minden tájá­ról vásárolnak, s a félegyházi galambok nagy többsége is az ő állományából került ki. Most, amikor Dósai János negyed­A 71-es számú postagalamb új­ra befutott. Eddig 38 verseny­ből 29-en helyezést ért el és 22 ezer kilométert repült a külön­böző versenyek alkalmával. (Lakatos József felvételei) százados galambtenyésztő ju bileumát ünnepli a kiskunfé1 egyházi N4. PostagalänV Sportegyesület, mi is felkeres - tűk otthonában az ősz galamb tenyésztőt kedves állatkái és oklevelei között. Szívesen be­szél a múltról, emlékeiről. Munkahelyén, a földműves­szövetkezetben szeretik, meg­becsülik. Nerprég kapott Kiváló dolgozó oklevelet. Kivette a részét a mezőgazdaság szocia­lista átszervezéséből, a ter­melőszövetkezeti mozgalom fej­lesztéséből. amiért a párttól és tanácstól kapott elismerő ok­levelet. Mint mondja, a szá­mos elismerés közül, amelyek­ben élete során már része volt; ezekre a legbüszkébb. Tóth Miki» cselkedő szemű lányok és erős kamaszok. Ügy járt-kelt közöttük, mint egy igazi mezőgazdász. — Harminc ember a Mohai laposba! — Huszonöt a Porgányba! — Tanár elvtárs, a melegházba menjen az osz­tályával ! — A többiek velem jönnek kukoricát tömi. Azzal mit sem várva elindult a rétoldalra, mö­götte libasorban kígyózott vagy száz diák, vihog­va. kacarószva. Hosszú volt ez a kilométeres dű­lő út Kolozsinak. Számolgatta kabátján a gombo­kat. számolta az ú tszéli fákat, a fényes őszi tó­csákat. — Egy... kettő... igen .:. nem...' Mire a gémeskúthoz értek, igent toppantott a bal lábával. Miért is ne? Attól nem lesz szegé­nyebb a szövetkezet. Nem vesz el tőle egy gaz­érőt sem. Sorba állította a zajos diákhadat. Mindenki egy utat fogott a zörgő kukoricásban, csak húsz gyereket tartott vissza. Azokat a kanálison túlra vezényelte. — A gyerekek mit sem tudnak meg ebből. Ugyanaz a föld, csak az egyik darab innen, a másik meg túl van a kis száraz éren. A termés sem gyengébb. Letörik azt a fél holdat egyket­tőre, aztán visszajönnek a többiekhez. Otthagyta őket a kijelölt földcsücskön, s ma­ga visszaballagott a nagy csapathoz. Fogott egy sort ő is, és nevetgélve ropogtatta a szívós hán­csot. Még derűs történeteket, is mesélt munka közben a gyerekeknek. A kis csapat tíz óra felé már elvégezte a dol­gát. kolozsi megdicsérte őket, majd pihenőt ren­delt az egész társaságnak. Micsoda hurrázás, za­jos elevenség zúgott végig az aranysárga táblán! Csakhamar szalonnasütő tüzek kis füstje ka­paszkodott fölfelé a kanális lankájáról. Kolozsi ezalatt üzemiére indult Elégedetten lépegetett háztáji földje ruganyos buckáin. Sehol nem talált elhagyott csövet valamire való böngét. El volt telve a gyerekek ügyességével és a maga lelemé­nyességével, de egyszer csak hátra tolta redős homlokán a szőrsapkát. A termést sehol sem ta­lálta. Háromszor is körüljárta a tenyérnyi par­cellát, sehol egy fia kukoricacső. De amint át­pillantott a kanálison, látta nagy rendetlenség­ben az aranysárga csöveket a közös táblán, ösz- szehányva a szövetkezet termésével. Víz borította el minden porcikáját, s csak állt, állt ott a megkopasztott földön. A gyerekek jót akartak ... Okosan cselekedtek... Ha cinkossá tette volna őket, akkor... De hát azt nem lehet! Ebben a pillanatban fogatok hosszú sora for­dult be a dűlőúton. A szekérderékban szárvágók ültek. Nem sokat törődtek a diákokkal, a letört táblán mindjárt utat nyitottak a szekereknek, hogy hozzáférjenek a terméshez. Kolozsi összeszedte magát és visszaballagott. Az öreg Gyapjassal találta magát szemközt. — No, Péter, ez derék munka volt. Sokra ha­ladtatok. — ügyes gyerekek... — szólt vissza Kolozsi kényszeredetten. — Látom, te már betakarítottad — bökött az öreg Péter háztáji földje felé. — Én már be... — Aztán jól fizetett? — Nem mondhatnám .:. A szégyen és a veszteség egyszerre csaholt bensőjében. Nem bírta tovább az öreg Gyapjas érdeklődését, elindult fölfelé a kanálisparton. — Szóljak... ne szóljak ... szóljak... ne szól­jak ... — lépegetett ólomlábakkal. — Legalább nyolc mázsa... — méregette, saccolgáttá. — Ha megmondom, oda a becsület, ha nem mondom, oda a termés... Most aztán melyik ér többet? Egy.,, kettő... egy.j. S. I. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOtXXXXXXXXJOCX A „feneketlen" tó kincse

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents