Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-15 / 138. szám

t. «Mal jgg« Mmins IP, péntek Kicsi lett a művelődési hás Kiskunfélegyházi tapasztalatok-4 vár'OS kulturális életének zpontja, népszerű, megbecsült ézmény Kiskunfélegyházán a >ra Ferenc Művelődési Ház. mosfalvi Imre igazgató így ' ‘éhezik vissza az éveikkel ez- * ti helyzetre: előadást, utána kérdeztek, vitat­koztak. összemelegedtek végül, és egyre nagyobb kedvet kaptak fejlettebb munkamódszerek al­kalmazásához saját gazdagsá­gukban. Két hete 96-an tekintették A mezőgazdasági szakkör tagjai tapasztalatcserén a Városföldi Állami Gazdaságban. — Kellemetlen még rágondol­ni is, milyen volt legelső opera- előadásunk — a Tosca. Szeged­ről több szereplő érkezett, mint ahányam ültek a nézőtéren. Ha­sonlóan jártunk az első , .nehe­zebb” tejsúlyú irodalmi mű­sorral Mindössze harminchatan jelentek meg. Mégsem adtuk fel a reményt Azt mondtam, nem igaz. hogy az embereket csak a könnyű műsor, a gondol­kodás nélküli nevetés érdekli. Míg lehet bedveJtetni a mara­dandó élményt nyújtó drámát művészi előadást is s.. Tg»» lett A Nabueco már Hsúfoit ház előtt ment és a télen négy nagyzenekari hangversenyt tartottak. Sikerrel. A legutóbbi Irodalmi est alkalmával a 330 főt befogadó terembe 90 pótszé­ket kellett beállítani A szegedi színház előadása — Bemard Shaw: Az ördög cimborája — nagyobb bevételt „kasszasikert” jelentett mint a Csárdáskirály- n& Nem volt könnyű Idáig ftc át, de már .megtört a jég.” A siker titka « Szamosfalvi szavai szerint *— kísérletezni bátran és szakadatlanul Keres­ni a módját annak, hogy mivel lehet az emberek érdeklődését felkelteni — és hasznos irányba terelni Ilyen kísértett Jelleggel ala­kult meg tavaly októberben a mezőgazdasági szakkör, ahol minden pénteken délután össze­jöttek a város tsz-élnökei, ag- ronómusal Végighallgatták az meg a Városföldi Állami Gaz­daságot. Hazafelé egész úton azt latolgatták: mi az. amit a lá­tottakból náluk is meg lehetne valósítani... A felnőtt dolgozók és a tanu­lóifjúság közül sokan töltik cl szívesen szabad idejüket a szak­körökben. A mezőgazdasági szakkörbe jövő évre felvételü­ket kérték a járás tsz-einek ve­zetői. agronómusai is. A foto- szakkör jó munkájáról nemrég nyűt kiállítás tanúskodott. A képzőművészkörben tanultak alapján három fiatal jelentke­zett a főiskolára rajztanárnak. Számos keskenyfilmet készített az amatőr-filmszakosztály. Töb­bek között a tsz-ek életérőL. a társadalmi ünnepekről, az úttö­rőkről és Kiskunfélegyházáról. As énekkart most hívta meg szerepelni a Rádió, az iro­dalmi színpad telt ház előtt ját­szik minden fellépése alkalmá­Barsl Dénes: LÁZGÖRBE A József Attila-díjas fró pá­lyájának legjelentősebb alkotá­sa a Lázgörbe, Az ellenforrada­lom, és a konszolidáció idősza kában játszódik egy tiszántúli nagyközségben. Az ellenforra­dalomban felbolydult falu: kö­zépparasztok és agrárproletá­rok, megriadt értelmiségiek egy jószándékú tanár és jó üzletet szimatoló kulákok szerepelnek a könyvben és teszik azt, amit egyéni múltjuk, osztálykötöttsé­geik diktálnak. Hitek és tév­hitek csapnak össze, s az ese­mények és emberi viszonylatok bonyolult szövevényében világo­san kibontakozik a szerző alap­vető mondanivalója: minden ne­hézséget legyőz az önnön hibáit Utldtzdfi forradalmi névhatalom. val és nagy sülért aratott Baján is a kulturális szemlén. ötletekből, ésszerű javaslatok­ból kifogyhatatlan igazgató Sza- mosfalvi Imre. A célja: szóra­koztatva nevelni. Februárban kiadta a jelszót: — a művelő­dési ház vasárnap kizárólag az ifjúságé!... Azóta kevesebb lett csavargó, eszpresszókban ül­dögélő fiatal a városban. Inkább a művelődési házat keresik fel. Táncolnak a nagyteremben, mű­vészlemezeket hallgatnak, sak­koznak, olvasnak, közös társas­játékban vesznek részt, — ki­mit szeret — a klubszobákban. Egyelőre nagy gondot okoz a helyhiány. Negyvenezer lakosú város számára kicsi a 300 főt befogadó művelődési ház. Szét­szórtan működnek a szakkörök, szűk helyekre beszorítva és meg­tűrtén. Üjabb tagok felvétele teljesen lehetetlen. Pedig jelent­kező akadna bőven ... Segíteni lehetne ezen az áldatlan helyzeten az épületben működő négy tömegszervezet át­költöztetésével. Megkívánná az egész város fejlődésének érdeke. Hiszen a helyiségek hiánya most már erősen gátolja a kulturális nevelőmunka még szélesebb kö­rű kibontakozását Kiskunfélegy­házán. Vadas Zsuzsa DAL VOLT A FEGYVERE Színes kínai film T *•> * , 1 Nieh Erh-ről, a tehetséges fiatal zenészről szól a film, aki 1930 nyarán elmenekült otthonról a Koumintang üldözése elől. Sanghajban próbál szerencsét egy varieté zenekarában. A nagy­városban szerez tudomást az országszerte egyre nagyobb mé­reteket öltő kommunista mozgalomról. Jótékonycélú hangver­senyeken, a munkásoknak adott koncerteken megtalálja az utat előbb a munkások szívéhez, és nemsokára a párthoz is. Dalokat ír, lelkesítő indulókat, amelyeket Kína-szerte éne­kelnek. Gyorsan fejlődik művészete, a rakodómunkások életé­ről megírja a Vihar a Jangcén című operát. A kínai forradalom népszerű zeneszerzőjéről szóló filmet Cheng Chun-li rendezte, főszereplője Chao Tan, a modern kínai színház- és filmművészet nálunk még kevéssé ismert, kimagasló egyénisége. — Hu, de sok fel­nőtt! — megilletődés ül a fényes gyereksze­mekben. — Valami nagy dolog lehet ez a vizsga, hogy így össze­jöttek! A tíz hónapon át csak magukénak érzett tanterem most megtelt a négy fal hosszában székeken üldögélő na­gyokkal és még az aj­tóban is szoronganak jó néhányon, egymás válla felett nyújtogatva a nyakukat. A tanító néni kérdez­get: számtant, írást, ol­vasást. Az apróságok né­melyike elfogulatlanul félelget, hiszen nincs Az első vizsga ebben semmi, olyan az óra, mint máskor. De már közöttük is akad lámpalázas, akinek el­szorul a torka a szo­katlan közönség előtt és látszik rajta, hogy legszívesebben elpitye- regné magát. — Az én lányom már reggel fél hatkor felkelt, mert nem tu­dott tovább aludni — suttogja egy apuka. — Szegény kicsi, de sok baja lesz még az élet­ben a vizsgaláz miatt! Boriska néni — ta­nítójuk — mosolyog, ha elakad valaki és se­gít nekik. S a feszült­ség lassan felenged. Amikor dalra nyílnak az üde ajkak, a vékony hangocskák már fel­szabadultan csilingel­nek. — Na, gyerekek, ki tudná megmondani, minek örülünk nyáron — kérdezi aztán a ta­nító néni. A hangulat végképp mosolygóssá válik, de nem felel senki. — Mondjátok bátran! — A szünetnek — szól szégyenlősen vala­ki a hátsó padokból. — Ügy van, a szü­netnek! — nevet Boris- ka néni és vele nevet az osztály, a szülők is. — Akkor hát kezdjétek meg a szünetet, érez­zétek jól magatokat és szeptemberben jöjjetek vissza az iskolába egészségesen, barnára sülten és szívesen. Negyvenhárom apró emberke életében elő­ször következett el ma a súlyos pillanat: szá­mot adni a tanultakról. Közmegelégedésre sike­rült. Vizsgázott a Kecs­keméti Zrínyi Ilona Ál­talános Iskola I. C) osz­tálya. M. L. GUZlffitUffTf-ßECZE SAVOLY o vei gyök. Most is aludtam, mint a bunda! Az egyik őrmester a homlo­kára csapott és felkiáltott. — Megvan!.. Most már ér­tem!... Mindenki rábámult. — Mi van meg?... Tud valamit az éjszaka történtekről? — kér­dezte izgatottan Lafarte. — Igenis, hadnagy úr! Kérdően nézett rá mindenki. — Nos, halljuk! — intett a hadnagy. — Az éjjel igen rosszul alud­tam. Többször felébredtem. A szélvihar rettenetesen zavart. Éjfél már jóval elmúlt, amikor immár negyedszer ébredtem félj ezúttal arra, hogy valahol az ajtót ki-be csapkodja a szél. Az ajtó vasa hangosan csattant, a sarokvas panaszosan csikorgott. Vártam, hogy majdcsak meg­szűnik a zaj, de az inkább fo­kozódott. Elmondtam néhány miatyánkot, aztán felugrottam fekhelyemről és dühösen kisiet­tem... Becsaptam az egészség- ügyi szoba ajtaját és visszafe­küdtem... — No, várjon csak — állította meg a hadnagy —, az udvaron nem vett észre semmit? — Semmit, hadnagy űr. Egyébként az orromig se lát­tam, olyan koromsötét volt.. Én is csak megszokásból, az erődöt ismerve jöttem inkább az ajtóig, nem pedig a szemem vezetett... — Ezek szerint a lány nem sokkal azelőtt távozott a szobá­ból — gondolkozott hangosan a hadnagy. Hirtelen Hargitai felé fordult. — Kulcsra volt zárva az ajtó? (Folytatjuk^ Ma délelőtt még kezelni akar­tam őket.. Ebben a pillanatban Lafarte hadnagy robogott a szobába — Gazsó? — kérdezte az elé­je siető Hargitai tót — Negyven fokos lázban fek­szik... Megkapta a maláriát... A hadnagy odasietett a be­teghez. — Megszöktek a vietnamiak — mondta halkan, idegesen. — Pedig betegek voltak, alig bír­tak mozdulni. Az erődből segí­tette őket valaki... Ugye önnek is ez a véleménye, mint egész­ségügyinek?... — Hadnagy úr, ezek ha bete- tegek is, nagyon sok mindent elviselnek és kibírnak!.j A hadnagy izgatottan kuta­tott, keresgélt a szobában, be­nézett sorba a lányok szobájába is. Az utolsónál felordított. — Az egyik lány megszö­kött!... Mindenki meglepetten nézeti a hadnagyra — Tehát ez a lány szöktette meg a foglyokat! — mormogta Lafarte. Sietve Gazsóhoz fordult. — És ezek a lányok önre vol­tak bízva! — mondotta. — Nem tud ön semmit az éjszaka tör­téntekről? — Nem... Hadnagy úr! Az egészségügyi szobában pil­lanatok alatt csődület támadt amikor kiszivárgott a hír, hogy a foglyokkal együtt az egyik lány is eltűnt. — ön sem vett észre az - éj­szaka semmit? — kérdezte a hadnagy Hargitaitól. — Nem... Nagyon jó alvó va­latszjott. Gazsónak torkában do- bogott a szíve. Bebújt pokróca alá, s úgy tett, mintha mélyen aludna..: Egy őrmester közele­dett az egészségügyi szoba felé... — Az úristenit néki, nem tu­dok ettől a vacaktól aludni — dörmögte. Nagy dühösen be­csapta az ajtót... Gazsó fellélegzett Talán a2 életét jelenti, hogy az őrmester félébredt az ajtócsattogásra. Izgalma, felfokozott idegállar pota alábbhagyott és akkor tel­jes erővel tört rá a láz. Ajka percek alatt ldcserepesedett. ar­cán patakokban folyt a víz.- A következő percben a hideg rázta... Hánykolódott ágyán, do- hálta magát aztán ismét le­csendesedett.. Hajnali ötkor Hargitai ré­mülten keltegette, — Miska! Miska!... Mi van véled? — Azt hiszem, malária,.. Ed­dig megkímélt.. De most elka­pott.. Injekciót adjál... Hargitai elrohant. Hamarosan visszatért az injekcióval Fogta a beteg karját és belenyomta a tűt... — Hallottad? — kérdezte a fogtechnikus. — Megszöktek a foglyok. Gazsö íellélezett. Aztán 'las­san Hargitai felé fordult. — Pedig... , betegek voltak.:. ML De csak a szél zúgott mind­egyre erősebben... Sikerült biz­tos, hogy sikerült!™ Ti-tiben, ebben a törékeny lányban hal­latlan erő és ügyesség van_ Vajon mikor fedezik fel a szö­kést?... Két órakor őrségváltás... Akkor minden bizonnyal észre­veszik..: Órájára pillantott... Az apró. világító számlapú óra háromne­gyed kettőt mutatott... Úristen L_ Már csak egy negyedóra. Hirtelen felült az ágyán— De hiszen így azonnal rájönnék, hogy bemtről engedték ki a lányt mert az ajtó zárva varu. Odaóvakodott az ajtóhoz, hal­kan kinyitotta— Visszabújt ágyá­ba és türelmetlenül hallgató- zott­Az óira mutatója elérte a 12-est_ Gazsónak minden idege megfeszült szíve hangosan do­bogott.. No most. Az őrségvál­tás már körülbelül megtörtént... A régi őr bizonyára jelentette, hogy a bunkerban két vietnami fogoly tartózkodik... Múltak a percek, eltelt egy negyedóra és nem történt sem­mi, csupán a szoba nyitott aj­taját csapkodta vadul a szél... Mi történhetett. Eddig még nem sikerült volna Ti-ti terve ... Nem, ez lehetetlen... Hát ak­kor?... Kintről vad saátkoaódás hal-

Next

/
Thumbnails
Contents