Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-07 / 131. szám
TM2. Június 7, csütörtök 3. ofáaí A Kiskunság egén Szorgalmasan, leleményesen Tizenegy óra negyvenhét perctől tizennégy óráig — ahogyan ezt Sipos Lajos, a biztoskezű pilóta is feljegyezte — elszakadtunk- a földtől és a levegő hátán árkon-bokron át, ténylegesen felülemelkedve a földi közlekedés sokrétű gondjain, bekóboroltuk a megyét. Mi persze ellenkezően jártunk, mint a mitológiai Anteusz, aki a földtől elszakadva elvesztette erejét — a látottak erőre, tettre buzdítóak voltak. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vendégeként a légutazás mindig előbukkanó vegyes érzelmeivel ültünk a négyszemélyes Super Aeroba Erdősi .Józseffel, a megyei pártbizottság titkárával, és légikalauzunkkal. Kiss György vízügyi igaz- gatóval, aki nemcsak prédikálja a vizet, hanem egyre inkább itatja is - mindazon földekkel, amelyek arra szomjaznak; Mint az óriás pacsirta Szemfüles pulik tartották kordában azt a birkanyájat, amely mellől egy Kiskunfélegyháza környéki hepe-hupás gyepről startoltunk. Aztán kétszáz kilométeres sebességgel céljaink után vetettük magunkat. A TU—104. az IL—14 és 18-as gépek után kissé szokatlan volt a »háztáji-« méret és legfőképpen az, hogy a viharos szél ugyancsak kátyú ssá tette az utat. Az életösztön diktálta »főlszt« azonban gyorsan elűzte az erősebb: nyolcvan-százötven méter magasságból elénk táruló látványosság, a Kiskunság változatos panorámája. S mi, alkalmi légi-vándorok most úgy repkedünk felette, mint valami óriás pacsirta: önfeledten. Dalunk a szépséget raktározó zajló gondolatink, amihez a zene a kétszáz lóerős motorok tíuruzsolása. S milyen különös érzés innen a számvakra támaszkodó magasból felismerni a községeket. Míg az egyik alattunk tűnik, már észrevesszük a következőt, sőt ott. a párás kékségben egy másik is sejlik fénylő hidroglóbusával. Egyszerre látni több valamit innen az észlelés magasából, olyan tünemény az ember lelkében, mint az a felismerés, amikor az addig csak egyenként tudott dolgokból felfedeződik a nagy összefüggés. Igen. Ez a képletesen összefüggésre döb- bemés a községek, emberek, hatalmas táblák, ültetvények egyszerre látása felett, ezt írja visszavonhatatlanul korunk ál- mélkodó csodálkozásának- cégtáblájára: szocializmus! Nem lázas, valóságos víziók ezek! Olyanok, amelyekből mindenün- nek az épülő szocializmus szól vagy kiált ide az égig is jól hallhatóan. Egymás mellett terpeszkedő hatalmas épületek, a szárazra vizet adó csatornák, mint díszfelvonulásra készülő katonák olyan rendben a szőlők és gyümölcsösök. a zöldtakarmányt kaszáló gépek és a iobb sorsukért kapáló emberek mind egy- egy betűit képezik annak a nagy összetevőinek: szocializmus. Talán ezek a gondolatok találkoztak, amikor felénk integettek a kalapok, kezek, vagy a színes kendők és azok az üde lánymosolyok, amelvek mindig megejtői a férfi népnek. A szűkmarkú természet ellen Jakabszállás — Orgovány — Izsák.' Alattunk az állami gazdaság törpealmása. Innen pöttömnyi. zöldkoronáival olyan a tábla, mint egy kiterített baboskendő. Amott a szórófejek valahonnan a föld jótékony bendőjébol vizet hintenek simo- gatóan és reménvtkeltően a száraz ínségre. Távolabb kutat fúrnak, mert ők sem nézhetik tétlenül a természet szűkmarkúságát. Jobbra Fülöoháza környékén sárgás felhő telepedett a horizont elé. A homokot elragadta a szél és most hordja tovább, legalább olyan akarással, mint ahogyan évezredek alatt idehozta. A Duna-völgyi főcsatorna ezüst csíkja ott szeli ketté a földeket, ahol legnagyobb szükség van rá és érdekes vonulású madzagjával olyan értéket adón köti át a tikkadt táj nagy földrajzi csokrát, mintha a semmitérő vadrepce-nyaláb is ezüstövet kapna. S ha Kiss György, a víz szenvedélyes prókátora meglát egy csatornát, bizony gyorsan iramodó toliam negyedét sem jegyezheti annak a lerendezésnek, ami ebből az emberből a látottakról, vagy annak kapcsán árad. Valamit azért mégis sikerült: »Itt lesz a kiskunsági öntözőrendszer sok-sok halastava. A vizet maid a tassi Duna-ágból kapja. Az ott — mutat jobbra — a Kígyós. Az lesz a halastavat táplálására az egyik csatorna.« Hogy miért Kígyós? Könnyű innen a magasból megfelelni: mert medre olyan girbe-görbe. mint a csú- szó-mászó útia. Aztán nem jegyzek semmit, mert Szabadszállás felől előbukkan, mintha a télből ittmaradt hóréteg födné: a szik. De más hasonlat is észbekap: akár egy fehérre terített asztal, s a bőséget a hófehér damasztra majd a víz, a szikiavítás és a természetátalakítás fokozatosan megvalósuló programja adja, A „meghízott" Duna A solti betonutat magunk alá véve meredeken nyugatnak tartunk. A széltől felkavart ég aljára felrajzolódik a Dunai Vasmű távolról is monumentális kéménycsoportja és pillanatok múlva a »meghízott« Duna tükre, amely hétszáz centiméteres »derékbőségével« ugyancsak feszítgeti övét: a partokat. Az állami gazdaság cukorrépája leveleivel már bevonta a földet. S ahogyan egy szépívű kanyarral balra fordulunk, hatalmas egészbe szőtt tábla barnállik alattunk: a sá- kori lecsapolt árterület termővé varázsolt hatezer holdja. A solti Szikrában tizenkét szórófej önti a Duna-vizet. kötöz- ködőn odavigyorog a torlódó, de esőt; mégsem adó felhőknek. Aztán a Duna szabja meg utunkat. Közepén kishajók vontatta lomha uszályok. jelzőbóják, szálén szivattyú házak, hajóállomások. Szegélyén a szentimen- ta!izmusra biztató erdőség, vadak és vadászok találkozóhelyéül. Balra a hartai torony hívogat, határában szorgos kukoricát kapálok és négy sorban az állványon szárított zöldarany: a lucerna. Sz4p és gazdag ...! Aztán irány délkelet! A Sze_ lidi-tó karcsú teste bomlik ki kedvesen a környék egyhangúságából. Keskeny eleje a féregnyulvány — mondták errefelé —. de odébb már kis nyaralók kelletik magukat, ami fürdőhely jövőt jósol. Aztán a kép izekre is emlékeztet: különleges zamatú sült ponty. Be kóstolgatnám most! Az ábrándok megpihentek, de a gép nem. Csorna-foktői csatorna, Bátya — Miske — Fájsz környékén öt-hatezer holdas Öntözött kertészkedés alakuló körvonalai. Kalocsai Iszkra, bajai Micsurin, a dunafalvai folyó szűkület, Nagybaracska. Vaskút. Bácsalmás. Mélykút felett megeredt az eső. de Fehértó- noz érve már megszáradtunk. Aztán megint a sárga, hódítás alatt álló homok, dombos és csak borókát tengető hatalmas területek. Kiskunhalas környékén szétszórt tanvavilág. Helyenként — mint sebhelyek — kis forradások: a szétvert tanyák hely eb Szép és gazdag, de még inkább az lesz a mi megyénk. A Homoikhátság — az új honfoglalás színhelye —. a termékeny Duna-mente és a bácskai lősz, az ember nagy szorgalma és akarása, az összefogás teszi széppé és gazdaggá. S most földet érve megvalljuk neked, szülőföldünk, nemcsak az égből nézve, nem is úgy. hanem itt, rajtad járva, dolgozva, küszködve, szeretünk nagyon és igazán! Weither Dániel A tassi Petőfi Tsz gazdái a tavaszi vetéseket egy-kettőre elvégezték. Kettős és nyújtott műszakban is dolgoztak gépeikkel, fogataikkal. Vasárnaponként sem pihentek: amikor csak tehették, kinn szorgoskodtak a 2800 holdon elterülő földjeiken. Igyekezetüket mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a két és félholdas szőlőiskolájukat egyetlen nap alatt telepítették el. Szorgalmukat szerencsésen párosították a leleményességükkel. Mégpedig hogyan? A pa- lántázógépre — megfelelő távolságra — csoroszlyákat szereltek. Ezzel húzatták ki a 40 centi mély árkot. Az árok húzása könnyen ment, minthogy a talajt előzőleg 80 centi mélyen megforgatták. Az árkokban elhelyezték a szőlővesszőket, s utána a barázdát vízsugárral bemosatták. Egy-egy szövetkezeti gazda naponta 8000 szőlővesszőt ültetett el. A szőlőiskolát szórófejek segítségével öntözik iS; Mesterséges csapadék — 700 holdon Nemcsak a szőlőiskolára juttatnak azonban mesterséges csapadékot, öntözik a 160 hold zöldségest, a 100 hold rostlent, a 160 hold silókukoricát, a lucernát 100, az olasz búzát 20, Géppel keltetik a fácáncsibát A Kunbajai Állami Gazdaság mesterséges fácánkertjében 340 kotlós alatt keltetik a fácáncsibét. A 7000 tojásból az első 1200 csibe hétfőn kelt ki. A fürge kis szárnyas vadakat napos nevelők várják, ahonnan — felerősödésük után — a szabadba kerülnek. A kotlósok alá újabb 4000 tojást raknak, amelyek egy részét kaszálás előtt a lucernaföldeken gyűjtötték össze a gazdaság dolgozói. Az idén a becslések szerint mintegy 7—8 ezer fácánt engednek szét a gazdaság 60 ezer holdas vadrezervátumában, ahol értékesítés céljából élővad befogására rendezkedtek be. A gazdaságban — az országban elsőként — megkezdték a fácánok gépi keltetését is. Erre a célra a Gergely-féle keltetőgépet átalakították, a fácántojások kikeltetéséhez ugyanis magasabb hőre van szükség, s naponta le kell hűteni a tojásokat. A kísérleti keltetésnél mintegy félezer tojást raknak a gépbe. a cirkot 25 holdon és a másodveteményeket — uborkát, sildkukoricát — 135 holdon. Ez összesen 700 hold. Micsoda fejlődés a tavalyi 160 holdhoz képest! Az olasz búzát, a lent és a cirkot egyébként kísérletképpen öntözik. A termelőszövetkezet ugyanis az idén öntözéses bemutató gazdaság lesz. Gravitációs úton A közös gazdaság földjei hét kilométer hosszan „tapadnak” a Dunához. Az öntözővízben tehát nincs hiány. Csatornákban jűttatják a földekre. A gravitáció sokat segít ebben a szövetkezetnek, tekintve, hogy a soroksári Kis-Duna ágának vízszintje átlag 90 centivel magasabban vijn, mint a közös gazdaság szántóföldiéi. A víznek a csatornákba való juttatása tehát egyszerűen a zsilipek felnyitásával megoldható. S ennek egy másik nagy előnye is van: a csatornákba vezetett öntözővíz viszonylag gyorsan metegszik a levegő hőmérsékletére. Holdanként SO mázsa kukoricára számítanak A csőkutas öntözéstől sem idegenkednek. A 700 holdon kívül ezzel a módszerrel öntözik 100 holdon a kukoricát. Ez is bemutató kísérlet lesz. A talaj kukoricatermesztésre a legmegfelelőbb: meszes vályogtalaj. A táperő pótlására holdanként 300 mázsa szervestrégyát juttattak a talajha. Műtrágya-kiegészítéssel két éven át termeszthető ezen a területen öntözéssel a kukorica. A holdan- kénti tőszám meghaladja a 22 ezret. Ily módon 50 mázsa csöves termésre számítanak egy- egy holdról. S emellett az ösztönző premizálási módszerek is oiztosítékai annak, hogy a tervezett terméseredményt elérik. H. D. Saját fűrésztelep — ötször annyi bevétel Áprilisban fejezték be a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság 9500 hektáron gazdálkodó bugaci erdészetében a hatalmas arányú — a gazdaság területének közel egytizedére terjedő — erdőtelepítést. Nemcsak ennyiből áll azonban itt az „erdészkedés” —, sokrétű feladatot oldanak meg az árnyas fák alatt, vagy szomszédságukban. Horváth László, az erdészet vezetője tájékoztat bennünket a homoki erdőgazdálkodás eredményessége érdekében folytatott kísérleteikről. — Le kell ülni és ki kell valamit találni — vallja szerényen és szűkszavúan. De mint kiderül, egyáltalán nem „ültek le”. hanem szívős és szorgos kutatómunkába, éjt nappallá tevő kísérletekbe fogtak. Ezek eredményeként az árkos ültetési és az altalaj-trágyázási módszert már általánosságban alkalmazzák az erdészetben. Az előbbit újításként is elfogadták, s Horváth László szép summa újítási díjat kapott érte. Érdekes kísérleteket folytatnak az erdőtalaj eddig még teljesen nem tisztázott vízérsugárzása. kapcsán is. Az erdészet saját fűrészteleppel rendelkezik, melynek üzemeltetése nemcsak megtakarítást eredményez, hanem több- 'etjövedelmet is biztosít. Eddig ugyanis a kitermelt fát bérfűrészelésben, más telepen voltak kénytelenek feldolgoztatni. Most az eddig csupán tűzifaként hasznosított fát is feldolgozzák. Ily módon ötszörannyi bevételre tesznek szert, mintha a fát tüzelőként értékesítenék. Ezenkívül szőlőkarókat, szénaszárító állványokat, s nem utolsó sorban a közös gazdaságok számára szerfás épületelemeket is „gyártanak” az üzemben. Most 15 ötven-férőhelyes növendék- marha-istállóhoz és öt harmincférőhelyes sertésfiaztatóhoz való .szerfás garnitúra elkészítésén dolgoznak. Képünk azt ábrázolja, ahogy a hosztolt nyárfahasábok „méterbe” rakva várnak a feldolgozásra. J. T.
