Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-07 / 131. szám
4 oldal 1962. június 7. csütörtök VIRAGOSKERT A HOMOKON Kint az országúton aranyló homokot kerget a szél. Sárgán nyújtóznak a földek, szinte sivatag utáni üdítő oázisként fogadja az érkezőt Szánk zöld lombokkal övezett mosolygós 'i.'izainak. virágoskertjeinev látványa. Az egész község egyet- en nagy kertnek tűnik — csak éppen az emberek hiányoznak •'előle. Üres a tanácsháza, nép- telenek az utcák. Vajon hová hintek a barátságos kis házak lakói. IJolgoxih a falu apraja, nagyja — viiágosít fel a művelődési otthon fiatal igazgatója. Tarjányi Károly. — Nagyszerű terv megvalósításán fáradoznak. Megkezdték az áttérést szőlőéi gyümölcstermelésre, munkájuk nyomán válik értékessé az idáig terméketlen homoktenger. — Már több száz holdat telepítettek be szőlővel, gyümölcsfákkal. — Annál szomorúbb — komorul el a tekintete —. hogy a fiatalság nem vesz részt ebben a nagyszerű munkában. Pestre, más vidékre iámak dolgozni, hétköznap tíz fiatalt sem lehetne összeszedni a faluban. Persze, lehetne ezen segíteni!... Máris sorolja elgondolásait: — Rengeteg gyümölcs terem, létesíteni kellene egv feldolgozó üzemet. Hasznot is hajtana és itthon tartaná a fiatalok nagy részét. Egy kihelyezett mező- gazdasági akadémia létesítése — amilyen Bugacon működik &— a most végzett tanulók hetven százalékát visszatartaná. Magam iá beiratkoznék — szakad ki belőle a sóhajtás. Szeretik é* megbecsülik a szépet A falu kulturális életére terelődik a beszélgetés. Tarjányi Károly mindössze három hónapja került Kiskunfélegyházáról a művelődési otthon élére, de határtalan lelkesedéssel beszél arról a változásról, amely a község életében, az emberek gondolkodásmódjában jelen tke- zik. Szeretik és megbecsülik a szépét. Harminchatra nőtt a televízió-tulajdonosok száma és színházi előadások alkalmával zsúfolásig megtelik a nagyterem. — Most szervezem a színjátszó- és a tánccsooortot — ismerteti terveit. — Az idei kilenc ismeretterjesztő előadás helyett jövőre húszat tervezek, mellette a Haladásban termelőszövetkezeti. az állami gazdaságban munkásakadémiát. Májusban népes csoportot indított útnak Hajdúszoboszlóra, Debrecenbe, egy másikat Kecskemétre. Egyre gyűlnek, szaporodnak az újabb útra jelentkezők nevei. Egy részük megtekinti Budapest nevezetességeit, mások romániai túrán vesznek részt, ott lesznek Szegeden a szabadtéri játékokon, ismerkednek az aggteleki barlang csepp- kccscdáival.., Mozi és új könyvek kellenének — panaszkodik. — Nincs megfelelő helyiség és egy héten egyszer — vasárnap — van filmvetítés. A könyvtárról nem is beszélek. A kötetet 90 százalékát ki kellene cserélni. Elgondolkodhatnának — főleg segíthetnének — ezen a tanács és a tsz vezetői. A község lakóinak száma 4500. a könyvtárban évek óta 900 kötet elégíti ki az olvasási kedvet. Már pedig kedvből nincs hiány! Múlt évben 2100 kötetet, az idén negyedév leforgása alatt 120C-at kölcsönöztek .•.. A község ugyan ad évente 2000, a földművesszövetkezet körülbelül 1000 forint támogatást. Ez édeskevés még mező- gazdasági szakirodalom beszerzéséhez is — pedig azt ugyancsak veresik az olvasók. Segíthetne a két tsz — hiszen évente tizenegyezer forintot fordíthatnak kulturális célokra. Sajnos, ebből még egy fillért sem adtak könyvtárfejlesztésre. »A járás legjobb művelődési otthona« — hirdeti a falra szegezett kis piros zászló. Valóban otthont nyújt a kulturáltan szórakozni és tanulni vágyóknak. De ahhoz, hogy még eredményesebb, jobb munkát végezzen, több segítségre lenne szükség. A változások szele megérintette Szánkót Űj élet fakad a •égi elhagyatottság. a homokos puszta helyén. De a kultúr- munkában mindenki számára akad még tennivaló, V, Zs. 5? Nem hagyom abba a tanulástÄ — KERESSE meg az Alföldi Állami Pincegazdaságnál Vajda Istvánt. Egyszerű ember, már nem fiatal, de a legszorgalmasabb tanulónk. Tiszta kitűnővel vizsgázott róla írjon! — biztattak a dolgozók általános iskolájának kecskeméti igazgatóságán. Ezek után kíváncsian vártam a találkozást Vajda Istvánnal. Nem volt nehéz megtalálnom, a palackozó üzemben dolgozik. A gépműhelyben segédmunkás. Minden jót kívántam a bizonyítványához. Kerek kun arcán alig észrevehető mosolyféle suhant át; Üzenet as élőknek- Szélesvásznú csehszlovák film — AM olvasta Julius Fucik börtönben írt naplóját áz sohasem felejti el azokat a borzalmakat amelyeket a Géstapo üldözöttéinek, a nép legjobb fiainak, a kommunistáknak kellett kiállniuk. Vádirat ez a könyv a fasizmus embertelensége ellen és emlékműve azoknak a hősöknek, akik a jobb jövőért az emberi életért, szabadságért küzdöttek. Julius Fucik naplóját tavaly a csehszlovák Barrandov Filmstúdió vitte filmre. Főszereplő Ilja Racek, a film rendezője Jaroslav Bálik. &UZ!m4m-®ECZE -&ÍD0LT 77. Meggyőződött. egyik-másik gyógyszerből többet is küldtek, mint amennyit igényelt Legtöbbet a kötszerből kapott a kötszerek közepében pedig húsz üveg pálinka szerénykedett Minden üveg kis vőröskeresztes cédulával volt ellátva, mellette pedig felirat: Kizárólag kórházi betegek részére. Gazsó minden különösebb ellenőrzés, vagy számlálás nélkül elrakta a gyógyszereket a szekrénybe, a ládába és ahová fért Felbontott egy üveg pálinkát is, amelyből először az öt beteget kínálta meg, aztán a hadnagyot, végül maga is ivott belőle. A hadnagy csendesen megszólalt. — A többi üveg pálinkát le kell vinni a kapitány úr szobájába. — Hogyhogy? — kapta fel a fejét a másik. — Úgy, hogy az a kapitány 'arat illeti. — Tévedés hadnagy úr. Ami a két bálában jött, az mind az egészségügyi szobát illeti. Semminek semmi keresnivalója ezek közül a parancsnok úr Irodájában ... A hadnagy félxevonta az egészségügyit. Ide figyeljen — mondta halkan. — Én ezt mind nagyon jól tudom. De eddig ez nem így volt. A pálinkát a kapitány kapta meg minden héten, a betegek abból egy kortyot sem 'ttak. A kapitány levakarta az üvegekről a feliratot, aztán átadta a kantinnak értékesítés végett... A kantinos eladta a pálinkát, ezáltal a kapitány havi 4—5 ezer piaszter külön jövedelemhez jutott... Érti?... — Hát ez ... hát ez... — hápogott a légiós — gyalázat! — Az!... — Én pedig nem vagyok hajlandó ebben részt venni! Az ital a betegeké... A kapitány ellenkező parancsát pedig nem vagyok hajlandó teljesíteni. — Hm... Nem gondolja, hogy túl erősek ezek a kifejezések? — Tudom, hogy azok... De nincs igazam hadnagy úr?. Engem ide teljhatalmú egészségügyinek küldtek... Nekem a bá-káni orvoskapitány, vagy az ezredorvosom adhat csak utasítást ... És ezt nem én mondom, ezt a szabályzat írja elő... — Hát jó... Én tudom, hogy magának van igaza, de tudja mit jelent itt az igazság?... egy pofa bagót Másnap a hadnagy fejcsóválva sietett az egészségügyi szoba felé. Az eléje siető Gazsónak elmondta, hogy igen éles vitája volt a parancsnokkal a pálinka miatt. — És? — kezdte az egészség- ügyi. — Dúlt-fúlt. Én arra hivatkoztam, amit ön itt nekem elmondott, de ő ordított és a pálinkát követelte. — Végül is hogy fejeződött be a vita? — Azt hiszem, nem fejeződött be ... Csak egyelőre , Alkalomadtán visszatér rá .. Vigyázzon tőle... Gazsó elnevette magát. — Még nincs a kezemben. Majd szombaton, a záróünnepélyen kapom meg. Elhagyta már a negyvenet, amikor két éve beiratkozott a hetedik osztályba. — Hogyan jutott eszébe vállalni az iskolába járást ebben a korban? _ Halász Ferenc, a szakszervezeti bizalmiak, iratkozott be előbb és biztatott bennünket is. En valamikor hat osztályt végeztem, gondoltam, megpróbálom, vele tanulok. Ugyanoda jártam, a Budai utcai iskolába, ahova gyerekkoromban. El mondja, hogy harminchatan kezdték a hetediket, most huszonötén vizsgáztak. Mosolyogva beszél róla, hogy az egyik „lemorzsolódott” még az írásbelin is ott volt, de a szóbelire már nem jött el. — Pedig az írásbeli már fél siker. Ök ketten, a szakszervezeti bizalmival, végig versenyben voltak. Az osztályból négyen végeztek kitűnőre, köztük ők is. — Csak azt sajnálom — élénkül fel —, hogy nem egy évvel előbb kezdtem, akkor együtt tanulhattunk volna a fiammal. — Milyen hasznát vette az iskolának? — Olvasgató ember vagyok. Van vagy száz kötetre való könyvgyűjteményem otthon. Sok mindent tudtam már abból, amit az iskolában hallottam. De az iskola helyre tette bennem a dolgokat, rendszerezett, pontos ismereteket adott. És megtanultam „kifejezni magam”. A tantárgyak közül nekem legérdekesebb volt az irodalom, a leghasznosabb, amit közvetlenül is értékesíthettem a munkámban, a mértan. — Nem gondolt közben egyszer-egyszer arra, hogy tanulás helyett jobban esne néha elszórakozgatni? — NINCSENEK különös kedvteléseim, nem járogatok el hazulról, legfeljebb moziba, színházba. A legfőbb szórakozásom az olvasgatás volt mindig. Éppen most tudtam le egy 360 forintos könyvvásárlási részletet. Mert amióta tanulok, jobban látom, mit érdemes megvenni, több könyvet is veszek. Kedvenc íróiról faggatom. — Jókai, meg Mikszáth. Móricz is, de nekem kicsit komor már az 6 világa. — Külföldiek? Talán Balzac? — Inkább Stendhal és Maupassant. — Így mondja: Mópasz- szánt! Sokáig beszélgetünk az irodalomról. Tájékozott, ízlése van. — Most aztán, hogy befejezte az iskolát, még többet fog olvasni ?! — A nyáron, az iskolaév kezdetéig. .. Mert itt van már a zsebemben a tájékoztató a felvételekről a mezőgazdasági technikumba. Biztatnak az iskolában, hogy sikerül elintézni a felvételelemet, bár elmúltam már negyven esztendős. Én meg örülök neki, mert a tanulást nem akarom abbahagyni, nagyon megszerettem. — De a mezőgazdasági technikumhoz szakmai gyakorlat szükséges! — AZ MEGVAN. Valamikor napszámba jártam. Még ma is eljárogatok kapálgatrd ide-oda a szabad időmben. Szeretem c.rt a munkát. — Míg ezeket mondja, maga elé néz elgondolkoztál, aztán felpillant. — Meg jobban látom már a világot is. Tudom, hogy milyen fontos most a me- zőgazdaság. Ügy hiszem, még hasznomat fogják venni. Mester László Könyvespolc Madách Imres AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A most százéves mű bibliofil kiadásban jelenik meg. A több színnyomással készült kötetet Nagyajtai Teréz illusztrálta. Nung —, a karaván érkezéséről tudunk... — Honnan? — Bá-Kánból, Marteau írnok révén ... A karaván nem szállít lőszert. Légiósokat hoz. Utánpótlást... — Ügy van._ — Minden esetre nagyszerű kapcsolatokat építettél ki Na- Facban... értesüléseid pontosak... A jövőben számításba is veszik azokat— Nao Ting parancsnok üdvözletét küldi... — Nao Ting... Ö drága, kedves barátom— Vajon találkozunk-e még?... És Ti-ti?— — Sokkal hamarabb látod, mint gondolnád. — Bár úgy lennel... Tehát még egyszer visszatérve a karavánra. Ha már tudsz az érkezésről, bizonyára tudsz a karaván sorsáról is. Igen... a karaván hiánytalanul megérkezik... Lőszert nem szállít, a mintegy 160 légióst nem tartóztatjuk fel... Lafarte hadnagy százada feleslegesen megy az utat biztosítani. Gazsó kissé fellélegzett. Lhan Nung éles szemét nem kerülte el ez az alig észrevehető mozdulat. — örülsz, hogy a hadnagynak nem esik baja? _ — Hát... mitagadás... Ugyanis 5 kotyogja el nekem «híreit... No meg, ha van a légióban egyáltalán valaki, aki nem vetkőzött ki emberi mivoltából, akkor talán ő az. — Jól mondod: talán. Ugyanis az ő embersége, az ő humanizmusa Európa határánál véget ér. A bennszülöttekkel szemben kíméletlen... No, de most már menj!... Még feltűnő 'esz, hogy ilyen sokáig itt vagy... De várj'.. Bt‘a német... (Folytatjuk) — Látja hadnagy űr, örökké rettegnem kell tőle... És még azt mondja ön. hogy nincs élményem ... Lafarte is nevetett. — Egyébként — mondta hirtelen — jöjjön, üljünk ld a friss levegőre Szívjunk ed egy cigarettát — Mi a fene? Ennyire ráér hadnagy úr? — Igen. Ma nem dolgozunk az erődnél. Holnap karaván érkezik és mi biztosítjuk az utat Délután indulunk a karaván elé, megtisztítjuk a terepet aztán holnap délután a karavánnal érkezünk vissza. Gazsó izgatottan figyelt. Lassú mozdulattal cigarettát vett elő, megkínálta a hadnagyot majd ő is rágyújtott. — És most nem hív, hadnagy úr? — kérdezte óvatosan. — Most nem. Ez nem magának való. Emlékszik, a múltkor is milyen cirkusz volt Bá-Kán előtt? A karaván hatvan százaléka odaveszett... — Emlékszem... Én akkor Bá-Kánban voltam... No, de minden karavánt csak nem támadnak talán meg a bennszülöttek? 1— Ki tudja?!... Igaz, ez nem lőszerszállító karaván... de azért inkább ne jöjjön velünk... Maradjon itt a kuckójában ... Még valami baja lenne és engem vonnának felelősségre a szabálytalanságért... Amint Lafarte eltávozott, Gazsó azonnal h sütődébe sietett. Szerencséje volt, Hauswirth nem volt ott, most is a konyha körül lebzselt. —- Holnap délután karaván érkezik — súgta halkan a fűtőnek, — Lafarte hadnagy százada ma délután indul a karaván elé. Feladata: .megtisztítani az útat. —• yárj — vágott közbe Lhan
