Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-06 / 130. szám
IMS. június ft. „Mindig hasznát Tesszük az életben” A munkapadot választotta A csendes, hűvös folyosón csoportokba verődnek az emberek. Arcukon még ott kísért az átélt óráik izgalma, csak szemük fénylik megkönnvebülten, boldogan. «-Te mit húztál? Mit gondolsz, nagy baj. hogy elakadtam biológiából? Vajon megkapom-e az ötöst?« — röpködnek a kérdések, kiváncsi találgatások. Színhely: a Kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola; Itt vizsgázik a dolgozók iskolája VIII. általános osztályának 28 növendéke Meglett, munkában edzett férfiak. többgyermekes családanyák. Gyárakból, gépek mellől jöttek, különféle munkahelyekről — közös céllal. Tanulni! Nem jobb állásért, magasabb fizetésért. hanem mert úgy érezték: na gvon kevés az, amit tudnak. Pótolni kellene... lem volt hiábavaló Ezt mondja Nagy Lajos osztály bizalmi Kitűnó tanuló, a Cipőgyár dolgozója — Okosabbak lettünk. A tudásnak, amit itt elsajátítottunk, mindig hasznát vesszük az életben. A körülötte állók egyetértőén bólogatnak. Dékánv István, a Bács-Kiskun megyei KISZÜV dolgozója. Molnár Gyula kisiparos, Széli Lajos, az Építőipari Vállalat segédmunkása és az 55 éves, aranyos kedélyű Mészáros Feri bácsi a vasasok képviselője. Szorgalmukról, tanulmányi eredményükről elégedetten beszél osztályfőnökük: Eszik Sándor. *- Az osztály átlaga 8,8 százalék. Hait tanulónk kitűnő rendű, bukott egy sem akad közöttük. Sokan úgy kedvet kaptak a tanuláshoz, hogy elhatározták — továbbtanulnak. Eddig tizenketten kérték felvételüket a közgazdasági és szak- technikumokba. Az országban elsőként tanultak ipari ismereteiket a kötelesé tantárgyak mellett Az általános műveltségen kívül bővült szakmai tudásuk is. Ennek előnyét lépten-nyamoo tapasztalják. Számos küjmerhetetlennek tetsző munkafolyamat vált előttük világossá, érthetővé.,. Harminc év után ismét tárt ablakon áradó édességgel ömlik az akácok illata. Körülöleli. bátorítja Szelei Istvánnét, a Kecskeméti Cipőgyár felső- részkészí tőjét, hat gyermek édesanyját. A mosolygós arcú. egyszerű munkásasszomy Adv Endréről felel. A vizsgabizottság tagjainak véleménye egyöntetű: — Kitűnő! Szelemé legfiatalabb fia ötödikes, a legnagyobb leánya kismama. Harminc éve. 1932- ben végezte el a hat elemit — tankönyv nélkül, mert arra már nem futotta a család jövedelméből. Most gyerekeivel versenyez: ki tanul jobban? A pálmát — ötös osztályzataival — eddig még mindig 6 vitte el. Kérdésemre, hogy mi ébresztette fel benne a tanulás vágyát, szerényen válaszol: — Sok új. ismeretiem dolgot hallottam a gyerekektől. Kiváncsi lettem, meg szégyelltem is, hogy én, az édesanyjuk, aki nevelem őket. kevesebbet tudok náluk. így jutottam el harminc év múlva ismét az iskolapadba. Kitűnő tanulók állandóan nő, gyarapodik a tanulni vágyók tábora. Kecskeméten tavaly már több mint ezer felnőtt kezdte ed a tanévet. Nem ritka, hogy házastár- sav iratkoznak be a dolgozók iskolájába. Mint például az 54 éves Somogyi József és felesége Két gyermekük közül az egyik hetedikes, a másik nyolcadikba jár; A nagy családi versengésben itt is a szülők vezetnek. Mindketten kitűnő tanulók! A most végzettek két esztendőt töltöttek el szorgalmas munkával, tanulással Két évet, amely annyi ismeretet adott, annyi friss élmény hordozója volt. hogy bátran elmondhatjuk: — új Irányt szabott életüknek. Az eredmény kétszeresen hasznos. Gazdagodott egyéni életük és nagyobb tudású, műveltebb dolgozókat nyert a társadalom is. • Vadas Zsuzsa AZ ELFOGLALT EMBER Nemrég együtt voltam Tímár Mátéval, a néhány éve feltűnt, s az idén József Attila- díjjal kitüntetett íróval. Negyven felé járó, kemény éveket maga mögött tudó férfi, tele kamaszos vidámsággal, ami általában sajátja minden művésznek. Boldog volt, hogy félegyházi felolvasó estje előtt ellátogattunk a várostól jó néhány kilométerre gazdálkodó Petőfi Tsz-be, hiszen parasztszárma- zású ő is, édesapja tagja egy tiszántúli közös gazdaságnak. Már várták. Az elnök és a párttitkár, meg az ottani iskola- igazgató üdvözölte, s Máté barátunk nyomban megkérte őket: hadd tekintse meg a A FIATALOKAT ma ezernyi lehetőség várja. Többen az érettségizettek közül az üzemet választják munkahelyül, a gépek mellé állnak, mások a mezőgazdaságban, néhányon pedig a hivatalokban találják meg helyüket. A pályaválasztás nem könnyű feladat. Erről beszélgettem Szabó Gyulával, a Kecskeméti Lakatosipari Vállalat egyik dolgozójával. Három évvel ezelőtt, 1959-ben végezte el a gimnáziumot Kecskeméten. Jó eredménynyel érettségizett, majd ipari tanulónak szerződött a Lakatos- ipari Vállalathoz. Megtudtam tőle, hogy eredetileg állatorvos szeretett volna lenni, azonban nagybátyja — Ferkó István, a Lakatosipari Vállalat szakoktatója — győzte meg arról, hogy szerződjön ipari tanulónak. KEZDETBEN bizonytalankodott, félt az üzemtől, most azonban már büszke szakmájára, mert azóta felszabadult és szerszámkészítő szakmunkás bizonyítványt szerzett. Jelenleg a Lakatosipari Vállalat gépműhelyében dolgozik és munkahelyével meg van elégedve. Bár csak nemrégen töltötte be a 20. életévét, keresete máris meghaladja Az 1600—1700 forintot. ' Terve szerint, katonaidejének letöltése után is a vállalatnál dolgozik majd, s közben a műszaki egyetem levelező tagozatán folytatja tanulmányait. Ebben a törekvésében a vállalat vezetősége támogatja. Szabó Gyula szakmai munkája mellett részt vesz a társadalmi életben is. Tevékeny tagja a vállalat KISZ alapszervezetének és a KLSZ-megbízatásokat mindig teljesíti. Részt vesz az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban, teljesíti a mozgalom követelményeit, a politikai oktatásban, a kulturális és sportéletben is szívesen vállal részt. GYULA érettségi után a munkapadot választotta, szakmát tanult, s mint mondja, nem bánta meg. m Gyarmathy Lásüó írta: „Tímár Jancsiiénak, a névrokonság jogán, sok szeretettel.” És így tovább. Egyszer csak idősebb asszony Maupassant „Szép fiú” című, a három forintos kiadásban megjelent regényét adta a kezébe. — Ezt nem én írtam, néni — így Máté. — Ez az író már meghal*. Én nem vagyok szép fiú. — Mindegy lelkem, azért csak írja alá. József Attila-dí.ia- sunk engedelmeskedett. Később elmerengve mondotta: „Ügy érzem, az anyám lehetne parasztasszony előlegezte a bizalmat, hogy olyan író leszek, mint Maupassant. Ha azon múlna, ahogy szeretem ezt a népet, leszek is.” Tarján István író a tanyán gazdaságot. Kíváncsi volt az állatállományra, a növénytermesztésre, egyszóval: vérbeli író, aki nem azzal kereste fel a tanyavilágot, „na, itt vagyok, ünnepeljetek”, hanem ezzel: „mutassátok meg, mik vagytok, mitek van!” Tetszett neki a fellendülés elején álló szövetkezet, de nemkülönben az is, hogy mennyi barátja van itt, a várostól távol is, a könyvnek, s hogy’ szeretik a könyv alkotóját — az írót Pedig nagyon kevesen olvasták még írásait. Mindegy: író, ami megbecsülést, tiszteletet kiváltó rangot jelent a szántóföldek egyszerű dolgozóinak, a népnek a szemében. Aztán egymás hegy én-hátán vásárolták, az iskolaudvaron rögtönzött „könyvesboltban” a „Száz tű hosz- sza” című novellás kötetét —, Máté barátunk alig győzte dedikálni a művét. Igaz, a belső oldalra nemcsak a nevét kanyarította oda, hanem eléje mindenkinek mást és mást tartalmazó egy-két mondatot is írt. A tsz- elnöknek ezt: „Bort, búzát, békességet, hatvan forintos munkaegységet.” Egy asszony is a keze alá tolta az imént vásárolt könyvet, s az író megkérdezvén a nevét, kicsit elmosolyodva máris au iskolapadban önt a folyosón már az esti búcsúösszejövetel megbeszélésénél tartanak, bent a teremben sötétruhóa. középkorú asz- szony áll a katedra előtt. A kiKállai Gyula: VÁLOGATOTT BESZEDEK, CIKKEK Kállai Gyula 1957-től napjainkig tartott jelentősebb beszédeit, politikai akadémiai előadásait és újságokban megjelent cikkeit, valamint kongresszusi felszólalását. gyűjti össze ez a kötet. Az írások részletesen elemzik az el- 'v forradalom okait, körülmé- ’iv'pit, a konszolidáció folyamáéi. mélyrehatóan taglalják az rfetmiséggel kapcsolatos prob- ’pinákat. tisztázzák a Hazafias yépfront feladatait, jelentőségét, összefoglalják az iskolareform különféle kérdéseit. Ady Endre: ÖSSZES NOVELLA! Ady prózai művei elszakítha- tatlanok. lírájától, szerves egészet alkotnak vele, a költő életének éppúgy izgalmas dokumentumai, mint kora társadalmának. A novellák nem egyszer kulcsai, kiegészítői számos Ady versnek. A kötet első ízben közli a nagy költő teljes novellatermését A kötetet Borsos. VTiHU. másai áUaitíh Gtizi'Miuxcr-EEcze m — Egészségügyi nem köteles ilyesmiben részt venni .., — Hát persze, hogy nem!..: Én csak egy kis változatosságot kínálok. Egy kis kalandot... Bizonyára nem volt még ilyesmiben része Távol-Keleten ... Hát hogyan is lehetne? ... Milyen élményt gyűjthet valaki, aki állandóan négy fal között, kórházban dolgozik? ... — Élmény, kaland? — Gazsó elmosolyodott. — Igaza van, nincs. — No látja! Jöjjön velünk! Felderítés... Aztán egy kis csetepaté a bennszülöttekkel. Az az igazi... Ott aztán lehet vir- tuskodni ... Ki-ki megmutathatja, legény-e a gáton ... Gazsó lázasan gondolkozott — Holnapután ... mikor lenne az indulás? — kérdezte hirtelen, — Hajnalban lecsapunk a vietnamiakra. Az egészségügyi bánatosan tárta szét kezét. — Nem mehetek mégsem — mondotta —, súlyosak a betegeim. Pikala sem hagyhatja még el addig a betegszobát... őrá pedig vigyáznom kell... Hiszen tudja!... A kapitány megnyúz, ha valami baja lesz... — Értem — nevetett Lafarte hadnagy. — No mindegy! Pedig sajnálhatja.,. Gazsó alig várta, hogy a pékaécfrwt Lhan Nung mosolyogva várta. — Nos, hogy van a beteg? — Kitűnően ... Nagyszerű gyógyszert adtál... Óvatosan körülnézett. — Ide figyelj, Lhan Nung — kezdte izgatottan. — Holnapután hajnalban Lafarte hadnagy százada felderítésre indul a Na- Fac és Futingra közötti szakaszra ... — Mikor indulnak? — Hajnalban. Pontos időt nem tudok. — És hány ember? — Egy század. — Milyen lesz a fegyverzetük? —; Pontosan nem tudom. De úgy gondolom, nehéz fegyvereket ilyen útra nem visznek. — Rendben van... Lafarte hadnagy és százada eredménytelenül tért vissza a nagyszerűen előkészített felderítésből. — Sehol nem találtunk semmit. Ilyen még nem volt! — panaszkodott Gazsónak. — Eddig mindig volt egy kis izgalom, vagy egy kis csetepaté. De most? ... Mintha előre értesítette volna őket valaki... No igyunk! Töltött a pálinkásüvegből mindkettőjük poharába. Fenékig ürítették. Azon a pádon ültek, amelyet a hadnagy készített a betegszoba számára. Gazsó gondolkozott A délelőtt folyamán elkészítette a gyógyszerigénylést ami természetesen nem annyi volt, mint lenni szokott De vajon a kapitány tud- ja-e, hogy mennyi szokott lenni? Észreveszi-e, hogy a gyógyszerigény csaknem duplájára emelkedett? De nem, nem veheti észre... Senki!... Semmilyen naplót nem vezettek, sem az ellátmányról, sem a felhasználásról. Hogy mennyi a tényleges gyógyszerigény, azt talán csak elődje, a francia fiú tudná megmondani... Ha meg tudán egyáltalán ... De hol van már Vendich? ... Valahol Bá- Kánban ... Szóval sikerülnie kell... A hadnagy újra töltött. Ittak. — Hadnagy úr ... — kezdte Gazsó. — Nos? — Megtenne nekem egy szívességet? — Ha módomban áll, miért ne? — Elkészítettem a gyógyszer- igénylést. Szeretném, ha aláíratná a kapitány úrral... — Én? Hát miért nem íratja ön alá?... — Tudja... nem szívlel engem túlságosan a parancsnok úr. A végén még kidobna. — Értem ... Szóval én legyek az előőrs».. No, rendben van... Adja ide azt a papírt. Aláíratom ... — De néhány jó szót is ... — Jó szót? Minek? Ami jár, az jár. — No igen, de a kapitány hibát találhat az igénylésben... — Most már ne féljen... Pikala meggyógyításával egy kicsit megpuhította szivét... No, meg ha akadékoskodna, formai hibát, vagy kákán csomót keresne, majd én lebeszélem. — Köszönöm, hadnagy úr ... — Nincs mit... No, igyunk!... Amint Lafarte felhajtotta az italt, mentegetőzve fordult Gazsó felé. — Tudja ... Mégis jobb, hogy nem jött el felderítésre. Még csak egy rongyos vietnamit sem találtunk ... Ezzel az úttal bizony nem nagyon szaporodott volna élménykészlete ... — Nem baj, hadnagy úr ,.. Majd lesz még alkalom... És akkor önökkel tartok ... Gazsó türelmetlenül várta, hogy a hadnagy elmenjen, s még türelmetlenebbül, hogy másnap visszajöjjön. Amikor kifogyott az ital, Lafarte dűlöngve szálláshelye felé indult. Az egészségügyi másnap délelőtt izgatottan várta a hadn-r v érkezését. Az végre feltűni a betegszoba előtt és már messziről sugárzott az arca. — Nos? — sietett eléje Gazsó. — Rendben van. Aláírta. Mór továbbította is a központba Néhány nap múlva pedig k - - motoros repülőgép jelent n •> az erőd fölött, leírta a tiszte’ kört és kidobott egy hatalm . vöröskeresztes bálát, amely <■' tőernyő segítségével hamaro' i földet ért. Közben a gép úja' > kört írt le, majd ledobott p" - másik bálát is, amely ugyanolyan hatalmas terjedelmű volt. mint az első. Gazsó mintegy huszadmagá- val szaladt az erdő alá, ahol hamarosan meg is találták mind a két csomagot. Becipelték a betegszobába, ahol Gazsó a hadnagy jelenlétében azonnal megkezdte azok felbontását. Először is azt állapította meg, hogy a csomagolás igen szakszerű. (Folytatjuk)
