Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-06 / 130. szám

*. oldal 1962. Június S. szerda Moziufkus agiTmié Újabb fejlemények Algériában Ä kizis picse és o HÄTO KEDD! SZÁMÁBAN érdekes cikket közöl a Krasznaja Zvezda M. Pavlov mémökezredes, a műszaki tudományok kandidátusa tollábái, A cikkíró az amerikaiak magaslégköri atomfegy­ver-kísérleteinek céljait és következményeit is­merteti. Többek között nagyon találóan »-kozmi­kus agressziónak-“ bélyegzi ezeket a kísérleti robbantásokat. Pavlov emlékeztet arra. hogy az USA 1958-ban kezdte magaslégköri atomfegyver- kísérleteit. Már az első kísérletek után órákon át elnyelődtek a rádióhullámok és zavart szen­vedett a rádióösszeköttetés, »Ez a hatás most még tartósabbá válhat — •rja M. Pavlov —, mivel az amerikai atcm- ’ovagok megatonnás nagyságrendű tölteteket ké­szülnek felrobbantani a Kozmoszban.-« A cikk­író a továbbiakban megjegyzi, hogy az ameri- <aiakat »különösen érdeklik a robbantásoknak azok a hatásai, amelyek hatástalanná tehetnék a harci rakétákat Ez a törekvés szintén abból fakad, hogy egy esetleges agresszió esetén el­kerülhessék a visszavágást.« A cikkíró végül ismét figyelmezteti azokat a rövidlátó amerikai politikusokat, akik a magaslégköri atomrobban­tásokkal katonai előnyre szeretnének szert ten­ni: a szovjet kormány gondoskodik- arról, hogy ilyen előnyre ne tehessenek szert. A JŰETUS 1-1 NÉPSZAVAZÁS közeledtével gyorsabb ütemben követik egymást az esemé­nyek Algériában. Az OAS az ötnapos algériai »tűzszünet« után hétfőn este kalózrádiójában bejelentette, hogy újra kezdi merényleteit. Az európai lakosság egy része ugyanakkor nem adja fel a reményt, hogy tárgyalások útján ta­láljon kiutat a zsákutcából. Mások a kivándor­lást választják. Mint ismeretes. Franciaország­ba naponta átlag 6700 algériai áttelepülő érkezik. Az algériai ultrák táborában is megindult a bomlás, és ez válságos helyzetbe juttatta az OAS-t, Jelentős nézeteltérések mutatkoznak a terrorszervezet vezérka­rában. Katonai vezetőik, akik a végsőkig akarják folytatni a fegyveres harcot, a Francia-Algéria rögeszméiről ugyan már lemondtak, arra számítanak, hogy ha hely­zetük Algériában tarthatatlanná válik. Francia- országba teszik át működésük színhelyét. A vezetőség másik része, az úgynevezett algériaiak viszont a tárgyalás felé hajlanak. Erre szorít­ják őket azok az európai telepesek, akik Algé­riában akarnak maradni, s akiknek támogatása nélkül a fegyveres bandák csak ideig-óráig tart­hatják magukat. Tény, hogy egyelőre még a francia hadsereg kíméli őket. július 1-e után azonban már az új algériai állammal találják magukat szemben. így a népszavazás közeled­tével az OAS támogatói között egyre növek­szik azok száma, akik a reménytelen fegyveres harc helyett az algériai reális helyzethez igye­keznek alkalmazkodni. PÁRIZSBAN hétfőn kezdődött a Nyugat­európai Unió nyolcadik parlamenti közgyűlése, amelyen az Európai Gazdasági Közösséghez tartozó hat tagállam és Nagy-Britannia parla­mentjeinek 85 képviselője vesz részt. A köz- gyűlés vitáját Pompidou francia miniszterelnök nyitotta meg. Egyebek között megállapította, hogy »a közös európai intézmények napról napra fejlődnek«, elismerte azonban azt is, hogy az előrehaladás az európai egység irányában igen lassú. Kénytelen volt szólni arról is, hogy a szövetség tagjai közötti politikai tanácskozá­sok hamarosan korlátokba ütköznek, főképpen azért, mert a szövetségben részt vevő különböző államoknak »nem azonosak az érdekeik a világ különböző részein felmerülő problémákkal kap­csolatban«. A francia miniszterelnök ezután katonai kér­déssel foglalkozott, hangsúlyozta, hogy a Nyu­gat-európai Unió és a NATO között nem szabad versengésnek bekövetkeznie, hiszen mindkettő közös célja a »Nyugat védelme«. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Puerto Cabello: 250-400 EiaSotS C*r<teas, (MTI) A legfrissebb hírügynökségi jelentésele szerint a szombaton kirobbant Puerto Cabello-i felkelésnek legalább 250, de esetleg 400 halálos áldo­zata is van. A városban még hétfőn is folytak a kormánycsa- páfcoik tisztogató akciói a szét­szóródott felkelők ellen. A szemtanúk szrint a tenge­részeti támaszponton, ahol a fel­kelés kirobbant, legalább 60 ha­lottat találtak meg, a tengerből pedig újabb holttesteket halász­nak ki. A Fortin Solando nevű régi spanyol erőd ostroma so­rán — a tengerészeti támasz­pont feladása után ide vették be magukat a felkelők — a je­lentések szerint a kormánycsa­patok vasárnap 100 ellenállót öl­tek meg. Később a városban a szórványos lövöldözésnek 30 ha­lottja volt A Reuter jelentése szerint Ca- racasban, a fővárosban továbbra is bombarobbanásofe teszik bi­zonytalanná az életet. A venezuelai hatóságok a re­pülőtéren letartóztatták a Vene­zuelai Kommunista Párt vezető­jét Gustavo Machadót, aki egy moszkvai látogatásról tért haza — később azonban szabadonbo­csátott4k. Keserű cukor VII!, A „preferenciáns" szerződés Az amerikai uralom legszenüélte- több példája, az étet minden más területén messze túl, a cukorfront volt. S hadd tegyük hozzá: Washing­ton éppen ezen a fronton igyeke­zett a legnagyobb ködöt fejleszteni. Kubának valóban főterméke a cu­kor. Már 1903-ban, tehát a nyílt amerikai uralom időszakában meg­született az első amerikai—kubai szerződés, amely szerint az Egyesült Államok úgynevezett preferenciális, vagyis kivételezett árfolyamon vásá­rolja meg a kubai cukrot. A kivé­telezett annyit jelentett, bogy a Washington által fizetendő £r min­dig magasabb lesz, mint a Wash­ington által világpiacinak elfogadott ár. Az egész szituáció olyan volt, bogy minden feltételt a jenkik dik­tál liattak. Mi a titka annak, bogy mégis látszólag Kubára nézve ilyen előnyös szerződés született? Vámtarifa „gumiból“ A titok nyitja többek között a vámtételekben van. Az amerikai kor­mány Kuba cukra számára mintegy oúsz százalék vámkedvezményt volt szives engedélyezni. A dolognak ezt » részét tanították az iskolában, na­ponta publikálták a sajtóban. Annál kevésbé az érem másik oldalát, vagyis azt, hogy az amerikai keres­kedelem Kubától közel 40 százalé­kba vámengedményt kapott, Ami az­után következett, természets volt. vámkedvezményekkel más or­szágok ipar3 nem tudott versenyez­ni, tehát « mint említettük szinte minden iparcikk amerikai volt Ku­bában. Kuba viszont az amerikai áru­dömpingért csak cukorral tudott fi­zetni, ezért is „hála” Washington­nak, amely a madridi udvar örök­ségét folytatva egyoldalúságra kár- hiztat-fca a kubai gazdasági struktú­rát. A további logikai láncszem: Kuba kénytelen volt egész cukorter­mését az amerikai partok felé irá­nyítani. A cukor vámtarifája „gumiból” volt — a monopóliumok pillanatnyi szükségletei szerint változott. Ha. a kereskedelmi szeizmográf, a Wall Street nem jelzett cukorszükségle­tet, a nagytőke könnyen odahatott, hogy ugrásszerűen felemelték a vámtarifát. A répás’lobby Az állandó bizonytalanság olyan felháborodást szült, hogy Washing­ton kénytelen volt más formát ki­találni. Ez volt az úgynevezett kvó­ta. Az Egyesült Államok ígéretet tett, hogy egy bizonyos cukormeny- nyiségre minden esztendőben igényt tart. Az amerikai mezőgazdasági mi­nisztérium gondosan vigyázott arra, hogy a kvóta megállapításánál azok­nak az esztendőknek az átlagát ve­gye alapul, amelyekben az ameri­kai cukorfelvétel minimális volt. Ami az átvett kubai cukor arány­lag magas árát illeti, erről is volna néhány szavunk. Számos amerikai monopólium fog­lalkozott cukortermeléssel Hawaii­ban. Puerto Rieoban, valamint * Közel-Keleten. Ezek elsősorban ré­pacukrot termeltek. No már most: ezeknek a „répásoknak” a „Lobby”- ja (a nagytőkés érdekcsoportok egy- egy befolyásos tömörülését nevezik így) érdeke azt kívánta, hogy az amerikai kormány aránylag magas árat fizessen a kubai nádcukorért. Ha ugyanis a kubai cukrot Ameri­ka olcsóbban kapja meg, akkor ol­csóbban Is lehet a fogyasztóknak adni, ha viszont a fogyasztó olcsób­ban kapja meg a kubai cukrot, az amerikai répások lobbyja «• tönkre­megy. Kuba sokmillió dollárt vesztett amiatt, hogy nem tudta megtartani Marti, a nagy forradalmár szellemi örökségét, amely szerint jaj annak az országnak, amely nem az egész világgal kereskedik, hanem gazda­sági élete csak egy ország kényé- nek-kedvének van kiszolgáltatva. — Egy adat a sok közül: 1914 és 1918 között, tehát az első világháború éveiben Kuba 7,4 millió tonna cuk­rot exportált Amerikába. Háborús időkről lévén szó, természetes, hogy a cukor ára, mint minden élelmi­szeré, felszökött. Az az ár tehát, ami egyébként amerikai értelmezés­ben a világpiaci felett volt, most a világpiaci alá süllyedt. Washington azonban görcsösen ragaszkodott a „stabil árhoz”, az eredmény: Kuba több mint 600 millió dollárt nyer, ha a háború alatt másnak adhatja el a cukrát. Ugyanez volt a helyzet a második világháború során. Akkor az ország fontonként 1,8—3 centért volt kénytelen adni a cukrot az Egyesült Államoknak, pedig az egész világ 6 centet fizetett volna érte! Nos, ezeknek az adatoknak a fé­nyében mintha már nem is lenne olyan preferenciális, vagyis „kívéte­Hég mindig nem tudják, mi okozta a párizsi,, repülőgépszerencsétlenséget PÁRIZS (MTI) A francia fő­város mellett levő Orly repü­lőterén vasárnap történt borzal­mas repülőszerencsétlenség kö­rülményeit még mindig nem sikerült tisztázni. A szerencsét­lenségnek — mint ismeretes — 130 halálos áldozata volt Mint AP-jelentés közli. Pierre Loi- seau. a repülőtér irányítótor­nyának vasárnapi ügyeletes forgalmi tisztje elmondta, hogy a gép elindulását szemmel tar­totta, de semmi különöset nem tapasztalt A Boeing—707 felte­vése szerint mintegy 300 kilo­méteres sebességgel próbált emelkedni. Ezután tűnt fel neki, hogy a gép 'cikk-cakk irányt vett és hol az egyik, hol a másik szárnyára dőlt mintha a pilóta ily módon is fékezni pró­bálta volna a gépet Az AP a továbbiakban rámu­tat, hogy meg nem erősített hí­rek szerint a gép egyáltalán nem emelkedett a levegőbe, amiből egyes szakértők arra •következtetnek, hogy a törzsben a teherelosztás nem volt szabá­lyos. Az amerikai hírügynökséged közük, hogy megtalálták azt az elektronikus készüléket amely- lyel az utóbbi Időben minden nagyobb repülőgépet felszerel­nek, hogy az esetleges szeren, csétlenségek körülményeit tisz­tázhassák. A készülék ugyanis önműködően és folyamatosan rögzít minden fontosabb adatot a motorok, valamint a kor­mány és egyéb berendezések működéséről, a gép magassági helyzetéről, az utastér hőmér­sékletéről stb. A készülék rögzf- tőberendezésének adatait még nem közölték a nyilvánossággal. r As Egyesült Államok két napon belül újra megkísérli végrehajtani as első magaslégkőri atomrobbantást WASHINGTON. (MTI) Az Egyesült Államot a hétfői si­kertelen kísérlet után ismét megkezdte az előkészületeket az első magaslégköri atomrob­bantás végrehajtására. Hírek szerint az újabb kísérletre két napon belül sor kerül. Az amerikai külügyminiszté­rium és az atomenergia bizott­ság szakértői szerint véletlen atomrobbanás nem következ­tetik be abban az esetben, ha a hordozó rakétával valami baj történik. A New York Times egyik keddi vezércikke szerint a ku­darcba fulladt hétfői kísérlet ismét felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az amerikai kormány egyoldalúan készül erre a robbantás-sorozatra, az Egyesült Államok és más orszá­gok vezető atomfizikusainak és asztronóm-usainak tiltakozása el­lenére. Az ügy globális vonat- kozásúvá válik azzaL hogy fel­vetődik a kérdés, van-e joga bármely országnak egyoldalúan cselekedni ilyen dolgokba». »Országunk biztonságának talán jobb szolgálatot tenne, ha $ kísérlet végrehajtása helyett ta­nácskozást folytatnának a nyu­gati világ tudósainak nemzet­közi testületével, amely világ biztonsága ugyanúgy forog koc­kán, mint a mienk« •— írja cikkében a New York Times, Nyílt levél NyugaUBerlin lakosságához BÉRŰN. (MTI) A Német Szo­cialista Egységpárt nyugat-ber­lini szervezete küldött-értekez­lezett” a kubai cukorért fizetett amerikai ár. S befejezésül ehhez még kél dolgot vegyünk hozzá. Az egyik az, hogy Kuba három évtized alatt 2762 millió dollár vámot fize­tett Amerikának. Ugyanaz a hatal­mas Amerika a kicsi Kubának 2083 millió dollár vámot fizetett a Ku­bát elárasztó rengeteg amerikai áru behozatali engedélyéért. A mérleg: a jelzett idő során a kubai törpe 700 millió dollárral fizette túl az óriás Uncle Sam által a kubai Kasz- szába befizetett összeget. A földbirtokok fele A másik dolog pedig — és az egyik legfontosabb —, hogy eddig az olvasónak úgy tűnhet, a pénz, amit Amerikától a cukorért Kuba kapott, legalább tisztán kubai zsebekbe ván­dorolt. Óriási tévedés. A legjobb, a leghatalmasabb ku­bai cukornádültetvények ugyanis — egyszerűen az amerikai monopóliu­mok tulajdonában voltak. A száraz számok ezüttal nagyon is éksszó- lóak. Nézzük meg, mennyi föld volt a Kubában érdekelt legnagyobb amerikai cukormonopóllumok birto­kában; Manati Sugar Company; 75 803 hek­tár, Vertientes Camaguey Sugat Company; 103 259, a hírhedt United Fruit Companys Ul 189, West in­dies Sugar Company: 101 608, The Cuba Company: 66 248, Central So- lodad: 11 622, Cuban American Cora- pany: 139 386, Funta Alegra Sugar Company: 45 136, Cuban Atlantic Su­gar Company: 240 630, Francisco Su­gar Company: 69 459. Az 1958-as adatok szerint az ame­rikai cégek, az összes földbirtokok csaknem felét vallhatták 3 saját tu­lajdonuknak. (Folytatjuk.) leiének részvevői nyílt levelet intéztek Nyugat-Berlm lakossá­gához. A nyűt levél hangsúlyozza; »A koalíciós erő vezérei nem törekednek arra, hogy jószom­szédi viszonyt teremtsenek a Német Demokratikus Köztársa­sággal, amelynek területéhez Nyugat-Berlin is tartozik. Ehe­lyett azon fáradoznak, hogy ke­zére játsszanak a nyugatnémet nagypolgárságnak, amely nyíl­tan hódító szándékú, revans- propagandát folytat az NDK,1 Lengyelország. Csehszlovákia és a Szovjetunió ellen.« A levél utal arra. hogy 1961. augusztus 13-a, az NDK kormá­nyának berlini határbiztosító intézkedései után szertefoszlot­tak mindazok az illúziók, mint­ha az NDK-t büntetlenül és tartósan provokálni lehetne. — Nyugat-Berlin vezetői azonban nem vonták, le a szükséges ta­nulságokat. Egyedül ők felelő­sek azért, hogy nyugat-berlini éi< nem látogathatnak át a város keleti részébe, mert hiszen ők utasították a rendőrséget, hogy erőszakkal záriák be a magas­vasút két épületében nyitott uta­zási irodákat, ahol nyugat-ber­liniek beadhatták a kelet-ber­lini látogatásra vonatkozó ké­relmeiket. »A legjobb és egyszersmind az egyedüli védelmet az jelenti számunkra, ha V arátságos és jószomszédi kapcsolatokat te­remtünk mind Kelettel, mind pedig Nyugattal. Erre sor is fog kerülni, amikor majd de- rmlitarizált és semleges szabad várossá fogják nyilvánítani Nyugat-Berünt« — hangzik a levél amely a továbbiakban feli szólítja a nyugat-berlinieket, hogy a fentiek szellemében mű­ködjenek közre a helyzet bot* malizálásában.

Next

/
Thumbnails
Contents