Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-05 / 129. szám
TM2. Június 5. kedd 3. oldal Pedagógus festők kiállítása Kecskeméten Az idei pedagógusnap érdekességei közé tartozik a rajztanárok képkiállításának megnyitása Kecskeméten június 3-án, vasárnap a Katona József Múzeumban. A Pedagógus Szakszervezet megyei bizottsága rendezésében bemutatásra került 19 pedagógus művész mintegy 50 műve. valamint Weinträger Adolf vaskúti rajztanár képei aratták. Valamennyi bemutatott kép jójr tükrözi a művészetünkre oly jellemző formakereső törekvéseket mind az egyéni technikában, mind a mondanivaló művészig megformálásában. A kiállítás azt > bizonyítja, hogy a pedagógusok) szabad idejükben — lelkesen és! Goőr Imre: Háztetők című festményében számos látogató gyönyörködött. A kiállítást Szűcs Sándor, a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottságának titkára nyitotta meg. A szép számban egybegyűlt érdeklődőkön kívül jelen volt még Madarász László, a megyei tanács elnökhelyettese és Varga Mihály, a városi tanács művelődési osztályának vezetője. A kecskeméti, kiskunhalasi, kiskőrösi, bajai, tasskertesi, kis- kunmajsai, kiskunfélegyházi és vaskúti pedagógusok kiállított képei közül a legnagyobb sikert Éber Sándor bajai, Goór Imre és Udvardi Gyula kecskeméti, hozzáértéssel foglalkoznak a festészettel és egységes, művészi képalkotásra törekednek. Hibaként említhető, hogy egyetlen kép témájának sem választották az iskola és az élet egyre szorosabb egységének gondolatát. A pedagógus festők első ízben rendezett kiállítása hasznosnak és tanulságosnak bizonyult. A művészi gonddal készített, rátermettségről tanúskodó képek azt mutatják, hogy rajztanáraink a képzőművészeti fejlődés új útjait keresik. Dicséretet érdemelnek A nipokban villámcsapás következtében meggyulladt a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság szántópusztai üzemegységének 180 férőhelyes, nádtetős sertéshizlaldája. A gazdaság éjjeli őre a tűz láttán azonnal riasztotta a környék lakóit, akik nem sokkal később vedrekkel a kezükben a tűz oltására siettek. Mivel az éjszakai zivatar a helyi telefonvonalat erősen megrongálta és az összeköttetés emiatt Bajával teljesen megsza-\ kadt, motorkerékpáros küldönc indult Érsekcsanádra, értesíteni az állami tűzoltókat. Az állami tűzoltók rövidesen megérkeztek a helyszínre, de beavatkozásra már nem volt szükség, mert az üzemegység dolgozói — dacolva az éjszakai zivatarral — megalcadályózták a tűz tovaterjedését és ezáltal félmillió forint értékű vagyont mentettek meg Melyik a drágább ? Furcsák néha az embor rek. Azt mondják valamire, hogy drága és sajnálják érte a pénzt, aztán valahol annál jóval többet ráfizetnek a dologra. Két apró kis történet kívánkozik ezzel kapcsolatban a toliamra. A petőfiszállási Béke Tsz- nek 355 tyúkból álló törzsbaromfi állománya van. Azt tervezték, hogy ezektől 41 800 tojást adnak át a keltetőállomásnak, amely után ötven százalékos felárat is kapnak. A szerződés megkötése egy egészen kis dolgon csúszott el, ugyanis öt kakast kellett volna még az állományhoz vásárolni. Erre azonban nem került sor. Az öt kakas ára gavallérosan számítva sincs több ötszáz forintnál, míg a kiesett összeg testvérek között is meghaladja a húszezer forintot. Nem nehéz eldönteni, melyik volt a drágább! A másik kis történetet Kiskunfélegyháza közelében, a betonút mentén lestem el. Arra kerékpározva láttam, hogy egy szoknyás pásztor nagy igyekezettel akar együtt tartani egy falka süldőt. Szapora léptekkel nyargalta körül a fürge hadat, de azok nem nagyon voltak tekintettel az ő lábaira. Megszólítottam: — Kié ez a sok malac? sw A téesszé? •— Melyiké? — A Leniné. így tudtam meg, hogy a 198 süldőt Lucka néni helyettesi minőségben őrzi, mert férje beteg és az orvoshoz ment be Félegyházára. — Egy jó puH kellene ide — indítványoztam. — Drága! Kétszáz forint? — kiáltott vissza Lucka néni, de már futott is a malacok után a nyeletlen ostorral, ki tudja hányadszor reggel óta. Arra gondoltam, hogy a puli azért mégis csak olcsóbb lenne, mint Lucka néni egészsége. T. M. Csalt nőknek Ma este 6 órai kezdetted a kecskeméti Űjkollégium dísztermében női fürdőruha és fehérnemű bemutatót rendez az Állami Áruház. A kizárólag nők részére rendezett divatbemutatón fővárosi manekenék többek között mintegy 20 féle fürdőruha-újdonságot mutatnak be. jCsinálják, vagy csináljuk? M' | egyénk egyik vezetője nemrégiben ismertette 5az értelmiségiek egy csoportja lelőtt azokat a hatalmas terveiket, amelyek hazánkban és kö- Szelebbi szűkebb pátriánkban, <Bács-Kiskun megyében a közzel- és távolabbi jövőben meg- í valósításra várnak. ! A résztvevők érdeklődéssel | hallgatták az előadást, de kinder ült, hogy egyikük hitetlen- Skedve is, amit a megyei vezetőhöz intézett e kérdésével árult Jel: „Mondja elvtárs, mindezt <meg tudják csinálni?!” | Az egyszerűnek hangzó kér- )dés az illető tájékozatlanságát sdobta felszínre, de meglapult (mögötte az is, hogy „kívülállóinak” érzi magát azoktól a feladatoktól, amelyeknek a megI oldása hazánk, szorosabban véve megyénk gazdasági, politikai és kulturális felemelkedését eredményezi, s amely cél eléréséhez kivétel nélkül mindannyiunknak — hogy úgy mondjam — csatasorba kell állnunk. Egyetlen hangzóval árulta el magát, azzal, hogy „tudjuk” helyett „tudják”-ot mondott. Emellett pedig nem mehetünk el szó nélkül. Beszéljünk előbb az illető tájékozatlanságáról. Ha figyelemmel kíséri népünknek a szocializmus építésében elért eredményeit, az ezekért folytatott lankadatlan — s bizony, nem ;egyszer verejtékes — küzdelmét, akkor az inkriminált kérdést még a „tudjuk” formájában sem veti fel, mert nem kétli, hogy társadalmunknak megvan az ereje a szóban levő tervek megvalósításához. Hi- sízen e tervek is erre, népünk eddigi helytállására, meg a jövőt illető eltökéltségére épülnek. i ! Tájékozatlanságával elárul1 ta azt is, hogy ha részt is vett a közösség érdekeit szolgáló munkában, ezt akarva- akaratlan, és nem szíwel-lélek- kel tette. Ennek következtében nem érzi magáénak is a közös erőkifejtést és eredményeket, s nem vállalni, hanem csak szemlélni szándékszik azt a küzdelmet, amellyel az egész társadalmunk érdekében meghatározott feladatokat megoldjuk. Ez pedig súlyos hiba, most már különösen, amikor egyre erőteljesebb lépéseket teszünk afelé, hogy leomoljanak az osztályok, az értelmiség rétegeinek is a korlátái, amikor népünk mindinkább egy családdá, szocialista társadalommá alakul át Szív és szakértelem Szánk község szélén, fenyőfák között vezet az út a Haladás Termelőszövetkezet kacsatelepéhez. Klucsó And- rásnét. a két kacsanevelő egyikét találjuk a telepen. Váltótársa 3. Fekete Ferencné. otthon tartózkodik, a ház körüli teendőket végzi. — Holnap majd én leszek -»szabadnapos« — mondja Klucsóné, meg kell már a kukoricát kapálni. — Betessékel »munkahelyére*-, a huszonkilenc fok hőmérsékletű. párával telített helyiségbe, amely egy hét óta több mint ezer kiskacsa szállása. Pontosan 1016 darabot kaptak. s ebből eddig hét hullott el. de nem a gondozók hibájából, ahogy halljuk. — De gyöngék, de picik voltak, mikor meghozták őket p kecskeméti keltetőből! Láttam én, hogy nem mind egészséges, volt köztük “köldökös«. vak. félszemű — ezek persze elhullottak. De állítom, hogy a mi hibánkból egy se pusztult eL Az az ember, aki a szállítmánnyal jött. ránk szólt, hogy ne válogassuk, ne nézegessük annyira a jószágokat: amilyenek, olyanok. Aztán tessék, nemsokára odalett a hét kis nyomorult. De csak jöjjön ki legközelebb az az illető, maid jobban »megvitázzuk« a dolgot; még egyszer nem hagyok kibabrálni magunkkal! Mondanom sem kell, hogy aznap éjjel, mikor meghozták a kis »pihéseket«, egy szemet se aludtunk. Száraz akácfát vágtunk, fűtöttünk ráiuk. Csak mikor a hőmérséklet elérte a 40 fokot, akkor kezdtek szétszéledni, addig egy- rakáson sírtak. Szép fokozatosan csökkentettük aztán a fűtést, egészen 30 fokig. =» Honnan tudjáls* hogy miiven hőmérsékletre van szükség? — Ö. nem vagyunk ám mi olyan »eldobott« kacsanevelők! Kaptunk egy szakkönyvet az »állatdoki bácsitól«, abból tanuljuk a leckét Megmutatja a könyvet, amelyben többek közt fel van sorolva a növendék kacsák hőigénye: az első héten 30, a másodikon 26. a harmadikon pedig 22 Celsius fok. — Mióta ez a pár elhullás volt. még jobban vigyázunk a picikre, a gyengébbeket rögtön elkülönítjük. Óránként kapnak kacsa táD- és lu- cernakeveréket: mikor felették, kitisztítjuk a vályúkat és kapják az újabb adagot Reggel négykor van az első etetés, utoljára pedig este 8-kor kannak kosztot. A telep helyiségeit ál- landóan szellőztetjük. Minden este frissen almozunk. mert a kiskacsák nap közben »elvi- zesítik« magukat, s alomcsere híján begőzölődnének. Ebben a gyönge korban van velük a legtöbb bajlódás, de maid csak megerősödnék már j ., Mikor elérik a négyhetes »ka- maszkort«. jön az utánpótlás. a másik csapat kistestvér Kecskemétről. Még azt hallgassa meg, hogyan csöppentem én ebbe a pozícióba. Ezt megelőzően a növényápolási brigád tagja voltam, de mindig ízületi bántalmak kínoztak. Május 19-én hivatott az elnök elvtárs. Azt mondia: üljek le, gyóntatni akar. Mondtam, hogy akkor üljön le ő. mert hát a gyóntatónak kell ülni s. Elnevette magát és rátért a tárgyra: engem szemelt ki az egyik kacsanevelőnek. Gondolkodási időt kértem, míg az urammal megbeszélem a dolgot. Neki nem volt ellenvetése. így elfogadtam ezt a munkakört. Nem bántam meg. Jól megvagyunk itt Fe- keténével: úgy osztjuk be az elfoglaltságunkat, hogy az egyéb mezőgazdasági, meg az otthoni munkára is i üssön idő. Annál kevésbé van köztünk ellentét mivel egy idősek vagyunk: mind a ketten ötvenhat évesek. Ami a keresetemet illeti, havonta 39 munkaegységet írnak javamra. ezenfelül pedig ezer kacsa felnevelése után — ha a súlygyarapodásuk megfelelő — még 150 munkaegység kerül a könyvecskémbe. Akad, aki sokallja vagy irigy- li ezt a jövedelmet, de annak ccak azt tudom mondani: megdolgozunk mi azért alaposan; hétköznap. ünnepnap egyre megy. Kiemel az ezeregyné- hány közül egy kis gyámoltalant. s az arcához szorítva babusgatja. S ahogy elnézem kedves becézgetését. tudom, nem lesz itt baj a kacsaneveléssel. Mert nem hiánvziv az. ami minden jól végzett munkának előfeltétele: a szakértelem és a szív. Jóba Tibor Ebben a nem önmagától végbemenő átalakulásban, hanem tervszerű társadalomformáló munkában az értelmiség valamennyi tagjának a képességeire, ezek odaadó latbavetésére is szükség van. Senkit sem nélkülözhetünk. Nem újkeletű követelmény ez, hiszen minden nép forradalmában, a társa- dalmi_ fejlődés létráján való felfelé léptében a haladás zászlaját értelmiségi kezek is fogták. Igaz, nem egyöntetűen, ezért is van a megkülönböztetés a múltra vonatkozóan, amikor „haladó értelmiség”-ről beszélünk. azokkal szemben, akik a fejlődésnek csak szemlélői, vagy éppen akadályozói voltak. Nos, népünk most is forradalomban él, nap nap után forradalmat csinál, mert lankadatlanul újat és újat alkot a termelésben, a kulturális élet frontján, s ezek feltételének a megteremtőjében, a politikában is. E sokrétű, s igen nagy körültekintést, mély odaadást igénylő tevékenységtől távolmaradó1 kívülállni, elszigetelődni, csak szemlélni vagy esetleg bírálni együttküzdés helyett — manapság emberhez méltatlan dolog. A néppel való együtthaladás. a fejlődését szolgáló erőkifejtés indítéka lehet érzelmi (s a szinte heroikus küzdelemben részt nem venni önző érzéketlenségre vall), de ennek híján értelmi okok is a közös feladatok maradéktalan vállalására kell sarkallják az értelmiségiek elenyésző számú, de azért még fellelhető passzív egyedeit is. Hiszen az értelmiség jobb jövője, életszínvonalának az emelkedése is ma már az egész dolgozó nép sorsának alakulásától függ, amit megmagyaráz a politikai gazdaságtan egyik tétele — s amit minden értelmiséginek illenék tudnia —, hogy a munkásság és a parasztság eredeti jövedelmének a nagyságához igazodik az értelmiség származékos jövedelme. Akárhogy vesszük Is tehát: mind az érzelmi, mind az ér» telmi okok csakis egy irányba, a népünk érdekében végzett munkára, a közös feladatok megoldásának vállalására, terelhetik az értelmiséget C a teendők Ismeretére ** egyetlen értelmiséginek sem lehet más a válasza, mint ez: „Igen, vállaljuk! Megcsináljuk]9 Tarján István R pártoktatási év értékelése a kiskunhalasi iárásban A kiskunhalasi járás községeiből a napokban Kiskunhalason, a népfront bizottság székhelyén megbeszélésre gyűltek össze áz 1961—62. évi pártoktatást vezető propagandisták. Az egybegyűltek előtt Gál József, a járási pártbizottság oktatási osztályának vezetője ismertette a pártoktatási év eredményeit, tapasztalatait. Beszámolója során hangsúlyozta, hogy a most lezárult oktatási év minden eddiginél eredményesebb volt. Az előbbi évekhez viszonyítva sokkal több párttag és pártonkívü’ > vett részt a különböző oktatási formákon. Jó munkát végeztek a propagandisták, s az eredményekhez jelentősen hozzájárultak a községi pártszervezel ek vezetői, akik nagy gonddal készítették elő és szervezték menet közben is az oktatást. A beszámolót élénk vita követte, melynek során többen 's elmondották tapasztalataikat ez oktatás termelésre gyakorolt eredményeiről. Végül Gál József elvtárs a legkiválóbb mun-, kát végzett propagandistáknak kiosztotta a megyei pártbizottság elismerő okleveleit és könyvjutalmait. Lusztig József
