Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-05 / 129. szám

I, nldál IMS. «tih» 8. Im« ÉLET AZ ERDŐ MÉLYÉN LEN V ŰGÖZÖ az átmenet. Homokos síkság után szálas fa­óriások. Ég felé nyújtózkodó ha­talmas törzsék büszkék, haj- líthatatlanok. A léotek neszét elnyeli a puha gyepszőnyeg. Itt még a szó is elhalkul, sutto- sóvá válik. Mindent beborít az erdő ünnepélyes némasága. Fürgén kanyargó ösvény vá­zét a zöld lombok közi; fehérlő, barátságos épülethez. A Kiskun­sági Állami Erdőgazdaság Bu­gaci Erdészete — hirdeti a fel­irat. Álmosan pislogó vadász- úrtyá őrzi » bejáratot. A csend és a nyugalom vi iága ez.,. — Annak, aki ritkán vetődi!: erre — világosít fel Rostás István fahasználati műszaki ve­zető. az erdészet KISZ-titkára. — De jöjjön csak velem, meg­lát ia. hogy helyenként, nagyon is zajos a mi birodalmunk. Napbarnított arcú. ruganyos­léptű fiatalember. Erő és biz­tonság árad belőle, ahogy járja a körzetet, ellenőrzi a munkát, mnacsokat osztogat. 1953-ban végezte Debrecenben az erdé­szeti technikumot, hét éve dol­gozik ezen a vidéken. Ügy is­meri a tájat, akár a tenyerét. — Druzsbások — mutat a batsogó zajjal dolgozó motor- fűrészesekre —. három éve kezdtük gépesíteni az Alföldön a fakitermelést. Mondanom sem kell, szörnyen idegenkedtek tőle az embereink. Ma már semmi pénzért sem szakadnának el a gépek mellől. Sőt, ott tartunk, hogy rendszeresen járnak szak­mai továbbképzésre, elsajátítani a legfejlettebb vágási módsze­antönna. — A «■kultúrpalotánk*'. Egyszerű, mint mi. erdei embe­rek, de szívesen keressük fel esténként. Különösén az ifjú­ság kedveli... Felcsillanó. szemmel emlegeti őket Kevesen vannak, az igaz — 14 KISZ-tae —. de csupán egy éve alakult meg a szerve­zet. Aztán nem könnvű fel­adat a hatvan kilométeres kör­zetben. szétszórtan dolgozó fia­talok összefogása. — Nagyszerű gyerekek — me­sél fiataljairól —. olvan szor­Szívesen beszél róluk. Magá ról annál kevesebbet Faggatá­somra röviden említi, hogy most szervezi az Ifjúság a szocia­lizmusért mozgalmat, segíti a továbbtanulókat, igyekszik ösz- szekapcsolni elméleti tudásukat a gyakorlattal. Közösen jár­nak színházba Bugacra és a nyáron együtt kelnek útra, ki­rándulnak a Balaton mellé... Régi anekdoták, történetek jutnak eszembe. Az erdészről, aki vállára vetett puskával, ma­gányosan rója az erdei ösvénye­Megfelel-e az előírásnak? — ellenőrzi szállítás előtt a fatörzs méretét Rostás István. reket. ODASIET az egyikhez. Igazit valamit a gépen, magyaráz. Jól jött a segítség, a munka még gyorsabban, biztonságosab­ban folyik tovább. Hamarosan tágas tisztásra érkezünk. Hosz- szan kígyózó sín mellett rako­dásra szánt hazai nvárfák. Tíz vagont indítanak útba a Cse­peli Papírgyár felé. Szorgal­mas kezek hántják a kérgeket, vizsgálják a minőséget. Nem messze ütemesen zakatol a fű­részüzem. <=- Látja, mii ven sokféle hang és. mozgás akad a csendesnek vélt erdő mélyén? — nevet jó­ízűen és egy zöldaitós kis épü­letre mutat. A ház tetején TV 75 galmasak, hogy példát mutat­nak sokszor még az öreg erdé­szeknek is. Mikor a mezőgaz­daság számára elvállaltuk 3000 szénaszárító állvány készítését, a kisztsták jelentkeztek véd­nöknek. Elhatározták. hogy 3500-at készítenek az eredeti terv helyett. Ügy belejöttek, hogy közben ötezerre nőtt a szé­naszárítók száma. Nem félnek a munkától, de a tanulástól sem. Mindenki elvégezte — aki­nek hiányzott — a nyolc álta­lánost, hatan beiratkoztak az erdőgazdasági technikum leve­lező tagozatára. (Pásztor Zoltán felv.) két. Békésen éli Világát — szin­te a társadalom kívülállója­ként — pipafüstteL borozgatás­sal űzve él napjainak örökös egyhangúságát A MA ERDÉSZE színháziba jár, televíziót néz. könyvet for­gat, tanul, vagy éppen a sport­ban leli örömét. Nem távolodik el a közösségtől, változatosan, vidáman telik szabad ideje. Leg­többje motoron száguld, bejár­ja az egész országot Kitágult a látóhatár, más, szebb lett az élet az erdők mélyén is... Vadas Zsuzsa GUZt-mtMY-EZCZE -mOLY 75. — Attól ne félj. Ha titkodat bennszülöttekre bízod, annyi, mintha sírba rejtenéd. Egy viet­namit elfoghatnak, agyonkorr bácsolhatnak, mégsem vall soha. Gazsó némileg megnyugodott. — A „szennyessel” kapcsolat­ban mi az utasítás? — kérdezte. — Kekem adod át Én pedig a kenyérszállító kocsin juttatom ki az erődből. A kocsikísérő vietnami... — Értem. — Az első szállítmányt ma este add Ide ... Bő köpenyt ve­gyél magadra, az alatt hozd el... Egyedül leszek ... — Értem, — Most pedig menj, ne tar­tózkodj itt sokáig... Itt a ke­nyered..» * A nap folyamán újabb bete­get hoztak a betegszobába Az olasz Pikala volt, a kapitány esicskása; Pikala Igen rút be­tegséget . szedett fel, amely csak Itt, Távol-Keleten Ismeretes. Egész testét ellepte a gennyes kiütés-, amely külön-külön is mind gyulladásban volt. Az udvaron bárki találkozott az olasszal, mindenki elfordítot­ta a fejét. Sőt, amikor a beteg­szobába lépett, a betegek sem tudtak ránézni, mindenki un­dorodva fordult a fal felé. Gazsó azonnal megkezdte a kezelést. A leghatásosabb gyógy­szereket alkalmazta, ennek el­lenére délutánra semmit sem változott a helyzet. Este izgatottan készült Lhan Nunghoz. Amint átadta a cso­magot, izgatottan megjegyezte: — Új beteget hozták. — Hallottam róla. — Nagyon csúnyán néz M, arca, karja, egész teste tele van fekéllyel. Azt hiszem, egyik gyógyszer sem gyógyítja... — Ne félj... Majd csinálunk valamit... Gazsó jól sejtette, Másnap reggelig semmit sem javult a beteg állapota. Még a kora reggeli órákban beállított a betegszobába a ka­pitány, aki ag új egészségügyi ottléte alatt egyszer sem láto­gatott él oda, A parancsnok a kezében levő nádvesszővel ide-oda hadoná­szott. Miután megnéíte Pikalát, nagyot suhintott vesszőjével a levegőbe, aztán Gazsóhoz for­dult. —. Parancsolom: kövess eí mindent, hogy tisztiszolgám mi­előbb felgyógyuljon, , — Igyekszem, kapitány űr. — Mi az, hogy igyekszem? Ha tísztiszolgámnak .valami ba­ja történik, lelőlek, mint egy kutyát! Elviharzott. A betegek is meg­kövültén néztek utána. Az egészségügyi szomorúan állított be a pékségbe. Lhan Nung átadta neki a kenyeret, aztán egy pálmalevélbe gön­gyölt kis valamit. — Kenőcs van benne — mondta halkan. — Ezzel kend be Pikala egész testét... Pár nap múlva elhagyhatja a beteg­szobát. Ezt európai gyógyszer- gyárak nem gyártják... Ezt a betegséget és ellenszerét csak mi ismerjük ... Gazsó egészen felindult. — Köszönöm ... Lhan Nung megszorította ke­zét. — A szállítmány egyébként rendeltetési helyén van ... Vár­ják az újabbat... Gazsó izgatottan sietett a be­tegszobába. A kenőcsöt több tégelybe rakta, aztán tetőtől- talpig bekente Pikalát a hozott kenőccsel, aztán még a beteg arcát is betakarta törülközővel, hogy a gyógyszer jobban has­son. Pikala nagyon el volt kese­redve. — Hagyj békén, úgysem tudsz meggyógyítani — mondta szinte gorombán. — Hagyj megdö­gölni! — Csak maradj itt nyugod­tan ... Meglásd holnap reggelre sokkal jobban leszel... Valóban mindenki izgatottan várta a reggelt. Amint virradt, Gazsó szívdo­bogva ment az olasz fiúhoz és levette róla a törülközőt. Sikerülni fog... B arátságos kis szoba. A fi­iakon képek: nagymamát ábrázolják mint szép fiatalasz- szonyt és az unokákat. Tiszta­ság és rend mindenütt. Patyo­latfehér a csipkefüggöny, kor­csolyázik a tekintet a fényesre dörzsölt bútorokon. Az asztalon tankönyvek. Kö­rülötte három fiú temetkezik a jegyzetekbe: a Kecskeméti Ka­tona József Gimnázium negye­dikes növendékei. Tanulnak. Tá­vol a világ zajától, elmerülien, buzgalommal... — Muszáj — sóhajt bánatosan a máskor örökvidám házigazda. Sz. Endre —, nyakunkon az érettségi. Magyarból, matemati­kából, történelemből és fiziká­ból. Összesen 119 tételt kellett átvenni. Hát nem borzasztó? A másik kettő hallgat, de az arcukra rá van írva, hogy egyet- értenek. Jobb lenne kint a sza­badban. Járni az ismerős utcá­kat, gondtalanul élvezni az ezer­nyi izgalmat kínáló tavaszt. — Csak már túlesnénk a szó­belin — szólal meg Sz. Gábor —, bár ezzel még nem érnek véget a nehéz napjaink. Követ­kező állomás: felvételi vizsga az egyetemen. Gábor orosz—olasz nyelvész­nek, készül, az eddig szerényen hallgató N. Sándor biológia^ földrajz-, énekszakos tanárnak. Mindketten jeles tanulók, de ki­tűnőre szeretnének érettségizni. Bandi — akiben robbanékony tetterő, örökös mozgás feszül — mindig másfelé kalandozó figye­lemmel ül közöttük, öt a posta alkalmazza automatamüszerész- nek, ahol már tervbe is vette a színjátszó csoport, pezsgő kul­túráiét alakítását, szavalóestek rendezését. Nagyon szeret ver­set mondani. Az országos sza­valóversenyen nemrég nyeri aranyérmére mutat és átszeüe- mülten idézni kezd. — Maradjunk csak a mate­matikánál — inti le józanul Gá­bor és a kis társaság újból neki- gyürkőzik. Képletek, bonyolult számítások röpködnek a levegő­ben. Nagymama néha lábujjhe­gyen bemerészkedik, megigazít egy térítőt, tekintetével végigsi­mogatja a három fiút és uzson­nát készít eléjük... I gy telnek-múlnak a dél- * utánok, fogynak a téte­lek, szaporodik a tudomány a fiúk fejében. Ki ne emlékezne az érettségit megelőző napok szorongó izgalmára? Ezt érzi a kitartóan tanuló három fiú is* de azért önérzetesen búcsúznak: — sikerülni fog!... _s _a Va llomás és történelem Dobi István könyve Feszültséggel, izgalommal, sokszor paraszti derűvel átita­tott munka. Olyan ember vallo­mása, akinek az élete — törté­nelem! Dobd István esztendőikig dol­gozott, hogy összefoglalja viha­ros, eseményekben gazdag éle­tének epizódjait, beleágyazva azokat a korszak telies valósá­gába. Könyvében sikerült gon­dos vonalakkal kirajzolni hát évtized politikáját, embereit, egész társadalomrajzát. A ]ds Komárom megyei fa­lucska, Szőny. a szülőföld port­réja, a gyermekévek leírása, a magyar falu első világháború Pikala arcáról szinte teljesen eltűntek a sebek és előtűnt az olasz fiú halvány, rózsaszínű bőre. Olyan volt az egész teste, mintha leégette volna a nyári nap. Csupán itt-ott volt látha­tó egy-egy száradó, gennyes seb. Az alvó Pikala felébredt. Vé­gignézett magán és örömében sírva fakadt... Gazsót is nagyon jóleső érzés fogta el. Az olasz fiú gyógyulása volt a nap eseménye. Betegtársai mind megnézték, sőt sorra el­jöttek az altisztek is. Végül a kapitány füléig is el­jutott a hír. Nem akart hinni a hírnek, azért ő maga is berobo­gott a betegszobába. Nem szólt semmit, egyenesen tisztiszolgá­jához ment, hogy személyesen győződjön meg a változásról. Felhajtotta az olasz takaróját, végimustrálta Pikalát, aztán egyetlen szó nélkül kisietett a szobából. Hamarosan két üveg pálinkát küldött; egyiket Pikalának, má­sikat az egészségügyinek. Feltűnt a hadnagy is. Ami­kor személyesen győződött meg á hír valóságáról, gratulált Ga­zsónak. — Hallom, pálinkát kapott a kapitánytól — mondta nevetve. — Igen. Ügy látszik, meg van elégedve az eredménnyel... — A végén még megbékél magával — nevetett Lafarte. — Apropó... Unalmas lehet itt bezárkózva ... Nem akar egy kis változatosságot? . . . Holnan- után századom felderítésre megy Nem akar velünk tartani?... (íolytatjuk.j előtti általános jellemzésével tab jesedik ki. Nemcsak Dobd István “*els6 szegődése** esett még aprócska gyermekkorára, a kényszer, a szükség száz- és százezer pa­rasztgyermeket hajtott akkor is­kola helyett a földekre, liba- legelőkre. Nemcsak Dobi István hányódott a falusi robot, a len­gyár, a tölténygyár. a dunai takodómuka meg a vasút kö­zött, munkások tömegét ker­gette gyárból gyárba, városról városra a puszta megélhetés vágya, A szegény embereik élete a fiatal parasztlegényt a fenn­álló rend elleni kanok elége­detlenségbe és lázadásba Tu­datossá az első világháború szörnyű pokla tette Dobi István csatlakozását a munkások moz­galmához, a proletárdiktatúrá­hoz, a Magyar Tanácsköztár­saság vöröshadseregéhez. Dobi Istvánt politikai követke­zetessége, elszántsága vitte to­vább önmaga elé állított útján a harcos antifasizmus felé, a második világháború idején a kommunisták által vezetett el­lenállási mozgalomba, gyakran életveszélyes körülmények kö­zött az üldözöttek védelmezői közé. A felszabadulás után a kis­gazdapárti baloldal megalkuvást nem ismerő vezetője. A paraszti nép, a szocializmus érdekében állt a termelőszövetkezeti moz. galom mellé, s hirdette a nagy­üzemi mezőgazdaság jövőjét már 1947-ben. Ez a szép nyelvezettel meg­írt két vaskos kötet feleletét ad az olvasónak arra. mivel ér­demelte ki szerzője a békemoz- galom egyik legszebb elismeré­sét. a Nemzetközi Lenin-béke- díjat. Hiszen Dobi István úgy áldozta egész életét a nép, a parasztság ügyének, hogy köz­ben minden lépésével a békét szolgálta, ifjú korábban éppúgy mint most. az államférfi fele­lős posztján. Jól választott a Kossuth Ki­adó, amikor az idei könyvhét egyik legfontosabb könyveként Dublikálja most a Vallomás és történelmet, melyet nagy ér­deklődéssel fogadott a közön­ség nemcsak ná'"nk. hanem kül- fóidöj-i is, Kocsis Tárnát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents