Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

3. oldal

1962. június 24, vasárnap

Évszázados szakszervezet

Nem köznapi esemény egy százéves évforduló. Különösen akkor nem, ha annak megünneplése a magyar munkásmozgalomnak egyik jelentős mozzanatához fűződik. Száz évvel ezelőtt, 1862-ben alakult meg a magyar munkásság első szakszervezete, akkori nevén a Pest-Budai Vándor Beteg Könyvnyomdászokat Segélyező Egylet. 1887-ben, a negyedik magyar nyomdászkongresz- szus után országossá válik a budapesti segélyező egylet,« s a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Egylete nevet veszi fel. .Az ország nyomdai szakmunkásainak 91 százaléka lépett be az új szervezetbe.

Kecskeméten 1841-ben kezd- | te meg működését Szilády Áron nyomdája. A kecskeméti nyomdászok múlt századbeli ' harcairól nincsenek adataink. 11903 decemberében azonban , már kinyomtatták a „Kecske- 1 méti M unkás” című forradal- I mi hangú lapot, amelyet öt ' szám megjelenése után a ha> tóságok betiltottak. 1905. de- ! cember 7-én bekapcsolódnak ! a szedőmunkások országos | sztrájkjába. Az 1907—1912—

»1914—1923-as évek fémjelzik £a kecskeméti nyomdászok , sztrájkmozgalmának erejét, í Az utóbbit valóságos sztrájk- ; hullám követi az alföldi vámosban. Abbahagyják a mun> kát többek között a gyufagyá- riak és az építőmunkások is.

IA Tanácsköztársaság idején a [ Kecskeméti Munkás Katona és i Földműves Tanácsnak Lestár ! Béla. Baracsi László és Dobos ! János nyomdászok is tagjai.

A felszabadulás után a nyomdászszakszervezet több rokonszakmával egyesül. 1948-ban a nagymúltú grafikus és könyvkötő szakszervezettel, 1951-ben a sajtó és lapkiadói, 1953-ban pedig a papíripari dolgozók csatlakoztak hozzá. Így alakult ki mai formájában a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete.

Ezen a napon, amikor ünnepelünk. arról sem feledkezhetünk meg hogy a százéves évforduló és a nagyszerű múlt arra kötelezi a szakszervezet tagságát, hogy az újabb évszázad küszöbén lankadatlan lendülettel munkálkodjanak a még nagyszerűbb jövő, a szocializmus. maid a kommunizmus megvalósításán.

Nagy Ottó

Strandolni jó!

Forrón omlik a nyári napsugár, s ilyenkor kellemes a kiskunfélegyházi strandfürdő medencéjének hűs vizében lubickolni, majd utána a napfényben sütkérezni. Ki ne tudná ezt jobban, mint a képünkön látható Lovas Marika, akit már bronzszínűre barnított az idei nyár.

Kisriprf a nagy munka előtt

ILYENKOR, reggel még nincs nagy mozgás a Kecskeméti Gépállomáson. Az irodák többsége üres, s az udvaron egymás mellett parkírozó traktorok is mozdulatlanul verik visz- sza a felkelő nap sugarait.

Megváltozik azonban a kép, ha a szerelőcsarnokba lépünk. A kétoldalt hosszú sorban elhelyezett erő- és munkagépek mellett olajos kezelábas- ban szorgoskodnak a szerelők és a traktorosok. A nemsokára elkezdődő aratásra-cséplésre készülnek lázas sietséggel.

A műhelyirodában sűrű cigarettafüstbe burkolózva ír, számol, tervez a főmérnök és a főagronómus. Láthatóan nem szívesen veszik az újságíró zavarását, de azért készséggel adnak tájékoztatást a legnagyobb nyári munkára való felkészülésről.

— AZZAL kezdem — mondja Orbán József, a főagronómus —, hogy a segítségünket igénylő termelőszövetkezetekkel már megkötöttük a szerződést. Körzetünk 11 ezer hold kalászosából kombájnnal 1200, aratógéppel pedig 4100 holdat takarítunk le. Ezt a munkát huszonkét aratógéppel és öt kombájnnal végezzük el. Három SZK—3-as szovjet típusú kombájnunk is van, ezeket a nagy teljesítményű gépeket igyekszünk minél jobban kihasználni.

Ami a munkák közben előforduló géphibák kijavítását illeti, megkönnyíti ezt a nemrég beszerzett műhelygépkocsink. Üzemzavar esetén jól képzett szerelőkkel és megfelelő anyaggal fut majd ki a helyszínre.

A FŐAGRONÖMUS az alkatrészhiányból adódó nehézségekről is beszél.

— Sokat kilincselünk, különösen a kombinált alkatrészekért, ezeket tudniillik a budapesti központból kapjuk. A legújabb típusú csehszlovák ZVZ aratógépnek például nyolc hibás alkatrészét kellett kicserélnünk, de csak egyet tudtunk beszerezni. Jobb híján házilag előállított alkatrészeket is felhasználunk, de sajnos, ily módon nem pótolhatjuk a hiányokat. Reméljük azonban, hogy munkánk zavartalan és eredményes lesz.

Végül elmondja, hogy a gépállomás huszonkilenc cséplőcsapatot szervezett. Ezek közül tíz termelőszövetkezeti gazdákból áll, akik a saját szövetkezetükben veretik majd el a gabonát.

ELHAGYVA a gépállomást, távolabb is hallani a kalapálás, reszelés és szegecselés egybefolyó hangzavarát, az aratásra készülő gépállomási dolgozók munkájának muzsikáját.

—u —1

A kecskeméti Leninváros

épülő házaiba évről évre többen költöznek, s élvezik mindazt a kényelmet, kulturált környezetet, amelyet az a fejlődő új lakótelep máris nyújt. Néhány éven belül óvoda, bölcsőde, iskola <=s áruház is létesül ebben a modern városrészben. S mindez majd lehetővé teszi, hogy még kevesebb fáradsággal éljék a lakók a napi életüket. Nem kell esetleg a város túlsó felére vinni naponta a bölcsődés vagv óvodás gyermeküket, korábban iskolába indítani a nagyobbakat, s közben ügvelni arra is, hogy a munkahelyről nehogy elkéssen a családfő vagy a dolgozó édesanya. Mert ma még ez nem kis gondot jelent számukra. S éppen emiatt olykor az általános örömbe egv kis „üröm” is vegyül. Pedig egészen kis segítséggel a bosszantó apróságokat — amelyek öss^egeződ- ve azért nasvon is lényegesek — meg lehetne szüntetni.

A legtöbb gondot a reggeli zsúfolt autóbusz okozza. Hiába indít a közlekedési vállalat kisegítő járatot ezen a vonalon is. ha a jármű — különösen heti piaci napokon — már a külső pályaudvaron teljesen megtelik a piacra érkező emberekkel, s a munkába igyekvők, bérletes utasok kedvéért nem áll meg az új bérházak előtti megállónál. De nem áll meg olvkor — mint a héten is előfordult — a menetrend- szerű járat kocsija sem, s ilvenkor a lemaradt utasok, köztük az édesanyák kisgyermekükkel. loholnak gvalog, hogy túlságosan el ne késsenek munkahelyükről, hiszen

Négyszáznegyvenezer

Nemrég fejezték be a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezetben a 125 holdon termesztett retek felszedését.

A rendkívüli időjárás következtében nem termett olyan szépen e zöldségféle, mint tavaly. A .retek ugyanis eléggé érzékeny a nagy hőmérsékleti ingadozásra, s emellett igényli a bő csapadékot. Az utóbbit meglehetősen nélkülöznie kellett. bár a szövetkezeti gazdák igyekeztek a kutakból kézi szivattyúkkal, vödrökkel öntözni. A szélverés ellen pedig kerítéssel védekeztek.

Ilyen körülmények miatt „csupán” egymillió 700 ezer csomót adtak át a szerződtető MÉK-nek, illetve értékesítettek a szabadpiacon. Budapestre is vittek belőle. Jó árat kaptak

a legközelebbi autóbusz esaS

félóra múltán jön.

Ekkor kezdődik a bosszúság további része, ugyanis kiderül, hogy a legrövidebb útvonal, amelyen át öt-hat perc alatt megközelíthető lenne a város központja-, az építkezések miatt teljesen le van zárva, s azon át még a gyalogosok sem közlekedhetnek. Nagy kerülővel s még nagyobb fáradsággal érhetnek csak be munkahelyükre.

Ügy gondoljuk, jogos és indokolt ennek a rohamosan fejlődő és a lakosság számarányában is egyre növekvő városrésznek az óhaja:

1. A menetrendszerű autóbusz feltétlenül álljon meg a kijelölt megállónál. Különösen heti piaci napokon indokolt volna a járat negyedóránként! indítása, vagy több kisegítő kocsi beállítása a reggeli és délutáni csúcsforgalmi időben.

2. Legalább a gyalogosok számára nyissák meg a közlekedést lényegesen könnyebbítő és lerövidítő Batthyány utcát. Igaz, hogy a közelben építkezések folynak, s az építőanyagokat őrizni kell, de drótkerítéssel — ami egy darabon meg is van — a gyalogjárda elhatárolható és megnyitható lenne. Ezzel.nagyon sok ember óhajának tennének eleget.

Az új városrész lakói mindenesetre köszönettel fogadnák a fenti intézkedéseket, amelyeknek meghozatala sok bosszúságtól kímélné meg a megyeszékhely fejlődését egyébként nagy örömmel üdvözlő és annak közvetlen hasznát máris élvező lenin- városi dolgozókat.

F. Tóth Pál

forint — retekből

érte, bár eléggé későn bocsátották áruba.

A körülményekhez képest sikeresnek mondható termés elérését főként az segítette, hogy a szövetkezeti gazdák . százalékos műveléssel termesztették a retket. A területek felszántásáról a szövetkezet gondoskodott, ott pedig, ahol a terület kicsisége és zártsága miatt erre nem volt mód, a gazdák ásták fel a parcellát, aminek ellenében munkaegységet írtak, a javukra. Ezenkívül térítés nélkül — holdanként mintegy 4 mázsa — műtrágyát kaptak.

A bevétel 60 százaléka volt a szövetkezeti gazdáké, a többi pedig a közös kasszába került; ily módon 440 ezer forintra tett szert a termelőszövetkezet.

H. D.

MERCE

Régen találkoztunk. Olyan régen, hogyha az időbeni fotográfiámat ösz- ezehasonlítanám a maival, aki nem ismer, azt mondaná, hogy a mostani az apa, a régi meg a fia. Ezt azért mondom mindjárt elöljáróban, mert egymást rég látott gyerekkori cimboráknál a beszélgetés is a fiatal évekről és_ az idő az arcon ráncokat hagyó vésőjéről kezdődik. Aztán kölcsönösen végiglépkedtük -azóta lepergett múltunkat és valósággal elfáradtunk, amikor megérkeztünk a jelenbe. De a mánál —. ha fáradtan is — el kell időzni. Ez már az én szándékosságom, mert így tudom meg. hogy mivé lett az én gyermekkori pajtásom. Ennyi idő után az újra ösz- szemelegedést a diákkor már csak kevéssé fűtheti, inkább az, hogy egyazon célokért dolgozunk-e?

Mindketten értelmiségiek vagyunk. O pedagógus, én újságíró. Sok közünk van az élethez, hiszen egyaránt a mának igyekszünk és a holnapnak alapozunk. S most. hogy régi barátommal találkoztam. újra fellobbant bennem a kíváncsiság és személyében, mint cseppben a tengert látni, tudni akartam, vajon a falun élő értelmiségiek miként érdeklődnek a helyi gazdaságpolitika

iránt. 6 mit tesznek érte. Hogyan magyarázzák az embereknek az új világot, azoknak az embereknek, akik mindig sokat adtak a „tanító úr” véleményére. Milyen előrevivő szándékok feszülnek ma egy világos fejű emberben, akinek az eszét az iskola hosszan csiszolta, aki — jól emlékszem rá — nemcsak szavalta, hanem fogadkozott is: „Egész népemet fogom, nem középiskolás fokon, tanítani!” Vajon hogyan bontotta ki kalodába zárt lelkét azután a rettenetes nyűg és béklyó után. amelyre ifjan, még a felszabadulás előtti években feleszmélt, amiből szenvedélyesen kivágyott — akkor még persze csak nagyon körvonalazott fogalmazással egy

olyan világba, ami manapság van. Érdekes dolog megtudni egy barátról, hogyan jut a hegyre. A hosszas szerpentinen kényelmesen, vagy nagy akarással a rövidebb úton: meredeken.

Mindjárt a közepébe vágtam, hogy hamarabb jussav célhoz. Ismerem a község életét, tudom, milyen ielesebb eseményei voltak az utóbbi időben. Kíváncsi voltam, vajon barátom mennyire ismeri és ennek prizmáján felbontva akartam elemezni felfogását, vagy — kimondom kereken: világnézetét. Mert nem tagadható, hogy a mai élet iránti érdeklődéssel párosult tettek fontos mérce mindenki, így egy értelmiségi beállítottságának, útválasztásának értékeléséhez.

— Mi a véleményed — kérdem — arról a százholdas törpealmásról, amelyet a szövetkezet a tavaszon telepített?

Barátom meglepődött a. váratlan kérdésen és arcszínén 1áttam. hogy nem tudta mire vélni a dolgot. Azt is hihette, hogy mókázok vele. mert megkérdezte: „Húsz év után számodra ez a legfontosabb?”

Mentegettem prózaiságomat, de aztán magyarázathoz láttam, mert gyanítottam, hogy sántít a válaszadással.

— Hát idefigyelj. Itt nőttél fel a községben és úgy tűnik, hogy itt éled le az életedet. Emlékszem, az iskolában többször említetted, hogy a községben kinek hogy megy sora. ki telepít szőlőt, gyümölcsöst. Egyszer a Nagyhajú Tóth Pista bácsiról valahogy így meséltél: „Milyen jól megy ezeknek. Egyszerre két hold szőlőt telepítenek.” Ez akkor természetesem buggyant ki belőled. hiszen az emberek általában észrevették, vagy megirigyelték, ha a másik valamit szerzett magának. A kétholdas telepítés egyetlen esztendőben egyetlen gazdának nem volt kis dolog. De. ha ez így volt. akkor vajon nem „irigylésre” méltóbb, ha egy termelőszövetkezet — amelyik néhány éve sok előítélettel, mende-mondával terhesen alakult — meghódítja a homokot, s hogy jobblétet biztosítson a parasztoknak, egyszerre 100 hold gyümölcsöst telepít?

Barátom, úgy láttam, eljutott kérdésem célzatossága megértésének határáig.

— Jól levizsgáztattál — mondja szomorkásán —, s egyben meg is leckéztettél. őszintén megvallom, erről á. telepítésről nem tudtam. Pedig már másodszor választottak be a községi tanácsba, sok mindenben kikérik a véleményemet és mégis ennek tudomása elkerült.

— Elkerült? — kérdem nagyon baráti- inkább testvéri hangon. — Talán te kerülted el? Mikor , voltál a szövetkezetben utoljára?

Fejét csüggesztve vallja meg. hogy „bizony, amióta megnagyobbodtak, nem jártam feléjük...”. De már láttam becsületesen fénylő szemében a fogadkozást: nem kell neki huszonnégy óra és megnézi a törpealmást, a közös összefogás első nagy teljesítményét.

Még hosszan beszélgettünk visszavisszatérve az utólag mindig megszépülő ifjúkorra. De nem tudtam szabadulni a gondolattól: ha barátom csak úgy szőrmentén tudja-látja a falu. forradalmi megújhodását, vajon még. hányán nem látták és ezért nem is ért fél hozzájuk mindaz, ami szerintem — hatalmas léptékeit tekintve — a huszadik század második felének lenyűgöző csodája.

Weither Dániel

Öröm és bosszúság