Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
4. oldal 1962. június 24, vasárnap Öt élmény Lakiteleken Tavaly ilyentájt a megyei I könyvtár rendezésében műsoros esten szerepeltünk néhányan az irodalom munkásai közül Lakiteleken. Meglepett mindany- nyiunkat, hogy a mozihelyiséget zsúfolásig megtöltő közönség várt és hallgatott meg bennünket. Lehettek vagy háromszázan. A kevés helyütt tapasztalható nagyarányú érdeklődés oka titok maradt számunkra. Én azonban később a nyitjára jöttem, s úgy érzem, közérdekből nem tarthatom véka alatt: miből áll e titok? De el kell még mondanom, hogy az említett irodalmi est felejthetetlen élmén vét egy év alatt növelte még négy. amelyet a lakitelekiek nyújtottak számomra. Az ottani földművesszövetkezet színjátszói ugyancsak tavaly a járási seregszemlén olyan művészi fokon adták elő Breinik Antal bajai író A lázadó című kitűnő egyfelvoná- sosát, hogy hivatásos színészek sem vallottak volna szégyent a produkcióval. Az idei szemlén egy másik egyfelvonásossal szerepeltek, s hasonló sikert arattak. Mindkét előadás színvonalát, nevelő hatását nemcsak a műkedvelők tehetsége biztosította, hanem a darabok témája is. A harmadik szívet-lelket melengető, értelmet lázbahozó élményben az idei könyvnapi esten részesültem három kollegámmal — egy prózaíróval és két költővel — együtt. Ismét *,telt ház” előtt szerepelhettünk a lakiteleki mozihelyiségben. Kultúrünnepély volt az este, tele családias, baráti melegséggel. Rajtunk kívül az említett színjátszók is és az általános iskolás leányok közül ketten szerepeltek, s a szünetben könyvsors játék is volt, amely előtt félezer forint értékű irodalmi műre vásároltak tombolajegyet. (Néhány nappal előbb, a könyvnapi vasárnapon, közel ezer forintért találtak gazdára a különböző könyvek csak az iskolások között.! S végül: az elmúlt vasárnap délután az óvodások műsoros előadásának lehettem szemlélője a községben. Az óvoda udvarán fellálított színpad előtti tér székein mintegy hétszáz mama, nagymama, apa és testvér is ült, s valamennyien repeső őrömmel élvezték a négyöt-hatéves kis lakiteleki polgárok szavalatait, ének- és táncszámait, mesejeleneteit. Jóllehet az eső félbeszakította az előadást, nem mentek haza, hanem az ereszek alá állva megvárták a folytatást. Ml táplálja a lakitelekiekben a kulturális élet mindenféle megnyilvánulása iránt e párját ritkító érdeklődést, kik ápolják a könyv, az irodalom szeretetét, s kik segítik a nagyszerű színjátszókat a témaválasztásban, a darabok megtanulásában? — ez volt számomra a titok, ami felfedve már. Bővebben tájékozódva a község társadalmi élete felől, megtudtam, hogy kitűnő pedagógus- gárda tevékenykedik itt, s nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is. Nem új, hanem már régebbi keletű népnevelő munkájuk, amely egyre gazdagabb gyümölcsöt terem. Nem véletlen tehát, hogy Kiss János, az általános iskola igazgatója az idéi pedagógusnaoon, Mészáros Borbála, a vezető óvónő pedig korábban az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést kapott. Elismerésük odaadó társaikat is illeti. S az sem véletlen, hogy a megye három legjobb földművesszövetkezeti könyvterjesztője közül az egyiket, Csúz Máriát, szintén a lakiteleki pedagógusok nevelték. Nagyon jó a pedagógusok és a síülők, valamint a pártós tanácsi, Nemkülönben a földművesszövetkezeti vezetők, s a többi értelmiségiek között a kapcsolat. Ez az összefogás szülte az említett eredményt. S még valami. A község vezetői személyesen is részt vesznek nemcsak a kulturális élet irányításának megbeszélésein, hanem a rendezvényeken is. Az idei irodalmi esten magam is ott láttam Lőrincz Istvánnét, a tanács vb-elnökét, aki bár távol lakik a falu központjától, az előadást követő és éjfélig tartó szűkebb körű eszmecserén szintén jelen volt. Dékány István, a tanács vb-elnökhelyette- se az óvodások elmúlt vasárnapi előadása előtt már néhány órával olyan igyekezettel segédkezett a rendezésnél, mintha csak a vér szerinti családja körében lett volna valamilyen ünnepség. S mindehhez hadd tegyem hozzá: Laki teleken még csak most épül a művelődési ház. Nem annak a meglététől vagy a hiányától függ tehát az, hogy egy községben van-e kulturális élet, vagy nincs. Hogy az előbbi mitől függ, ahhoz a lakitelekiek bőven szolgálnak példával. Követni kell a példájukat minden községben, mert hiszen a szocializmus építése sürgetően követeli a zömében mező- gazdasági dolgozókból álló falusiak műveltségének növelését, ami közvetlenül vagy közvetve fokozó hatással van a társadalmunk fejlődését biztosító termelésre is. Tarján István Nyári tanfolyam Baján Június 25-én megkezdődik Baján a megyében működő művészeti csoportok vezetőinek nyári tanfolyama. A kéthetes továbbképzésen — melyet a megyei tanács művelődésügyi osztálya rendez — huszonkét színjátszó- és huszonhárom tánccsoport-vezető részesül elméleti és gyakorlati oktatásban. Szélesvállú, izmos fiatalember Magyar Imre, az alpári Búzakalász Tsz dolgozója, a község KISZ titkára, VIT küldött. Barnára égett arcában hófehér fogsor vakít, szemében vidám fények lobbannak. Elégedett. Szereti az életet, az embereket, a munkát itt a tsz- ben. öt is megbecsülik, hallgatnak, adnak a szavára a falubeliek. „Rendes gyerek, az Imre!” — mondják róla az idősebbek, a fiatalok pedig minden ügyes-bajos dolgukkal hozzászalad nak. — Fellendült a KISZ élet, mióta hazakerült a katonaságtól — vétkednek elismerően a tanácson. Nem kellett hozzá sok utánajárás, hogy meggyőződjem: valóban így van! A KISZ kultúrterme máris szűknek bizonyult, csaA Uiiíd patástul jönnek estefelé a fiatalok. Olvasnak, sakkoznak, tv-t néznek, beszélgetnek. Nem idegenkednek már az ismeretterjesztő előadásoktól és színjátszó csoportjuk Gátéren, Nyárlőrincen is nagy sikerrel mutatta be Goldoni: Két úr szolgája, Darvas Jó- zse: Hajnali tűz című drámáját. Az idén 35 ezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak. Olyan szépen parkosították a községet, rendbehozták a sportpályát, a gyermekjátszóteret, hogy a KISZ-szervezet elhatározta: kirándulással jutalmazza a legjobbakat. Irány: Pécs—Balaton — Budapest ... — Nem is vándorolnak el innen a fiatalok — büszkélkedik Magyar Imre —, érdekli őket a mezőgazdaság, s szeretnék, ha továbbképezhetnék magukat. Minden vágyunk egy kihelyezett mezőgazdasági iskola Alpáron... Napfény táncol a szőlőleveleken, valahol nótáznak. Hosszan elnyújtott hangok úsznak a levegőben gépek zajával, asszonyt nevetéssel elegyítve. — Nem tudnék máshol dolgozni semmi pénzért — kalandozik el tekintete a hangok irányába —, szeretek itt élni nagyon. Persze egy ilyen út egészen más dolog... Amikor közölték, hogy Helsinkibe, a VIT-re külde- denek, nem akartam hinni a füemnek. Még soha nem éreztem magam olyan boldognak, mint azon a napon... — Csak ne repülővel mennél fiam — aggodalmaskodik az apa, de büszkén néz végig a fián: — „Ki hitte volna, hogy éppen Imre, az egykori nincstelen zsellér fia megy Helsinkibe” — mondja a tekintete. Gyorsan telnek a napok az indulásig, Imre mégis sürgetné az időt. Ilyen messze soha nem járt. Az országot jól ismeri, de külföldön nem volt még. — Csupán a határig jutottam — nevet és kérdő tekintetemre hozzáfűzi —, határőr voltam. S most kíváncsian várom a találkozást a határon túli világgal, a szabadságukért küzdő afrikai fiatalokkal, és az északi „fehér éjszakákkal”, amelyekről annyiszor hallottam már. Vadas Zsuzsa A Bajai Csillagvizsgáló Intézetben elkészült az új, kettes számú kupola, melynek szépen kivitelezett fém- és lemezmunkája a Bajai Vas- és Fémipari Szövetkezetei dicséri. Az új kupolában állították fel az ország második legnagyobb távcsövét* egy 50 centiméter átmérőjű tükrös-teleszkópot. Ezzel a távcsővel figyelik majd a tudományos kutatók a változófényű csillagokat. Tiszai dallamok címmel a Kisipari Szövetkezetek Csongrád Megyei Szövetsége június 30-án kórushangversenyt rendez a csongrádi szabadtéri színpadon. Csongrád, Szentes, Szeged* Miskolc, Balassagyarmat énekkarai mellett a kecskeméti kisipari szövetkezetek Kodály-kó- rusa is fellép a hangversenyen. Műsorukat Palestrina, Gounod* Bartók, Kodály műveiből állították össze, karnagy Adám József, a Kecskeméti Zeneiskola igazgatója. @uzmtum-®EczE • xavoly mmírei ii ban nem ismert határt. Ha kellett, éjt nappallá téve dolgozott, hogy nekem és kislányunknak gondtalan életet biztosítson. Az évek során szépen gyarapodtunk. Tavaly aztán ... Egy könnycseppet törült ki a szeme sarkából, majd folytatta: _ — A hajógyáriak sztrájkba léptek. Követelésüket nem teljesítették: ... Férjem szakszervezeti bizalmi volt és a sztrájknál is feladatot' bíztak rá.s. Két hét múlva, amikor a munkások felvonultat az igazgató- sági épület elé, férjem az első sorokban ment, felemelt fővel, igazának tudatában ... Rendőrség várta őket... A felszólítás eredménytelen maradt, a hajógyáriak szilárdan, mozdulatlanul álltak tovább... A rendőrök csőre töltötték fegyverüket és elhangzott a szörnyű vezényszó: Tűz!... A sarok elején né- hányan összeestek, ruhájukon lassan átszivárgóit a vér... Lova srendőröt röhantak a munkásokra .:. Csattogott a kardlap. Futás, sikoltás hallatszott mindenfelé ,. . Egy negyedóra múlva megtisztították a terepet... Kiürült az igazgatóság előtti tér, úgyhogy azon egyetlen halott, vagy sebesült sem maradt..; Pillanatnyi szünetet tartott. — Férjem nem jött haza — folytatta. — Szinte eszemet vesztve rohantam munkatársaihoz ... Elősző" titkolózni akartak. de aztán bevallották, hogy látták, amint férjem golyótól találva összeesett..: Rohantam a térre, majd a rendőrségre, de nem adtak megfelelő felvilágosítást. Azt mondták, a tömeg békésen szétoszlott, halott nem volt... Eleinte magam sem akartam hinni, hogy férjem meghalt* reménykedtem, de amint múltak a napok, a hetek, a hajógyáriak mindinkább meggyőztek: a rendőrség a barbár támadásnak még a nyomát is eltüntette... Férjem meghalt... Én azt sem tudom, hol van eltemetve ... Talán hibát követtem el, de kislányomnak nem mondtam meg az igazat, hiszen a gyerek élt-halt apjáért... Azt mondtam apu elutazott:.. Rosette állandóan visszavárta, szüntelenül kérdezgette tőlem: hol van apuka ilyen sokáig? ... Így érkezett el a mai nap. amikor a kislány végre találkozott apukájával” ... Kérem, ne haragudjon. ezért rám... Bocsásson meg egy összetört szívű édesanyának; Csendesen megeredtek köny- nyei. Gazsó gyengéden vigasztalta. — Ne sírjon Lisette... Meglátja, minden rendbejön ... Engem is összetört, megdobált az élet.:. De ha csupán rajtam múlik, a kislány soha nem fogja megtudni, hogy nem apukáját találta meg, hanem annak szinte tökéletes hasonmása vetődött életébe.. s Nyílt az ajtó. Rosette lépett be rajta, örömtől kipirult arccal. Odafutott az ágyhoz, kezében magasra tartotta a boros üveget,.. * Múltak a napok és a három ember szívébe boldogság költő. zött.;. Gazső boldog volt, hogy apróka szívességgel örömet szerezhet másoknak... Ldsettenefc is boldogan teltek napjai, mivel kislányát örülni látta, de a legboldogabb Rosette volt. aki szinte minden percben apukájáról beszélt... Rosette állandóan haza akarta vinni „apukáját”. Amint múltak a napok, Lisette nyugtalankodni kezdett — Kislányom már nagyon türelmetlen — mondotta egyszer a betegnek. — Mindennap haza akarja magát vinni... És ez az ami, engem nyugtalanít... Mert most még könnyű a dolgunk, de mi lesz, ha ön elhagyja a kórházat? ... Gazsó meglepődött.— Mi lenne? ... Meglátogatom magukat Lisette... ^- És aztán? ... Mert masa a légió kötelékében van;.. Magával a légió parancsnoksága rendelkezik... És ha vissza kell mennie Afrikába, vagy Vietnamba, mi lesz? ... A fiút szíven ütötték a mondatok ... Szinte szólni sem tudott meglepetésében:.. Ez a szó, Vietnam, rátelepedett agyára, tudatára, mindenére és nyomta, majdnem kiszárította belőle a lelket... Lisette halkan folytatta? — Mit mondok a kislányomnak?... Hogy megtaláltuk apukát, de most újra el kell utaznia valahová? ... Vigyázni kell!. .. Nem szabad félrevezetni, hiszen már értelmes.. i Es különben is annyira örül magának... Nem lenne jő, ha ismét elvesztené „apukáját”.!. (Folytatjuk^ 93. A kislány örömmel sietett el a pénzzel. Amint kilépett az ajtón, a nővér bocsánatkérően fordult a fiúhoz. — Nagyon, nagyon kérem, ne haragudjék, amiért ilyen kínos helyzetbe hoztam... És még egyre kérem... Tegye meg a kislány kedvéért... Előtte tegezzük egymást és szólítson engem Lisettenek ... Jó? .,. Megteszi? — Meg.., Megteszem ... ■— Amíg a kislány, Rosette visszaérkezik, nagyjából talán el tudom mondani életem utóbbi néhány évének történetét. Úgy vélem, feltétlenül meg kell ezt ismernie, ha meg akarja érteni, ami most körülötte történik. Kérem, hallgassa meg ... Szeme a távolba révedt, néhány pillanatig gondolatait rendezte, aztán beszélni kezdett. — 1943 nyarán mentem férjhez egy hajógyári munkáshoz, aki mint hegesztő és szegecselő dolgozott itt. Férjem magyar származású volt, Pécsett született. Sokat mesélt nekem hazájáról, szülővárosáról, a meghitt, kedves dunántúli városról Példás, irigylésre- méltó életet éltünk. Amikor kislányunk, Rosette- megszületett. férjem majd kibújt bőréből örömében. A kis Rosette lett a szerbe fénye, Férjem minden áldozatra képes volt értünk, családjáért. A munká-
