Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-23 / 145. szám
A parkok gazdája Salgó Lászlót Forradalom a junták földjén v. Az öthetes országjárás során a győztes kubai forradalom több neves vezetőjét és sok egyszerű katonáját ismertem meg. Garcia Bautistáról bemutatkozásunk . alkalmával még nem gondoltam, hogy e harcosok egyike. Jól látszottak a Sierra Maest- ra kékes vonulatai, amikor az Orientébe tartó országúton a tiGyufaszá! a cukornádban végképpen reménytelen helyzetbe került családon. Garcia tőle. a szemtanútól hallotta először a Moneada laktanya ostromának, a Fidel Castro vezette 175 fiatal hősi vállalkozásának hiteles történetét. Garcia valósággal itta fivére szavait. Jó esett az igazat hallani. A pap — ha szóba került — az Isten ellen vétő moncadai „gengszter-támadás” megismétlődésétől óvta. a csendőrpaa cukornádban gáról mondotta maGarcia Bautista és Roland Rodriguez aennyolcéves kamasz, unoka- öccséveli a tizenhároméves Roland Rodriguezzel megállította gépkocsinkat. Az autóstopp is, a két fiú egyenruhája is megszokott dolog Kubában. A kékszínű, váll- lapos brigád’sta ing, a szürke derékszíjas nadrág, a magasszárú fekete cipő azonnal elárulta. hogy a velünk egy irányba tartó fiatalok — 100 000 diáktársukkal együtt — a múlt évben maguk is résztvettek az analfabétizmus felszámolásáért folytatott nagyszerű akcióban. A pergőnyelvű Roland fiatalos lelkesedéssel percek alatt elmondta az Escambrey hegyeiben 10 hónap alatt szerzett harci élményeit és tapasztalatait. Beszélt „tanítványairól”, az öt idős parasztról akik — miután megismerték a betűket — vizsgadolgozatként levelet írtak a forradalmi kormányhoz, hogy megköszönjék az alfabetizáló brigadisták munkáját, azt, hogy hazájuk egész Latin-Ameriká- ban elsőnek írhatta zászlajára: Cub*, terrtorio librc de ahalfabetismo Mivel az „analfabétizmustól szabad területért” folytatott harc másik katonája, az idősebb G?rc;'> továbbra is szótlanul ült elől a gépkocsivezető mellett — Roland bennünket unszolt. ho?v bírjuk szóra hallgatag rokonát is: — ő sokkal többet, sok minden másról is tud mesélni — mondta büszkén, tekintélynek tartott idősebb barátjáról. Azután a hosszú autóúton és a Cafeteriában töltött rövid pihenők alatt. megismertem Garcia harcos útját. Tizenváro'méves volt — éppen annyi, mint most unokaöccse amikor apját az 1957-es Ma- tanzas tartományi nagy sztrájk alkalmával társaival együtt, elvitték a csendőrök, idősebb fivére Santiago de Cubából rövid időre hazajött a faluba, hogy valamit segítési a most már rancsnok a véres santiagói megtorlások példáival fenyegette a fiatalokat. És ekkor fivérétől arról hall, hogy hiábavaló Batistáék fenyegetőzése, apja elhurcolása: Fi- delék szabadok. 1956 decembere óta már újra harcolnak, de most nem Santiago falai között, hanem kint a Sierra Maestrában. A gondolatokat ébresztő szavak tettet érleltek Garciában. Tizenhároméves fejjel búcsút vett a szülői háztól és neki vágott a sökszá.z kilométeres útnak. Hogy hová kell mennie — még pontosan nem tudta. De hogy miért kell mennie — már világosan értette. És ezért járt eredménnyel a síerrai kóborlás. Garcia a kis Granma hajóval Mexicóból érkezett, Fidel Castro vezette csapat nyomára bukkant. A 17 harcos — ennyien maradtak a 82 partraszállóból — ez időben már megváltozott körülmények között kezdte újra a küzdelmet. A változást mindenekelőtt az jelentette, hogy fegyvert — amit a Moneada laktanya sikertelen frontális ostrománál nem tudtak szerezni — most a gerillaharcban, a partizán hadviselés eredményeként hónapról hónapra mind többet zsákmányoltak az ellenségtől. De fegyver egymagában nem biztosíthatta volna a győzelmet, ha nincs hozzá elegendő fegyverforgató kéz. A Sierra Maestra hegyi falvaiban azonban rengeteg kéz is volt. amelyből az amerikai monopóliumok, a hazai nagybirtokosok az év nagy részében kiverték a szerszámot. Az egész ország olyan volt, mint vágás előtt a sárguló, szárazlevelű cukornád. Tele volt gyúlékony anyaggal. Csak lángra kellett lobbantam. A „Július 26-a mozgalom”, fa Moncada- láktanya ellen 1953-ban végrehajtott támadás dátuma adta a neveti ezt meg is cselekedte. — Égő gyufaszál vagyunk először. a szalmakazalban, azután a szakállas sereg. Az ellenséggel és a moszkitók- kal vívott harcban előnyomuló csapat a föld után sóvárgó parasztok ezreivel gyarapszik. És velük együtt Garcia Bautista is megtalálta a La Plata fennsíkot, a szakállas sereg főparancsnokságát. Ott állott szemtől-szembe Fidel Castróval. Izgatottan várta: mit mond felvételi kérelmére? — Hány éves vagy? — kérdezte. Fidel. r— 13 éves múltam, 14 leszek — válaszoltam jól kihúzva magam. hogy magasabbnak lássak. — De ez mit sem használt — folytatja visszaemlékezését Garcia. A comandante mellém állított egy „Garant” puskát és az összehasonlítás bizony nem volt kedvező. Szó ami szó. Fidel hazaküldött, segítsek anyámnak. . Hosszas könyörgésre végül is hozzájárult ahhoz, hogy az utánpótlást, az ellátást biztosító egységeknél maradjak kisegítő szolgálatosként. Így kerültem 1958- ban a Raul Castro szervezte „Frank Pais Szabad Államba”. Ez a 12 000 négyzetkilométeres felszabadított terület az északi parttól egészen a guantanamói amerikai támaszpontig terjedt. Ekkor már a Fidel vezette sierra! Második oszlop és az „El Che”, azaz Ernesto Guearra vezette Negyedik oszlop mellett létrejött az Oriente tartományi front is. Itt, Frank Paisról. a hősi halált halt fiatal vezetőről elnevezett szabad területen Raul szakállasai maguk mellé állították az egész parasztságot. Az un. „mezőgazdasági iroda” azonnali gazdasági segítséget nyújtott a földbirtokosoktól gyötört parasztoknak. A katonai parancsnokság pedig űi adót vetett ki, — a helyi földbirtokosokra és a „nagy cukrosokra” — a háborús kiadások fedezésére. A Szabad Állam területén már ekkor 300 új iskolában megindult a harc az analfabétizmus, a tábori kórházakban a fertőző trópusi betegségek ellen. A guisai csata Ez a jelentős hadibázis döntő szerepet játszott a Bati&ta-dik- tatúra teljes felszámolására 1958: végén indított utolsó nagy of- fenzívában. A gerillákból alakult Felkelő hadsereg mellett ekkor már részt vett a felfegyverzett nép is, és Garcia ott küzdött velük együtt. — Mert — teszi hozzá az előbbiekhez a fiatal fiú — a guisai csatában már mint lövész, zsákmányolt „Garant” puskával harcoltam. És itt már világosan látszott, hogy a kubai forradalom minőségileg különbözik mindazoktól a változásoktól,, puccsoktól. államcsínyektől, amelyeket az utolsó félszázad alatt gyakran illettek Latin-Ameri'ka országaiban „forradalmi” jelzővel. De az 1956 decemberétől (a Granma partraszállásától). 1958. december 31-ig tartó harci szakasz stratégiája és taktikája lényegében különbözött a Mon- cada-akció puccsjellegú taktikájától, néhány tucat fiatal forradalmár bátor, de romantikus vállalkozásától is. Ebben a szakaszban a nép a főszereplő, a harc kimenetelét a tömegek döntötték el. És ez biztosította, hogy az amerikai imperializmust szolgáló reakAlacsony termetű, örökké nyughatatlan ember. Néhány év előtt még a Kalocsai Város és Községgazdálkodási Vállalat üzemegységvezetője volt. s amikor súlyos betegsége miatt rokkantosították — bár elég népes családról kell gondoskodnia — nem is a megcsappant kereset, hanem a „munka- nélküliség” miatt volt kétségbeesve. Hogy valamelyest megvigasztalják — rábízták Kalocsa összes parkjait. Kinevezték városi főkertésszé. — Könnyű munka lesz nem megy az. egészsége rovására, — gondolták a városi tanácsnál. És az a kis mellékes is jól jön majd a rokkantsági' nyugdíjhoz ... Nem gondolták még akkor, hogy András Andrásra mindenkinél jobban kell ügyelni, „szemmeltartani”. Mert bizony olyan szeretettel, szenvedéllyel dolgozik — lót-fut, szervez, s ha tell kapál és ültet kora reggeltől napestig —, hogy az erős, egészséges embemes is sok volna már. András csőt ad András (a kép jobboldalán tana- az egyik kertészeti dolgozónak. Három év alatt megkétszereződött a belterületi parkok területe és évről évre szebb, üdítőbb pihenőhelyévé válik a vá-, ros lakóinak a 20 holdas Be- loiannisz-park, a 12 holdas Május-kert és a mintegy kilencvenhatezer négyzetméternyi külterületi park... —, s ebben neki is nagy része van. Otthonra lelt nyolcvankét gyermek (Tudósítónktól.) A kiskőrösi járási ifjúságvédelmi bizottság ülésén dr.. Király István, a járási tanács vb titkára ismertette a járási és a községi ifjúságvédelmi bizottságok soron következő feladatait, majd Szabó Zsigmond. a járási rendőrkapitányság ifjúságvédelmi előadója tartott tájékoztatót az ifjúság helyzetéről. A bizottság megállapította, hogy a járásban jelentősen javult az ifjúságvédelem. A kihelyezett állami, gondozott gyermekek szerető otthonra leltek, jó kezekben vannak. A gondozó szülők a hozzájuk kiadott állami gondozott gyermekeket sajátjukként nevelik. A járásban 82 kihelyezett állami gondozott gyermek van. Mindössze egy esetben fordult csak elő, hogy a gondozó szülő tettlegesen bántalmazta a hozzá kihelyezett gyermeket. Az ifjúságvédelmi bizottság azonban, amely állandóan figyelemmel kíséri a gyermekek sorsát, azonnal intézkedett más gondozó szülőhöz való elhelyezésről és az előzővel szemben megindította az eljárást. Foglalkozott a bizottság a serdülő fiatalok helyzetével is. Megállapította, hogy nagy részük szorgalmasan dolgozik a termelőszövetkezetekben, gazdaságokban, üzemekben, hivatalokban. Gondot fordítanak művelődésükre, kulturáltan szórakoznak és ebben a KISZ- szervezeteknek különösen nagyok az érdemeik. Több községben azonban még tapasztalható, hogy egyes rendbontók csoportokba verődve megzavarják a fiatalok rendezvényeit. Akasztón például olyan esetek is előfordulnak, hogy esténként belekötnek a békés járókelőkbe. A járási ifjúságvédelmi bizottság javasolta, hogy a rendbontók megfékezésére a KISZ a rendőrséggel karöltve szervezzen ifjúsági őrjáratokat. A községi ifjúságvédelmi bizottságok munkájának további javítása érdekében az értekezlet részvevői javasolták a járási tanács végrehajtó bizottságának: utasítsa a községi tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy két hónapon belül tárgyalják meg az ifjúság helyezetét és értékeljék a helyi ifjúság- védelmi bizottságok munkáját Megszervezték a tűzvédelmet A kunszentmiklósi Kiskunság Termelőszövetkezetben az ara- tás-cséplésire nemcsak a munkák megszervezésével készülnek, hanem gondoltak a tűzveszély elhárítására is. A munkahelyeket, istállókat, raktárakat ellátták figyelmeztető táblákkal, s a különböző tűzveszélyes helyekre vizeshordókat, valamint tűzoltó vödröket szállítottak. Mindezen kívül számosán je- 'entkeztek önkéntes tűzoltónak, akik közül a küldöttgyűléseken a négy üzemegységből háromhárom, összesen 12 szövetkezeti dós katonai apparátust nem sikerült átmenteni. Ellenkezőleg: a kubai forradalom — elsőnek Latin-Ame- rikában — szétzúzta a régi rendszer katonai gépezetét és új népi fegyveres erőt. hozott létre. De ezt követően a forrada lomnak nyomban választ kellett adnia egy másik, nem kevésbe fontos kérdésre: milyen lesz a születő új politikai hatalom? Következik: Néphatalom a Junták kontinensén, gazdát jelöltek a tűzoltócsapatba. ök meghatározott ^-időszakokban megfelelő tűzvédelmi szakoktatásban részesülnek. Foglalkozásként egy-egy munkaegységet írnak a javukra. A termelőszövetkezet a községi tűzoltóság rendelkezésére is bocsátott két szövetkezeti gazdát, akik részt vesznek a tuzfigyelő szolgálat ellátásában. A szolgálatban eltöltött idejük arányában munkaegységet kapnak szövetkezetüktől. PETŐFI VÉPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács laoia. Főszerkesztő: Weither Dániel Kiadja: ’ Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 25-16. Kiadóhivatal: 'ecskemét. Szabadság tér Ve Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Poéta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. lófizetési ifi i hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V* Kecskemét, s Teletöm JJL-65,
