Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-20 / 142. szám
A MAOyAÍ. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 8ÁCS - KISK.UN MEGYEI lapja Salgó Lászlót Forradalom a junták földjén Idegesség Caracasban n. — Hol vagyunk tulajdonképpen? Dél- vagy Észak-Amerikában? — kérdi okkal az első felszínes earacasi benyomások alapján utitársam, a fiatal lengyel mérnök. A trópusi táj, a vastartalomtól vöröslő hegyvonulat (Venezuela a világ vasérctermelésében a hetedik helyen áll), a napfényben körös-körül ezüstösen csillogó hatalmas olajtartályok (egész Dél-Amerika olaj- termelésének 70 százalékát Venezuela adja) félreérthetetlenül bizonyítják, hogy az amerikai kontinens mesés gazdagságú déli részén járunk. De az MP-re (Military Police) emlékeztető fehér rohamsisakos, fehér kamásnis csendőrök feltűnően nagy száma, az ezüstös olajtartályokon vöröslő Esso, Caltex, Texaco feliratok, a tranzit szálló bazárjaiban és éttermében kínált holmik — a Coca-Cola és a zsilett, a szappan és a cigaretta — Made in USA márkája különösebb gazdasági vizsgálat nélkül is érzékeltetik az Észak jelenlétét, az Egyesült Államok monopóliumainak uralmát, Venezuelának, akárcsak a többi latin-amerikai országnak, eltorzított monokultúrás gazdaságát. Az ország exportjának 92 százalékát egyetlen termék, az olaj szolgáltatja. Az ipar fejletlensége következtében csaknem minden közszükségleti cikket külföldről, elsősorban az Egyesült Államokból irr^ortálnak. Alig ülünk asztalhoz az étteremben, nyolc-tíz éves gyerekek hada veti magát cipőnkre. Mire az európai utas felocsúdik, a sovány gyerekkezek, amelyeknek az iskolában ceruzát kéne fogniuk, már serényen krémezik. fényezik lábbelinket. (Az 1961. évi hivatalos statisztika szerint is a lakosságnak több mint a fele nem tudja leírni a nevét.) A gyerekek néhány centimója is nélkülözhetetlen a munkáscsaládok mindennapi kenyerének biztosításához. Egész Latin- Amerikában átlagosan itt a legmagasabb az egy főre eső átlagos nemzeti jövedelem (évi 600 dollár, míg pl. Guatemalában csak évi 70 dollár). Mégis itt él a kontinens legkizsákmá- nyoltabb, napi 12 órás munkaidővel dolgozó, munkásosztálya. Itt él és harcol. A fehérsisakos rohamrendőrökkel és civil detektívekkel gondosan őriztetett tranzit szálló és a repülőtér falain is szem- betűnőek a küzdelem jelei. Kennedy üdvözlése Lengyel utitársammal a leszaggatott plakátok maradványaiból — amolyan kirakható kockajátékhoz hasonlóan — rekonstruáljuk az egykori szöveget: — „Bionvenidos, amigó Kennedy” — Üdvözlet barátunknak. Kennédynek! — hangzott a plakátszöveg hivatalos fogalmazóinak jelszava. Mi csak a jelszóra adott választ: a falakról leszaggatott papírfoszlánvokat láttuk. Kennedy latin-amerikai „csillapító körútja” során tett Caracas! .látogatását, csinos feleségének bájos mosolya ellenére, a venezuelai kizsákmányolt tömegek ugyanolyan ellenséges érzéssel fogadták, mint korábban Eisenhówerét és Nixonét. Az ex-e’nök és alelnök ipar- fejlesztést. gazdasági fellendüreformot a parasztoknak. Az új elnök. Kennedy a „Szövetség a haladásért” szépen ' hangzó kölcsönakdó keretében rálicitált elődje, Eisenhower és riválisa, Nixon ígéreteire és maradt minden a régiben: a művelhető földek 78,7 százaléka továbbra is a tulajdonosok 1,5 százalékát kitevő hazai nagybirtokosoké, ugyanakkor a föld 2,3 százaléka a birtokosok 71,6 százaléka között aprózódik szét. Kubai példa Venezuelában Dr. Jovito Villabaval, a polgári ellenzék, a Caracasban legtöbb szavazattal rendelkező Republikánus Demokrata Unió vezetőjével folytatott beszélgetését idézte latin-amerikai cikksorozatában a hamburgi Die Welt című lap riportere, Peter Grubbe: — „Betancourt, aki szocialista programmal került hatalomra — mondotta Villába — eladta magát az amerikaiaknak. Mi az ország bevételének igazságos elosztását követeljük. Betancourt viszont védi az amerikaiakat és a gazdagokat. Ma 300 000 építőmunkás van az országban. a dolgozó lakosságnak 15 százaléka. De a kormány megszüntette a középítkezéseket és az olajból származó óriási nyereség amerikai zsebekbe folyik. Ugyanez a helyzet a politikában. Amikor Fidel Castro hatalomra került Kubában — Venezuela ujjongott. Ma viszont kormányunk titokban támogatja Washington Kuba-ellenes in- váziós terveit. Miért? Mert Betancourt Washingtontól függ. De Venezuela nem gyarmat. Venezuelának jogában áll független politikát folytatnia, s ezt a függetlenséget ki kell harcolnunk Washingtontól.” A venezuelai nép hazafias képviselői mind nagyobb számban indulnak harcba azért, amit Lactih-'Amerika-szerte csak Kecskemét fiataljait széleskörűen foglalkoztató témakör megvitatására néhány városi vezetőt, a helyi KISZ-bizottság titkárát és több üzemi ifjúsági szervezet képviselőjét hívta ösz- sze szerkesztőségünk tegnap délután. Baráti beszélgetés keretében arról folyt a szó, milyen igénye van a város ifjúságának a kulturált szórakozásra, hogyan lehetne ezeket az igényeket — az adottságokat figyelembe véve — mielőbb jobban, kellemesebben, egészségesebben kielégíteni. A meghitt hangulatú tanácskozás során a részvevők számos hasznos tapasztalattal gazdagodtak és több okos, mielőbbi egyszerűen „kubai példának” neveznek. A venezuelai kormánylap a gerillák elleni sikeres akciókról kénytelenek informálni az olvasót. Partizán csapatok tűnnek fel az Andok erdeiben, majd a falconi hegyekben. Itt megostromolják a légierő laktanyáját, amott felkeli s rcbban ki a haditengerészeti kikötőben. Az országban a earacasi repülőtéren uralkodó feszültség érzékelésére elegendő akárcsak egy rövid tartózkodás is. A earacasi idegesség indokolt. És ennek alapján érthető — legfeljebb további adalék az előbbi állítás alátámasztására — a hangos bemondó közleménye: — A KLM-gép a közölt egyórás várakozás nélkül, azonnal folytatja útját a Holland Antillák, Curacao szigete felé. A csaknem 8 órás óceán feletti repülést követő mindössze 10 perces pihenő után, minimális üzemanyaggal, komoly szerviz nélkül, ismét felzúgnak az átforrósodott motorok. Soha nem felejtem a fekete felszolgáló őszinte sajnálkozását, amikor a gyors távozásunk miatt fel nem szolgált kávé miatt exkuzálta magát, és a bánatos szemeiben hirtelen felcsillanó mosolyt, amikor a földről felemelt kézitáskámon megpillantotta a feliratot. — Havanna, Kuba — Ismételte többször, szinte köszönés helyett. Nem lehetett félreérteni a szavakkal takart érzelmeket. Ugyanazt fejezte ki, amit a Die Welt már idézett tudósítója az egész ország lakosságáról elmondott: — „Kuba iránt a venezuelaiját különösen baráti érzelmeket táplálnak.” Hogy miért? Még néhány órás repülés, és remélhetőleg választ kapunk erre is. Következik: Havannai „Ra- tinosis pigmentaria”. lat született. Ezek ismertetésére visszatérünk. PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Klskun megyei Bizottsága és 3 megvel tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel Kiadja: ' Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17a. Telefon: 17-M. Terjeszt! a Magvar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetés! 1(1 1 hónapra 12 forint Bács-Klskuo megvet Nvomda V Kecskemét. - lejeioo; U-8#. lést ígért 3 munkásoknak, föld- megvalósításra érdemes javasát Ifjúsági ankét a szerkesztőségben A rendbontók — elcsépelt mai szóval élve: „huligánok” —t úgy élnek emlékezetünkben, mint csőnadrágos, tarka inges, feltűnő és ízléstelen öltözetű legénykék, pedig — mint az alábbi kis történet is igazolja — a kettő nem mindig jár együtt. Ismerősöm panaszolta a napokban, hogy résztvett a kecskeméti iskolások tomaünnepé- lyén, s ott nagyon felbosszantotta néhány neveletlen fiatalember viselkedése. A közönség soraiban ültek, s gúnyos, sértő, drasztikus kifejezésekkel illették a szépen pergő bemutatót. Hangos „bemondásaikkal” felháborították a közelben ülőket, akik között gyermekek és idős nénik is voltak. Az egyik néni nem is állhatta meg szó nélkül és megjegyezte: „Minek jönnek ide az ilyenek, ha másokat zavarnak a szórakozásban?”. A válasz igazi, „tőrőlmetszett” vagányhoz ülő volt: „Menjen odébb mamus- ka, ha zavarja magát!” S folytatódott az ízléstelen fecsegés tovább. — Miért nem hívtatok rendezőt? — kérdeztem a történetet elbeszélő ismerősömtől. — Nem volt a közelben egy sem. — Miért nem telefonáltatok a rendőrségre? — Nem is tudom, hol van ott telefon. — A pedagógusoknak kellett volna szólni. — Messzebb ültek. — És most fel vagy háborodva? őszintén szólva én is. Elítélem ezeket a jól öltözött rendbontókat, akik hiába voltak rendesen felöltözvé, mégis a társadalom lump, felelőtlen elemeit utánozták. De ki harcoljon ellenük, ha az éppen jelenlevők nem? Ha szemet hányunk viselkedésük fölött, akkor holnap is ugyanezt folytatják. Ki intse őket rendre, ha nem a közvélemény, a társadalom? Ha már a szülők elmulasztják kötelességüket... — Megírod? — Igen. Habár az illetők valószínűleg nem olvassák majd. De talán mégis lesz olyan, aki magára ismer — a belenyugvó nézők közül... T. P. A KIS KOMMUNISTA Az asztalnál ülünk és költjük a vacsoránkat. Bandi a zöldborsó-főzeléket kanalazza és közben mondja, szinte lélegzetvétel nélkül mondja a magáét. Egyébként is bőbeszédű, de mert esténként vagyunk csak együtt, most patakzik belőle a szó. Ha valaki kíváncsi az arányokra, elárulom, hogy egyharmadát megfigyelem. De amit most mond, azt tágra meresztett szemekkel hallgatom. Hallgatom, mert egy tizenkétéves lurkó mondja: „Apuka, én kommunista leszek ám!” és rámmeresztette két nagy kékgolyójú szemét, várva a választ. — Én is azt akarom fiam, de hát addig még sok víz lefolyik a Dunán. — Igen, még sok idő kell, hogy megnőjek, de én azt nehezen várom és máris úgy érzem, hogy én kis kommunista vagyok. — Hogyhogy? — Hát apuka, az úttörő nem az? És ráadásul kedden kéthetes őrsvezetőképző táborba megyek. És tegnap, kedden elém állt, majdnem feszes vigyáz- ban, felelősségteljes, de derűs, nagyvállalkozásokat sugárzó arccal és mondja: „Kézit csókolom apuka, ma utazunk. Vasárnap nagyon várlak benneteket.” A szülő vizsgálódó szemeivel mértem végig. Jól állta a komoly tekintetet. A szótlan, férfias összenézés- ből, az életbe indulás első biztatását érezte. Rövid nadrágját úttörőszíj tartja, rajta különböző kapcsok és amire nagyon büszke, egy bőrbe bújtatott agancsmar- kolatú tőr. Fehér ing, gallérja alatt piros nyakkendő, aztán feljebb egy rövidre nyírt hajú értelmes fej. Megöleljük egymást. Felcsatoljuk a hátizsákot, egy kicsit meggömyed alatta. Az ajtóból még egyszer vissza"int, aztán elindul, hogy a kis kommunistából majd kommunista emberré legyen. — r — I Vízvezeték éjiül Kisszálláson Kisszállás főterén most kezdték el a község egész belterületét behálózó vízvezeték lefektetéséhez szükséges csatorna ásását. Teljes egészében jövőre készül el a hálózat és a főtéren felépítendő hídroglóbus, de egy kisteljesítményű hidrofor segítségével a középületekben már az idén is lesz vízszolgáltatás. A vízvezeték lefektetésében az idén mintegy 56 ezer forint értékű társadalmi munkát is vállaltak a község lakosai. Képünkön Zsigmond Mihály, Monostori László, Farkas István, Dóra Mihály, Virág József és Thorma József, a vízügyi igazgatóság dolgozói a vízvezeték csatornáját ássák. (Pásztor Zoltán felvétele.) Talált tárgyalt Rendőrségi közlemény. — A kecskeméti rendőrkapitányságon talált tárgyként őriznek egy I—214120, valamint egy K __ 34 042 alvázszámú férfi kerékpárvázat. A kerékpárvázakat tulajdonosaik kellő igazolás ellenében bármikor átvehetik 3 fenti rendőrkapitányságon. Jól öltözött rendbontók
