Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-20 / 142. szám

A MAOyAÍ. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 8ÁCS - KISK.UN MEGYEI lapja Salgó Lászlót Forradalom a junták földjén Idegesség Caracasban n. — Hol vagyunk tulajdonkép­pen? Dél- vagy Észak-Ameri­kában? — kérdi okkal az első felszínes earacasi benyomások alapján utitársam, a fiatal len­gyel mérnök. A trópusi táj, a vastartalom­tól vöröslő hegyvonulat (Vene­zuela a világ vasérctermelésé­ben a hetedik helyen áll), a napfényben körös-körül ezüstö­sen csillogó hatalmas olajtar­tályok (egész Dél-Amerika olaj- termelésének 70 százalékát Ve­nezuela adja) félreérthetetlenül bizonyítják, hogy az amerikai kontinens mesés gazdagságú déli részén járunk. De az MP-re (Military Po­lice) emlékeztető fehér roham­sisakos, fehér kamásnis csend­őrök feltűnően nagy száma, az ezüstös olajtartályokon vöröslő Esso, Caltex, Texaco feliratok, a tranzit szálló bazárjaiban és éttermében kínált holmik — a Coca-Cola és a zsilett, a szap­pan és a cigaretta — Made in USA márkája különösebb gaz­dasági vizsgálat nélkül is érzé­keltetik az Észak jelenlétét, az Egyesült Államok monopóliu­mainak uralmát, Venezuelának, akárcsak a többi latin-amerikai országnak, eltorzított monokul­túrás gazdaságát. Az ország ex­portjának 92 százalékát egyet­len termék, az olaj szolgáltatja. Az ipar fejletlensége következ­tében csaknem minden közszük­ségleti cikket külföldről, első­sorban az Egyesült Államokból irr^ortálnak. Alig ülünk asztalhoz az ét­teremben, nyolc-tíz éves gye­rekek hada veti magát cipőnk­re. Mire az európai utas fel­ocsúdik, a sovány gyerekkezek, amelyeknek az iskolában ceru­zát kéne fogniuk, már seré­nyen krémezik. fényezik lábbe­linket. (Az 1961. évi hivatalos statisztika szerint is a lakos­ságnak több mint a fele nem tudja leírni a nevét.) A gye­rekek néhány centimója is nélkülözhetetlen a munkáscsa­ládok mindennapi kenyerének biztosításához. Egész Latin- Amerikában átlagosan itt a leg­magasabb az egy főre eső átla­gos nemzeti jövedelem (évi 600 dollár, míg pl. Guatemalában csak évi 70 dollár). Mégis itt él a kontinens legkizsákmá- nyoltabb, napi 12 órás munka­idővel dolgozó, munkásosztálya. Itt él és harcol. A fehérsisakos rohamrend­őrökkel és civil detektívekkel gondosan őriztetett tranzit szál­ló és a repülőtér falain is szem- betűnőek a küzdelem jelei. Kennedy üdvözlése Lengyel utitársammal a le­szaggatott plakátok maradvá­nyaiból — amolyan kirakható kockajátékhoz hasonlóan — re­konstruáljuk az egykori szö­veget: — „Bionvenidos, amigó Ken­nedy” — Üdvözlet barátunk­nak. Kennédynek! — hangzott a plakátszöveg hivatalos fogal­mazóinak jelszava. Mi csak a jelszóra adott vá­laszt: a falakról leszaggatott papírfoszlánvokat láttuk. Kennedy latin-amerikai „csil­lapító körútja” során tett Ca­racas! .látogatását, csinos fele­ségének bájos mosolya ellenére, a venezuelai kizsákmányolt tö­megek ugyanolyan ellenséges érzéssel fogadták, mint koráb­ban Eisenhówerét és Nixonét. Az ex-e’nök és alelnök ipar- fejlesztést. gazdasági fellendü­reformot a parasztoknak. Az új elnök. Kennedy a „Szövetség a haladásért” szépen ' hangzó kölcsönakdó keretében rálici­tált elődje, Eisenhower és ri­válisa, Nixon ígéreteire és ma­radt minden a régiben: a mű­velhető földek 78,7 százaléka továbbra is a tulajdonosok 1,5 százalékát kitevő hazai nagy­birtokosoké, ugyanakkor a föld 2,3 százaléka a birtokosok 71,6 százaléka között aprózódik szét. Kubai példa Venezuelában Dr. Jovito Villabaval, a pol­gári ellenzék, a Caracasban legtöbb szavazattal rendelkező Republikánus Demokrata Unió vezetőjével folytatott beszélge­tését idézte latin-amerikai cikk­sorozatában a hamburgi Die Welt című lap riportere, Peter Grubbe: — „Betancourt, aki szocia­lista programmal került hata­lomra — mondotta Villába — eladta magát az amerikaiaknak. Mi az ország bevételének igaz­ságos elosztását követeljük. Be­tancourt viszont védi az ame­rikaiakat és a gazdagokat. Ma 300 000 építőmunkás van az or­szágban. a dolgozó lakosságnak 15 százaléka. De a kormány megszüntette a középítkezéseket és az olajból származó óriási nyereség amerikai zsebekbe fo­lyik. Ugyanez a helyzet a politiká­ban. Amikor Fidel Castro ha­talomra került Kubában — Ve­nezuela ujjongott. Ma viszont kormányunk titokban támogat­ja Washington Kuba-ellenes in- váziós terveit. Miért? Mert Be­tancourt Washingtontól függ. De Venezuela nem gyarmat. Venezuelának jogában áll füg­getlen politikát folytatnia, s ezt a függetlenséget ki kell harcolnunk Washingtontól.” A venezuelai nép hazafias képviselői mind nagyobb szám­ban indulnak harcba azért, amit Lactih-'Amerika-szerte csak Kecskemét fiataljait széles­körűen foglalkoztató témakör megvitatására néhány városi vezetőt, a helyi KISZ-bizottság titkárát és több üzemi ifjúsági szervezet képviselőjét hívta ösz- sze szerkesztőségünk tegnap délután. Baráti beszélgetés ke­retében arról folyt a szó, mi­lyen igénye van a város ifjúsá­gának a kulturált szórakozásra, hogyan lehetne ezeket az igé­nyeket — az adottságokat figye­lembe véve — mielőbb jobban, kellemesebben, egészségesebben kielégíteni. A meghitt hangulatú tanács­kozás során a részvevők szá­mos hasznos tapasztalattal gaz­dagodtak és több okos, mielőbbi egyszerűen „kubai példának” neveznek. A venezuelai kormánylap a gerillák elleni sikeres akciókról kénytelenek informálni az ol­vasót. Partizán csapatok tűn­nek fel az Andok erdeiben, majd a falconi hegyekben. Itt megostromolják a légierő lak­tanyáját, amott felkeli s rcbban ki a haditengerészeti kikötő­ben. Az országban a earacasi re­pülőtéren uralkodó feszültség érzékelésére elegendő akárcsak egy rövid tartózkodás is. A earacasi idegesség indo­kolt. És ennek alapján érthető — legfeljebb további adalék az előbbi állítás alátámasztására — a hangos bemondó közlemé­nye: — A KLM-gép a közölt egy­órás várakozás nélkül, azonnal folytatja útját a Holland An­tillák, Curacao szigete felé. A csaknem 8 órás óceán fe­letti repülést követő mindössze 10 perces pihenő után, minimá­lis üzemanyaggal, komoly szer­viz nélkül, ismét felzúgnak az átforrósodott motorok. Soha nem felejtem a fekete felszolgáló őszinte sajnálkozá­sát, amikor a gyors távozásunk miatt fel nem szolgált kávé miatt exkuzálta magát, és a bánatos szemeiben hirtelen fel­csillanó mosolyt, amikor a föld­ről felemelt kézitáskámon meg­pillantotta a feliratot. — Havanna, Kuba — Ismé­telte többször, szinte köszönés helyett. Nem lehetett félreérteni a szavakkal takart érzelmeket. Ugyanazt fejezte ki, amit a Die Welt már idézett tudósítója az egész ország lakosságáról el­mondott: — „Kuba iránt a venezue­laiját különösen baráti érzel­meket táplálnak.” Hogy miért? Még néhány órás repülés, és remélhetőleg választ kapunk erre is. Következik: Havannai „Ra- tinosis pigmentaria”. lat született. Ezek ismertetésé­re visszatérünk. PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Klskun megyei Bizottsága és 3 megvel tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel Kiadja: ' Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17a. Telefon: 17-M. Terjeszt! a Magvar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetés! 1(1 1 hónapra 12 forint Bács-Klskuo megvet Nvomda V Kecskemét. - lejeioo; U-8#. lést ígért 3 munkásoknak, föld- megvalósításra érdemes javas­át Ifjúsági ankét a szerkesztőségben A rendbontók — elcsépelt mai szóval élve: „huligánok” —t úgy élnek emlékezetünkben, mint csőnadrágos, tarka inges, feltűnő és ízléstelen öltözetű legénykék, pedig — mint az alábbi kis történet is igazolja — a kettő nem mindig jár együtt. Ismerősöm panaszolta a na­pokban, hogy résztvett a kecs­keméti iskolások tomaünnepé- lyén, s ott nagyon felbosszan­totta néhány neveletlen fiatal­ember viselkedése. A közön­ség soraiban ültek, s gúnyos, sértő, drasztikus kifejezésekkel illették a szépen pergő bemu­tatót. Hangos „bemondásaik­kal” felháborították a közelben ülőket, akik között gyermekek és idős nénik is voltak. Az egyik néni nem is állhatta meg szó nélkül és megjegyezte: „Minek jönnek ide az ilyenek, ha másokat zavarnak a szóra­kozásban?”. A válasz igazi, „tőrőlmetszett” vagányhoz ülő volt: „Menjen odébb mamus- ka, ha zavarja magát!” S foly­tatódott az ízléstelen fecsegés tovább. — Miért nem hívtatok ren­dezőt? — kérdeztem a törté­netet elbeszélő ismerősömtől. — Nem volt a közelben egy sem. — Miért nem telefonáltatok a rendőrségre? — Nem is tudom, hol van ott telefon. — A pedagógusoknak kellett volna szólni. — Messzebb ültek. — És most fel vagy hábo­rodva? őszintén szólva én is. Elítélem ezeket a jól öltözött rendbontókat, akik hiába vol­tak rendesen felöltözvé, mégis a társadalom lump, felelőtlen elemeit utánozták. De ki har­coljon ellenük, ha az éppen jelenlevők nem? Ha szemet hányunk viselkedésük fölött, akkor holnap is ugyanezt foly­tatják. Ki intse őket rendre, ha nem a közvélemény, a társa­dalom? Ha már a szülők el­mulasztják kötelességüket... — Megírod? — Igen. Habár az illetők valószínűleg nem olvassák majd. De talán mégis lesz olyan, aki magára ismer — a belenyugvó nézők közül... T. P. A KIS KOMMUNISTA Az asztalnál ülünk és költjük a vacso­ránkat. Bandi a zöldborsó-főzeléket kanalazza és köz­ben mondja, szinte lélegzetvétel nélkül mondja a magáét. Egyébként is bőbe­szédű, de mert es­ténként vagyunk csak együtt, most patakzik belőle a szó. Ha valaki kí­váncsi az arányok­ra, elárulom, hogy egyharmadát meg­figyelem. De amit most mond, azt tág­ra meresztett sze­mekkel hallgatom. Hallgatom, mert egy tizenkétéves lurkó mondja: „Apuka, én kommunista leszek ám!” és rámme­resztette két nagy kékgolyójú szemét, várva a választ. — Én is azt aka­rom fiam, de hát addig még sok víz lefolyik a Dunán. — Igen, még sok idő kell, hogy meg­nőjek, de én azt nehezen várom és máris úgy érzem, hogy én kis kom­munista vagyok. — Hogyhogy? — Hát apuka, az úttörő nem az? És ráadásul kedden kéthetes őrsvezető­képző táborba me­gyek. És tegnap, ked­den elém állt, majd­nem feszes vigyáz- ban, felelősségteljes, de derűs, nagyvál­lalkozásokat sugár­zó arccal és mond­ja: „Kézit csókolom apuka, ma utazunk. Vasárnap nagyon várlak benneteket.” A szülő vizsgáló­dó szemeivel mér­tem végig. Jól áll­ta a komoly tekin­tetet. A szótlan, férfias összenézés- ből, az életbe indu­lás első biztatását érezte. Rövid nad­rágját úttörőszíj tartja, rajta külön­böző kapcsok és amire nagyon büsz­ke, egy bőrbe búj­tatott agancsmar- kolatú tőr. Fehér ing, gallérja alatt piros nyakkendő, aztán feljebb egy rövidre nyírt hajú értelmes fej. Meg­öleljük egymást. Felcsatoljuk a háti­zsákot, egy kicsit meggömyed alatta. Az ajtóból még egyszer vissza"int, aztán elindul, hogy a kis kommunistá­ból majd kommu­nista emberré le­gyen. — r — I Vízvezeték éjiül Kisszálláson Kisszállás főterén most kezd­ték el a község egész belterüle­tét behálózó vízvezeték lefekte­téséhez szükséges csatorna ásá­sát. Teljes egészében jövőre ké­szül el a hálózat és a főtéren felépítendő hídroglóbus, de egy kisteljesítményű hidrofor segít­ségével a középületekben már az idén is lesz vízszolgáltatás. A vízvezeték lefektetésében az idén mintegy 56 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát is vál­laltak a község lakosai. Képünkön Zsigmond Mihály, Monostori László, Farkas Ist­ván, Dóra Mihály, Virág József és Thorma József, a vízügyi igazgatóság dolgozói a vízveze­ték csatornáját ássák. (Pásztor Zoltán felvétele.) Talált tárgyalt Rendőrségi közlemény. — A kecskeméti rendőrkapitányságon talált tárgyként őriznek egy I—214120, valamint egy K __ 34 042 alvázszámú férfi kerék­párvázat. A kerékpárvázakat tulajdonosaik kellő igazolás el­lenében bármikor átvehetik 3 fenti rendőrkapitányságon. Jól öltözött rendbontók

Next

/
Thumbnails
Contents