Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-21 / 143. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! xvn. ÉVFOLYAM, 143. SZÄM 1962. JÚNIUS Ara 60 fillér A gyümölcstermesztőket segítik 1 nilíió 660 ezer láda készül idén a Bajai Fatömegcikkipari Vállalatnál Tízezer úttörő vesz részt megyénkből nyári táborozáson BácS’Kiskun megyei iskolások az ország minden táján Melegebb az idő. Gyorsan érik a zöldség, a gyümölcs. Sűrűn cseng a telefon Baján, a Fatömegcikkipari Vállalatnál. Min­dennap több ládát kér a mezőgazdaság. Szauter Marika kezében is jobban kopog a kalapács, mint tavaly. Harmadéves ifjúmun­kás. Többször kapott jutalmat, de meg is érdemli, hiszen 30 bolgár-almásládával többet szegez naponta, mint amit a norma előír. ■ •> r i • Fapp Imrének a gépműhely a második otthona. A fiatal gépmunkás egyike a vállalat legügyesebb dolgozóinak. Az ő csoportja látja el munkával a szegezőket. Kereken 600 ezer almásláda anyagát szabják ki .rönkfából. Szorgalmukra pedig jellemző, hogy az új műszaki normát 8—10 százalékkal túl­teljesítik. Befejeződött megyénk általá­nos iskoláiban, a tanítás, kiosz­tották a bizonyítványokat. Kez­detét veszd a vakáció, a pihenés, a szórakozás és a kirándulások idénye. Az egész évi szorgalmas munka, lelkiismeretes tanulás után jóleső érzés bebarangolni az ország legszebb tájait, tábor­tüzet gyújtani a csillagos ég alatt, sátort verni a Balaton partján. Bács megyéből az idén 10 ezer úttörő vesz részt a szoká­sos nyári táborozáson. Június 18-án négy helyen: Dunaszent- benedeken, Baján, Kunfehértón. Kecskeméten a Tőserdőben nyi­tották meg az őrsvezetőképző táborokat. Itt az úttörőcsapatok vezetői kapnak munkájukhoz elméleti és gyakorlati útbaiga­zítást. Ezután kerül sor — július 1-ével — az úttörők hagyomá­nyos nyári táborozására. Az ország minden részében felállították már az úgy­nevezett „váltótáborokat”. Ezek annyiban különböznek a régiektől, hogy teljesen készen, felszerelve várják az úttörőket és csak ősszel bontják le őket. Kéthetenként váltakozva, mintegy 4500—5000 gyerek ke­resi fel a szép, egészséges kör­nyezetben elhelyezett váltótábo­rokat. Zengővárkony, Pilisma­rót, Dunaszentbenedek, Eger környéke, Visegrád, a Balaton partja — megyénkben a Petőfi tó — nyújt ma sok, színes él­ményt. gazdag kirándulási lehe­tőséget úttörőink számára. A Bakonyban, a Balaton mellett és Veszprém környé­kén létesített önálló csapattá­borokban csaknem háromezren töltenek el két szép hetet me­gyénkből, És július 16-án hat­van „kiváló úttörő” kitünte­tést kapott pajtás indul kéthe­tes jutalomtáborozásra Csille­bérc felé. Tízen részesültek abban a kitüntetésben, hogy az or­szág határain túlra küldik Az új szegező műhelyben újfajta ládák készülnek. Anyaguk szinte grammra kiszámí­tott Bélésük PVC-lemez. Földi eper, más csemege, később pedig őszibarack utazik bennük külföldre még hozzá repülővel. A nyári gyümölcsszezonban egymillió ilyen ládát kér a kül­kereskedelem. Erre az igényre épül a vállalat kongresszusi felajánlása. A tervezett 21 millió forint helvet 23 millió 500 ezer forint értékű ládát adnak idén a mezőgazdaságnak. Képün­kön: Braun Mártonné, Karászi Jenőné és a többiek 7500 darab őszibarackos ládát készítenek naponta» őket. Két hétig lesznek Bulgária vendégei, ahol nemzetközi táborban képvi­selik a magyar úttörőket. Július elején megkezdődnek az országjáró túrák. Autóbu­szok, vonatok viszik a piros- nyakkendős pajtásokat Bács megyéből az ország minden tá­ja felé, sokan pedig kerékpáron indulnak a nagy útra. Az idei nyár is színes, válto­zatos programmal várja tehát az úttörőket. A járási úttörő elnökségek jól felszerelt tábo­rokkal, gazdag szórakozási le­hetőségekkel gondoskodtak za­vartalan nyári pihenőjükről. A táborokban a vidám közös játékok, fürdés, kirándulás mellett hasznos ismeretek­re tesznek szert a gyere­kek. Leteszik az úttörőpróbát, éne­kelni, szavalni tanulnak, fel­keresik a környező üzemeket, tsz-eket, rendszeresen , részt vesznek a kulturális rendezvé­nyeken. Július elején megkezdődik az úttörővezető pedagógusok to­vábbképzése is. Baján 200 ta­nár végzi el a nyár folyamán az úttörő-rajvezetői és kisdobos­raj vezetői tanfolyamot. Csillebércen augusztus elején indul az úttörő-rajvezető és csoportvezető kiképző tábor, amelyen körülbelül hatvan pe­dagógus vesz részt megyénk­ből. V. Zs. Még nem késő (W. D.) Az idei mostoha tar vasz nagy gondot okoz egész mezőgazdaságunkban és ugyan­csak igénybe veszi a szakembe­rek, a szövetkezeti gazdák ta­lálékonyságát: vajon az év má­sodik felében miként lehet be­hozni a kényszerű kiesést. Mert bizony sok millióra tehető az a vám, amit az elhúzódó tél, a szárazság, a késő tavaszi fagy, a homokverés, a Tisza menti árvíz megszedett a szövetkezeti parasztok szándékából. S most megyeszerte sok-sok ember feje azon fő: mit tegyenek, hogyan biztosítsák a tervezett bevételt. Ebből a szempontból nagyon bíztató, hogy a szövetkezeti gaz­dák — amint nyílott a tavasz — nagy akarással és szorgalommal dolgoztak, megmutatták, hogy az időjárás nem fog ki rajtuk. Bár a tavasz megkésett, mégis, ha most június végéhez köze­ledvén körül tekintünk a határ­ban, elmaradásról alig beszél­hetünk. A jó munka behozta a természet késedelmét. Ez a jól sikerült viaskodás a zsugori idő­járással további bizakodást önt a szövetkezeti gazdákba és a meglevő helyzet felmérése alap­ján újabb és újabb tervek szü­letnek, hogy jó legyen a mun­kaegység-részesedés, hogy amit a tavasz elvett, azt a nyártól visz- szaszerezzek. Ezeket a szándé­kokat jól segítette az időjárás is, elsősorban az átlagosan kö­zel 50 milliméteres eső és az utána következett meleg, amely még jobb kilátásokat teremtett. Kecskeméten megvizsgálták, mit kell tenni, hagy az összesen várható több mint hárommillió bevételkiesést ellensúlyozzák. A vizsgálódás eredményes volt, mert nagyrészt megtalálták — mert megtalálható — a veszte­ség ellenszerét. Ehhez nagyon fontos eszköznek tekintik a má­sodvetések területének növelé­sét és a növények jó megvá­lasztását. A másodvetésekben különösen nagy rangot kapnak a takarmánynövények, amelyek majd lehetővé teszik az állat­állomány egyszer már nyugodt, leromlás nélküli átteleltetését. A takarmány megnyugtató biztosítása azért is fontos, mert ítuntlie saáffiítíwú keli a késői kitavaszodásra, ami hiány ese­tén megújuló és majdnem meg­oldhatatlan gondot okoz. Nagyon határozott intézkedéseket szük­séges tenni a silózás méretei­nek növelésére, a szénabegyűj­tés veszteségmentes megoldására és szinte törvénnyé kell tenni azt, hogy minden szál fű a ta­karmányozás érdekeit szolgálja. Kijelenthetjük, ha szövetkeze­teink az aratás lebonyolítása után nagy szervezettséggel ko­moly erőfeszítéseket tesznek a másodvetés gyors elvégzésére, és ezt a törekvést az időjárás kedvező alakulása is méltányol­ni fogja, tavasszal keletkezett gondjaink jó része megoldódik. A kiesés ellensúlyozásának azonban van másik módja is: a takarékosság. Újból szemügyre kell venni az előirányzott kiadá­sokat és azokat a legfontosabb szükségletekre kell korlátozni. A takarékosságnak ezerféle módja van. Ha előrelátható a gyengébb esztendő, a paraszt- emberek tudják legjobban, hogy miként lehet a bukszát bezárni és már jó időben a „spórolás­hoz” látni. Most ugyanerről van szó. A takarékosság legyen köz­ügy minden szövetkezeti gaz­daságban, de egész mezőgazda­ságunkban, mert ez a forrás is forintokkal emelheti a részese­dést. A gondokból kilábalás for­rása még a lehetőségek jó hasz­nosítása is. Ahol mód van pél­dául az öntözésre, megbocsát­hatatlan vétek volna a beren­dezéseket parlagon hevertetnl. A vezetés és a szövetkezeti gazdák nem kis gondokkal küz­denek. De a célokat jól megje­lölő következetes küzdés mindig meghozta a maga hasznát. Még nem késő, az év végéig sok idő van hátra. Igaz, hogy az elkö­vetkező hónapokban a gazdák még sokszor kémlelik az esőho­zó felhőket, sokszor morzsolják tenyérbe a kalászt, hogy milyen és mennyi szem, de hát ilyenek a gondok az „ég alatt álló” üzemben. Hogy miként zárjuk az esz­tendőt, azt a bizakodással dúsí­tott tettek döntik majd el. De ezeket a tetteket most kell meg­határozni, mert csak, ha jól vés tettünk, arathatunk gazdagon. V

Next

/
Thumbnails
Contents