Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-13 / 110. szám

I oldal 1962. május 13. vasárnap ÉDES FIAIM Arthur Miller drámája Kecskeméten Egy esztendő Vietnamban — Beszélgetés Pártos Erzsi zenetanárnSve! — Az első mű, amelynek az alapján megismerték Magyaror­szágon Arthur Millert, az Édes fiaim volt. Bemutatása annak idején nem keltett különösebb feltűnést, bár a kritika elisme­rően nyilatkozott róla. Most, hogy megismerhettük Miller művészetének olyan alkotásait, mint a Pillantás a hídról és Az ügynök halála, a Salemi bo­szorkányok, talán az Édes fia­imban képviselt szemléletét is jobban érzékeljük, értékeljük. Egy család széthullása, a so­kat propagált amerikai életfor­ma ízekre bontása, ez a tartal­ma, politikai-művészi program- ia ennek az izgalmas, fordula­tokban bővelkedő darabnak, amelyben Miller ítéletet mond a nyerészkedés, a látszat hazug hajhászása, a tőkés társadalom ’ó néhány vonása, jellegzetessége fölött. Az aprólékosan gondos és sokoldalú lélektani elemzés igénye már készen, teljes fegy­verzetében megtalálható Miller ez első darabjában, amellyel a nyilvánosság elé lépett. Joe Keller, a háború alatt meggaz­dagodott kistőkés tipikus példá­nya, az első jelenetben mint egy békés és napsugaras világ, egy derűs és kiegyensúlyozott Amerika képviselője lép a színre. Miller fokozatosan hant­ja le erről a joviálisnak és egyenes lelkűnek látszó alakról a hazugság rétegeit, hogy a vé­Zenel fejtörő keresztrejtvíny pá­lyázatunkra a megadott határidőig összesen SOS helyes megfejtés érke­zett be. A megfejtéseket az alábbiakban közöljük: L Muszorgszkij. Hovansesina, Bo­risz Godunov, „Haláltánc’-sorozat. Szcrocsin(c)l vásár). V. (Vaszilij) I. Ivanovics Su(j)szkij. G, (Grigorij) Otrepjev. Sfodeszt. t, Mozart: Figaro házassága. ..Most pedig vége a szép időnek — Nem csapod a szelet már a nőknek.’* Al- mavíva gróf. Basilio. Cherubin. Su­zanne. Figaro. S. Verdi. Simone Boccanegra. M- goletto. Alda. Jago. Roncole. Hugo. Nabucco. Falstaff. A végzet hatal­ma. Strepponi, Milano. Bussetto. 4. Erkel. Báthorl Mária. István ki­rály. Sarolta. Hunyadi László. Ko­lozsvár. Névtelen hősök. Brankovlcs György. Dózsa György. Bánk bán. 5. Puccini: Turandot. ;,Rád halál várj ój Kína.’’ Kalaf. Timur. Re­ménység. Három próbáiét, de egy a végzet.” ;,Ne sírj, kicsi Hu.” Al- toum. Vér. Nap leánya. Turandot. S. Donizetti. Lammermoorl Luda. Enrico dl Bologna. Kegyencnő: Don Pasquale. Szerelmi, bájital. 7. Csajkovszkij. Votkinszk. Péter- vár. Vihar. B-moll. Tíz. Olaszor­szágban. Anyegin. H-moll, Rubin­stein. Rómeó és Júlia. 8. Leoncavallo. Canio. Nedda. To- nio. Beppo. Silvio. Taddeo. Colom- bina. Fagliaccio. Arlechino. Milánói Scala. 9. Bizet. „Bűvös erő volt e virág­ban.” Habanera. EscamiUo. MioaeJa. Don Jósé. 10. Bartók. a magyar nem­zet és a magyar haza javát.” A fá­ból faragott királyfi. A kékszakállú herceg vára. A PÁLYÁZATON RÉSZTVEVŐK JUTALMAZÁSA A beküldött megfejtések közül 34-en az összes rejtvényt teljesen hibátlanul fejtették még„. Így ösz- szesen 50—50 volt a pontszámúk. A nyereményeket közöttük sorsolás út­ján osztottuk el: T. dijunkat — 5 művészlemezt — dr, Antal Zoltánná tanítónő, Kiskun­halas, Székely utca 15; H. díjunkat — 4 művészlemezt — Neiehel Lászlóné, Kecskeméti Jókai utca 3/a; IH. dijunkat — 3 művészlemezt — MUassin Domokos, Csávoly, Arany János utca 20; IV. díjunkat — 2 művészlemezt — Sólymost nona tanuló, Kecskemét, Bocskai utca 25. szám alatt lakó kedves olvasóink nyerték. Számukra a lemezekre szóló vá­sárlási utalványt egyidejűleg elküld­tük, azok 1962. június 15-ig váltha­tók be a MELÓDIA hanglemezbolt­ban, Kecskemét, Arany János utca 19, szám alatt. A következő kedves olvasóink könyvjutalmat nyertek; Kenderes Mária lajosmizsei. Fekete László báesbokodl. Szilágyi Györgyné tassi, Rigó Erzsébet, Bacsó Zoltán, Nagy Margit kecskeméti, Enyedi Oszkár, Antal Pálné bajai, Rapcsák Juha bácsalmási és Horváth József kis­kunhalasi lakosok. A könyvjutalma- BARANGOLAS az irodalomban igát* lefolyt rejtvénypályázatunk folytán, melyet olvasóinktól tathassa meg minden jellemző vonását az olyan kapitalistá­nak, aki a háborús termelés éveiben minden lelkiismeretfur- dalás nélkül adott át a hadse­regnek hibás repülőgépalíkatré- szeket és előre megfontolt szán­dékkal kente rá a felelősséget legjobb barátjára és üzlettársá­ra. Az indok; más is így csi­nálja, mindenki így csinálja a tőkés világban, ő tulajdonkép­pen csak a konvenciókhoz ra­gaszkodott, amikor emberek ha­lálát okozta és romlásba dön­tötte régi barátját. Mindezt ő a „család” érdekében tette. Miller nemcsak típust mu­tat be, hanem olyan egyéni vo­násokkal is gazdagítja Joe Kel­ler alakját, amelyek sokolda­lúan hitelessé teszik cselekede­teit, anélkül hogy privát tra­gédiává szűkítenék a főszerep­lő bukását, mint az Eddie Car­bone esetében történik. A tár­sadalmi felelősség körvonalait is megvillantja tehát Miller, még ha a darab végén, eléggé olcsó megoldással teremő is meg a befejezést. Ez a mű két­ségkívül a nagy amerikai drá­maíró jobb .alkotásai közé tar­tozik, bár ha nem versenghet Az ügynök halála ragyogóan exponált és művészi szépségek­ben gazdag jeleneteivel. Az előadás, amelyet Se­regi László rendezett, igyekszik jó tempót teremteni. Sajnos, kapott számos levél és a beküldött megfejtések száma bizonyít, a jövő héten a fenti cím alatt megkezdjük irodalmi jellegű keresztrejtvényeink közlését» ’ HÜSVÉTI REJTVÉNYÜNK MEGFEJTÉSE E rejtvény többféle megfejtési le- hetősége közül csak akkor lesz 5 K és 5 I betű a megfejtésben, ha a függőleges l-eshez KÍNA megfejtést írunk. Könyvjutalmat kaptak: Pin­tér László kunfehértói és Szabó Má­ria kiskőrösi olvasóink. A könyve­ket postán küldjük el. 58. Gazsó felállt, arca kipiroso­dott — Hadnagy úr, én az éjszaka nagyon sokat gondolkoztam. És döntöttem... Én nem megyek vissza többé a légióhoz... Én Önök között maradok... A hadnagy szintén felállt, s kezetnyújtott a fiúnak, aztán Nao Tinghez fordult. Néhány szót mondott neki Gazsó által nem ismert nyelven, az pedig bólintott rá. — Drága barátom — szólt a hadnagy melegen. — Engedd meg, hogy így szólítsalak és hogy tegezzelek. De csupán azért, mert én vagyok az idő­sebb. Szavaid végtelen örömet szereztek nekünk, őszintén szól­va, ezt vártam tőled és örülök, hogy nem csalódtam benned. De... Várj csak, ülj le előbb, nehogy meglepetésedben kelljen majd leülnöd ... Szóval ezt nem jól gondoltad ki Miska ... Gazsó valóban leült meglepe­tésében. — Hogyan? ... Nem értem ..i — dadogta. — No, ne ijedj meg — neve­tett a hadnagy, majd komolyan folytatta. Nézd, a vietnami nép egyemberként gyűlöli a franciá­kat és persze az idegenlégióso­kat is. ,. A nép a hívó szóra jön és harcol... A szabadság- harcosoknak elég emberük van... De a harchoz, nemcsak ember kell... Kellenek fegyverek, kell ruha, élelem, kellenek gyógysze­rek és ... hírek .., Érted? . . . No nem. nehogy azt gondold, nem minden esetben tudja visz- szaadni a jellemeknek azt a sokrétűségét, lélektana alapo­zottságát, mellyel Miller sajá­tos drámaírói módszere segítsé­gével igazi feszültséget tud te­remteni. A Joe Kellert alakító Simon György, ha meg is mu­tatja a társadalom alacsonyabb régióiból kemény harccal, majd később a háborús konjunktúra szárnyain gyorsabban felfelé tö­rekvő gyáros egyik arcát, a má­sikat, a ravasz és számító, ka­pitalista visszataszító vonásait, kevésbé domborítja ki. Annál egyszerűbb eszközökkel és an­nál határozottabb koncepcióval építi fel Seregi László, mint a darab egyik szereplője, Chris Keller megszemélyesítője, az idősebbik fiú sokszínű, ellent­mondásos figuráját. Kitűnő tel­jesítményt nyűjt, hiteles alakot teremt Göndör Klára a feleség szerepében. Kate Keller egzal- tált ragaszkodását egy rögesz­méhez nagyszerűen párosítja az anyai szeretet lírai ábrázolásá­nak vonásaival. Az epizódszerepek alakítói kö­zül nehéz bárkit is kiemelni. Tulajdonképpen mindenki: Me­zei Lajos, csakúgy mint Deme­ter Hedvig, Perlaky István, ép­pen úgy mint Tiszai József, vagy Kovács Mária, a helyén van, törekszik a kollektív já­tékra, az együttes hangvételé­nek erősítésére. Zilahy Hédi ra- lamivel halványabb, mint kel­lene. Jóval tudatosabb, határo­zottabb jellemet formált Miller Ann Dewer számára, mint ahogy ez az egyébként érdekes nőalak a kecskeméti színpadon megjelenik. Borosa István látványos, jól felépített díszlete a fiatal terve­ző alkotásainak javához soroz­ható. , Az files fiaim kecskeméti bemutatója, hiányai ellenére is, az idei program egyik erőssége. Akik látták ezt az érdekes és nagyhatású drámát, sokáig visz- szaemlékeznek rá. Csáky Lajos hogy neked kell mindent elő­termetened... De úgy véljük, jobb lenne, ha te a bá-káni kórházban maradnál Ti-tivel együtt... A hadnagy a lány felé nézett, aki nem értette ugyan a ma­gyar beszédet, de amikor nevét hallotta említeni, bólintott; igent intett. Zsitvai cigarettára gyújtott, s folytatta. — Nagyon nehéz és nagyon fontos munka ez ... Tudod Ti-ti milyen felmérhetetlen szolgála­tot tett már eddig is vele?... A futingrai ostrom előtt például minden kisebb dologról tud­tunk, ami a bá-káni erődben történt... És amikor a bá-káni felmentősereg elindult Futingra felé, gyerekjáték volt velük vé­gezni, mert pontosan tudtuk, mivel jönnek, mennyien jön­nek ... Persze a te dolgod első­sorban nem a hírszerzés lenne... Ez is, de főleg gyógyszerekről kellene gondoskodnod ... Hidd el, nagyon fontos ez a mi szá­munkra. Orvosunk a hegyekben kevés van, gyógyszerünk még kevesebb. A legfontosabb gyó­gyászati eljárásokat és gyógyí­tási módokat magunk is ismer­jük már. hiszen a szükség arra kényszerített, hogy megtanul­juk azokat, de ez gyógyszer nél­kül mit sem ér ... Érted Mis­ka? ... Erről van szó!.... Elhallgatott, s kérdőn nézett Gazsóra. az pedig a lányra. Ti- ti halványan elmosolyodott és bólintott. Olvasóink jól ismerik Pártos Erzsi nevét. Nagy szakértelem, az értékes zene népszerűsítésé­nek őszinte szándéka hatja át kritikáit, amelyekben időről időre beszámol lapunkban a kecskeméti hangversenyekről. A zeneértő és a szélesebb kö­rű zenekedvelő közönség nagy örömmel értesült róla nemrégi­ben, hogy magas kitüntetésben részesült. A Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormánya Barátsági Éremmel tüntetett ki 18 magyar szakembert, köztük — mint egyetlen kulturális szak­embert és egyetlen nőt — Pár­tos Erzsi zenetanárt. Felkerestem, hogy vietnami kapcsolatairól, népünk és e tá­voli ország barátságának erősí­tésében szerzett érdemeiről tu­dakozódjam. Egy esztendőt töltöttem Vietnamban, 1958-ban — mon­dotta. — Sokrétű feladatra vál­lalkoztam, amikor aláírtam a követségen a szerződést. Zeneta­nárokat képeztem, az ottani rá­dió szaktanácsadója voltam és hangversenyeket rendeztem, amelyeken szerepeltem is. Az egzotikus tájak sok em­ber képzeletét megragadják, de Gazsó felállt, s határozottan mondotta: — Megértettem hadnagy ú! A feladattal tisztában vagyok. Vál­lalom ... Zsitvai keményen kezet szorí­tott vele, aztán Nao Ting és Moranics hadnagy is. Ti-ti újra az ezüsttálcával kö­zeledett. Most Gazsóák sikerére, eredményes munkájára ürítet­ték poharaikat. — Hadnagy úr .;: olyan fur­csa most minden... — Igen, Miska ... •— felelte el­gondolkozva a hadnagy. — Ha­zánktól 10 ezer kilométernyire találkoztunk... Itt ismerjük fel egy maroknyi nép igazát, s ér­tünk el gondolkodásunkban, íté­letünkben óriási haladást. S itt ismertük meg annak a csillogó, de hazug világnak minden szennyét, amely bennünket a légióba hozott... Én tanító vol­tam odahaza 1945 előtt... Fiatal, lelkes ... Hazugságot tanítottam, pedig akkor azt hittem, mind­az igazság ... Hittem mindab­ban, amit tanítottam! S ami­kor a háború után kivergődtem Nyugatra, akkor győződtem meg róla, hogy tévedtem... Nagyot tévedtem. Vissza akartam térni hazámba, de egy mámoros éj­szaka után a légióban találtam magam... És most itt vagyok... Nem tudom, megérem-e Viet­nam felszabadulását Ez len­ne életem legboldogabb perce.- S akkor visszatérnék hazámba, úgy érezve, hogy valamit, vala­micskét jóvátettem az igazság ellen korábban elkövetett bű­neimért ... De lehet, hogy nem érem azt meg és csak egy sír­felirat hirdeti majd, hogy itt harcolt és halt meg egy magyar származású hadnagy . .. No. de hagyjuk ezt Miska... Bízni kel' és hinni töretlenül... Ügy, mint ezek az emberek it t... Egy csak keveseknek jut az a sze­rencse, hogy közelebbről is meg­ismerhetik a forró égöv orszá­gait. Hogyan sikerült ez Pár­tos Erzsinek? Elmosolyodik. — Mindig érdekeltek a rend­kívüli dolgok. Volt is elég ré­szem bennük. Valóban, nem az a fajta mű­vészember, aki csak azzal törő­dik, hogy biztonságosan körül­bástyázva a hivatásának élhes­sen. Amikor megszerezte a Ze­neművészeti Főiskolán a hege­dűtanári oklevelet, vidéken vál­lalt munkát. A 30-as évek vé­gén Hatvanban egy munkás-pa­raszt zeneiskolát szervezett. Ott fedezte fel Kovács Albertet is, a ma már nagynevű hegedű- művészt. Küzdelmes évek vol­tak. Az ilyen vállalkozás akko­riban éppen nem volt „üzlet”. Hogy sikerrel működött az is­kola mégis, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1943-ban betiltották. Túlságosan baloldali tevékenységnek tartották az ak­kori urak a munkások és pa­rasztok művelődésének ügyét felkarolni. Csak a felszabadulás után láthatott ismét munkához. Előbb a Szegedi Opera tagja lett, az­után a fővárosi zeneiskolához került, s mióta visszajött Viet­namból, emellett még Kecske­méten is tanít. — Amikor eljöttem Vietnam­ból, nem örökre hagytam el — mondja. — Ügy értem, hogy nem fordítottam hátat ennek a csodálatos országnak. Néhány tanítványommal azóta is levele­zek. Megírják, hol dolgoznak, mire jutottak és én szívesen szolgálok tanáccsal, ha kérdez­nek. Amint beszámolnak róla időnként, még innen, 17 ezer ki­lométeres távolságból is segíteni tudok nekik egyben-másban. Elgondolkozva teszi hozzá; — Látja, ez jó érzés. Hogy a munkámnak nyoma martál; nem, töltöttem el azt az évet vietnami harcost agyonverhet­nek, mégsem árul el senkit, semmit... S olyan rendületle­nül bíznak mielőbbi győzelmük­ben!... Szóval Miska, próbál­junk meg mi is olyan kemény: hajlíthatatlan emberek lenni, mint ők ... Végezd el becsület­tel, amit vállaltál... Használj ki minden kínálkozó lehetősé­get ... — Úgy lesz, hadnagy úr! — Ne mondd nekem mindig, hogy hadnagy úr. Mondd csak egyszerűen így: Karcsi. — Ügy lesz ... Karcsi. A jugoszláv hadnagy szólalt meg franciául. — A kapcsolatot nem közvet­lenül velünk tartod majd, hi­szen mi kint vagyunk a hegyek­ben ... Minden arra érdemes dolgot Ti-tin keresztül juttass el a falubeli összekötőnkhöz, aki azonnal továbbítja nekünk... Tehát elsősorban gyógyszert vá­runk ... Ti-tihez ment, s kézenfogva odavezette Gazsóhoz. Moranics megfogta mindkettőjük kezét. — Ugye igyekeztek gyógyszer­hiányunkon enyhíteni? — kér­dezte halkan. Mindketten némán bólintot­tak. Nao Ting lépett melléjük. — Fiam — mondta Gazsónak —, szolgálataidért ezer és ezer vietnami mond majd köszönetét a győzelem után, ami nemso­kára elérkezik. Hangja elcsuklott. — Én már öreg ember va­gyok, de ezt még meg akarom érni... A feleségem a harcok során meghalt... Szeretném, há legalább a lányom nagyon-fta- gyon boldog lenne ... Mindenki megértette. Ti-ti és ~*,zsó fülig pirult. (Folytatjuk.) gén a maga teljességében mu­Zenei fejtörő pályázatunk eredménye sem hiába. Mester László ^UZmUKlY~®£CZE -ZCAVOLY 4 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents