Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-03 / 101. szám

3. of** 1962. mSIirr 1 'sütortök II Az első „gyümölcsök a drágszéli Uf Barázda Termelőszövetkezetben A szokatlanul hosszú tél sok gondot okozott és okoz a me­zőgazdaságnak. Fogytán az amúgy is kefvés takarmány, meg­késtek a tavaszi munkák. Min­den gazda tudja, hogy jelen­leg mennyire fontos a jó irá­nyítás, a termelőszövetkezeti tagság, összefogása. A munka szellemével nálunk korábban sem volt baj. a kam­pányfeladatokat azelőtt mégis a kapkodás jellemezte. Ma már ez a múlté. Noha közsé­günk két termelőszövetkezete alig egy hónappal ezelőtt egye­sült. szépen haladtunk a tavaszi munkával. Fejtrágyáztunk, elvetettük az árpát, lencsét, borsót, elültet­tük a burgonyát, kapáltuk a hagymát és elkészült, több mint 2200 négyzetméter melegágy, ami 120 hold fűszerpaprika be­ültetéséhez elegendő. A gondos és takarékos állat- gondozás lehetővé tette, hogy a szűk takarmány bázis mellett is jó az állatok kondíciója, betegség nem ütötte fel a fejét és a meglehetősen nagyszámú állatállományunk hozama is megfelelő. Minek köszönhető, hogy az időjárás okozta nehézségek elle­nére is jól haladtunk a tavaszi munkával? Véleményünk szerint igen hasznos volt a megyei és a já­rási pártbizottság határozatai­nak gondos tanulmányozása és hasznosítása. A tagságra bíztuk ugyanis, milyen formában óhajtja a jövedelem elosztást, százalékos művelést kívánté, vagy a munkaegység plusz pré­mium formát. Tsz-gazdáink az utóbbit választották, fittünk a felsőbb szervek javasolta mód­szerrel. alkalmaztuk a családi ter­vezést. Minden családdal külön-külön megbeszéltük a tsz tervét és egyeztettük a két elgondolást. Valamennyi családdal írásos megállapodásunk van arra, hogy az év folyamán milyen munkákat fog elvégezni, s így a tervtárgyaló közgyűlés már csak a »■koronát'« tette fel együttes célkitűzéseinkre. A Kalocsai Járási Tanács V. B. által szervezett téli tanfolyamokon több mint százan vettek részt községünkben. Főleg a munkacsaoatvezetők, állatgondozót és az öntözési brigád tagjai tanultak igen so­kat. Nagy önállóságot kaptak a brigádvezetők, de a munkacsa­patvezetők is. A tavaszi mun­kák megkezdése előtt minden üzemág dolgozóival megbeszé­lést tartottunk és igyekszünk mindenkor támogatni a tsz bi­zottságainak működését. A nö­vényápolás területi felosztásá­nak módját brigádértekezleten beszéltük meg és alakult egy munkabrigádunk. Az elmondottakon kívül egész évre előre elkészítettük a tsz­közgyűlések és vezetőségi ülé­sek munkatervét és igyekszünk azt következetesen beváltani. Nem osztjuk ugyanis azt a né­zetet, hogy a nagy munkák idején nem lehet közgyűlést, vagy vezetőségi ülést tartani. Ellenkezőleg: ilyenkor van rá igazán szükség. A sok téli oktatás, szervezés és. tagsággal való beszélgetés első gyümölcseit most szedjük le, mert szinte zökkenő nélkül végzi mindenki a ráeső munkát. Minden reményünk megvan rá, hogy ez a gyümölcs az év vé­géig tovább érik, még édesebb lesz és hasznát elsősorban a termelőszövetkezeti gazdák él­vezik. Beros Ferenc vb-elnö]< Exportra készül Az ötödrész, ami nem batodresdi W A gyorsteher-szerelvény csattogva halad ki Kiskunhalas állomásáról. A vonat egyik mélyhűtött vagonja vágott baromfival van tele. Mire a szerelvény az ország határához ér, újabb exportképes áruval telt va­gont indítanak útnak a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalattól. Érthető ez a nagy igyekezet, mert az idei terv az exportra szánt áruk mennyiségének növelését írja elő. Ennek megfelelően az idén 138 vagon csirkét, 23 vagon tyúkot, 75 vagon hízott libát, 24 vagon kacsát, 59 vagon pecsenyekacsát, 24 vagon pulykát dolgoznak fel. Az áru jó részét drága valuta ellenében külföldi piacokon adjuk el. Képünkön a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat egyik korszerű kopasztó szalag­ját láthatjuk. (Pásztor Zoltán felv.) Szorgalmas munkával, ötletes módszerekkel A láthatár peremét a csalfa tavaszi napsütés délibábja bele­mossa a kéken szikrázó égbolt­ba. A messzi fák mintha kissé felemelkednének, s lassú lebe­géssel fordulnának bele a leve­gő káprázatába. Az orgoványi Sallai Termelő- szövetkezet gazdái azonban a majorság körül nem érnek rá a délibábot bámulni; annál sok­kal fontosabb dologgal vannak elfoglalva. Az egyik épület mö­gött nagy csoport asszony és fiatal lány válogatja a gyöke- reztetésre kerülő szőlővesszőt, egy másik csoport pedig odább, a nagytáblán látszik igen serény munka közben. Késsül a szőlőiskola Jól látszanak a szőlővesszők sorai. Az iskola betelepítését már hét holdon elvégezték, még három hold van hátra. — Ez már igazán nem sok — mond­ják az asszonyok —, pár napi munka az egész. Egyébként ritkán egyenesed­nek fel, nem érnek rá. Tudják, hogy nemsokára itt a határide­je ennek a munkának, — siet­nek hát vele. S köréjük — ha távolabbról nézi a szemlélődő — ragyogó glóriát fon a forgó szórófejekből lövellő vízsugarak napfényben csillogó ívelése. Tizenhárom szórófej ontja a már betelepített területre a ho­mok mélyéből elővarázsolt mes­terséges csapadékot. Közvetle­nül a szőlőiskola táblája mellé fúrták a csőkutat, s vastag mű­anyagcsöveken áramlik a víz a szomjas homok felé. A kút fö­lött pedig egyhangú, fáradhatat­lan dübörgéssel dolgozik a mo­toros szivattyú. Itt találjuk a közös gazdaság főmezőgazdászát, Kröszl Jánost is Elmondja, hogy az idén újabb csőkutakat fúrnak. Hogy meny­nyit, az majd a próbafúrástól függ. Csorosslya és gumicső A főagronómus elmondja azt is. hogy a szőlőiskolából gyöke- reztetett szőlővesszők egy részét az ősszel majd értékesítik, a másik részét pedig a termelő- szövetkezetben használják fel — szőlőtelepítésre, ötven holdon létesítenek új szőlőt... A traktor egyre közelebb ér, s dübörgése elnyomja a főagro­nómus hangját. — Most megláthatja, hogyan nyitjuk a sort — ennyit még ér­tek szavából, a többit pedig sa­ját szememmel is láthatom. A gép UE—28-as, négykerék meg­hajtású. Mögéje egyszerű vas­vázat szereltek. Erről lóg le a 70 centi hosszú nyitócsoros/ amely 50 oenti mélyen merü • talajba. A csoroszlya mögül egy, a váz fölé szerelt tartályból gumicső von keresztül folyik a víz. Az elnök hozta magával El leéli ismerni, ötletes mód­szer. Ily módon a dugványozás­ra kerülő szővesszőknek máris öntözött ágyat készítenek, hogy a gyökeresedés mihamarabb meginduljon. A felszíni öntözés egyébként csak hatvan millimé­teres mélységre juttatná a csa­padékot. A négyhektós tartály feltöltése nem okoz nagy gon­dot, mivel a közeli lapályos ré­szen felgyülemlett talajvíz tö­kéletesen megfelel erre a célra. S hogy kinek az ötlete? Bi­zony, azt már nehéz lenne el­dönteni. Az újítást maga az el­nök, Lévai Péter hozta magával az Izsáki Állami Gazdaságból. Ö ugyanis tavaly még főmérnök volt ott. De nemcsak az ötletet hozta onnan, hanem a csorosz- lyát is. Kölcsönadta az állami gazdaság. Nemsokára azonban a szövetkezet kovácsai is szer­kesztenek ilyet. Hatvani Dániel D ivei telik naponta a nyolc­órás munkaidő? — Ta­valy Ilyenkor, so-kat vizsgáltuk üzemeinkben a 480 perc gazda­ságos kihasználását, ősszel az­tán lanyhult ez a kampány. Ha pedig ma körülnézünk; bizony kevés üzem van a tanácsi ipar­ban, ahol az új esztendő négy hónapjában folytatták volna a munkaidő-tanulmányokat. Pedig tények bizonyítják, hogy erre a legjobban dolgozó üzemekben is szükség van. Tapasztalataink arra utalnak, több területe is van az iparnak, hol érdemes számvetést csinál­nunk: Hány ezer óra telik tét­lenül a munkanapból, s hány millió forint értékű árutól foszt meg minket a lógás, kényelmes­ség, diskurálás és nemtörődöm­ség? Bár a számvallatás nem áll szándékunkban, a statisztikát mégsem nélkülözhetjük. Az elmúlt évben végzett mun­kanapfelmérések, s az ezek ér­tékelése alapján végrehajtott szé­leskörű normarendezés, várako­záson felüli eredménnyel járt. A tanácsi könnyűiparban 21 szá­zalékkal nőtt a munka termelé­kenysége. Más szóval az egy munkásra eső termelés értéke 18 ezer forinttal volt magasabb az 1960. évinél. Így sikerült bizto­sítani, hogy az elmúlt évi több­lettermelés 80 százaléka a ter­melékenység növeléséből adó­dott. icsérendő szép eredmény ez. önelégültségre még­sem lehet okunk, hiszen az el­múlt évben csak egy részét ak­náztuk ki- a termelékenység Éke­lni tartalékainak. Sok' helyütt mégis ’pihennek a babérokon, pedig az elmúlt év szép ered­ményei önmaguktól nem ismét­lődnek meg. Sorainkat olvasva, szinte halljuk az ellenvetést. — Tavaly más volt a helyzet. Több volt a lehetőség. De a norma- rendezés nem ismétlődik éven­ként. .. Ami a • normarendezést illeti, igaz az ellenvetés. Nem helyes, de nincs is rá szükség, hogy a munkanormát évenként rendez­zék, ha az megfelel az üzem, az iparág követelményeinek. Téves nézet viszont azt bizonygatni, hogy az idén kevesebb lehető­ség adódik a termelékenység nö­velésére, mint volt az elmúlt évben. És mindjárt hozzátesz- szük: a szűklátókörűség mellett jó adag kényelemszeretetet is takar az ilyen érvelés. Bizonyságul elég utalni arra, hogy a tanácsi könnyűiparban levő munkásoknak ma még alig ötven százaléka dolgozik telje­sítménybérben. A legnagyobb iparágban, a vasiparban pedig, ennél is kedvezőtlenebb az arány, hiszen a dolgozók 60 szá­zaléka időbérben kapja fizeté­sét. Magyarázat persze erre is van. Számos vállalatnak belát­ható időre még nincs rendezve a termelési profilja. Egyenlőtlen a termelés, sok az egyedi áru, sajátos a feladat. Aztán itt van­nak az anyagellátási gondok és még sorolhatnánk. Elismerjük, nehézségek min *“ denhol akadnak. De van emellett egy olyan jelenség is, amiről a vezetők többsége bizony nem szívesen beszél, hiszen jó­adag önkritika rejlik a témá­ban; Még mindig elég sok baj van a munkafegyelemmel. Már pedig ott, ahol több ember együttes munkája, szorosan egy máshoz kapcsolódó műveletek eredménye az új áru — el sem képzelhető a folyamatos terme­lés munkafegyelem nélkül. És az sem szorul külön bizonyítás ra, hogy a termelőeszközök kor­szerűsítésével, a gépesítés nö velésével, mind fontosabbá vá lik az üzemi fegyelem. öt-tíz perc késés a réggé- csengetésnél ma már egyre rí: kább. Délben az ebédnél viszon’ nem kell csengetni, s bizony rit­ka^ hely ahol észrevennék, hogy száz dolgozó .ezer percet köny­ven von el a munkából. Mű­szak végén pedig néha a dup­lája is elvész ennek. De marad­junk a munkanapnál. Hányszor tapasztalunk kényelmességet, öt­tízperces beszélgetést, s emellett nem ritka a munkaidő ellógása, a különböző „fusi-munkäk^ÓÍ,, nem is beszélve, összesített ada­tokat, igaz, sehol sem találunk erről. Bizonyításként, azonban elég utalnunk az elmúlt évben végzett munkanapfelmérések ilyen tapasztalataira. Ennél is többet mond a be­csületes, öntudatos munkások megszólaló lelkiismerete, mely­nek a kongresszusi munkaver­seny élénkülésével sok helyen lehetünk tanúi. Örömmel tapasz­taljuk, hogy az üzemek terme­lési tanácskozásain egyre gyak­rabban visszatérő probléma a termelés és a termelékenység, az üresjáratok helyett, a munkaidő fegyelmezett kihasználása. Egyik része ez annak, hogy a tanácsi könnyűipar 1962 első negyedé­ben lemaradt tervének teljesí­tésével, s nem érte el a terve­zett emelkedést a termelékeny­ségben. A munkafegyelem lazasá- gainak másik részéről már vannak viszonylag összeha­sonlítható adataink. Ezek az igazolatlan mulasztások, vagy az olyan táppénzes hiányzások, ami­kor a „beteg” szaki barkácsol, fest. épít, vagy más egyéb sür­gős maszekmunkát végez. A ta­nácsi könnyűiparban három hó­nap-a1 öt 00 ezerre emelkedett a ír d.iíXiott munkanapok szá­ma. Dő"*5 része igazolt ennek az időnek. De óvatos becsléssel is 20 sző - 'ka mondvacsinált panasz, az égj kétnapos táp­pénz, vagy más ürügy a „tervem felüli” szabadnapra. Márpedig ez milliós értékekkel csökkenti az üzemek termelését. A hibák egy része tehát fe­gyelmi lazaságokra vezethető vissza. Vannak azonban más, nagyon is elgondolkoztató ada­tok. Ilyen az állásidő a gépnél és a munkásnál. Annak ellené­re, hogy a termelés feltételei ma már lényegesen jÓbbak mim pár évvel ezelőtt, a könnyűipari üze­mekben hivatalosan jegyzett ál­lásidő, három hónap alatt közel 20 ezer órára emelkedett. Ugyan­akkor a statisztika arról is árul­kodik, hogy az egyenlőtlen ter­melés következtében több mint 20 ezer túlórát használtak fel a tanácsi könnyűipar üzemei. indez elsősorban a veze­tés a munka- és üzem­szervezés hibáira mutat. Meg­ítélésünk szerint azonban vá­lasz is arra: Bőven van lehető­ség 1962-ben is a termelékeny­ség növelésére. Ugyanis, ha az előbb írt hibákból, lazaságokból adódó munkaidő veszteséget a napi 480 percnek csak egyötö­dére becsüljük, akkor ennek megszüntetése az év első három hónapjában, közel 20 millió fo­rinttal növelhette volna a ta­nácsi könnyűipar termelését. A munkafegyelem javítása ezért nem hatodrendű feladat. Sándor Géza M* Iparigazgatósági dicséret Május 1-e alkalmából a Köny- ny.űipari Minisztérium Ruhaipa­ri Igazgatósága és a Ruházati Ipari Dolgozók Szakszervezete elnöksége dicséretét és elismeré­sét fejezte ki a Bajai Ruhagyár dolgozóinak az 1961. második félévi munkaversenyben kifej­tett kiemelkedő munkájáért. Az említett időszakban a vál­hat az előírt éíüzem-szintet is ‘eljesítette. Ez alkalommal Miklós István ■gazgató Eckert Imréné munka- n édszer-átadónak, Rickert Ist­vánná felterítőnek, Mándity Mik- Y'sné gépmunkásnak és Kovács 'sfrán gondnoknak nyújtotta át öbb éves szorgalmas munkájuk dis’- jréséül a Könnyűipar ki­váló dolgozója kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat. Tori Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents