Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-03 / 101. szám

196?. mái*« S. esBMirHik t ntiiíd rí? 1 ■. I rMi Az utolsó pad elszigetelt ma­gányában figyelem a lányokat. Huszonötén jöttek össze — va­lamennyien a Kecskeméti Bá­nyai Júlia Gimnázium növen­dékei. Lelkesen, egymás szavá­ba vágva vitatkoznak. A téma izgalmas, nem mindennapi. — Milyen a jó forgatókönyv? Hogyan elemzőnk egy filmet? Hoi a konfliktus? Melyik film tetszett — és miért? A válaszok eltérőek. Főleg az utolsó kérdésnél. Többen a »Roccóra* (a Rocco és fivérei című olasz filmre) szavaztak, mint az utóbbi idők legjobb, legmodernebb filmjére, mások a Ballada a katonáról mély gondolatait, tiszta humanitását, sablontól mentes háborúábrázo- lésát, a Tiszta égbolt csodála­tosan szép lírai jeleneteit, a Vád tanúja lenyűgöző emberáb­rázolását, a Kapó megrázó kép­sorait emlegették. Nem nyerte meg tetszésüket • Kápó második része, melyet hamisnak, megalkuvónak érez­tek. Gyengébbnek tartották a Tiszta égbolt befejezését is. Szenvedélyesen kifogásolták a mi filmjeink eseménvtelenségét, vonta tot tságát a kínosan ható véletlenek sokaságát. — Kivételt képeznék Fábry filmjei — jelentették ki egyön­tetűen, és máris sorolták a cí­meket. Szakértőén elemezték a Körhinta, Édes Anna. Bakaru- bában és a »Két félidő“ eré­nyeit. hibáit ­A külföldiek közül Csuhraj szemükben az eszményi film­rendező — az ő nevét viseli kis közösségük is, az országban el­sőként alakult filmesztétikai szakkör. Csuhraj után a leg­nagyobb elismeréssel hangjuk­ban Romm, Fellini. René Clair rendezői munkásságát az Or­szágúton című film költői szép­ségét emlegették. Minden érdekli őket. Pár- perces kisfilm készítését terve­zik. melynek forgatókönyvírá­sát. rendezését, operatőri mun­káját ők látnák el. A Bács me­gyéi Filmstúdióban laboréiért, vágást tanulnak. Gyakran jár­nak vidékre a művelődési autó­val, ismerkednek a közönség igényével, véleményével. Lát­szik, hogy rendszeresen forgat­ják az újságokat, szaklapokat, mert tudomásuk van minden hazai és külföldi eseményről, új tUmekről, színházi bemutatók­ról. Átlagos tanulmányi eredmé­nyük jó fendű. Ismerik -a kép­zőművészét nagyjait, sokat és szívesen olvasnak. Kedvenc ol­vasmányuk Tolsztoi mellett Né­meth László, Thurzó Gábor és a mai. modem írók művei. Rendezőnek egy készül közü­lük — B Edit. Ketten érez­nek még kedvet művészi pályá­hoz. S. Judit valóban a holnap­ra készül — inagyar-filmeszté- tika szakos tanár szeretne len­ni, B. Zsuzsa művészettörténész. A többiek vágyai, jövőt épít­gető tervei szerteágazóak, fel­ölelik az élet legkülönfélébb területeit. Mégis akad egy kö­zös cél, egyirányú törekvés, mely szilárd egységgé ková­csolja szakkörüket. Filmértő, művelt mozilátogatók kívánnak lenni valamennyien. — A legtöbb ember — mond­ta az egyik rövidhaiú barna kislány — megnézi a filmet, utána kijelenti, hogy tetszett, vagy nem tetszett. Nagyon ke­vesen tudják azt is hozzátenni, hogy miért tetszett az a film, mi az, aminek művészi értékét köszönheti. Ezért olyan igényesek a lá­tottakkal és önmagukkal szem­ben is. Lázasan kutatják a »miértek" okait. Az élet valódi, n*gy konfliktusainak művészi megfogalmazása, feszült, drámai cselekménybonyolítás, jól meg­alapozott jellemábrázolás, álta­lában közelebbi kapcsolat te­remtése az élettel az igazság­gal — ezek azok a tényezők, melyeket elvárnak a jó filmek­től. Előfordul ugyan, hogy túlzott rajongással tekintenek egy na­gyon modern, fiatásvadászóan újszerű filmre. Irodalmi alko­tásra, s ilyenkor engedménye­ket tesznek a mondanivaló tisz­tasága, igazsága tekintetében, de ez kiforratlan, kdnnven hevülő fiatalságukkal magyarázható. Helyes irányba történő nevelé­sükre, jellemfovmálásukra azon­ban kiváló eszköz a filmeszté­tikai szakkör, amely hasznos tartalommal töm meg szabad dejük nagyrészét. Feladataikról, terveikről be­szélt a szakkör vezetőie. Lu­kács Antal, a Hunnia Filmgyár dramaturgja, aki vállalta, hogy hetenként leutazik a foglalko­zásokra. Századunk n1 művészete, leghatalmasabb nevelő eszköze a film. Mégis, egy jó filmnek közel sincs akkora hatása, mint egy jó könyvnek. A filmélmény tudatosítása, magasabb színvo­nalú filmnézés, a filmtechnika alapvető fogásainak megisme­PanaszkSnyvbfil dicséretkönyv K A lányok flgyelm%s«n hallgatják Lukács Antal magyarázatát. rése a célunk. Tavaly ősszel alakultunk, kísérleti jelleggel, de a jelek azt mutatják, hogy munkánk nem volt eredmény­telen. Valóban így van! példájukra tervbe vették, hogy az ország harminc középiskolájában be­vezetik a filmoktatást. Kötele­zővé teszik az ország valameny- nyi egyetemén, főiskoláián is. így indult el Kecskemétről néhány lelkes leánv munkája nyomán egy mozgalom, amely filmértő, művészetkedvelő kö­zönséget hivatott nevelni a jö­vő nemzedékből. V. Z& iskőrös nem éppen fő for­galmi gócpont a megyé­ben, mégis sok „vidéki” — ez­alatt mindenki értendő, aki nem kiskőrösi, tehát a pestiek is — megfordul itt. Kedves, kellemes kis alföldi helységnek tartják. Nem egy átutazótól hallottam már ezt a véleményt és az elis­merést — többek között — Kis­kőrös üzlethálózatáról. Nem le­het véletlen az sem, hogy az udvarias kiszolgálásról és ízes kávéjáról megyeszerte emlege­tett tej csárda vendégeinek elis­merő bejegyzése már csaknem egy egész panaszkönyvet meg­töltött. Miért van az, hogy egy-egy város vagy község észrevétlenül oly közel kerül az emberhez? Kiskőrös esetében talán azért, mert egy kicsit a jövőt, fejlődé­sünk lüktetését érezzük meg benne. Abban, hogy az alig 13 ezer lakosú községben középis­kola, technikum, nyolc városi szintű, minden igényt kielégítő szaküzlet szolgálja a lakosságot. Ma már természetesnek tartjuk, de legalábbis nem csodálkozunk azon, hogy a kiskőrösi íöldmű- vesszövetkezeti áruházban ke­vés eltéréssel ugyanazt az árut találjuk, mint bármelyik vidéki városi üzletben. A község életeitek kulturált fejlesztésében határkő félét je­lentett a szép, tágas önkiválasz­tó könyvesbolt létrehozása. Nem. csak a többivel egyenlő előbbre- lépést, határállomást. Mert ami­kor Kiskőrös évi könyvforgal­ma meghaladja az egymillió fo­rintot, lényegében eljutottunk oda, hogy a könyv közszükség­leti cikké vált Ua azt kutatjuk, kik és mit •* olvasnak, illetve vásárol nak Kiskőrösön, tapasztalnunk kell, hogy az utóbbi időben az emberek — a paraszti község átlagolvasóinak — érdeklődési köre változott. — Régebben vidéken, itt ná­lunk is Jókait, Mikszáthot, Mó- riczot keresték a leggyakrabban — mondja Juhász Jánosné üz­letvezető. — Ma: Szilvást Lajos, Bér kési András, Fehér Klára, Quzi-muxrr-ßrczE • savoly Taky —Sebestyén: IPARI VILÁGIT AüTEC UN IK A A szerzők egyrészt tudomá­nyos kutatási eredményeiket ] dolgozták fel. másrészt elméleti - ée gyakorlati síkon tárgyalják > az ipari világítástechnika, kö- > zelebbről: . a munkatermek, S munkahelyek természetes és > mesterséges fénnyel történő ví-< tágításából adódó problémákat. «7. A raktár tele volt élelemmel és itallal, hiszen az utánpótlás rendszeresen megérkezett. Ga­zsó pillanatok alatt megtalálta az egyik polc mögött azt a ha­talmas mennyiségű cigarettát és italt, amelyet a németek ellop­ta« a betegektől. A két cinkos fülig pirult. Gazsó Szalai markába nyo­mott négy üveg pálinkát, ő maga két üveg likőrt ragadott nyakon, a két németnek pedig n.egparancsolta, hogy annyi ci­garettát hozzanak fel. ameny- nyit csak elbírnak. A kórteremben volt öröm, amikor mindenki kapott három doboz cigarettát, egy jókora po­hár pálipkát. vagy likőrt... . .. Délben Gazsó már szobá­jában ülve várta az ebédet,.. Azaz maga sem tudta, az ebé­det várta-e, vagy a vietnami kislányt, aki olyan kedvesen, anyáskodva viselte gondját... Jól esett, határozottan jól esett neki a törődés. . Pedig nehéz munkája .volt a lánynak! ö volt a kórház mindenese. Gond­ját viselte a magatehetetlen be­tegeknek, helybe vitte ebédjü­ket, kitakarította a kórterme­ket. gondoskodott az ágyneműk tisztaságáról, mosott, vasalt... Gondolatai közepette lebbent a szobába a lány. ismét tiszta fehérben. Meggörn.yedve közeledett most is az asztal felé. maid miután 5 erakta az ebédet, ugyanúgy akart a szobából kihátrálni. Gazsó hozzálépett. ismét meg­fogta a kezét. — Állj fel. kérlek. Ismét meg­kérlek, ne gyere be így hoz­zám. A lány nagy, fekete szemé­vel némán nézett a fiúra. — Ugye, legközelebb egyene­sen, felemelt fővel lépsz majd a szobámba? A lány szeméből két könny­csepp buggyant ki. aztán né­mán intett igent a fejével Amint a másik elengedte ke­zét, villámgyorsan eltűnt ... Ebéd után hamarosan megjelent a kapitány. Kezében teniszütő. Kérte Gazsót, tartsák meg gyorsan a vizitet mert ő teniszezni siet. A vizit azonban még kevesebb ideig tartott mint a kapitány gondolta... Akármelyik beteget kérdezte meg: hogy éra magát mind azt felélte: kitűnően kapitány úr és mindenkinek sugárzott az arca. A vizit végeztével a kapitány meglepődve fordult beosztott­jához. — Mi történt itt tulajdon­képpen? — Semmi kapitány űr. Csak a betegek megkapják azt ami jár nekik. Élelmet, cigarettát, mindent — És eddig miért nem kap­ták meg? — Nem tudom kapitány úr! *“» Felháborító, hogy az a két csirkefogó mit csinál itt! De még a mai napon intézkedem!_ Elrohant Késő délután érkezett vissza a kórház területére, ahöl azon­nal hivatta a két németet éa irgalmatlanul leszidta őket — Hadbíróság elé állíthatná­lak benneteket kutyák! — üvöl­tötte. — Beteg társaitokat ká­rosítottátok meg. a ezzel hát­ráltattátok felgyógyulásukat Éa te. te rühös kutya mindjárt a beledbe mászok! így gazdálkod­tál a raktárral?- No. ezért még számolunk. A kulcsot azonnal add át új kollégádnak és taka­rodjatok a szemem elől! A két német egész délután dúlt-fúlt. Végül a tizedes sze­mében fény villant Rangjánál fogva a kórház területén ő állí­totta össze az őrséget. A 6-os számú őrhelyre, este 10-től éj­félig a gyűlölt 57081-est osz­totta be. A tizedes elégedetten dörzsölte tenyerét...­Gazsó a szobájában üldögélt Jókedvűen, derűsen várta a va­csorát És kíváncsian várta a kislányt vajon, hogy jön be, vajon milyen ruha lesz most rajta, és... Rajtakapta magát hogy nem is annyira a vacsora érdekli. Elpirult _ Megzörrent az ajtó függönye. Gazsó arrafelé kapta tekintetét. A lány egyenesen, felemelt fő­vel lépett a szobába két szép szemét mosolyogva függesztette a fiúra. Letette a vacsorát az­tán arca elborult. Tanácsta’anul álldogált esy darabig, majd bi- aonytalanul elindult kifelé. Üt­Passuth László, Németh László, Szabó Magda, a költők közül Si­mon István, Csoóri Sándor a legkeresettebbek. Tehát az iro­dalmi érdeklődés itt is az eleven életet, a mai valóságot, a mai embert ábrázoló olvasmány felé irányul. — Ne higgye azt, hogy nSXurék csak az értelmiség vásárol, és csak az átutazók keresnek egy- egy újdonságot — fűzi tovább a szót az üzletvezető, aki melles­leg több mint tíz éve árusít könyvet a községben, tehát volt alkalma néhány megfigyelést tenni az itteni irodalmi érdeklő­désről. — Átutazók egyáltalán nem vásárolnak nálunk, az ér­telmiség is csak számarányának, megfelelő mértékben. Mesél egy parasztbácsiről, aki Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Zolát és sok mai író könyvét is meg­vette. Csodálkoztak a hajlott korú, egyszerű ember széles iro­dalmi érdeklődésén. Egyre töb­ben vannak, akik már jó isme­rősök: hetente rendszeresen be­nyitnak az üzletbe, figyelemmel kísérik a megjelent újdonságo­kat. Még egy érdekes észrevét*# Juhász Jánosné gazdag tapasa­talataiból; — Miután önkiválasztővá ala­kultunk át, sok régi könyv is elkelt, olyanok, amelyekről már azt gondoltuk, hogy nem veszi meg őket senki. Kiderült, hogy eddig csak azért maradtak ateflt mert nem tudtak róluk. Az önkiválasztás bevezetése n tehát a könyvesboltban legalább annyira célszerű éa eredményes, mint például a ru­házati üzletekben. Itt ugyan nem árulkodnak dicsérő bejegy­zések a panaszkönyv lapjain a jó munkáról, mint a tejcsárdá­ban, az eredmények azonban: a forgalom növekedése, az iroda­lom legjava iránti fokozódó ér­deklődés ékesen bizonyltja a község kulturálódásit, szellemi fejlődését S az elismerés ugyan­úgy megilleti a kiskőrösi könyv­barátokat, mint a könyvesbolt dolgozóit. Nagy Sva közben kétszer fa visszanézett! Gazsó melléje ugrott. — Valami baj van?... Monda­ni akarsz valamit? A lány ránézett — Baj? Nincs... De a két német nagyon haragszik rád. Gazsó elnevezett masát — Tudom, *— Ne nevess mm nézett rá komolyan * lány. — Te nem Is­mered ezeket Este... —• Mi lesz este? *— Nem tudom, de valamit terveznek! Vigyázz! — Köszönöm, hogy szóltál. Vigyázok majd magamra. A lány kisietett. A következő percben Szalai lépett be hozzá. — Üzenetet hozok — szólt =■« Estére összeállították az őrsé­get. A tizedes téged is beosz­tott. 10 és 12 között az 6-06 őrhelyen kell lenned. Gazsó felugrott 10 és éjfél között? De hiszen... Ez vilá­gos! Akkor a legerősebb a lö­völdözés. Ö kinn áll őrségben. Aztán egy golyó süvít feléje valahonnan és ei van intézve. * Hát ez az, amit a lánv emlí­tett. Ö. a két gazember! Hát ezt fundálták fel? De ebből sem esznek. ökle összeszorult. Szalai meg. lépetten nézett rá. *— Mi balod? — Egészségügyit nem lehet őrségbe osztani — hadarta Ga­zsó —. ez benne van a sza­bályzatban. —- Persze, hogy nem lehet mondta nyugodtan a másik —, no de a tizedes azt mondta,- hogy ez meg van veled be­szélve. Elvállaltad... (FolytatiukS

Next

/
Thumbnails
Contents