Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-25 / 120. szám

I. »Mal 196?. májas 85, péntek 5 OSZTRIGÁS „TUDOK EGY OLYAN MOZIT..." Osztrigás MIcí a francia szalonvígjátékok jól sikerült példánya. Egy letűnt kor kis­polgári életérzését, ízlését fejezi ki, olyan korszakét, melyet megszámlálhatatlan színpadi mű képvisel. Feydeau a há­romszög-vígjátékok, a szerelmi bohózatok rengetegében és az erősen kereskedelmi ízű kon- kurrenciaharc közepette is tisz­tes nevet vívott ki magának. Ma már e vígjátékfajta jobb darabjaiban, így az Osztrigás Midben is mindössze írói szín- nadismeretét tudjuk csodálni. Őszinte derültség közepette is­merjük fel azokat a szinte ké­rdezőén alkalmazandó fordula­tokat az Osztrigás Miciben is, amelyek később unos-untalan ímételgetett sablonná váltak, s amelyeknek az elemeiből ' ármelyik kistehetségű kom- lersz-iró siker reményében vá­gathatott. Az Osztrigás Mici .dújítása, kissé sekélyes, de a arculatokban és fordulatokban . ővelkedő, meséjével — nem olt rossz választás a színház t észéről. Nem marasztalható el a darabválasztás, hiszen Fey­deau műve enyhe szatirikus cél­zásaival, a polgári szalonok fi­guráinak, jól ismert alakjainak bizonyos karikírozó szándékú bemutatásával, a szinte deka­grammra kiszámított hangulat­adagolással néhány órás, kelle­mes szórakozást nyújt. A má­nak nem sokat ad, de a derült hangulat, amellyel a közönség elhagyja a színházat, megérte a fáradságot. Nagymértékben hozzájá­rult a felújítás sikeréhez az a körülmény is, hogy az együttes általában jól bánik a sajátos francia vígjátéki stílussal. Nem egy figura, nem egy ötletes és jó alakítás tökéletesen adja vissza a vígjátékot, jól poenti- roszák a* darabban szereplő mű­vészek a kihegyezett és meste­rien felépített ötleteket. LOVAS EDIT, a rendező jó érzékkel nyúlt a darabhoz, igye­kezett egységes stílust kialakí­tani. Ez sikerült is, bár azt sem lehet elhallgatni, hogy néhány esetben, a darab néhány pilla­natában ki-kiugrott a kerékvá­gásból az előadás, vesztett egy- egy percre könnyedségéből. Legyen, vagy ne legyen? A hamleti kérdés ilyetén váJtOBtta «efödött fel bennünk, amidén a ze­nei hetek keretén belül hallottuk a Szakszervezetek Művelődési Ottho­nának zenekarát. A klasszikus és romantikus szerzők müveiből össze­állított műsor színvonalas volt. A zenekar elismerést érdemlő produk­ciót nyújtott, ami annál Is inkább dicsérendő, mert amatőr muzsiku­sokról van szó; ahol napi 8—10 órai megfeszített munka után ülnek a pult mögé és próbálnak 2—3 óra­hosszat a kultúra és a zene iránti szeretetből, ott csak dicséretről be­szélhetünk. A két irányító karmes­ter: dr. Réthy Aladár és Kálmán I.ajns főiskolai tanár ugyancsak lel­kesedéssel, szakszerű felkészültség­gel oktatják, dirigálják a zenekart. A két szólista: dr. Gulyás Lajos (zongora) és Fodor Adám (klarinét) teljesítménye kitűnő volt. Kívülről szemlélve a dolgokat, Igen szépnek, rendezettnek látjuk a ze­nekar működését. De. . . nem tapasz­taltunk a szakszervezet részéről túl­ságos ügybuzgalmat. Megnyilvánul többek között ez abban Is, hogy azok, akik a hangversenyre elmen­tek, tehát a közönség, nem a szak- szervezeti tömegszervezés útján ju­tottak jegyekhez. A gyenge szerve­zés következtében gyérszámú volt a hallgatóság, pedig ez az előadás nagyobb látogatottságot érdemelt volna. Több mint egy évtizede vajúdik a kérdés: legyen, vagy ne legyen Kecskemét városának szimfonikus együttese? Eddig több Ízben meg­alakult, majd feloszlott és ugyanez a sors fenyegeti a jelenlegi zene­kart Is. Kecskemétnél kisebb lélekszámú, szűkösebb anyagiakkal rendelkező városokban fejlettebb a helyi zenei élet. Ott, ahol az ország első ének- zenei általános iskolája létesült, ahol * városi zeneiskolában annyi a ze­nét tanulni akaró jelentkező, hogy sem tudják befogadni, ahol évek éta zenei bérletsorozatokat rendez az Országos Filharmónia, ott, vélemé­nyünk szerint Igenis legyen szlmfó- níkns zenekar és ehhez meg kell adni a szükséges segítséget is, Pártot Erzsébet Osztrigás Mici alakítója: Ga­lambos Erzsi nemcsak jól fel­épített alakítással lépett a kö­zönség elé, hanem meg is tol­dotta azt kedves humorú ötle­tekkel. Nagy kedvvel forgoló­dott a vígjáték csiklandósan szellemes légkörében és tekin­télyes terjedelmű szerepében mindvégig fáradhatatlan, len­dületes játékot nyújtott A fran­cia vígjátéki stílus fölényes is­meretéről, kitűnő biztonságú megjelenítéséről adott bizony­ságot Mojzes Mária. Az ájtatos lelkű, kissé naív, butácska pro- fesszomé alakja plasztikusan és minden részletében kidolgozot- tan állt a közönség elé. Ok ketten — Fotiyó Józsefjei, a mulatságos kalandba belesod­ródott feddhetetlen hírű orvos- professzor alakítójával — töké­letesen hiteles alakítást nyúj­tottak, s az előadás minden pil­lanatában igazán kifogástalanul a helyükön voltak. Az epizódszereplők kö­zül jól és hangulatosan játszott Major Pál, Bodó Györgyi, Kom- lós József. Különösen a harma­dik felvonás mulatságos láto­gatási jelentében kacagtató öt­letességgel * játszott Pathó Ist­ván. (Játéka a virágcsokorral feledhetetlenül eredeti.) Karizs Béla itt-ott túl súlyosra vette szerepét, bár a második felvo­nás legfontosabb jeleneteiben lendületesen és nagy kedvvel játszott Csajányi György a snájdig hadnagy szerepében nem mindig találta el a meg­felelő hangot. Kár, hogy a vi­déki kastélyban lejátszódó je­lenetek kissé vontatottra, ötlet- telenre sikerültek. Ezt a hibát azóta az együttes már kiköszö­rülte. Németh Amadé, a zenés vígjátékká avatott Oszrigás Mici zeneszerzője igen mulat­ságos, s a darabhoz hangulati­lag kitűnően illő zenét szerzett. Külön elismeréssel kell meg­emlékeznünk Róna Frigyesnek, színházunk kitűnő karmesteré­nek sziporkázóan szellemes san- zon-szövegeirőL Feydeau rokonszenves mulat­tató, s a Kecskeméti Katona József Színház évadzáró elő­adásán a feledés homályából kiemelt darabja, az Osztrigás Mici pergő ritmusú, ötletes, ka- cagtatóan szellemes előadásban került színre.. A színház együt­tese méltó külsőségek között búcsúzott az idén is Kecske­méttől. Csáky Lajos Hz ünnepi könyvhét könyvei Vas István: HÉT TENGER ÉNEKE Vas István * klasszikus ókor poé- táltól a modern költőkig „Hét ten­ger énekét” szólaltatja meg köteté­ben és végigvezeti az olvasót a vi­lágirodalom egyes korszakain, Chau­cer, Villon, Spencer, Shakespeare, Moliére, Racine, Burns, Chenier, Goethe, Schiller, Keats, Heine,, Pus­kin, Browning, Lermontov, Whit­man, Nyekraszov, Jammes, Gorkij, Rilke, Valery, Appolinaire klasszi­kussá vált művei mellett helyet kapnak a kötetben a szovjet köl­tők, valamint Cocteau, Max Jacob, Eliot és az újabb angol költők versei Vas István harmonikus, fi­nom és merész megoldásai mellett sem hivalkodó fordításaiban. — A Kossuth-díj as költő és műfordító nagysikerű művének ez a harmadik kiadása. Az általános iskola minden ember számára a nélkülözhe­tetlen műveltség alapjait nyújt­ja. Azok a dolgozók, akik nem végezték el az általános iskola nyolcadik osztályát, jelentkez­hetnek az 1962—63-as tanév általános iskolai tanfolyamaira. Városokban és ipari vidékeken jelentkezés május 15-től június 30-ig, valamint augusztus 25-től szeptember 5-ig, a falvakban augusztus 25-től október 1-ig. Május 15-én megkezdődött a felvétel a gimnáziumok és a közgazdasági technikumok első osztályába is. Azok a dolgozók, akik 15. életévüket betöltötték, általános iskolai, vagy ennek megfelelő előképzettséggel ren­delkeznek és legalább félévet munkában töltöttek el, jelent­P áhi nines ugyan a világ végén, de csoda tudja, a kultúra áldásaiból valahogyan mindig kimarad. Illetve — ne legyünk igazság­talanok. A felsőbb támogatás nem kerüli el a mi községünket sem, csak hát... apró kis bosz- szúságok, nemtörődömség, ha­nyagság mindegyre megkeserí­tik örömeinket. Vegyük például a művelődési házat! Ott igazán jól elszórakoz­hatna a falu apraja-nagyja, ha kinyitnák előttük az ajtókat. Az ajtók azonban többnyire zárva vannak. N o persze, nem mindig ... Karácsonykor, újévkor, farsang idején és húsvétkor akad egy-egy táncmulatság is. De máskor alig. Pedig jómagam is „benevez­nék” valamiféle kultúrgárdába, színjátszó csoportba. S nemcsak én, sokan vannak még úgy ve­le, hogy nem várják a sültga­lambot, szívesen csinálnának maguk is valamit. Mindeddig azonban senki nem törődött ná­lunk ilyesmivel. Ki csodálkoz­hat ezekután rajta, hogy a fia­talság Budapesten, vagy más kezhetnek gimnáziumba és köz- gazdasági technikumba. Ipari technikumba a 18. élet­évüket betöltött ipari dolgozók kérhetik felvételüket. A felvé­telhez az iskolai végzettség iga­zolása mellett megfelelő szak­mai gyakorlat is szükséges. Ezekben az iskolákban a tanu­lók érettségi bizonyítványt, ille­tőleg technikusi oklevelet sze­reznek. A középiskolákban a jelent­kezés határideje június 30. Az általános és a középisko­lákban a tapítás a kora esti órákban történik. A felvételek feltételeiről rész­letes felvilágosítást az iskolák vezetői és a tanácsok műve­lődési osztályai adnak. városban igyekszik megtalálni az elevenebb, színesebb életet. Azért egyszer-egyszer mégis* csak felébred bennünk a re* mény. Így februárban, amikor először szerepelt nálunk aKecs* keméti Katona József Színház. Ahogy falun mondják: „Tartsa meg a jó szokását.” Szeretnénk a kecskeméti művészeket minél többet látni. A legsúlyosabbak azonban a panaszaink a mozi ellen. Mifelénk leszoktak már a I«" gények arról a nótáról, hogy aszongya: Hallod-e Rozika Tét gyerünk a moziba be, tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda, élen át fagyoskodtunk a fútetlen kultúrházban szombat esténként a filmvetítés sek alkalmával. Ez azonban a kisebbik baj lenne, hiszen a hi* deg csak félévig tart, s nyáron zavartalanul élvezhetnénk az előadást. Sokkal bosszantóbb, hogy sok magyar és szinkront zált filmet kapunk. Nem azért mintha mi is olyan élesen bis rálnánk a magyar filmeket, mint a kritika, de jobban sze* retjük a feliratokat olvasni a külföldi filmeken, mint az érts hetetlen recsegést hallgatni a hangszóróból. Már gondoltuk3 kém* fogjuk, hogy kapcsolják ki a hangszórót De féltünk, úgyse teljesítenék, mert esetleg a némafilmnél le kellene szál* lítani a hely árakat Nekünk így is csupa Htokra* tosság, ami a vásznon történik, mert érteni nem értjük ki * zörgésből, zavaros lármából m szót. Újabban meg már a lencse <t ellenünk esküdött. Az embernek időnként könnybelábad a szeme, s nem tudni ettől folyik-e ősz* sze előtte minden, vagy a kép lett-e a szokottnál is homálya* sebb. H a Így tart, hovatovább azért ülünk csak be min* den szombat este a moziba „hogy ne legyünk úgy szarut* széf. Én nem tudom, ki a felelő* és főképp ki az illetékes mind* ebben, de jó lenne ha mielőbb segítene a páhlakon. A. 6. Felvétel az általános és középiskolák esti és levelező tagozataira ^uzimwnr-ßEczG ■ savoly 68. Thin Ián valamennyi fegyve­rét a páncélos autóra irányí­totta. — Tűz! A pánoélkocsi kihúzódott a tank mellé és tűzelőéllást vett félj A négy páncélautó mögött kissé összefutott a kocsisor, de úgy 5—6 méter távolságnyira álltat meg egymástól. A karavánt bezáró páncélos autó éppen Zwara alhadnagy egysége előtt állt meg. — Tűz! — kiáltotta a lengyel Egységének fegyverei felugat­tak. egyúttal tüzelni kezdett Fan Dong, Hao Din és Nac Fart egysége is. Nao Ting parancsnok Thin Lin főhadnagy mellé kúszott — Tüzeljetek! Mielőbb sem­misítsétek meg az első páncé­los autót! Abban van a rádió­leadó. Az autó páncélfalán záporoz­tak a lövések. A gyilkos össz­tüzet azonban makacs ellenállás fogadta. A páncélautóból két géppuska és öt automata fegy­ver okádta a tüzet a hegyol­dal felé. Az őserdőből azonban min­dent elsöprő tűz zúdult a kocsi­ra. Az egyik automata fegyver elhallgatott, s egy légiós hang­talanul nyúlt el a kocsi aljában Néhány másodperc múlva el­hallgatott az egyik géppuska ia. A rádiós halálraváit arccal csavargatta a gombokat és iz­gatottan ismételgette: —■ Halló Bá-Kán... Halló Bá-Kán... Üjabb légiós nyűit eJ a ko­csiban. s- Halló Bá-Kán... Halló Bá-Kán ... Itt Bá-Kán .s. Colonel Si­mon beszél. — Jelentem, hogy a karavánt megtámadták a bennszülöttek. A tankot kilőtték... Courtie fő­hadnagy minden bizonnyal el­esett. .. — Micsoda? A tankot?:.. Ebben a pillanatban az őr­nagy hatalmas dörrenést hallott. — Halló! Halló... karaván, mi történt? Vétel... Halló ka­raván! Zsitvai hadnagy boldogan né­zett katonáira, akik izzadó hom­lokukat törölgették. A tank után kilőtték az első páncél­autót is. Néhány teherautóból kiugrott a vezető és a kísérő. Maronics hadnagy a legiobb lövészeket kapta, de még így is figyélmez. tette őket: — Vigyázzatok a kocsiba ne lőjjetek! Néhány légionista a hegy al­jában hasalt és tüzelni kezdett a sziklák felé. Azonban a biz­tos fedezékben levő vietnamiak hamarosan harcképtelenné tét- téli őket. Üjabb két légionista ugrott ki a kocsikból, de ezek már nem a hegy. hanem a sza­kadék felőli oldalán. A kocsi mögött, annak sarkánál foglal­tak tüzelóállást. Az egyik gép­pisztollyal, a másik, a sofőr pisztollyal tüzelt a hegy felé. Maronics káromkodott. — Kedvem volna a lőszere« kocsiba ereszteni egy soroza­tot — mormogta. «•» De nem, kell a lőszer..> Óvatosan egy másik sziklá­hoz kúszott, aztán még inkább balra haladt, egészen addig, amíg jól látta a kocsi mögül tüzelő két légionistát. Automata fegyverével célba vette a géppisztolyost és meg­húzta a ravaszt A légianista fneetán torodott, kezével melléhez kapott és be­lezuhant a szakadékba. A másik légiós eldobta pisz­tolyát és riadtan futni kezdett a kocsik mellett. Néhány mé­ter után megbotlott vagy el­vétette a lépést és a szakadék szélére zuhant Riadtan próbált megkapaszkodni. azonban a lendület nagy volt Hatalmas ordítás hallatszott, majd egy test görgött le a szakadékba. Mire leért a mélybe, nem volt benne élet: A kocsisort bezáró páncélautó hatalmas tűzerővel viszonozta Zwaráék tüzét. A torkolattűz- ről hamarosan felfedezték az erdőben rejlő fegyvereseket és gyilkos tüzet, zúdítottak rájuk. Az egyik katona előrebukott, kezéből kiesett a fegvvér. Zwara alhadnagy odakúszott melléje és hátúra fordította. Még élt. Nao Ting az ütközet előtt né­hány katonát a sebesülték el­látásává! bízott meg. Ezek kö­zül ketten odakúsztak a sebe­sült mellé éa hátravitték. Zwara gyűlölettel nézett a légiósok felé — Tüzeljetek — kiáltotta ka­tonáinak. — Az utolsó bocsinak ott kell maradnia, ahoi van, és el kell zárnia » visszavo­nulás útját! A golyószórőkbe újabb heve­dert fűztek. A páncélautó aljéban két lé­giós feküdt mozdulatlanul! Egyik még élt és segítségért kiáltozott Az egyik géppuskás idegei felmondták a szolgálatot, otthagyta a fegyvert és * kocsi szakadék felöli oldalán ki akart lépni. — Elég! Elég! Elég! *» kiál­totta. miközben szeme vérben forgott — Vissza! — ordította utána Schwehmach őrmester. « kocsi parancsnoka. — Elég! Elég! — mondta esze­lősen a másik és egyik lábát átvetette a páncélautó falán. Egy automatafegyver feluga­tott és keresztülszelte a légio­nista hátát A menekülő előrebukott és nagyot huppant az úton, Nao Ting a hegy vízmosás felőli oldalán tartózkodott, Zsdt- vai és Thin Lin egységednél A tankot és az első páncél­autót kilőtték. A második pán­célautó is nehéz helyzetben volt. alig viszonozta már a tü­zet. Az első három teherautó lassan megindult El akartak: menni a páncélosok és a tank mellett, de aztán mégis meg­álltak. Nao Ting Thin Ián rnéüé kű­szott. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents