Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-22 / 117. szám

1962. május 22. kedd S, oldat Egyszerre kétszázezer tojást keltetnek Az út mentén, drótkerítéssel körülvont hatalmas területen található a Városföldi Állami Gazdaság bugacpusztai üzem­egységének baromfitelepe. Sok­ezer csibét nevelnek itt nagy­részt eladásra, másrészt a saját állomány növelése végett. Az idén látott napvilágot valameny- nyi, nem messze innen, az üzem­egység modern, jól berendezett keltetőállomásán. A palatetős, sárga épület gé­peinek monoton bugása lágyan oszlik szét a kellemesen meleg levegőben. Tóth József keltetés­vezető éberen vigyáz mindenre. Rajta tartja szemét az automa­tikusan működő jelzőlámpákon, s ha piros, vagy zöld színt lát felvillanni, aszerint változtat a kapcsolók állásán. így szabá­lyozza a hőmérsékletet és a pá­ratartalmat is. — Hányszor keltettek az idén? — Tizenkétszer — válaszolja — vagyis több mint százezer to­jásból kelt' ki egészséges csibe. — A kelési arány? — Nyolcvanegy százalékos volt. — Hallottuk, hogy a Helvé­ciái Állami Gazdaságnak kacsa- tojást is keltet az üzem,egység. — Igen, kis híján 8300 dara­bot. Tóth József ezután így foly­tatja: — Üzemegységünk az idén 85 és félezer csirkét értékesít 90 dekás súlyban budapesti stand­jain. A többivel a törzsállo­mányt egészíti ki, körülbelül harmincezerre. A tojástermelés növelésén kívül azt is elhatá­roztuk, hogy a környékbeli ter­melőszövetkezeteknek baromfi- tenyésztésük fellendítése céljá­ból naposcsibéket adunk neve­lésre. Mivel megfelelő számú keltetőgéppel rendelkezünk, a jövőben annyi naposcsibét kap­hatnak a közös gazdaságok, amennyire szükségük lesz. Az üzemegység, szem előtt tartva a szövetkezeteknek nyúj­tandó segítséget is, egy régi is­tállóját keltetőházzá alakította át, amelyben már 200 ezer tojás kelhet egyszerre szakképzett dol­gozók irányításával. Az itt elhe­lyezett gépeket először 50—-60 ezer kacsatojással „próbálják” ki, majd később — ahogy a szükséglet és a kereslet kíván­ja — tyúktojásokat is keltetnek bennük. Ki hitte volna valamikor, hogy a Bugacpusztán napjainkban ilyen hatalmas — nevezhetjük talán így — „ baromfiország” jöjjön létre! K. A. Érettségi előtt sz ipari technikum esti tagozata A Bajai III. Béla Gimnázium­ban hétfőn délután megkezdőd­tek az összefoglalók a szövő­fonó. valamint a ruhaiDari tech­nikumok negyedik osztályában. Dr. Lantos Istvánná tájékozta­tása szerint a GyaoiúszÖvet- gyárból 28 fonó- és szövőipari, a Bajai Ruhagyárból pedig 14 ruhaipari negyedik osztályos technikumi tanuló kezdte meg az osztályvizsgákat. Az írásbeli érettségi vizsgák máius 28-án, a szóbeli vizsgák pedig június 11-én kezdődnek. A gimnázium történetében először érettségiz­nek esti tagozaton inari techni- kumi hallgatók. Tari Sándor Évről évre több lucerna A nemesnádudvari Kossuth TeiTnelőszövetkezetben 140 hol­don vetették lucernát. Kéthar­mad részét tavaszi árpával, egy- harmadát pedig borsóval vetet­ték felül. Minthogy az új lu­cernatábla csatorna mentén te­rül el, mintegy 50 holdat öntöz­nek is. A közös gazdaság a már meg­levő lucemaföldekkel együtt je­lenleg már 300 holdon termeszti a pillangós takarmánynövényt. Tervezik — s ezt a iövő esz­tendőben meg is valósítják —, hogy e területet legalább 400 holdra növelik, vagyis az összes szántóterület 12 százalékára. Csak ily módon lesz lehetséges a jelenleg is közel 400 darabból álló szarvasmarha-állományuk kellő mennyiségű szálastakar­mánnyal történő ellátása. Közös sertéshizlalda Minden új, ami eltér egy kicsit a megszo­kottól, kezdetben bizo­nyos fokú ellenkezést vált ki az emberekből, különösen akkor, ha megfelelő tapasztala­tokra, kézenfekvő pél­dákra sem tudunk hi­vatkozni. Talán ebben foglal­ható össze az előzmé­nye a „Petőfi” nevet viselő adminisztratív dolgozókból álló ver­senybrigád megalaku­lásának a Kiskunhala­si Vastömegcikkipari Vállalatnál. A brigád tagjai hol a párttitkárhoz, hol az üzemi bizottság titká­rához, máskor meg a versenybizottsághoz fordultak segítségért. A személyi problémá­kon túl — ki hova tartozzék — a verseny értékelés elveinek he­lyes kialakítása volt a legvitatottabb kérdés. Ilyen és ehhez ha­Gyári élettíép Uj utakon sonló vélemények hangzottak el: mi lesz, ha a legjobb akarat mellett is rosszul számfejtem a táppénzt? Hogyan ítélik meg ha a téves összeadás miatt nem egyezik a fő­könyv, nem tartjuk be a határidőket? Érvek és ellenérvek csatáztak egymással. A vitatkozók tudták, érez­ték, hogy amit most akarnak, az összefüg­gésben van a terme­léssel, tehát szükség- szerű. Versenyzésük során bizonyára gyor­sabban kerülnek majd a műhelyekbe a mun­kalapok, megjavul az előkalkuláció, jobbak lesznek a technológiai utasítások, pontosab­bak a normák és sok minden más, ami majd fokozza a munkások termelőkedvét, egyút­tal javítja, tökéletesíti az adminisztratív mun­kát. Tapasztalatcserére nem mehettünk másik hasonló brigádhoz, mert ilyen még nincs. Maguknak kellett be­csületesen, részrehaj­lás nélkül megszabni a határidőket, kialakí­tani a feltételeket, úgy hogy abból egyik bri­gádnak se legyen elő­nye, no meg hátránya. A verseny első ered­ményei máris jelent­keztek. A bevezetőben említett Petőfi brigád első lépésként meg­szervezte a becsület- bér-fizetést. Az ő pél­dájukat követve foko­zatosan valósítják meg ezt a módszert, majd mm Orgoványon a három termelő­szövetkezeti csoport gazdái kö­zösen építettek egy-egy sertés­az adminisztratív és műszaki dolgozóknál, később pedig a válla­lat más munkahelyein, ahol erre megértek a feltételek. Leküzdve a nehéz­ségeket, az eltelt hó­nap alatt összeková- csolódtak a brigád tag­jai. Ez bizonyíték arra, hogy az adminisztratív dolgozóknál is ki lehet és ki kell lépni a mindennapi megszo- kottságból, náluk is meg lehet találni azo­kat az új munkamód­szereket, amelyek az eddiginél jobban se­gítik a termelést, s hozzájárulnak a szo­cialista ember kialakí­tásához. Ehhez, ugyanúgy; mint a fizikai munká­soknak, minden adott­ságuk, most már úgy látszik, hogy a közös akaratuk is megvan. Gacsályl István Nem tisztázott eléggé az a kér­dés sem, hogy a szakkáderek nevelése kinek a hatáskörébe tartozik. Egyes helyeken a párt- szervezetek csak a mozgalmi munkások nevelésével törődnek, a szakemberek nevelését pedig a gazdasági vezetésre bízzák. Az a helyes, ha mindkét terület kádereinek nevelésével foglal­kozik a pártszervezet, a szak­emberek kérdésében természe­tesen a műszaki és a gazdasági vezetéssel egyetértésben. A párt- szervezet nevelése nélkülözhe­tetlen az eljövendő szakembe­rek számára is, hiszen nem ki­sebb tét, mint a párt vezető szerepe dől el azon, hogy a ká­derek saját területükön hogyan alapozzák a párt politikáját. Ezen egységes nevelési irány­elvek mellett természetesen kü­lönbséget is kell tenni a moz­galmi és a szakkáderek nevelé­sét illetően. Mozgalmi kádereknek olyan embereket kell választani, akik a gazdasági vezetőket szubjektív érzésüktől függetlenül, a tényle­gesen elvégzett munka alapján képesek elbírálni. Fontos, hogy a mozgalmi munkába jó érte­lemben vett népszerű emberek, kerüljenek. Olyanok, akik vé­leményüket még akkor is_ ki­fejezésre juttatják, ha az álta­luk megbírált gazdasági vezető egyben a felettesük is. A gazdasági vezetők kiválasz­tásánál nem lehet kö vei élmény a párttagsági Nem leéli félteni a párt'"vezető szerepét, a párton- kívüliektől. Számos példát le­hetne sorolni arról, hogy becsü­letes pártonkívüli vezetők töké­letesen érvényesítik saját terü­letükön a párt politikáját. Minden pártszervezet politikai munkájának fokmérője, hogy az adott területen hogyan érvénye­síti a párt szövetségi politikáját. Üzemi pártszervezeteinkben a gazdasági és a műszaki vezetők iránti bizalom a párt politikája megértésének legfőbb jele. A részletes, aprólékos gazda­sági vezetést minden pártszer­vezet teljes bizalommal rábíz­hatja a műszaki és a gazdasági vezetőkre. Ez sokaik szemében talán felesleges kijelentésnek tűnhet, csakhogy a tapasztalat szerint nem ilyen egyértelmű az üzemi pártszervezetek állás­foglalása ebben a kérdésben. Sok pártszervezet ma is úgy képzeli el a termelés pártellen­őrzését, hogy maga veszi vállaira az egész termelés gondját és elmerül operatív gazdasági fel­adatok intézésében. Nem ritka ma sem az olyan párttitkár, aki maga megy anyag után. Nem szeretnénk megsérteni azokat a jóindulatú párttitkáro­kat, akiket az ügy iránti oda­adás vezérel, amikor lépéseket tesznek a jobb anyagellátás ér­dekében, hiszen a legtöbb eset­ben a végső kétségbeesés adja nekik a gondolatot. És való­színű, hogy amíg intézményesen nem javítanak a vállalatok anyagellátásán, továbbra is ta­lálunk anyag után szaladgáló párttitkárokat országszerte. Nem is őket marasztaljuk el e he­lyen, hanem azokat a pártfurik- cionáriusokat, akik „az a biztos, amit magam végzek” jelszó alap­ján valósággal kiveszik a fel­adatokat a gazdasági vezetők kezéből, és esküdöznek, hogy a főmérnök vagy üzemvezető nem tudja megnyugtatóan megoldani a feladatokat. E, veken át hangoztattuk an- nak a bizonyos „transz- missziónak« a szerepét, amely a párt és a tömegek közti el­szakíthatatlan kapcsolat legfőbb biztosítéka — miközben állt a gépezet a transzmissziós szer­kezet tökéletlensége miatt. Nos, most elérkezett az ideje, hogy a hajtószíjak a gyakorlatban is hajszálpontosan, fennakadás nélkül működjenek. Ez a moz­galmi élet nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy ma már minden ilyen szervezetnek vé­geznie kell a maga tömegmoz­gósító feladatát, és sajátos esz­közeivel segíteni kell a párt po­litikájának érvényesítését sorai­ban. Ma már egyetlen pártszer­vezet sem bíráihajt a helyi szakszervezeti vagy KlSZ-bizott- ságot anélkül, hogy önbírálatot ne alkalmazzon saját irányító tevékenysége felett. E nehéz társadalmi-politikai feladatok megoldásának alap­vető feltétele, hogy elsősorban a pártszervezetek vezetői lássák világosan, hogy az új helyzet e téren is új feladatokat követel. Ez a belátás azonban még csak előfeltétele annak, hogy üzemi pártszervezeteink élenjárói le­hessenek a szektás, értelmiség- ellenes nézetek felszámolásának. A már jól működő szakszer­“ vezeti hálózat valóságos kinyújtott karja lehetne a párt- szervezeteknek. Sok pártszerve­zet azonban tőből metszi le a karokat bizalmatlanságával, meg nem értésével. Másutt meg arról feledkeznek meg üzemi pártszervezeteink.; hogy a tömegszervezeti munka < sajátos módszereket igényel./ Több meggyőző szóra van szűk-- ség mint a pártszervezetben, > ahol a kommunistáktól meg le-1 hét követelni bizonyos felada­tokat. Ugyanakkor egyik-másik üzemi tömegszervezet vezető gárdája is mechnikusan másolja a pártéletet. Tömegszervezeteink némelyike hajlamos arra, hogy' eltemetkezzen a maga szűk problémáiba, megfeledkezve ar­ról, hogy a párt politikáját hajtja végre. Mindezek a hibák és súrlódások elkerülhetők, ha a pártszervezet összehangolja a tömegszervezetek tevékenységét és megteremti az agitáció össz­hangját. T ermészetesen üzemi párt- . szervezeteink egyike sem képes átütő sikert elérni fele­lősségteljes társadalmi és gazda­ságpolitikai feladatában, ha egyedül akar hozzáfogni. A si­ker döntő feltétele, hogy párt- szervezeteink osszák meg a ve­zetés gondját a párttagsággal. Az a helyes gyakorlat, ha az ellen­őrzés nagyobb részét a taggyű­lésre helyezik át, így az egész kommunista kollektíva nagyobb felelősséget vállal a párt poli­tikájának helyes alkalmazásáért, és egységesebb lesz a szemlélet az egyes pártszervezeteken be­lül is. A jól irányított kollektív vezetéssel a gyakorlatban bizo­nyíthatjuk be a marxizmus el­évülhetetlen tételét, mely sze- > rint a párt erejét és bölcsessé-í gét nem egyes pártfunkcionáriu- 5 sok, hanem a párttagság, a kom­munisták nagy közössége jelenti. Valachi Anna hizlaldát. Szükség is van ilyen létesítményre, minthogy mind­három csoport — a Petőfi, a Kossuth és a Rákóczi — az idén 100—100 hízó átadására kötött szerződést. Képünkön a Petőfi Tszcs kö­zös sertéshizlaldája látható, amelybe a fehér hússertéseket Szolnokról vásárolták. Hátrább az elnök, Farkas János és C. Tóth Sándor sertésgondozó a hí­zókat szemléli. Elmondják, hogy januárban még az erdőben áll­tak azok a fák, amelyeknek nyolc köbméternyi deszkájából a hizlaldájuk készült. Büszkék rá, hogy az építményt teljesen saját anyagból, saját erőből hoz­ták létre. Mai krónika Duhajok a kórházban Este 9 óra, Kecskeméten a megyei kórházban minden csendes. A folyosókon az ügyeletes orvosok, ápolónők szinte lábujjhegyen járnak, s a fájdalomtól szenvedő be­tegek is — amennyire lehet — visszafojtják jajszavukat, hogy a többiek pihenni tud­janak. A gyógyuláshoz csend­re, nyugalomra van szükség. Nem hiába korlátozták or­szágszerte ennek érdekében a kórházakban a betegláto­gatást is. Ámde, még az első álmu­kat is alig alusszák végig az elszenderült betegek, éktelen ordítozás, szitkozódás, lárma töri meg a gyógyító csendet, öntudatlanságig lerészege- dett embert hoznak gyomor­mosásra a kecskeméti éjsza­kából. Még el sem csendese­dik, hozzák a második, majd a harmadik kocsmatölteléket. Így megy ez éjszakáról éj­szakára, különösen szomba­ton és vasárnap emelkedik a „duhaj”-forgalom. Dühönge- nek, rikácsolnak, alig lehet lefogni őket, előfordult már, hogy az ügyeletes orvost is megszúrkáltik. Van köztük olyan, aki a fürdőszobában elhelyezett rácsoságyban ér­zelmes nótákat „énekel”, ösz- szetévesztve a kórházat a kocsmával. A vékony fala­kon pedig minden áthallik. Vége hát a kórház nyugal­mának, a betegek gyógyulá­sához szükséges pihenésnek. Mi szükség van erre? Mert megóvni az éjszaka „gyön- gyeit” a pusztulástól, emberi kötelességünk. De talán még­sem közel hatszáz beteg gyó­gyulást jelentő nyugalmának a rovására. Tudomásunk szerint illeté­kes szervek már hoztak ha­tározatot arra, hogy a mentő­állomás mellett kell létesíte­ni egy fektetőszobát, ahol ki­józanítják őket. Helyes len­ne, ha ezt a határozatot sür* gősen végre is hajtanák. Nagy Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents