Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-20 / 116. szám
Í962. május 20. vasárnap 3. oldal Nem mindig rövid a „rövid” út Május elseje előtt volt még, amikor a kecskeméti Sziget utcai lakók megbízásából egy fiatal lány kereste fel szerkesztőségünket: — írják meg kérem, hogy az utcánkban kialudt a közvilágítási lámpa cs ez a közbiztonságot is veszélyezteti. Egy ismeretlen egyén éppen az este támadott meg egy házunkból való asszonyt. Pofonvágta, és továbbnyargalt ... — írjuk meg? Ugyan, kérem. Nem vagyunk mi bürokraták — jegyeztem meg és intézkedni próbáltam. — Halló! Műszaki osztály? Kérem szépen, ez és ez a probléma, segítsenek, pótolják azt a hiányzó éggt. — Még ma meglesz, köszönjük a jelzést. Nyomban intézkedünk. szólunk a BÁV-nak. A közvilágítási égők pótlására ugyanis az illetékes... Büszkén tekintettem a segítséget kérőre és megjegyeztem: — Látja, miért cikkeznénk minden kicsiség miatt? Ilyen esetben hathatósabb az azonnali tett. — S a fiatal lány. remélve a legjóbbakat, hálálkodva távozott. Bezzeg, sunyítottm egy héttel később, amikor a Sziget utcai ismerősöm újból felkeresett, s elmondta, hogy az utca továbbra is sötét, most már nemcsak egy égő hiányzik, és hogy mégiscsak jobb lenne az elintézést a nyomtatott szó erejére bízni. Szégyelltem kissé a múltkori korai büszkeségemet, és hogy mentsem, amit még esetleg le- het, újból hívtam a műszaki osztályt. — Hogy még nem pótolták az égőt? Ejnye, ez bosszantó. No, mindjárt szólunk még egyszer a BÄV-nak... Amennyire tőlem telt, még ezek után is próbáltam nyugtatni a Sziget utcai panaszost, hogy most már biztosan sürgősen segítenek az illetékesek. Láttam rajta, kétkedőén fogadja szavaimat. Tegnap aztán — az eiső bejelentés után csaknem három héttel — bennem akadt a szó, amikor csengett a telefon és az én ügyfelem a drót túlsó végéről nem kis iróniává', bejelenti: — Tetszik látni, milyen hosz- szúra nyúlt az a rövid út... Még ma sem pótolták utcánkban azokat az átkozott égőket! A BIZALOM FORRÁSAI Súly és minőség szerint osztályozzák a megtisztított árut. A képen: Nagygyörgy Rózsi, Polgár Klári (a mérlegnél) és Faragó Istvánná. III. Bebarangoltuk az egész falut, sok emberrel beszélgettünk, különböző véleményeket hallottunk, melyeket így lehetne ösz- szegezni: a hosszú ideig húzódó — s a megyei tanács vb éppen a napokban hozott jóváhagyó döntésével most már remélhetőleg lezárult — művelő' dési ház história egy kicsit megingatta a lakosság egy részének bizalmát az Akasztói Községi Tanács iránt. Sőt, a huzavonát látva, a tanácstagok egy része is úgy vélekedett: — Minek szóljak, úgyis másként alakul a végén. mint ahogy mi akarjuk. A tanács iránti bizalom forrásait kutatva Akasztó községben két alapvető hiányosságra bukkantunk: 1. Nagyobb határozottságra, következetességre van szükség mit jelent. Emellett Sájidor már akkor is szerette a szeszt és ez csak halmozta a bait. Aztán az állami gazdaságba ment el dolgozni. — A munka nehéz volt, én pedig megkívántam az italt. De mondjuk csak meg őszintén «— nem is bírja az ember másként. .. — vallja Beke Sándor. ■— És a család? Mi juthatott a gyerekeknek, ha az apjuk a nehéz munkára hivatkozva mindent el ivott? — Hát... hát... valahogy mindig volt Az nem igaz, hogy annyira éheztek volna, hogy el kellett őket vinni! Nem is bí- fom én ezt ki! Látja, asszonyság. sírok ... nem szégyellem én ezt... Nagyon fái! Legkésőbb ősszel itthon lesz valamennyi! Ezért gürcölök én most. Mindent ezért, csinálunk. Eár ne érzékenyedéit volna így el! Nemcsak azért, mert rossz dolog síró férfit látni, hanem, mert észrevettem, hogy a könnyeihez a szesz érzékenyítő hatásának is köze van. — Ne haragudjon a kérdésért. mennyit ivott benn a városban1: — Csak egy korsó sört meg egy kis málnát. De őszintén mondom ám. nem többet. Tekintetem közben a fejét lésütő asszonykájára esik és rögtön megértettem, hogy a bevallott egy korsón nekem legalább hármat, vagy négyet kell értenem, s csak ennyit jegyzek meg magyarázólag: — Ez így nem lesz ió! Olykor-olykor valóban jólesik az embernek egy pohárka bor, de magának nagyon kellene vigyáznia, ha célhoz akar érni. Példaképe lehetne az édesapja, aki szintén hat gyermeket nevelt fel becsülettel. — Én is ezt akarom, és meg is mutatom! Bárcsak már legalább az egyik, gyerek lenne itt! — tört ki elkeseredetten. >— Nem lehet fiam. értsed meg — szólt közbe az apja. — Először az alapot kell megteremteni hozzá, de ősszel itt lesznek! Ami tőlem telik, ezért magam is mindent megteszek. Milyen bölcs, miiyen derék ez az idős ember — gondolom magamban, s kíváncsian az eddigi »alapozó munka« eredményére, megkérdezem: — Mennyi munkaegysége gyűlt össze idáig? — Áprilisig közel hetvenöt. Áprilisra 22,88 századot Írtak be, de ; 'nem tévedés csúszott az ■ molásba. Ezt Kürtösi elnök elvtárs biztosan megnézeti. Mert az egy igazi, igazságos és segítő ember! Ö segített hozzá a tehénhez is. De most tessék csak velem jönni és megnézni, hogyan akarunk kilábalni a bajból — invitál az udvarra. Bemutatja alakuló út élete egyik alapjának szánt gazdaságát. Az ólban a két kismalacot, melyeket — csak hogy Ingyen ne legyen — 200 forintért vett az öregektől. Közelről keli megnéznem a legelő üszőt is, mely — mint Beke Sándor mondja — már mindennapos. És a kiútkeresés biztató megnyilvánulása az sznan Kecskeméten szerződéses alanon vásárolt húsz kiskacsa bemutatása is. melyeik közül kettő japán- fajta. — Ezeket a kis csámpásókat az Esztikémnek hoztam, a leg- nagyobbik kislányomnak. Olyan anyaszerető és érzékeny szegénykém. öt szeretném legelőször is hazahozni. Még a közeli napokban! Higgye el. asszonyság, meg fogok én a magam láván állni! Én kértem a tsz vezetőségét, hogy ne adianak nekem előleget. A oénzt csak a feleségemnek, vagy az édesapámnak adják ki és akkor nem lesz baj... íme, egy villanásnyi a hatgyermekes Beke Sándor életéből, törekvéseiből. Állja-e a sarat? Nem tudni még. Elindulása mindenesetre biztató. A szülein és feleségén kívül ott áll mellette a maga nagyszerű ereiével, embert, még hozzá űj, jobb embert formáló igyekezetével a Dózsa Termelőszövetkezet közössége. Egyedül Beke Sándoron áll már most elegendő akaraterővel. szívóssággal ragatíja-e meg a féléié nyújtott segítő, erős kezeket. P. L a hozott tanácsi döntések végig- vitelében. Ezek folytonos megváltoztatása, újabb és újabb módosítások erőltetése, nem növelheti a tanács és vezetőinek tekintélyét. 2. Semmiféle hivatalos érintkezés és jó ügyvitel sem pótolja a választókkal való személyes kapcsolatot, az emberi érintkezés megszokott, egyszerű formáit. véleményük meghallgatását és figyelembevételét. Ezekből már önként következnek a tanulságok is. amelyek leszűréséhez részünkről szerénytelenség volna általánosságban mozgó tanácsokat adni a közélet első vonalában álló falusi vezetőknek. Helyes mércével Természetesen a bizalom kérdése nemcsak egyoldalú dolog Számtalan összetevője van, csönösen kell rászolgálnia az embereknek. Azt például egyetlen tanácstag sem várhatja el Akasztón, vagy másutt, hogy maid helyette is intézik a vezetők a közügyeket. Jogos ugyan a kívánság: vonják be őket minden jelentősebb megmozdulásba és igényeljék segítségüket de a tanácsülésekről való igazolatlan elmaradások — amelynek lis- áján Akasztó község a járásban elég rangos helvet foglal el — nem segítik közös céljaik megvalósulását A gazdasági üevek irányítása, intézése, úgy láttuk, ió kezekben van a községben, de összefogás, vállvetett erőfeszítés nőikül a falu ötéves terve csak szép elképzelés marad. Akkor mérnek helves mércével a község lakói, ha iószán- dékú, nyílt bírálattal segítik a maguk választotta vezetőket, de a gondok, bajok megoldásánál melléjük is állnak, s egy- egy fontos kérdés eldöntésénél félreteszik a régi. de néha még kiújuló alvég-felvég vitát, mely bizony maradi nézet ma már. Nagyobb önállóságot, több segítséget Nem titkolhatjuk, hogy az akasztói »vajúdó« művelődési otthon ügyének bogozása közben gyakran ütköztünk olyan véleménybe, mint Babucsik Imréé és más tanácstagoké, akik ezt mondották; — Ha a helyi tanácsra bízzák, már megoldottuk volna... Tagadhatatlan, hogy több esetben húzta keresztül az akasztóiak számítását szabályokhoz való kissé merev ragaszkodás. például az ingatlan- vásárlási ügyben. (Becsérték megállapítása körüli huzavona stb.) Ilyen kérdésekben a nagyobb önállóság feltétlenül növelné a helyi vezetőír tekintélyét és meggyorsítaná az ügyintézést. Elkelne a járási tanács rendszeres és közvetlen elvi és gyakorlati segítsége is. főleg a vezetés és a tömegkapcsolat módszereit illetően. Nyilván örömmel fogadnák a községben, 'ha a járási mezőgazdasági osztály dolgozói többet ’özrenek a helyi tanácsnál, ■ónt a tervkészítések idején. Őszinte bíráló szóval A pártpolitikai munka szempontjából érdemes volna megvizsgálni Akasztón, hogy egészséges dolog-e a párt- a tanácsi cs egyéb (tszcs-vezetőségi stb.l funkciók összefonódása. A másmás néven, de gyakran azonos összetételben ülésező és intézkedő testület ugyanis szűk körben mozog, bővíteni lehetne sorait új, friss erőkkel — éppen a ma még itt kissé visszahúzódó pártonkívüliek köréből. Ügy véljük, hogy a község; pártvezetőség, s annair titkára Bus János elvtárs. aki egyúttal a tanács vb-el nőkének helyettese — a falu gazdasági ügyeiben való nagyszerű ténykedése mellett — személy szerinti, őszinte és elvtársi as bír,' - lattal is segíthetné Időnként a fiatal, új vb-elnököt a község életébe való beilleszkedésbe' a helyes munkamódszerek kialakításában. Mindezek megvizsgálása, feltárása ú.i erőforrásokat jelentene a kiváló adottságokkal rendelkező, de a fejlődés igazi útjára csak most rálépő község lakosságának, vezetőinek. örülünk, hogy ha egy újságírói tévedés korrigálásának kapcsán is, de mód nyílott rá, hogy egy község életéről sok hasznos. talán némileg általánosítható tapasztalatot gyűitsünk, s minderre felhívhattuk az illetékesek. elsősorban a falu vezetőinek figyelmét Perm Iréa~F. Xőtfc Pál zel kapcsolatban azt mondja: — Ha jó a csirke, akkor naponta hatezer darabot is megtisztítunk nyolc óra alatt. Ha azonban tokos vagy sovány, akkor kevesebbet. Jelenleg svájci exportra dolgozunk. Ponyeczki István művezető így folytatja: Az idén áttértünk a két műszakra. Jelenlegi heti teljesítményünk 60—80 ezer darab között váltakozik. — És a 'minőség? — vetem közbe. — Lehetne jobb is — kapcsolódik a beszélgetésbe Major János igazgató. — Száz feldolgozott csirkéből nyolcvanötnek kellene exportképesnek lenni. Jóval aratta vagyunk. Oka: gyenge áz alapanyag. Nyugati vásárlóink tőlünk az egy kilón felüli csirkéket kérik. Sajnos, közös gazdaságaink egy része még mindig csak 60—70, dekás súlyú állatokat nevel. — Nehezíti helyzetünket, hogy igen kevert nyersárut kapunk az öt — Pest, Bács-Kiskun, Heves, Fejér, Nógrád — megyéből magyarázza Forgács György, a termelési osztály vezetője. S hogy e nehézségek ellenére mindent megtesznek a brigád tagjai, azt Gömöri Menyhértné minőségi ellenőr bizonyítja: — Hozzám az áru tisztán érkezik. A selejt nem sok. Ügy tudom, alatta van az engedélyezettnek. — Igen — erősíti meg az előbbieket a termelési osztályvezető. Míg beszélgetünk, a szalagról ígymás után veszik le a megtisztított csirkéket. Innen az osztályozóba, csomagolóba. szállítják, majd a hűtőbe, később pedig a hazai, valamint külföldi piacokra; Olaszországba, Nyu- gat-Németországba, Franciaországba és Svájcba. Venesz Károly és Pásztor Zoltán riportja Á végtelen szalagról egy percre sem fogy le a tisztításra váró vagy a tollazatától megszabadított csirkék sokasága a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat korszerű feldolgozó helyiségében. A gépek mellett a Március 15-e nevét viselő szocialista címért küzdő brigád do'.gozik. — Mindannyiukat egy cél vezérli: teljesíteni a napi tervet, az engedélyezett 1 százalék alá csökkenteni a munkaközi selejtet és növelni a minőséget. Beke Sándor brigádvezető ezHetenként 60-80 ezer csirkét dolgoz fel a Kecskeméti Baromfi feldolgozó Vállalat Danics Irma a ketrecből kivett csirkéket a szalag, vagy ahogy Itt mondják, a pálya hornyaira függeszti. A nagyoló kopasz tógépben a csirke tollazatának 80 százalékától szabad ul meg.
