Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-20 / 116. szám
1. oMal 1982. marás 28. vasárnap Minden ember kezébe jusson el a könyv... Napfény Játszik a zöld fák közt maghúzódé, barátságos kis házakon, szellő borzolia lágyan a Duna hullámait, Itt él, Du- navecsén, ebben a környezetben dolgozik már hat éve egy határozott fellépésű, lelkes fiatalember — Németh Gábor. Feladata a járás Községi könyvtárainak szakmai, módszertani segítése, ellenőrzése. így, egy mondatban nehéz lenne pontos képet adni arról a sokoldalú, nemes célokat megvalósító törekvésről, ami nemcsak munkaidejét, de egész életét betölti. A járási könyvtár öt helyiségben sorakozó, mennyezetig nyúló hatalmas könyvespolcai, pontosan vezetett kimutatások a könyvtár munkájáról, tizenhét tanyai kölcsönző állomás létesítése — a beiratkozott olvasók száma meghaladja az ezret -— az ő szorgalmát, lelkiismeretességét is dicséri. A községeik, a tanvavilág lakóinak könyvvel való ellátása, olvasási igényük felkeltése — ezzel foglalkozik legszívesebben, időt. fáradságot nem kímélve, Hat év alatt nagyarányú változások születtek ezen a téren. Örömmel beszél róluk. «—r A fejlődés nemcsak meny- nyiségi, hanem minőségi is. Pár évvel ezelőtt felnőtt emberek kizárólag «nagybetűs" olvasmányt, meséskönwet kértek. Azóta megkedvelték és keresik Jókai, Mikszáth, Móricz, a külföldiek közül Dumas. Tolsztoj,, Qorfdj műveit Nagy érdeklődéssel olvassák a mai magyar írók — Mesterházi Galambos, Németh László. Szabó Pál — könyveit is. Elengedhetetlenül szükséges, legalább évente cserélni a kölcsönzőállomások könyveit, mert nagyon gyorsan elolvassák a meglevőket. Legnagyobb baj, hogy még mindig akad hely a tanvavilág ban, ahová nem jutottunk el! Ennek is megvan az oka Évente mindössze tizenkétezer forintot fordíthatnak könyvvásárlásra, ami körülbelül hatszáz kötethez elegendő. Ebből űj állomást létesíteni lehetetlen. örülnek, ha a tizenhét köL- csönzőhedy félfrissítésére futja. A betétlapok közt böngészve érdekes adatokra lettem figyelmes. Néhány év alatt jelentősen megnőtt a szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó szak- könyveik. tudományos, ismeret- terjesztő munkák olvasottsága, 6e ahová a megyei könyvtár művelődési autóia rendszeresen ellátogat — hat kölcsönző állomás — ott filmvetítéseik, irodalmi előadások alkalmával zsúfolásig megtelnek a helyiségek a környező tanyák lakosságával. Megható irodalmi est zajlott le nemrégiben Szabadszállás— Balázspuszta kölcsönzőállomásán. Hétköznap, dologidőben gyűlt össze több mint hatvan ember. Komoly. ünnepélyes arccal érkeztek. mindnyájan fekete, »vasárnapi-“ ruhában, így fejezték ki megbecsülésüket, tiszteletüket a kultúra és az irodalom iránt Az elmúlt, hat év nagyszerű eredményed mellett baj. nehézség is akadt jócskán- — Több függetlenített könyvtárosra lenne szükség — sóhajt Németh Gábor. — A Jnlencez- nes lakosé Szabadszálláson egyetlen . tiszteletdí jas könyvtáros dolgozik. Remélhetőleg hamarosan megvalósul az az elhatározás, hogy az ötezer lakosnál nagyobb létszámú községek Függetlenített könyvtárost kapnak. Fizetésüket a tanács és a bsz-ek közösen fedeznék. Éppen ideje ezzel foglalkozni, hiszen állandóan növekszik a könyvek, olvasók és kölcsönzését- száma a járásban. A kötetek száma a tavalyi 33 ezerről 37 ezerre emelkedett, az olvasóké 6200-ról közel 7000-re és a tavalyi 125 ezer helvett az idén már eddig 136 ezer kötetet kőié« asztak. Szeretett könyvel között. írásbeli után — szóbeli előtt Egy hagyomány születése Kellemes, langyos tavaszi alkonyat. A szél elült, az égen a vékonyszálú felhőket még megvilágítja a láthatár alól a nap. Keleten a telihold kíváncsian bámulja az utcára tódult embereket. A fél város az utcán van. Csendes örömmel sétálgatnák, ez az első valóban tavaszi est. Az utcai zsongásba énekszó vegyül. A Rákóczi út végén fáklyafényben vonuló lánvok, fiúk kanyarodnak be. A járókelők kíváncsian indulnak arrafelé. A menet élén pompás új traktor halad lépésben. Orrán tábla: Kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum. A traktor után 26 fiú és leány ballag, sötétkék munkaruhában, kezükben mezei virág. Ok as elsők az országban, akik elvégezték az új típusú iskolát, a Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikumot. Jövőre az ország többi városában is útra kelnek a fiatalok, hogy a frissen szerzett oklevéllel csatasorba álljanak, megvalósítani megyénk lés az egész ország mezőgazda- *sági feladatait. Virágcsokor: négy ■ünneplőbe öltözött, már-már felnőtt lány. Lépegetnek, meg- megállnak a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium folyósóján. Hazamehetnének már, de ki gondol most ebédre, pihenésre. Összebújnak. a szöszke, barna fejek. Meg kell beszélni: neked hogy sikerült? Jaj, én azt se tudtam, hol áll a fejem, amikor megkaptuk a tételeket. Ahogy ők mondják, „egy izgalomban” telt el a három nap. Matematikából, magyarból és oroszból tettek írásbeli érettségit. Már hetekkel előbb is összeszorult egy kicsit a szívük, ha erre gondoltak, most azonban, hogy túlestek a nggy számadáson, bevallhatják, nem is volt olyan „veszedelmes”. Voltaképpen nem volt mitől félniük, Baloás Zsuzsa és Jobbágy Marika kitűnőrendű, Hidi Erzsi jeles, Budavári Zsuzsa pedig jó. Nem attól féltünk, hogy megbukunk — szól Marika — csak- hát az ember szeretné tartani a szintet. Az más. Igazuk van. A „rang” kötelez. És természetesen a jövő, az egyetemi felvétel érdekében is igyekezniük kell. Marika vegyészmérnök, Ballás Zsuzsa orvos szeretne lenni, a másik kettő pedig bölcsészkarra jelentkezett. De előbb még át kell esni a másik nagy erőpróbán, a szóbeli érettségitt> is. Hogyan készülnek rá? — Száz'tizenkilenc tételt kell átvenni két hét alatt. Ha mindegyikre egy órát szánunk, naponta tizeneggyel elkészülünk. Nem csekélység. Kedves olvasó, gondolj arra, ha a csendes parkok mélyén, vagy nyitott ablak mögött könyv fölé hajló lányokat, fiúkat látsz, hogy ezek a fiatalok már tudják, mit jelent keményen megdolgozni az eredményért. Csendesen lépkedj. Ne zavard őket! M. L. A búcsúzfcodók mellett kétoldalt az elsőévesek vonulnak. A menetet lombokkal díszített traktor zárja le. Előbb a Mathiász János szobor előtt tisztelegtek, második állomásuk a Tanácsköztársasági emlékmű, végül a szovjet hősi emlékműnél állapodnak meg. Mindenütt elhelyeznek egy szál virágot, elénekelnek egy dalt. A maga egyszerűségében is milyen kedves kép. Nem ham gos csindaratta és nem is szemr forgató mélabú. A hallgatók két esztendőt töltöttek el az iskolád ban, a városban, s most mielőtt elindulnak a munkába, az életbe, elbúcsúznak. Ruhájuk jelkép: nem szórakozni, hanem dolgozni megyünk. A szobroknál sem koszorúval tisztelegnek, csak szerény virágokkal, ahogyan az életben is minden kis tettükkel azokat a nagy célokat szolgálják majd, amelyeket ezek a jelképek hirdetnek. Első eseménye volt a kedves, egyszerű ballagás egy leendő hagyománynak, amely a következő években bizonyára meghonosodik a felsőfokú technikumok hallgatóinak búesúzásán. A régi diákszokás formái között valóban új tartalmat láthattunk, s ennek szívből örülünk. flz ünnepi könyvhét könyvel Veres Pétert TISZÁNTÚLI TÖRTÉNETEK Veres Péter új elbeszéléseinek első csoportja Összefüggő ciklust alkot: a paraszti kizsákmányolásról szól. A kötet többi írása a Számadást kiegészítő önéletrajzi feljegyzés és a paraszti élettel foglalkozó önálló elbeszélés. VISSZHANG (Fiatal írók antológiája) A Magvető kátévenként kívánja bemutatni fiatal novellistáink fejlődéséi. Az új antológiában a fiatal elbeszélőknek áz Ébredés g. kötet megjelenése után írt legjobb novelláit teszi közzé. A kötetet Z. Szálát Sándor szerkesztette. ÚUZmrUMY-tBECZE - WWOLY teau, az írnok elugrott az aj tőr tói. Mire az első tiszt belépett a kapitány szobájából, ő már az asztalnál ült és irataiba merült. • Délben az ebédnél Ti-ti Gazsó elé állt. — Nem küldesz most „szesny- nyest”? — De hiszen tegnapelőtt vittél. — Kár, hogy most nincs, -r* Ugyanis a mai naptól senki sem léphet ki az erődből a tiszteken és az altiszteken kívül. Az őiv séget megötszörözik. A szökéseik miatt szigorú intézkedéseket léptetnek életbe. Most azonnal, ebéd után talán talán még ki tudnám vinni a hajózsákot, de lehet, hogy holnap már abba is belenéznek. — Mit beszélsz? — A valót. Hatalmas ellenpropaganda kezdődik, Agitáció- val, cikkekkel, fényképekkel igyekeznek a légiósok kedvét elvenni a szökéstől. T- Honnan tudod te mindezt? A lány titokzatosan mosolygott. — Tudom.:; — Nem mondod meg?... Nem bízol bennem? — Bízom— nagyon is bízom... Mégsem mondhatom meg. Vannak parancsok, amelyeket nem lehet megszegni. Ha szükséges lesz, úgyis megtudod... Gazsó valamennyire megnyugodott, de azért mindig azon gondolkozott, ki lehet az, altivei Ti-ti, mint hírszerző kapcsolatban van? Szalai, a tolmács?... Nem, az nem lehet... Az igaz, hogy Szalai sok mindenről tud, ami az erődben történik, de ' könnyelmű, felelőtlen ember. (Folytatjuk.!: Miét őket könnyen félrevezetni, ök is ismerik Vietnamot, ők is ismerik a bennszülötteket... Mégis, mindenképpen meg kell győznünk őket... Colonel Simontól olyan újságokat kértem, amelyek az átszökött légiósok sorsáról cikkeznek... Ezek a cikkek minden bizonnyal elveszik majd katonáink kedvét a szökéstől... Ezenkívül képeket küld, „eredeti” fényképeket. . Ezeken levágott fejű légiósok láthatók, akiket átszökésük után végezték ki a vietnamiak... — Gondolom, ez lesz a leghatásosabb érv... — De hogy jutott el a fényképész a vietnami harcosokhoz és hogyan csinálta meg ezeket a felvételeket? — kérdezte az egyik őrmester. — Marha! — mondta bosszúsan a parancsnok. — Világos, hogy nem ment át. A fénykép a mi központunkban készült. Néhány meghalt légiósnak a temetés előtt levágták a fejét, aztán a holttestet megfelelő környezetben lefényképezték. Ennyi az egész... El kell tehát hitetni, hogy ezeket a vietnamiak végeztéik ki. miután elcsalták magúkhoz. És ön, őrmester!... Ha megkérdezik, hogy hogyan készült a fénykép, nehogy zavarba jöjjön; találjon ki valamit! Hivatkozzék élelmes újságíróinkra, kiváló felderítőinkre! Érti? — Igenis, kapitány úr! — Ezenkívül van-e még valakinek valamilyen javaslata ? — kérdezte a kapitány, s körülhordozta tekintetét. Mindenki hallgatott. — Akkor, uraim, végeztünk A részletes utasítást mindenki megkapja még a mai napon. Künn. az előszobában Morvette észre. Mit szól ehhez Yonm hadnagy, mint őrparancsnok! Yomni felállt és bátortalanul jelentette: — Kapitány úr... ez valami tévedés... az éjszaka folyamán senki sem távozott el az erődből... — Nem? — nézett rá gúnyosan a kapitány. — Hát akkor hol vannak? Este még lefeküdtek szobájukban, és reggelre hült helyük maradt. Nekem 7 órakor jelentették, és most 8 óra. Szökésük hírével tele van az erőd, de az őrparancsnok és az őrség nem tudja! Üljön le, kérem! Yonni kelletlenül leült, behúzta nyakát és hallgatott. — Uraim — folytatta a parancsnok —, azért hívattam önöket, hogy megbeszéljük, mit tegyünk! Mert ez így nem mehet tovább! Elhatároztam, hogy parancsba adom; a mai naptól kezdve tiszten és tiszthelyettesen kívül, bizonytalan ideig senki nem mehet ki az erődből. Továbbá parancsba adom azt is, hogy az őrséget éjszakára ötszörözzék meg. A falak mentén minden három méteren fegyveres őr álljon! De ez csak az intézkedések egyik oldala. A mások része önökre vár, uraim... Győzzék meg a katonákat, hogy odaát halál vár rájuk... Meséljenek nekik élményeikről, tapasztalataikról, vigyázva persze, mert közülük többen már régóta vannak Távol-Keleten, s nem 62. Pantemier mélyen gondolkozott, aztán megállt az asztal végénél. Nem ült le, csak úgy állva fordult beosztottjai felé. — Uraim, bizonyára sejtik, miért kérettem önöket. Az elmúlt napokban tízen szöktek meg. Tizenketten akartak, de kettőnek nem sikerüli.. Tehát tízen átmentek. Uraim, ez szégyen!... Négy nap alatt tizenkét ember próbálkozott átmenni a bennszülöttekhez. Az olasz Belloni és a magyar Török kezdte meg a sort A 36 580-as és a 41 045-ös!... Ugye Moziéi hadnagy úr, így volt... Az ön körzetében kezdődött A következő napon az az őrült lengyel, Sawa ment át a kettes őrhelyről fegyverestől, mindenestől... A következő napon már csak a leg- megbízhatóbbakat osztottuk őrségbe és megháromszoroztuk a számukat.. Nos, ezen az estén négyen próbálkoztak... Kettőt Őreink leterítettek, de a másik kettőnek sikerült... Önök is tudják, hogy a felhívás óta a légiósok háromnegyed része nem mehetett ki az erődből. Csak a megbízhatók mehettek be a faluba, napok óta. Nos, az általunk „megbízhatóknak” elkönyveltek közül kettő tegnap délelőtt nem tért vissza, s mondanom sem kell, hihába keressük őket. bárhol... A faluban senki sem tud róluk semmit: S végezetül az éjszaka hárman tűntek el, úgyhogy a negyven egynéhány őr közül senki sem munkát végeznek, mint a kétezer lakosú Apostagon Dom- bay Sándor nyugdíjas tanár, aki vasárnap délelőtt. — pihenés helyett — házhoz viszi a könyveket. Kilencszáz kötél könyve, kétszáz beiratkozott olvasója van és az elmúlt negyedévben egymaga 2500 kötetet kölcsönzött. Jóleső érzés fejlődésről, eredményről hallani. Arról, hogy felelősségteljes munkája mellett Németh Gábor az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem történe- lem-könyvtárszak levelező hallgatója. — Kevés az egyetemet végzett könyvtári dolgozó — mondja —, pedig a kór. amiben élünk, egyre nagyobb tudást követel. .. Az egyetem elvégzése után továbbra is Vecsón szeretne maradni. Jól ismeri a járást, szereti az ottani embereket, és úgy érzi — szükség van a munkájára. Hogy valóra válion régi terve és a járásban minden ember kezébe eljusson a könyv, életét szebbé, gazdagabbá tegye az olvasás öröme. <. Vadas Zsuzsa Szerencsére szép számmal akadnak lelkes fáklvahordozói a szellem világosságának. Főként a pedagógusok körében. A tiszteletdíjas könyvtárosok áldoztos munkáját 90 százalékban ők látják el. Olyan kiváló
