Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-04 / 102. szám

1962. május 4, péntek

S. oldaJ

A gazdaságos termelés féltéi ele a hozzáértőbb vezetés

Jegyzetek a Kecskeméti Ruhaipari Vállalatról

Kecskeméti Ruhaipari Vállalat. — Április elsejétől, ez az új neve a Bács-Kiskun megyei Vegyesipari Vállalatnak. Cikk- írásra mégsem e névcsere késztet bennünket. Többről van itt szó. Az új vállalati forma, a munka új tartalmát is igényli, aminél ma még jócskán akad kívánnivaló. Egy mondatban így sűríthetjük a feladatokat: Javítsuk a vezetés színvonalát.

Erre figyelmeztet a vállalat elmúlt évi munkája, de ezt sürgeti az első negyedévi termelés statisztikája is. Tavalyi termelési tervének csak háromnegyed részét teljesítette az üzem. Ugyanakkor a különböző minőségi, késedelmi, illetve meghiúsulási kötbérek és más büntető jellegű költségek összege meghaladta a 200 ezer forintot. Ez az érték több mint egyheti nyereségrészesedést biztosított volna.

Nem akarjuk halmozni a különböző termelési mutatókat, hiszen a közölt két szám, meg a többi visszatérő probléma elég magyarázat arra, miért szerepelt a volt Vegyesipari Vállalat a megyei tanács közgazdasági kollégiumának napirendjén. E tárgyalásokat a messzemenő segítőkészség jellemezte, s határozatok is születtek: mit kel! tenni a jobb munka, elsősorban a vezetés javítása érdekében.

Biztató tervek,

gyenge eredmények

Történt is ezt követően egy és más intézkedés, de a vállalat helyzete, a munka gazdaságossága alapvetően nem változott. Ráadásul olyan tapasztalataink is vannak, hogy a vállalat vezetőinek szótárában döntőrészt csak objektív nehézségek szerepelnek, melyekért a felelősséget isvekeznek elhárítani. Kétségtelen, a vállalat helyzetéről lehet úgy is vitatkozni, hogy a felső szerv, a megyei tanács ipari osztálya többet segíthetett volna. De feltehető úgy is a kérdés, és itt ez az elsődleges: Mit

végrehajtása viszont jóindulattal értékelve is legfeljebb elégséges. Ideje lenne ezért, ha az őszinte beszéd és az egyöntetű cselekedet szemszögéből tennék mérlegre ezt a kettősséget.

„Objektívu nehézség, 6 ezer forint különbség

A Kalocsai Textilfeldolgozó Vállalat például alig egy esztendeje vált ki a volt Vegyesipari Vállalatból, s ma már minden tekintetben felette áll az anyavállalatnak. Bizonyságként közlünk egy pár összehasonlító adatot a két vállalat első negyedévi eredményeiből. Kalocsa megközelítően olyan értékű árut termelt három hónap alatt, mint a 120 fővel többet foglalkoztató Kecskeméti Ruhaipari Vállalat. Az egy főre eső termelés értéke meghaladta a 31 500 forintot. Kecskeméten ugyanez nem érte el a 20 ezer forint értéket.

Nem tagadjuk, a Kecskeméti Ruhaipari Vállalat munkáját fékezte, hogy alpári és kiskunfélegyházi telepüket az első negyedévben még nem tudta átvenni a Kiskunfélegyházi Szolgáltató Vállalat. Igaz az is, hogy a kalocsai üzem egyes gyártmányai magasabb anyagértékűek. Mód van tehát magyarázni a kecskemétiek bizonyítványát. De csak részben. Ezt Strasszer József igazgató is elismerte. Ugyanis az összes gátló körülményeket leszámítva, az egy munkásra jutó termelés értéke legalább 6 ezer forinttal- magasabb volt Kalocsán mint Kecskeméten.

A hibák fő oka tehát nem az objektív nehézségeikben, hanem elsősorban a gyenge vezetésben keresendő. Ezen kell javítani, hogy 1862-ben végre előrelépjen a Kecskeméti Ruhaipari Vállalat. Fentebb már irtunk róla, hogy üzemtelepeiket leadták. Nincs gond ma már a mértékutáni szabóságokkal sem. Egy üzemük van csupán, a kecskeméti központ. Erejüket az itt folyó munka irányítására fordíthatják.

zunk azonban benne, hogy ez az esztendő a pálfordulás éve lesz a Kecskeméti Ruhaipari Vállalatnál. Ezért hívjuk fel a figyelmet egy-két olyan jelenségre, ami megítélésünk szerint döntő, hogy az üzem vezetésének színvonala javuljon.

Igen hibás és elítélendő az a szemlélet, hogy a vállalatnál Strasszer József személyére szűkítik a vezető és ezzel együtt a felelősség fogalmát. Az igazgató ugyanis csak egy ember, s legyen bár kimagasló tehetség, nem helyettesítheti a vezető kollektívát. Ezért hangsúlyozzuk, hogy akinek beosztottja van, az mind felelős vezető a maga munkaterületén. Ahol ez az elv nem érvényesül, ott lényegében nem is beszélhetünk ütőképes műszaki gárdáról, jól szervezett munkáról, tervszerűen emelkedő termelékenységről. A Kecskeméti Ruhaipari Vállalatnál elsősorban ezen kell változtatni.

Legalább ilyen fontos a dolgozók és a vezetők közötti jó kapcsolat. Tanácsaik, segítségük, javaslataik igénylése a gondok orvoslásában. Sajnos, a vállalat) vezetői alig élnek ezzel a lehe tőséggel. Négy hónapja immár, hogy nem volt termelési tanácskozás, pedig az üzemi demokráciának ez a fóruma az alkotó kezdeményezések egész sorával segítené a vállalat előre lépését. ^

Végül, de nem utolsósorban javasoljuk, nagyon hasznos lenne egy alapos baráti beszélgetés az üzem kommunistáival. Hogy ítélik meg ők a vállalat helyzetét, a vezetők munkáját? Miben tudnának segíteni, hogy szilárdabb legyen a munkafegyelem, javuljon az áruk minősége, s gazdaságosan állítsák elő termékeiket.

Ha így fognak munkához, biztos, hogy rövidesen bekövetkezik a pálfordulás a Kecskeméti Ruhaipari Vállalat életében.

Sándor Géza

A fejlett állattenyésztésből származó haszon sokat nyom a szövetkezetek jövedelem-mérlegén. Tudják ezt a kiskunfélegyházi Petőfi Termelőszövetkezetben is, ahol nemcsak az istállók számának növelésével, hanem egyéb módon is megteremtették

a korszerű állattartás feltételeit. A tavalyelőtt készült 50 férőhelyes tehénistállóban például — villanyvilágítás van és önitatós vályúkból ihat a jószág. A tejhozam növeléséért nagy gondot fordítanak a helyes takarmányozásra is.

Délutáni etetés a tehénistállóban. Szabó András és Bibók János gondozók szétosztják az abraktakarm Ínyt.

Ez a kis borjú felvételünk napján látta meg a napvilágot.

tett a vállalat vezetősége a gondok és hibák megszüntetése érdekében?

A Petőfi Népében többször feltettük ezt a kérdést két év alatt. És mi volt a válasz? Ameddig a tervekről, elképzelésekről volt szó, a vezetőség kitűnően vizsgázott. A tervek

A pálfordulás a vezetőkön múlik

Terveik, elképzeléseik megvannak. Kérdés viszont, tudnak-e élni a lehetőségekkel? Tapasztalataink csak részben engednek erre következtetni. Bíí

I

Varjú Balázs, miután vala- ” melyik gyereke segítségével kiöntötte a vályúkba a moslékot, nem hagyta el a kifutó területét. Éber szemmel őrködött, hogy a gyengébben fejlődő malacokat ne nyomhassák el a nagyok, hogy egy se maradjon éhes. Néhánv ökölnyi kis guzorinak elkülönítve adott minden etetésnél, valósággal dajkálta őket.

— Csak erőre kapnák ezek is — mondogatta ilyenkor magában elégedetten —. lesz ezekből még kétmázsás hízó.

És egyik napon elkövetkezett a várva-várt pillanat. Az öreg brigádvezető. Várnagy Géza megjelent az agronómussal és azt mondta:

— Balázs, részeli ük a malacokat!

Jött ám a segítség, több mint kellett volna. Az asszony négy gyerekkel futott oda a hírre. Izgatottan mutogattak a kifutó kerítése mellett:

— Az is a miénk lesz! Az a kajlafülű is.

— Apám azt én választottam ki! Nekem ígérte. ruhára...

Várnagy bácsi szólt rájuk, mert az agronómusnak nem volt ereje megszakítani örömüket. Elszoruló torokkal figyelte a dadogó embert és családiái. Mintha most ia.Ua volna

őket először. megrendülve nézte rongyosságukat, a gyerekek arcán a vérszegénységtől támadt sápadtságot;

—• Balázs. hajtsad akkor őket — adta ki az utasítást a brgádvezető. és odaállt a kifutót ketté osztó ajtóihoz.

Sivalkodtak a malacok, de a gyerekek is az ól előtt. Azután odakint elcsendesedtek, számolni kezdtek:

— .. .hét. nyolc, kilenc... ez a miénk! a tizedik!

— Egyem meg a szívét, hogy meg van ijedve. Kis kani.

Betuszkolták a rózsaszínű jószágot egy üres rekeszbe, és már folytatták is tovább:

— Egy .;. kettő... hadd jöjjenek. hajtsad őket. Balázs... kapd el. gyerek, vidd a tietekhez. Ez a tizedik most koca lett.

Várnagy bácsi észrevette; hogy a tizedik számnál Varjú a nagypbbacska- malacokat tolja előre. Néhányszor sikerült is terve, s ilyenkor nagy volt az öröm. Talán szólni kellett volna, hogy csak sorjában, ahogy a szerencse hozza. De úgy tett. mintha nem venné észre a csalafintaságot.

— Tizennégy! Már tizennégy van — kiáltotta a legnagyobb lány. s szinte muzsikált a szó az ajkán;

Készpénzfi zetés

a hartai Béke Tsz-ben

Az elmúlt három hónapban 440 000 forintot fizettek ki a tagoknak előlegként. A tsz-gazdák átlag ezer forintot kerestek a koratavaszi hónapokban.

A szabadtartásos növendékmarha-istálló kifutója.

Nagyteljesítményű kukoricakombájn gyártásához kezdett az ipar

8 hold kukoricát takarít be, tehát letöri a csövet és a szárat felszecskázza. A KB—1 géptípussal szemben még további nagy előnye, hogy üzembiztonságos, vagyis a gyakori láncszakadást és a vágószerkezet megrongálását az új gépnél már sikerült megszüntetni.

A kétsoros kukoricakombájnnal sokrétű kísérleteket végeztek. így például néhány kombájnt felszereltek olyan géppel, amely azonnal elvégzi a kukorica morzsolását is. Az erre vonatkozó kísérleteket ugyan még nem fejezték be, de mint a KGM-ben elmondták, ha ez a mezőgazdaság által régóta sürgetett módszer megfelelő lesz, akkor a kétsoros-kukoricakombájnok már morZsolóval felszerelten készülnek. Az új géptípusból egyébként ebben az évben 508 darabot gyártanak és adnak át az állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek.

Cs. J.

Ez a tizennyolcadik a legnagyobb! — mondta Sanyi gye- reK boldogsággal a hangjában. Oda óvatoskodott a kis süldőkhöz, szeretettel megsimogatta a hátát. Képzelete már hófehér inggé, ragyogó fénves cipővé változtatta a kunkori farkú malackát.

És a jószágok szaporodtak a kutricában. Egészen húszig.

Valóságos falka volt már.

Az agronómus ekkor így szólt:

— Varjú bátyám, úgy viselje gondját a kocáknak, hogy a legközelebbi választásnál ezt megint folytattuk.

A sertésgondozó a kezét kereste, hogy megszorítsa.

— Kő... köszönöm ve... vezető kartárs.

— Ne nekem köszönte — szégyenkezett az agronómus. — Megérdemli, megdolgozott érte.

Apám. itt van a kajla- n fülű is! — kiáltotta Sanyi tele torokkal és megfogta az apja karját, odahúzta az el- rekesztett jószágokhoz.

Az asszony és a gyerekek egymás szavába vágtak. alig lehetett érteni, melyik mit mond.

A fiatal agronómus sokáig nézte őket mozdulatlan. Szívét melegség járta át. mint amikor az anyja megdicsérte, valami jól végzett munka után.

a j.

' A kukoricabetakarítás gépesí- < tésének jelentős eseménye volt í a KB—1 néven forgalomba kerülő egysoros kukoricakombájnok munkábaállitása. A magyar mezőgazdaságban már évek óta j ezzel a géptípussal dolgoznak. > Mivel azonban a termelékeny- iség gazdaságosabb gépeket sür- ■ get, a Kohó- és Gépipari Mi- nisztérium beszüntette a KB—1 gyártását és engedélyt adott egy kétsoros kombájn gyártásához, i Az új géptípus KB—2 V. jelzéssel már az őszi kukoricabetakarításkor üzembe áll. .Gazdaságossága ismert, hiszen a gyártásra vonatkozó engedélyt csak akkor adták meg, amikor már mindenben igazolta a tervezők feltevéseit. így például 2 százalék alatti szemveszteséggel dolgozik, ami a hasonló típusú külföldi gépek között is meglepően nagy teljesítmény. Az eddig végzett kísérletek azt bizonyítják, hogy a kétsoros kukoricakombájn egy munkanap alatt

Növeli a jövedelmét