Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

»62. április 15. vasárnap S. oMaf Miniszterek a megyében ÁPRILISI EG ALATT... AZ ÁPRILIST égbolton a nagy festő, az alkony keveri óriási palettájának néhol már-már giccsként ható, szeszélyes szí­neit. Alattomos, pajzán szelek ! füttyögnek a nappali fényüket fokozatosan vesztő táblák fölött ; de kabát-összehúzásra késztető, megborzongató csípésük sem : tudja már lehaz.udni a tavaszt a tájról. Nehéz földszag árad a ; levegőben. A termékenység illa­ta ez, s benne ízesedik a kenyér ígérete. A határban sürgés-forgás min­denütt; munkacsapatok ébresz­tik téli álmukból a szőlőket, s a szántóföldek egybeömlő hullá­main szerte gépek morajlanak. Jakabszálláson, a falu határá­ban, a gépállomás gigantikus SZ—100-asához kapcsolt rigol- eke forgatja a homokot az Izsá­ki Állami Gazdaság most léte­sülő gyümölcsöse alá. Juhász Mihály, a gép kezelője, fürgén ugrik le a vezetőfülkéből, s míg reggel óta tartó munkájában „cigarettaszünetet” tart, elbeszél­getünk vele. Kiderül, hogy két „segítőtársa” is van a hosszú műszakban: tízéves Misi fia, és annak egyik pajtása, akik, mint leendő traktorosok, idejében el­kezdték a géppel és a munkával való barátkozást. — Milyen munkaidő-beosztás­sal dolgoznak? — kérdezem Ju­hász Mihályt. — Műszakunkat részben nyúj­tott, részben pedig váltott mű­szaknak nevezhetném. Reggel hétkor ültem gépre, és este hé­tig dolgozom. Éjfélig tart a pi­henőm, akkor újra munkába ál­lok, holnap reggel hétig. Ezt a munkaidőt tizenkét órás pihenő követi majd. Fazekas Imre a váltótársam. — Milyen mélyen forgatják meg a talajt? — EZZEL A SZOVJET gyárt­mányú talaj forgató ekével átla­gosan 50—60 centiméteres mély­j ségben forgatunk, öt éve dolgo- I zom a gépállomáson, de elmond- i hatom, hogy ilyen talajra rit- ! kán akadtam. Ingoványos, süp- pedős, és bár az ember arra tö­rekedne, hogy egyenletes mély­séget érjen el, mégis néhol 90 centire is lemegy az eke. Ilyen­kor aztán úgy érzem magam a gépen, mintha teve hátán ülnék. — Mikor kezdték meg a mun­kát? — Mihelyt az idő kicsit jobb­ra fordult, rögtön rámentünk a földekre. Januárban Izsákon dol­goztam, de a kemény fekete föld és az időközben erősödő fagy bizony alaposan próbára tett bennünket is, meg a gépe­ket is. Ügyelni kell nagyon, kü­lönösen az ekére, mert a vigyá­zatlanság igen könnyen törést okozhat. — Mennyi a keresete? — Ez a talajviszonyoktól és az időjárástól is függ. Mikor Izsá­kon dolgoztam a télen, a már említett nehéz körülmények mi­att valamivel gyengébben ke­restem. Havi átlagkeresetem még így is 1700—1800 forintra rúgott. E SZAVAKNÁL érkezik hoz­zánk Felföldi József, az állami gazdaság brigádvezetője. Mikor megtudja, hogy Juhász Mihályt munkája felől faggatjuk, meg­győződéssel mondja: — Egy nótát igazán megérde­melne azért a rengeteg szántá­sért, de még tán többet is! Ed­dig legalább kétszáz holdban benne van a munkája. Nótát nem tudunk Juhász Mi­hálynak küldeni. Mint mondja; úgyis elszórakoztatja őt erőgépé­nek harsány muzsikája, amely beszélgetésünkre is p>ontot tesz A kis Misi ugyanis megrángatja édesapja kabátujját: — Haladjunk, édesapám, mert ránk esteledik! • Ez már a „leendő traktoros” hangja. S a gyerek lelkes nóga­tására Juhász Mihály felpattan a vezetőfülkébe. Keze gyakor­lott mozdulatára megzendül a motor, s dübörgése úgy szárnya] át a szürkületbe takarózó táb­lákon, mint egy roppant orgo- nanaverseny záró tétele. J. T. Tizenötezer munkaóra megtakarítás A Kecskeméti Énületlakatos- ipari Vállalat műszaki fejlesz­tési terve a gyártmányok gyor­sabb előállítása érdekében töb­bek között két ponthegesztő be­szerzését írta elő. A gépek már megérkeztek. A villanyszerelő műhelyben pedig már átvizs­gálták. Megállapították, hogy üzemképes. Rövidesen a hatos és a tanulóműhelyben állítják munkába. A két gép segítségével az üveg befogó lemezmunkáknál az eddigi két időtrabló munka- műveletet egyre csökkentik, s ezáltal 15 ezer munkaórát ta­karítanak meg, ami alatt egy­millió 459 ezer forint újabb termelési értéket tudnak elő­állítani. Képünkön Mészáros László villanyszerelő csoportvezető a gép elektromos működését el­lenőrzi. Mellette Róza Károly elsőéves tanuló. «sergS János kohó- És gépipari mi niszter a Kiskunfélegyházi Gép­gyárban tett látogatása során elbeszélgetett a munkásokkal. A Helvéciái Állami Gazdaság igazgatója, Petőfi Sándor a szőlőtele­pítés új módszereiről számol be Nyers Rezső pénzügyminiszternek, megyénk országgyűlési képviselőjének és dr. Ajtai Miklósnak, az Országos Tervhivatal elnökének. Ezt az új telepítésű törpe almást öntözni fogjuk — mutatja Borsodi Miklós, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatója dr. Ajtai Miklósnak. darka szende pfrja verte ki áb­rázatát Ügyes taktikus lévén ugyanis, kihasználta azt a fél­órát amíg B. B. (tiszteletremél­tó neje) a boltban tartózko­dott. Miután sikeres kutatást eszközölt a pincekulcs birtok­bavételéért, a pincébe osont, s ez előző időszakban nélkülö­zött fejadagját a tárgynapival együtt vételezte be. Mindazon­által, viszonylag eléggé stabil fegyensúlyi állapotban fogadta fájdalomtól megrendült rokon­ságát. — Lajos bátyám, hát maga ÍS?! — omlott, karjaiba egyik igen szemrevaló unokahúga. — Már hogy a nyűbe ne él­nék, mikor élek! — indokolt megfellebbezhetetlenül a holt­tetem. — Hát akkor ezt a táviratot ki küldte? — lobogtatott egy eléggé megviselt, minden bi­zonnyal könnyáztatta papírda­rabot Gergő sógor. — Gergőkéin, a nyomozás toem az én reszortom. Fordulj talán az illetékes belügyi szer­vekhez! — trónolt hősünk a helyzet magaslatán. (— Még B. B.-t kell valahogyan kiparí­roznom, aztán kezdődhet a dá- ridó! — gondolta kezeit dör­zsölve.) Mariska néni. beszerző körút­ijáról visszatérőben, megpillant­ván a tornácon a koszorúk gar­madáját, tudta már, hogy vala­mi országos disznósáa áldozata, s afelől sem voltak kétségei, hogy a szálak kihez vezetnek. Sajnos egyelőre türtőztetnie kell magát, jó képet vágni a rokonság előtt. Tehát nagy pu- szizkodás kezdődött. A vén ku- jon viszont nem átallotta fenn­hangon igazolni alibiiét: — Képzeld, Mariskám, valaki csúfot űzött a sógorékból: táv­iratozott — még hozzá a te aláírásoddal, a fene essen belé —. hogy ma van a temetésem. — Bár... — kezdte a ház úrnője, de még idejében meg­gondolta magát. — Bárhogyan történt is, most már annak örüljünk, hogy ilyen szépen összejött a család! — s nyelt egy keserveset- De csöndesein azért hozzátette: — Megtudom én még, honnan fúj a szél! — No de sógor, komámasz- szony, meg mindnyájan, tegyé­tek magatokat kényelembe! — vette át a parancsnokságot né­hai Sülye Lajos. — Mariskám, készíts valami harapnivalót! |\agadt a keble: sikerült *■' hát »sátáni terve«! Igaz, hogy B. B. gondterhelt homlo­ka mögött suttyomban gyüle­keznek már a viharfelhők, de egy biztos: ma nem csap még le a mannykő. Fülig szaladt a szája: — Ejnye, maid elfelejtem: nyilván eltikkadtatok a bosszú töredelemben. Megnézem, van-e még egy kis karcos — s azzal, marokra fogva a kancsó fülét, elindult a gyönyörök forrása felé. B. B. — a helyzethez il­lően — csak ezt a. kétértelmű bókot lehelte utána: — Azért nem rossz ember ez az én apjukom. az isten nyu« gosztalja. j. Jóba Tibor Ml VAN VELÜK! Kizárás című írásunk, amelyet lapunk február 11-i számában közöltünk, megyeszerte élénk visszhangot keltett. Néhány olvasónk le­vélben közölte véleményét, többen pedig szó­ban mondták el megjegyzéseiket. Ezek a meg­nyilvánulások azt tükrözik, hogy olvasóink egyöntetűen helyeslik a D. L. és S. G. ügyében hozott szigorú pártbüntetést. A cikkben olyan két emberről volt szó, akik közéleti szereplésre vállalkoztak, párttagok voltak és az üzemben vezető állást töltöttek be. Viselkedésük bár elsősorban közvetlen környezetükben váltott ki felháborodást, kel­tett nyugtalanságot, ügyük tanulsága azonban, a büntetés mértéke sok embert foglalkoztat. D. L. és S. G. a hivatali hatalommal vissza­élve nem tűrte meg a bírálatot, fölényesen vi­selkedett. Parancsolgattak és ezzel elfőj tottták a dolgozók kezdeményezőkészségét. Különösen visszatetsző volt a nőkkel szembeni viselkedé­sük. Egymás után sorozatosan becstelen aján­latokkal zaklatták a vállalat nő dolgozóit, el­sősorban a fiatal lányokat, de a férjes asz- szonyoknak sem hagytak nyugtot. Olvasóink közül néhányan a botrá­nyosan viselkedő két vezető további felelőség- revonását arra hivatkozva sürgették, hogyha párttagnak nem felelnek meg, akkor vezető tisztségre sem alkalmasak. Az ilyenféle okoskodás, érvelés azonban el­lentmond az élet tényeinek, a párt politiká­jának. Megyénkben is számos olyan főköny­velő, mérnök és művezető dolgozik, aki mun­kakörét kitűnően ellátja anélkül, hogy a párt­tagsággal járó követelményeknek megfelelne. Helytelen lenne tehát a párttagságot az állami és gazdasági vezető beosztás ellátásával ösz- szekapcsolni. Csorbítatlanul érvényes a párt­nak az a következetes elvi állásfoglalása, hogy szocializmust építő hazánkban a pártfunkció kivételével valamennyi vezetőtisztséget pár- tonkívüliek is betölthetnek. Ebből pedig logi­kusan következik, hogy kizárólag a párthoz való tartozás nem függ és nem is függhet ösz- sze sem állami, sem gazdasági tisztségekkel. Ennek az elvnek a helyességét egyébként a gyakorlat számtalan példával igazolja. A ve­zető beosztásokban dolgozó pártonkívüliek nagyfokú hozzáértéssel és ügybuzgalommal végzik munkájukat és nap mint nap szocialis­ta rendszerünkhöz való hűségükről tesznek tanúbizonyságot. A szóban levő két vezető elleni fegyel­mi eljárás természetesen a pártból való kizá­rással nem fejeződött be. Amit olvasóink is jól érzékelnek, D. L„ valamint S. G. magatartá­sa ugyanis nemcsak az átlagosnál magasabb követelményeket jelentő, a legnemesebb tulaj­donságokat kifejező kommunista erkölcs elveit sértette meg durván, hanem azon túlmenően sarat fröcskölt az emberi együttélés és az üzemi munkarend alapvető szabályaira is. Éppen ezért teljesen jogosan a pártbüntetést hivatali fegyelmi követte. Az emberi méltó­ságukról egészen megfeledkezett vezetőket a vállalat is felelősségre vonta, eredeti munka­körükből eltávolította és alacsonyabb beosz­tásba helyezte el őket. Ez az intézkedés meg­nyugvást váltott ki az üzemben.. A két volt vezető maga is megértette, hogy a pártból kommunistához méltatlan cselekede­teik miatt zárták ki. Ugyanezért a cselekede­tükért jogosan váltották le munkakörükből is, bár ez az utóbbi eljárás nem következménye az elsőnek, a pártból való kizárásnak. Magától értetődik, hogy D. L-t és S. G-t akkor is le­váltották volna vezető beosztásukból, ha a pártnak nem lettek volna tagjai. Leváltásuk óta nyolc hét telt el. S. G-t most az üzemi adminisztráció foglalkoztatja, D. L. pedig fizikai munkát végez. A történtek után hibáját jelenleg mind a két vezető belátja és szorgalmas munkával igyekszik jóvátenni elő­ző viselkedését. Helyes volt a szigorú eljárás. S. G. és D. L. szégyenli a történteket és egé­szen új életet akar kezdeni. Megfogadták, hogy hibáikat kijavítják. Szándékuk valóraváltásá- hoz az üzem vezetői minden segítséget meg­adnak. Nagy József

Next

/
Thumbnails
Contents