Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-15 / 88. szám
»62. április 15. vasárnap S. oMaf Miniszterek a megyében ÁPRILISI EG ALATT... AZ ÁPRILIST égbolton a nagy festő, az alkony keveri óriási palettájának néhol már-már giccsként ható, szeszélyes színeit. Alattomos, pajzán szelek ! füttyögnek a nappali fényüket fokozatosan vesztő táblák fölött ; de kabát-összehúzásra késztető, megborzongató csípésük sem : tudja már lehaz.udni a tavaszt a tájról. Nehéz földszag árad a ; levegőben. A termékenység illata ez, s benne ízesedik a kenyér ígérete. A határban sürgés-forgás mindenütt; munkacsapatok ébresztik téli álmukból a szőlőket, s a szántóföldek egybeömlő hullámain szerte gépek morajlanak. Jakabszálláson, a falu határában, a gépállomás gigantikus SZ—100-asához kapcsolt rigol- eke forgatja a homokot az Izsáki Állami Gazdaság most létesülő gyümölcsöse alá. Juhász Mihály, a gép kezelője, fürgén ugrik le a vezetőfülkéből, s míg reggel óta tartó munkájában „cigarettaszünetet” tart, elbeszélgetünk vele. Kiderül, hogy két „segítőtársa” is van a hosszú műszakban: tízéves Misi fia, és annak egyik pajtása, akik, mint leendő traktorosok, idejében elkezdték a géppel és a munkával való barátkozást. — Milyen munkaidő-beosztással dolgoznak? — kérdezem Juhász Mihályt. — Műszakunkat részben nyújtott, részben pedig váltott műszaknak nevezhetném. Reggel hétkor ültem gépre, és este hétig dolgozom. Éjfélig tart a pihenőm, akkor újra munkába állok, holnap reggel hétig. Ezt a munkaidőt tizenkét órás pihenő követi majd. Fazekas Imre a váltótársam. — Milyen mélyen forgatják meg a talajt? — EZZEL A SZOVJET gyártmányú talaj forgató ekével átlagosan 50—60 centiméteres mélyj ségben forgatunk, öt éve dolgo- I zom a gépállomáson, de elmond- i hatom, hogy ilyen talajra rit- ! kán akadtam. Ingoványos, süp- pedős, és bár az ember arra törekedne, hogy egyenletes mélységet érjen el, mégis néhol 90 centire is lemegy az eke. Ilyenkor aztán úgy érzem magam a gépen, mintha teve hátán ülnék. — Mikor kezdték meg a munkát? — Mihelyt az idő kicsit jobbra fordult, rögtön rámentünk a földekre. Januárban Izsákon dolgoztam, de a kemény fekete föld és az időközben erősödő fagy bizony alaposan próbára tett bennünket is, meg a gépeket is. Ügyelni kell nagyon, különösen az ekére, mert a vigyázatlanság igen könnyen törést okozhat. — Mennyi a keresete? — Ez a talajviszonyoktól és az időjárástól is függ. Mikor Izsákon dolgoztam a télen, a már említett nehéz körülmények miatt valamivel gyengébben kerestem. Havi átlagkeresetem még így is 1700—1800 forintra rúgott. E SZAVAKNÁL érkezik hozzánk Felföldi József, az állami gazdaság brigádvezetője. Mikor megtudja, hogy Juhász Mihályt munkája felől faggatjuk, meggyőződéssel mondja: — Egy nótát igazán megérdemelne azért a rengeteg szántásért, de még tán többet is! Eddig legalább kétszáz holdban benne van a munkája. Nótát nem tudunk Juhász Mihálynak küldeni. Mint mondja; úgyis elszórakoztatja őt erőgépének harsány muzsikája, amely beszélgetésünkre is p>ontot tesz A kis Misi ugyanis megrángatja édesapja kabátujját: — Haladjunk, édesapám, mert ránk esteledik! • Ez már a „leendő traktoros” hangja. S a gyerek lelkes nógatására Juhász Mihály felpattan a vezetőfülkébe. Keze gyakorlott mozdulatára megzendül a motor, s dübörgése úgy szárnya] át a szürkületbe takarózó táblákon, mint egy roppant orgo- nanaverseny záró tétele. J. T. Tizenötezer munkaóra megtakarítás A Kecskeméti Énületlakatos- ipari Vállalat műszaki fejlesztési terve a gyártmányok gyorsabb előállítása érdekében többek között két ponthegesztő beszerzését írta elő. A gépek már megérkeztek. A villanyszerelő műhelyben pedig már átvizsgálták. Megállapították, hogy üzemképes. Rövidesen a hatos és a tanulóműhelyben állítják munkába. A két gép segítségével az üveg befogó lemezmunkáknál az eddigi két időtrabló munka- műveletet egyre csökkentik, s ezáltal 15 ezer munkaórát takarítanak meg, ami alatt egymillió 459 ezer forint újabb termelési értéket tudnak előállítani. Képünkön Mészáros László villanyszerelő csoportvezető a gép elektromos működését ellenőrzi. Mellette Róza Károly elsőéves tanuló. «sergS János kohó- És gépipari mi niszter a Kiskunfélegyházi Gépgyárban tett látogatása során elbeszélgetett a munkásokkal. A Helvéciái Állami Gazdaság igazgatója, Petőfi Sándor a szőlőtelepítés új módszereiről számol be Nyers Rezső pénzügyminiszternek, megyénk országgyűlési képviselőjének és dr. Ajtai Miklósnak, az Országos Tervhivatal elnökének. Ezt az új telepítésű törpe almást öntözni fogjuk — mutatja Borsodi Miklós, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatója dr. Ajtai Miklósnak. darka szende pfrja verte ki ábrázatát Ügyes taktikus lévén ugyanis, kihasználta azt a félórát amíg B. B. (tiszteletreméltó neje) a boltban tartózkodott. Miután sikeres kutatást eszközölt a pincekulcs birtokbavételéért, a pincébe osont, s ez előző időszakban nélkülözött fejadagját a tárgynapival együtt vételezte be. Mindazonáltal, viszonylag eléggé stabil fegyensúlyi állapotban fogadta fájdalomtól megrendült rokonságát. — Lajos bátyám, hát maga ÍS?! — omlott, karjaiba egyik igen szemrevaló unokahúga. — Már hogy a nyűbe ne élnék, mikor élek! — indokolt megfellebbezhetetlenül a holttetem. — Hát akkor ezt a táviratot ki küldte? — lobogtatott egy eléggé megviselt, minden bizonnyal könnyáztatta papírdarabot Gergő sógor. — Gergőkéin, a nyomozás toem az én reszortom. Fordulj talán az illetékes belügyi szervekhez! — trónolt hősünk a helyzet magaslatán. (— Még B. B.-t kell valahogyan kiparíroznom, aztán kezdődhet a dá- ridó! — gondolta kezeit dörzsölve.) Mariska néni. beszerző körútijáról visszatérőben, megpillantván a tornácon a koszorúk garmadáját, tudta már, hogy valami országos disznósáa áldozata, s afelől sem voltak kétségei, hogy a szálak kihez vezetnek. Sajnos egyelőre türtőztetnie kell magát, jó képet vágni a rokonság előtt. Tehát nagy pu- szizkodás kezdődött. A vén ku- jon viszont nem átallotta fennhangon igazolni alibiiét: — Képzeld, Mariskám, valaki csúfot űzött a sógorékból: táviratozott — még hozzá a te aláírásoddal, a fene essen belé —. hogy ma van a temetésem. — Bár... — kezdte a ház úrnője, de még idejében meggondolta magát. — Bárhogyan történt is, most már annak örüljünk, hogy ilyen szépen összejött a család! — s nyelt egy keserveset- De csöndesein azért hozzátette: — Megtudom én még, honnan fúj a szél! — No de sógor, komámasz- szony, meg mindnyájan, tegyétek magatokat kényelembe! — vette át a parancsnokságot néhai Sülye Lajos. — Mariskám, készíts valami harapnivalót! |\agadt a keble: sikerült *■' hát »sátáni terve«! Igaz, hogy B. B. gondterhelt homloka mögött suttyomban gyülekeznek már a viharfelhők, de egy biztos: ma nem csap még le a mannykő. Fülig szaladt a szája: — Ejnye, maid elfelejtem: nyilván eltikkadtatok a bosszú töredelemben. Megnézem, van-e még egy kis karcos — s azzal, marokra fogva a kancsó fülét, elindult a gyönyörök forrása felé. B. B. — a helyzethez illően — csak ezt a. kétértelmű bókot lehelte utána: — Azért nem rossz ember ez az én apjukom. az isten nyu« gosztalja. j. Jóba Tibor Ml VAN VELÜK! Kizárás című írásunk, amelyet lapunk február 11-i számában közöltünk, megyeszerte élénk visszhangot keltett. Néhány olvasónk levélben közölte véleményét, többen pedig szóban mondták el megjegyzéseiket. Ezek a megnyilvánulások azt tükrözik, hogy olvasóink egyöntetűen helyeslik a D. L. és S. G. ügyében hozott szigorú pártbüntetést. A cikkben olyan két emberről volt szó, akik közéleti szereplésre vállalkoztak, párttagok voltak és az üzemben vezető állást töltöttek be. Viselkedésük bár elsősorban közvetlen környezetükben váltott ki felháborodást, keltett nyugtalanságot, ügyük tanulsága azonban, a büntetés mértéke sok embert foglalkoztat. D. L. és S. G. a hivatali hatalommal visszaélve nem tűrte meg a bírálatot, fölényesen viselkedett. Parancsolgattak és ezzel elfőj tottták a dolgozók kezdeményezőkészségét. Különösen visszatetsző volt a nőkkel szembeni viselkedésük. Egymás után sorozatosan becstelen ajánlatokkal zaklatták a vállalat nő dolgozóit, elsősorban a fiatal lányokat, de a férjes asz- szonyoknak sem hagytak nyugtot. Olvasóink közül néhányan a botrányosan viselkedő két vezető további felelőség- revonását arra hivatkozva sürgették, hogyha párttagnak nem felelnek meg, akkor vezető tisztségre sem alkalmasak. Az ilyenféle okoskodás, érvelés azonban ellentmond az élet tényeinek, a párt politikájának. Megyénkben is számos olyan főkönyvelő, mérnök és művezető dolgozik, aki munkakörét kitűnően ellátja anélkül, hogy a párttagsággal járó követelményeknek megfelelne. Helytelen lenne tehát a párttagságot az állami és gazdasági vezető beosztás ellátásával ösz- szekapcsolni. Csorbítatlanul érvényes a pártnak az a következetes elvi állásfoglalása, hogy szocializmust építő hazánkban a pártfunkció kivételével valamennyi vezetőtisztséget pár- tonkívüliek is betölthetnek. Ebből pedig logikusan következik, hogy kizárólag a párthoz való tartozás nem függ és nem is függhet ösz- sze sem állami, sem gazdasági tisztségekkel. Ennek az elvnek a helyességét egyébként a gyakorlat számtalan példával igazolja. A vezető beosztásokban dolgozó pártonkívüliek nagyfokú hozzáértéssel és ügybuzgalommal végzik munkájukat és nap mint nap szocialista rendszerünkhöz való hűségükről tesznek tanúbizonyságot. A szóban levő két vezető elleni fegyelmi eljárás természetesen a pártból való kizárással nem fejeződött be. Amit olvasóink is jól érzékelnek, D. L„ valamint S. G. magatartása ugyanis nemcsak az átlagosnál magasabb követelményeket jelentő, a legnemesebb tulajdonságokat kifejező kommunista erkölcs elveit sértette meg durván, hanem azon túlmenően sarat fröcskölt az emberi együttélés és az üzemi munkarend alapvető szabályaira is. Éppen ezért teljesen jogosan a pártbüntetést hivatali fegyelmi követte. Az emberi méltóságukról egészen megfeledkezett vezetőket a vállalat is felelősségre vonta, eredeti munkakörükből eltávolította és alacsonyabb beosztásba helyezte el őket. Ez az intézkedés megnyugvást váltott ki az üzemben.. A két volt vezető maga is megértette, hogy a pártból kommunistához méltatlan cselekedeteik miatt zárták ki. Ugyanezért a cselekedetükért jogosan váltották le munkakörükből is, bár ez az utóbbi eljárás nem következménye az elsőnek, a pártból való kizárásnak. Magától értetődik, hogy D. L-t és S. G-t akkor is leváltották volna vezető beosztásukból, ha a pártnak nem lettek volna tagjai. Leváltásuk óta nyolc hét telt el. S. G-t most az üzemi adminisztráció foglalkoztatja, D. L. pedig fizikai munkát végez. A történtek után hibáját jelenleg mind a két vezető belátja és szorgalmas munkával igyekszik jóvátenni előző viselkedését. Helyes volt a szigorú eljárás. S. G. és D. L. szégyenli a történteket és egészen új életet akar kezdeni. Megfogadták, hogy hibáikat kijavítják. Szándékuk valóraváltásá- hoz az üzem vezetői minden segítséget megadnak. Nagy József
