Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-15 / 88. szám
I. oMa! 1962 április A színész ad életet az író gondolatainak Beszélgetés Simon György Jászai-díjas színművésszel A Taláros úr alakjában — az utóbbi évek egyik legnagyobb színházi sikere, az Ilyen nagy szerelem narrátorának szerepében — láttam először Simon Györgyöt, kerek négy évvel ezelőtt. Kitörölhetetlenül belém vésődött. Ügy érzem, bennünket, a közönséget és színházunkat is kitüntetés érte, amikor Simon Györgynek ítélték április 4-e alkalmából a Jászai Mari-díj idei egyetlen I.. fokozatát. A kitüntetés indoklásában többek között éppen a Taláros úr, , a Bánk bán és Csehov: Három nővérének Versin^in , alakítása szerepel. Simon György, bár színész akart lenni már gyerekfejjel is, mégsem az lett előbb. Jogot tanult, s éveken át dolgozott a Művelődésügyi Minisztériumban. Tíz évvel ezelőtt lépett először színpadra, A Néphadsereg Színházhoz, majd nem sokkal később a József Attila Színházhoz szerződött. Négy évvel ezelőtt vállalta, hogy vidékre jön. Kecskemétre szerződött, s itt... szerep szerep után, siker sikert követett, ösz- szehasonlíthatatlanul többet dolgozott, mint Pesten, de kitartóan és kedvvel tette, mert minden új szerep új élmény, s egy újabb fejlődési fok leitt a kitűzött cél felé. Az öltözőben, ahol beszélgetünk, szóbákerül az Optimista tragédiából Alexe) alakja, a kapitány az „És a holtak újra éne- keínek-ben, a Fehér kér IWar- saüja, s a most játszott szerep az író A tizenegyedik parancsolatban. Azután a jövőről beszél: — Szeretném, nagyon szeretném eljátszani Macbethet, Othel- lót, Antoniust... Es mégegyszer az Aranyembert. Pályám kezdetén játszottam a József Attila Színházban, s nagyon hozzám nőtt ez a szerep. Ügy érzem, tulajdonképpen ez az igazi szerepkörűm, a pozitív hős. Nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy feltegyem a szokásos, bár ostobácska kérdést: Szereti-e és miért szereti a hivatását? Válasza felér egy céltudatos életprogrammal: — Itt fogalmazódott meg bennem vidéken, amióta annyit játszom, nemcsak színházértő embereknek; A színész élővé teszi a holt betűt, az írott sorokat színnel, érzelemmel, a valóság megejtő közvetlenségével tölti meg. Amióta tudatosan törekszem erre, magam is meglepődöm, milyen sokat hozzáadhat az ember az író gondolatához mennyire teljessé teheti. Nemrég láttuk Kecskeméten a Jó utat, autóbusz című filmet, amelyben Simon Györgyöt igazán kitűnőnek találtuk. Szerepelt-e már máskor is filmen? — Ez volt az első nagyobb szerepem. Eleinte szokatlan volt a filmezés. Ott nem érzi az ember a meghatározott teret, a nagy színpadi képet. De érdekes és vonzó művészet. Csakhogy ebben mi, vidékiek a pestiekkel szemben valóban hátrányos helyzetben vagyunk. Gyakran látjuk együtt Simon Györgyöt a színpadon is feleségével, Demeter Hedviggel. — Szeretek együtt játszani a feleségemmel. Sok előnnyel ját. Az élet nagy játékmester, s most — mindkettőnket meglep — a véletlen is úgy hozza, hogy valóban végszóra toppan be a művésznő. — A vidéki színjátszás egyik legnagyobb művészi gondja — veszi át szívesen a szót férjétől — a rövid felkészülés. Különösen a monológok kidolgozásához jut kevés idő. így aztán együtt tanulunk, meghallgatjuk, megbíráljuk egymást Gyurival. S a próbákra benézünk akkor is,'ha nem egy darabban játszunk. — Még annyit — mosolyog —, hogy amikor megismertük egymást, már láttam, hogy Gyuri tehetséges. A Nemzeti Színháznak voltam akkor tagja, s egy „beugrását” láttam a Néphadsereg Színházában. Kérdezték, mit szólok: Nagyon tehetséges — mondtam —, egyébként nem a zsánerem. S néhány hónap múlva az anyakönyvvezető előtt álltunk. Partnerek azonban csak itt lettünk, s én nagyon örülök, hogy együtt játszom a férjemmel. összemosolyognak. Kedvesen, melegen. Apróság. Mégis érzem, hogy Simon György kitüntetésében egy kicsit neki is része van. Mester László Vizsga a város szelén... Izgalmas órák színhelye volt az elmúlt napokban Kecskeméten a Nagykőrösi úti Általános Iskola. Vizsgázni jöttek össze a peremrészek, közeli tanyák, termelőszövetkezetek dolgozói: többnyire fiatalok. A dolgozók általános iskolájának V— VI. osztályos növendékei. Szám szerint tizennyolcán. Míg a többiek izgatottan futnak át utoljára a legnehezebbnek ígérkező tételeken, megszólítom a negyven év körüli, aránylag legnyugodtabb B. Istvánt módomban tanultai.»» Mit mondanak erre a fiatalok? Akik előtt már nem elérhetetlen álomként lebegett a továbbtanulás lehetősége. G. Erzsébet fényező a Bútorgyárban, nagyon szeret tanulni* különösen számtannal foglalkozik szívesen. A családja miatt hagyta abba az iskolát. Szük'ó- gük volt a pénzre, ezért kell t tanulás helyett a munkát v - lasztani. H. Mihálvnál rr : rosszabb a helyzet. Szülei ( - váltak, 5 tartotta el öreg. heteden nagyanyját. Értei — Mi a foglalkozása, miért vállalkozott a nyolc általános elvégzésére, amely számára négy év tanulást jelent? — Raktári munkás vagyok a MÁV-nál — válaszolja —, és szeretném megszerezni a rak- támoki vizsgát. Ehhez legalább nyolc általános szükséges. Sajnos, fiatal koromban nem állt ÉpflOlparl ankét a szerkesztőségben Szombaton délelőtt a szerkesztőségben szakemberek bevonásával építőipari ankét zajlott le, ahol a párt építőiparral kapcsolatos határozatának végrehajtását vitatták meg. A bevezető előadást Ve nesz Károly, a Petőfi Népe ipari rovatvezetője tartotta. Az ezt követő vitában felszólalt Erdélyi Ignác. Társadalmi munkás műszakiak megbeszélése Kecskeméten A Hazafias Népfront keretében működő műszaki akcióbizottságok eddigi tevékenységéről és feladatairól tanácskoztak szombaton délelőtt a népfront megyei titkárságán. A tanácskozáson részt vett Gállá Tibor, a népfront országos tanácsa mellett működő műszaki akcióbizottság tagja, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium II-s számú főosztályának főmérnöke, Nagy László, az országos népfronttitkárság munkatársa és dr. Varga Jenő, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnök- helyettese is. A/ megbeszélés részvevői megállapították, hogy az elmúlt évek során a községfejlesztési munkákhoz igen nagyjelentőségű támogatást adtak a műszaki szakemberek. A továbbiakban azonban az egyedi és operatív tevékenység — például a társadalmi munkában történő tervezés — mellett még nagyobb gondot kell fordítani a műszaki tanácsadóhálózat kiépítésére. Ez különösen nagy jelentőséggel bír a saját erőből történő kislakásépit- kezések támogatásában, amelyet az egyik legfontosabb községfei- lesztésl feladatnak határoztak meg, illetve fogadtak el a tanácskozás résztvevői. a megyei pártbizottság ipari osztályvezetője, Némedi Sándor, az építők megyebizottságának titkára, Kárpáti András, a Beruházási Bank vezetője, Dömer Henrik, a Bács-Kiskun megyed Állami Építőipari Vállalat, Kovács Dezső, a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat és Mátrai Géza, a KISZÖV főmérnökei, valamint Radó Attila, az Építési és Szerelőipari Vállalat technikusa. A kiskunhalasi áprilisi Áprilisban ismét színes, érdekes műsorösszeállítással várja látogatóit a Kiskunhalasi Gőzön István Művelődési Ház. A művészeti csoportok és szakkörök foglalkozásain kívül különféle előadássorozatokon — munkás-, tsz-, ifjúsági, kereskedelmi, ülnök-akadémián — fejlesztik a szakmai és tudományos ismereteket. — Műsoros táncestélyek, ibolyabál, kézimunka- és fotókiállítás, klubestek, április 15-én a Béke-barátság kulturális szemle lebonyolítása teszi még változatosabbá az művelődési ház műsora egyébként is ötletes összeállítást. Nem feledkeztek meg a vidéki művelődési otthonok munkájának támogatásáról sem. Pir- tón az irodalmi színpad mutatja be Békét a világnak című műsorát Harkakötonvön a fotokör rendez kiállítást, de, számos helyen tartanak ismeretterjesztő előadásokat is. A tartalmas műsor azt bizonyítja: — Kiskunhalason minden lehetőség adva van m. tanulásra, szórakozásra. jó megjelenésű fiatalember. Segédmunkás, és minden vágyó, hogy gépkocsivezető legyen. Ezért tanul olyan szorgalmasam Szülei kívánságára otthon, a földeken dolgozott kora reggeltói késő estig Ca József T. N. István és M. István. Szomjasan pótolják most a mulasztottakat. A társadalom kinyújtotta feléjük a kezét és ők megkapaszkodtak benne. Egyre többen jönnek utánuk — idősebbek, mint F. István tanyai postás, aki »lépést akar tartani a korral«, és a már egyre ritkuló számú fiatalok. Marincsáik Ferenc igazgató* osztályfőnök, megkezdi a vizsgáztatást B. István remegő ujjakkal húz a tételek közüli »Mese a népköltészetben« —i olvassa megkönnyebbülten. Nagyot nyel, s Benedek Elek: Az aranypálca meséjének tartalmat ismerteti: »Volt egy királynak három fia...« Egy ugrásra a várostól így számoljuk fel a sötétséget, ami még a múlt öröksége, de hamarosan szétoszlik... V. Zs. ^UZnffUKÜf-mcZE ‘SAVOLY 35. Néhol valóságos harcot kellett vívni a természettel, hogy előre haladhassanak. Keservesen haladtak előre, minden méterért alaposan megküszködtek. Egy órai út után a 12 tagból álló különítmény egy tagja hiányzott Az egység visszaindult keresésére. .. Hamarosan megtalálták társuk fejét. Karóba húzva. .. Mindenkiben meghűlt a vér, csak a parancsnokban, az őrmesterben nem. Gödröt ásott, eltemette Rolé fejét... Az egység tagjai óvatosan tovább indultak... Csőre töltött automata fegyvert szorongattak kezeik'között, és riadtan néztek minden irányba. A vadon azonban néma, mozdulatlan volt... Az indák, folyondárok nehe- hezen leküzdhető akadályként tornyosultak előttük... Csak néha jutottak ki az őserdőből egy- fcgy tisztásfélére, ahol megpillanthatták az égboltot __Azonba n ez a tisztás mégsem volt egészen tiszta, buja növényzet borította: a legkisebb fűszál is az ember állát simogatta... Az egyik ilyen tisztáson Bató, aki hetedikként ment a sorban, egyszerre szinte emberfeletti hangon üvöltötte: — Segítség! A légiósok a magas fűben a hang irányába fordultak. Bató a földön fetrengett. Az egység tagjai hozzá rohantak. Ekkor derült ki, hogy négy fő ismét hiányzik. No és Bató súlyos sebesült! A vietnami harcos kése, nem tudni miért; célt tévesztett; Bató fejét nem választotta el törzsétől, csak súlyos sebet ejtett rajta. Az őmiester parancsot adott a visszavonulásra, mivel a feladatot hat fővel nem lehet végrehajtani. No. meg az út folytatása valamennyiük életébe kerülne! Batót óvatosan felemelték és elindultak visszafelé. Bató akkor súlyos idegösszeroppanást kapott. Azótá nem tud beszélni, csupán könnyei folydogálnak kiapadhatatlanul: Most is könnyezett, amikor belépett hozzá a magyar csoport Almás! Pali vezetésével. Bató szobájában olaszok, jókedvű. vidám legények heverészték a szerteszórt szénán. Előttük egy láda »Operativ« hevert, némelyik felbontva Az olaszoknak jókedvük volt, ők is szilvesztereztek. Almási Pali feléiük fordult. — Fiúk, megengeditek, hogy szobátokba jöjjünk? Szeretnénk együtt ünnepelni honfitársunkkal. Giovanni, az olaszok szószólója emelkedett fel. — Gyertek csak, pajtás, legalább koccintunk is együtt. A magyarok letelepedtek Bató ágya köré. és sorban megszorították honfitársuk mozdulatlan kezét Kínos, hosszú csend következett Végül a kis Kovács állt fel, s miután megköszörülte a torkát, beszélni kezdett: — Fiúk! Az első szilvesztert töltjük Távol-Keleten. Elég szomorú körülmények között ünnepelünk egyik társunk mozdulatlanul fekszik közöttünk, súlyos betegen. De ha már így hozta a sors, én mégis azt szeretném. ha békés családi körben tölthetnénk ezt az ünnepet, kiöszönthetnénk éjfélkor egymást és az új esztendőt. Azt szeretném, ha... Elakadt és összerezzent, mert ebben a pillanatban akna robbant az erőd udvarán. Döreje fenyegetően, vészjóslóan belőpózott minden szobába... Az olaszok is felálltaik helyükről. Néhány másodperc múlva az ezred kürtöse riadót fűit. A második lövés a helyőrség irodájának tetejét vitte szét. Kovács és Almása pillanatok alatt biztonságba helyezte Batót az egyik bunkerban, azután rohanták mindketten helyükre, tüzelőállásba. Idegtépő másodpercek következtek. Mint' n szem a sötét vidékre, az őserdőre tapadt. Almása szívdobrg- Va szorította magához a géppuskát. Hát mégis bekövetkezett! A vietnamiak támadnak! A gerillaharcok, az őserdei, elszórt összecsapások után most szabályszerűen megtámadn k egy erődöt. Aknavetővel lőnek. De bizonyára van már géppuskájuk, géppisztolyuk is. maguk kovácsolta fegyvereiken kívül. Napról napra erősebbek, össze- forrottabbak. Idegesen rágta szála szélét. A harmadik gránát robbanása után a kapitány kiadta a parancsot — Tüzet viszonozni, minden irányban! Géppuskások! Tüzelj! A fegyverek felugattak. Hangjukat százszorosán verték visz- sza a környező hegyek. A kapitány az egyik tüzelőállástól a másikig rohant (J^ytotjnk.)
