Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-08 / 82. szám

i oMri 1962. április 8. vasárnap MESTERHÁZI LAJOS: A 7IZÉN EG YEDIK PARANCSOLAT MAI TÉMÁJÚ. MODERN magyar darab megjelenése a kecskeméti színpadon mindig egy kicsit külön szenzáció, kü­lön öröm mindazok számára, akik szeretik a színházat és fi­gyelemmel kísérik a magyar drámaírás alakulását. — Külön színt, aktualitást a premiernek az a körülmény ad, hogy ennek az érdekes, mai életünk prob­lémáit feszegető műnek a pre­mierjével csaknem egy időben kapta meg Mesterházi Lajos ál­lamunk legnagyobb elismerését — amely művészeti munkássá­gért járhat — a Kossuth-díjat. A tizenegyedik parancsolat for­málódó új életünk lényegének, erkölcsi arculatának nem egy központi kérdését teszi fel, s vá­laszolja meg meggyőző erővel, egyéni módszerrel. Már a Pesti emberek bemutatása után vilá­gossá vált, hogy Mesterhaza jel­legzetes és határozott írói prog­rammal indul. A tizenegyedik parancsolat — ennek a céltuda­tosan választott útnak újabb ál­lomása — itt Kecskeméten is értő fülekre találtl_A darab szug- gesztív ereje, s a jó és világosan megfogalmazott előadás minden bizonnyal rádupláz arra a javí­tó-nevelő célkitűzésre, melyet az író a darab utolsó mondatai­ban fogalmaz meg. Valóban na­gyon nehéz kitérni a mondani­való hatása alól és éppen ezt teszi Mesterházi Lajos dráma­írói működését annyira maivá, hatásossá. A KECSKEMÉTI előadás Lo­vas Edit rendezésében az író szándékaival egyező, azt világo­san értelmező tálalásban került színpadra. A kitűnő szereposz­tás lehetőséget adott jó néhány színészünknek, hogy képességeit új oldalról mutassa be. S mivel a jó dráma egyik tulajdonsága az, hogy helyes mondanivaló mellett jó szerepeket, értékes feladatokat nyújtson a színész­nek, láthatóéra nagy kedvvel, lendülettel és lelkesedéssel vé­gezte munkáját mindenki a sze­replőgárda tagjai közül. AZ lRÖ SZEREPÉBEN Si­mon György biztosam mozog. Színesen és lendületesein bontja ki ezt a viszonylag szűkösen adagolt mozgási lehetőséget nyújtó kettős arcú szerepet. Az önmagára találás: a valósággal, az élet sodrásával való találko­zás, a vele való azonosulás fo­lyamatát hitelesen formálja meg. Demeter Hedvig, mint Marika, az író felesége, érzelmekben gazdag jellemet visz. színpadra. Kifejezési skálája széles, s min­den mozzanatában meggyőző, emberien egyszerűvé tudja ten­ni szerepéi. Mezei Lajos mint Zoltán másodszor lép az idén színpadra jelentősebb szerepben. Ezúttal alkata és képességei sze­rint hitelesen, biztos kézzel raj­zolja meg ezt az eléggé vázlato­san megírt alakot. A szerep szá­raz és kiábrándult humora jól érvényesül, bár néha kissé ke­resetten hangsúlyoz itt-ott ke­vésbé lényeges részieteket. Tu­lajdonképpen ők hárman képe­zik a darab gerincét, a népes szereplőgárda többi tagjai a cse­lekmény egy-egy epizódját tá­masztják alá. Soraikból kiemel­kedik Fekete Tibor a tanító sze­repében. Ennyire felszabadultan őszinte és természetesen komé- diázó kedvet nem igen tapasz­taltunk tőle az utóbbi időben. Hangulatos volt Bodó Györgyi mint Karola, kitűnő figura Ma­jor Pál gebines vendéglőse. Hi­teles és magával ragadó Jánoki Sándor mint Kadács, s a fiatal szerelmespár: Perlaky István és Kovács Maria. Nem mondhatjuk el azonban ezt Tiszai József ala­kításáról, aki láthatóan nagy ne­hézségekkel küzdött a plébános szerepében. Borosa István dísz­leted jó színvonalat képviselnek, különösen a falusi kép sikerült. Márton Aladár jelmezei moder­nek és ízlésesek. Lovas Edit A tizenegyedik parancsolat rende­zésével ismét bebizonyította ké­pességeit és a szereplőgárdával együtt valóban elismerésre méltó teljesítményt nyújtott Csáky Lajos Bemutatjuk Ladislav Slovák cseh karmesteri 1919-ben Bratlslavában szü­letett. Tanulmányait a bratis- lavai Állami Konzervatórium­ban végezte. Vaclav Talich, a világhírű cseh karmester taní­totta. Később Leningrádban Eugen Mravinszkij szovjet pro­fesszornál folytatta tanulmá­nyait, akitől a vezénylés mű­vészetét a legmagasabb fokon elsajátította. Ladislav Slovák jelenleg a ratisiavai rádió vezető kar­mestere. Gyakran vendégszerepei r szlovák filharmóniai zenekar­nál, s állandó vendegkarmes- erként működik a leningrádi filharmonikus zenekarnál, vala­mint a moszkvai városi zene­karnál is. Koncért i élnek nagy sikere van. A kitűnő művész jelentősen ’.ozzájarult a bratislavai rádió \óru sk ultúrájának eme léséhez. Az ő működésének tulajdonít­ható, hogy 1854-ben a kórusok versenyén a bratislavai rádió ■tórtrsa az első díjat nyerte. Pénteken a Kossuth-Rádió lullámhosszárr hallhattuk La­dislav Slovák hangversenyét. A közönség szívébe zárta a nem­zetközi hírű karmestert a kri­tika is nagy elismeréssel nyi­latkozott róla. Április 9-én. hétfőn a kecs­keméti nagyzenekari hangver­senysorozat keretében a Kato­na József Színházban ad tanú- bizonyságot a kecskeméti kö­zönség előtt kivételes tehetségé­ről. Műsorán a budapesti hang­verseny zeneszámai szerepel­nék. GUZIWU&tY-BECZE-KAVOLY o 29. Félve közeledett a sebesültek felé. Vámos azok között sem volt... Remegő kézzel kezdte felhaj­togatni a páfrányleveleket. Az ötödiknél felordított: — Kálmán! Zokogva borult barátjára, sírt, mint egy gyerek. Ketten tudták csak nagysokára elvonszolni a halott mellől az 57 081-est... Hamarosan előkerítették a te­lepülés egyetlen teherautóját. A sofőrt ágyából zavarták ki. A 34 sebesültet egymás hegyére hátára rakták a kocsira, a gép­kocsivezető mellé beült egy őr­mester és az autó elvágtatott ... — A halottakkal mi lesz? — kérdezte Gazsó az egyik őrmes­tertől. — Mi lenne? Eltemetik. — Kik, és hová? . — Mit tudom én! Gazsó elsomfordált. Tehát még azt sem fogja majd tudni, hol fékszik egyik legjobb barát­ja .. . De hát a szülei?! .. Azok­nak meg kel] írni!... Azoknak tudniok kell, hol van eltemetve fiuk!... Nekik meg kell írni!. .. Nekik tudniok kell és minden­kinek tudnia keli, hogy az élet által megrugdosott Vámos Kál­mán fga7. emDerítene, ae gazén, bér érdekekért hol halt meg . .. Újra az őrmester elé lépett. — Őrmester úr, mi ennek az átkozott helynek a neve, s a halottakat hol temetik el? — Mondtam már, hogy nem tudom. — De nekem tudnom kell. Értesíteni akarom a hozzátarto­zóit — Ezt majd elvégzik a légió erre hivatott beosztottjai és ad­minisztrátorai. — Az ő értesítésük nem hite­les. Éh nem mesét, hanem .va­lóságot akarok írni. — Ide figyelj, disznó — ordí­tott most már az őrmester. — Ha még egyszer elembe kerülsz, szétverem a pofádat. Elrohant, Nyolc ágyüdörgés hallatszott rövid időközökben. Az erdőnek azt a részét szórták meg, ame­lyen — a feltevések szerint — a vietnamiak visszavonultak. A lövések zaja egy ideig vissz­hangzott, aztán minden elcsen­desedett ... A vietnamiak őserdei útját a légiósoknak még sohasem sike­rült felfedezniük... Gyors létszámé" en őrzés kö­vetkezett. 47 volt a halottak száma. Közülük többet gyors segélynyújtással meg lehetett volna menteni ... A 34 sebesült között jó néhány súlyos is akadt. Nyolcán pedig eltűntek ... Leg­alább is a sorákozóig nem ke­rültek elő. Megállapították azt is, hogy az éjszakai támadás tulajdon­képpen nem is támadás volt, hanem egy pszichológiai, vagy nyugitalanítási — akció. Célja: hatás gyakorlása az idegekre, bizonyos nyomasztó, nyugtalaní­tó lelki krízis kiváltása. Az ilyesmi az újoncokra különösein nagy hatással lehet és talán egész további tevékenységükben nyomot hagy. — Világosan kell erről beszél­ni — magyarázta az őrmester —, mert még gyakran fogtok ilyesmivel találkozni. Alusztok az erdőben és egyszerre lövöl­dözés zaja hallatszik. Ilyenkor nem kell azonnal a géppiszto­lyotok után kapkodni, ez a lö­völdözés még nem jelent táma­dást. Egy ilyen lövöldözésnél a támadók nincsenek sokan . .. Nem kell tőlük fáni... Nem veszélyesek... Ez az éjszakai támadás még jó is volt... Át­estetek a tűzkeresztségen...! — No, köszönöm szépen — dörmögte az első sorban az egyik jugoszláv, — Átestetek a tűzkeresztsé­gen — folytatta egyre jobban belemélegedve az őrmester. — De ne felejtsétek el, legközelebb már fegyver lesz a ti kezetek­AZ NDK-BAN JÁRTUNK Á „iegfoniosabbról" Valamirevaló úti beszámolóból nem hiányozhat nálunk a vá­lasz arra a kérdésre: mit, ho­gyan lehet és érdemes venni? Hogy az érdeklődőket mind­odákint olcsón. Az ilyesmi nem! drága. — Nincs! Jellemző, hogy minden drá­gább az NDK-ban. ami egész­ségtelen. Egy doboz közepes minőségű cigaretta 8—12 fo­rintnak megfelelő márkába ke­Lipcsében a kiállítás idején világvárosi forgalom van. — Képünkön: belvárosi utca egy esős délelőttön. (Márkus János felvétele.) járt elöljáróban megnyugtas­sam: az NDK-ban mindent le­het és érdemes venni. A »ho­gyan« se okoz gondot, mert az üzletekben minden kapható — akárcsak nálunk. Mivel azonban eddigi tapasz­talataim szerint a kiváncsiakat nem elégíti ki ennyi, lássunk hát néhány foltocskát is ebből a tárgykörből. Árpolitika és egészség Az NDK fejlett inarú ország; s fejlett a mezőgazdasága. Ezért olcsóbbak az iparcikkek, ruhá­zat, bútor, porcelán és sok min­den egyéb is. Nagyon kevés azonban a kül­földi áru. Közszükségleti cik­keikre alig áldoz valutát az or­szág kereskedelme. -Nekünk elég, amit megtermelünk« — mondják, s ez nem is elbizako­dottság. Árucikkeket még leg- többnyire Kínából imncrtálnak, úgy is hívják a külföldi hol­mit, hogy kínai. Különösen azokat az turistá­kat érte csalódás, akik arra számítottak, hogy nyugati rúzst, kölnit, egyéb apróságot vesznek bem is... Éspedig a legjobb, legkorszerűbb fegyver! Akkor már nem keil patkányként a földbe bújnotok! Légiósok! Bosz- szuljátok meg társaitok halálát! Küldjétek a pokolba az indoki­nai aljas banditákat. Hamarosan hajóra szálltak és folytatták útjukat. Néhány óra után, még a délelőtt folyamán megérkeztek egy nagyobb kikö­tőbe, ahol gépkocsi karaván vár­ta őket. A kikötőtől alig pár ki­lométerre volt az első légiós tá­maszpont. A kocsisor elhagyott szerpen­tineken kapaszkodott felfelé. Az út két oldalán ezeréves fák tor­nyosultak, ezeket folyondárok, indák kötötték össze. Itt-ott nagyméretű páfránybokrok tűn­tek fel, két-három méteres le­velekkel. A vadon mozdulatlan­nak, érintetlennek tűnt, mintha még soha nem járt volna ben­ne ember.., A karaván hamarosan meg­érkezett arra a tisztásra, ame­lyen a támaszpont volt. Szépen zöldellő rizstábla volt a közelé­ben. Az erőd udvarán létszámel­lenőrzés következett, megállapí­tották az eltűntek személyazo­nosságát. majd kiosztották a fegyvereket. A kocsisor hamaro­san megindult Ká-Bán. az ez­redtörzs székhelye felé.. . Három napi fárasztó utazás után a gépkocsi begördült Ká- Bánba. (Folytatjuk.) rül. Megfigyeltem, hogy kevés nő dohányzik. Nem olcsó az ital sem. Nem­zeti italuk, a sor. ára nagyjá­ból annyi, mint nálunk, a tö- irtány italok valamivel drágáb­bak. Bort kevesen isznak. Sze­retik a mágyar bort. de ritkán kapható és egy üveg badacsonyi szürkebarát — egy vendéglőben azt ittam — 35 forint. Egészségi okokból nem isz- szák a mi fogalmaink szerinti feketét sem. Lipcsében, ahol annyi fekelekedveló külföldi megfordul a vásár-ok ideje alatt, nincs egyetlen presszógép. I'edig üzleti szempontból meg­érné, de mintha maguk a ke­reskedelem vezetői féltenék % lakosságot tőle. nem akarják* hogy rászokjanak ők is. Á kiszolgálás Az elárusítók udvariasak — de valahogy másképp, mint ahogyan mi elképzeljük. A haj- longás, negédeskedés ismeret­len. Órákig válogathat az em­ber, az elárusító rá se tekint* de ha szólnak neki. késlekedés nélkül jön. Vagy legalább vá­laszol, akkor is. ha másik ve­vővel van elfoglalva. Az üzleti modor nem mo­solygóst inkább komolv: »Az a munkám, hogy eladjak, s igyekszem minél lobban ellát­ni« — mintha ezt mondanák. De nem találkoztam rideg, ud­variatlan vagy figyelmetlen ki­szolgálással sem. * Illetve csak egyszer. Amint benyitottam az üzletbe, a sa­rokban felhalmozott bőröndök­höz léptem, hogy megnézzem a választékot, s nyomban kézbe is vettem egyet, jó magyar szo­kás szerint. A pult mögül odafutott az elárusítómő és pattogó hangon tiltakozott. — Szeretnék venni egyet mondtam. — Jó — felelte. — Válasz- szón! —- s visszament a pult mögé. Máig sem tudom, mi háborí­totta fel. Igaz, nem volt fiatal, s talán még a kalandozások idejéből emlékezett a magya­rokra, S ami ugyanúgy van, mint nálunk: Elvesztettem a ceruzámat, s kitűnő csieh töltőceruzát akar­tam venni helvette. Két kira­katban is láttam. De amiken* odabent kértem, azt felelték: Nincs. Mondom: Ott kint van. Sajnos — tárták szét a karju­kat — a kirakatból nem ve­hetjük be. (Folytatjuk.) Mester László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents