Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-08 / 82. szám
3. oldal Megnyílt a szőlő- és gyiimőlcstelepitési hónap (folytatás az 1. oldalról.) Dr. Molnár Frigyes elvtárs megnyitója után Bank Gyula elvtárs tartott előadást. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a szőlő- és gyümölcstermesztés megyénkben az átalakulás korszakába lépett — mondotta. — A megye közel 100 ezer holdat kitevő szőlőjéből a jó állagú alig haladja meg a 20 ezer holdat. Szövetkezeteink szőlőinek mintegy a fele 40 éven felüli, s magas a kisparcellák száma. Mindez indokolja a nagyüzemi telepítések végrehajtását. A második ötéves terv időszakában megyénkben 40 500 holdon szőlőt, 30 ezer holdon pedig gyümölcsöst telepítenek nagyüzemi módon. Ebből az állami gazdaságok 15 ezer, illetve 10 ezer holdon hoznak létre új szőlősöket és gyümölcsösöket. A többi terület betelepítése a szövetkezeti gazdaságok feladata. A telepítéseknek megvannak az összes feltételei; a nagyüzemi telepítések ösz- szefüggő területeinek a kijelölése a második ötéves terv időszakára vonatkozóan rövid időn belül befejeződik. Ä jövő évtől kezdődően azonban már a távlati telepítésekhez alkalmas területeket is ki kell jelölni. Végeredményben viszonylag rövid idő alatt, 1980-ig megteremtjük megyénkben a nagyüzemi szőlő- és gyümölcs- termesztés alapjait. A nagyarányú telepítések végrehajtásához nagy mennyiségű szaporítóanyagra — szőlővessző- *e, gyümölcsfaoltványra — van szükség. A gyümölcsfaoltványokat az állami faiskolák biztosítják — a szőlő szaporítóanyagának a begyűjtése azonban elsősorban és mindenekelőtt megyei feladat, ötéves telepítési tervünk végrehajtásához 250 millió gyökeres vesszőre lesz szükség, s ennek figyelembevételével — az évi telepítési ütemeknek megfelelően — mintegy 350 millió gyökereztetésre alkalmas szőlővesszőt kell begyűjteni. A megszedett szőlővessző gyöke- reztetése túlnyomórészt a kijelölt bázisgazdaságokban történik. Hangsúlyozta a szőlővessző begyűjtésének még jobb megszervezését, valamint a szelekciós munka fokozását. Az idei telepítésekhez szükséges 98 millió vesszőből eddig csak 50 millió körüli mennyiség került átvételre. Minthogy mindössze egy-két hét áll e munka elvégzésére, gyorsítani kell mind a vessző begyűjtését, mind az átvételét. Végül arról beszélt, hogy az eddiginél nagyobb mértékben keil gondoskodni a szakember- képzésről, hiszen a nagy- területű új szőlők és gyümölcsösök munkáinak az irányításához és végzéséhez a főiskolát és technikumot végzettek százaira, a szakmunkások ezreire lesz szükség. Az előadást követő vitában számosán felszólaltak. Dr. Fejes Sándor országos mozgalom elindulásaként üdvözölte a szőlő- és gyümölcstelepítési hónap megnyitását. Hangsúlyozta, hogy a szőlő- és gyümölcstelepítéseknél a homokos területeken előnyben kell részesíteni azokat a helyeket, amelyeken akár természete® vizekből, akár csőkutakhól öntözhetők a te- lepítvények. A műszaki bizottságok a telepítések után is rendszeresen foglalkozzanak az új szőlők és gyümölcsösök munkáinak felügyeletével, úgyszintén az állami gazdaságok szakemberei is nyújtsanak segítséget a szövetkezeti gazdaságoknak a nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermesztés módszereinek alkalmazásában. Dr. Somos András a nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermesztés feladatain kívül a nagyüzemi zöldségtermesztés feltételeinek a megteremtését hangoztatta. Központi palántanevelők építésére van szükség a szaporítóanyag-szükséglet kielégítésére. Ami a szakember-utánpótlást illeti, növelni kell a felsőfokú kertészeti technikumok színvonalát, a hallgatóik létszámát. A vezetésével működő főiskola támogatni óhajtja megyénket a kertészeti kultúrák fejlesztésében, s e célból felajánlotta, hogy szocialista szerződést kötnek Bács-Kiskun megyével. A bejelentést az ünnepi ülés részvevői kitörő lelkesedéssel fogadták, s dr. Molnár Frigyes elvtárs köszönetét mondva érte, azzal válaszolt, hogy a szerződés pontjait rövid időn belül kidolgozzák. • A továbbiak során Kótun Károly, az állami gazdaságok megyei igazgatója a szőlőgyökerez- tető iskolák öntözésének eredményességéről beszélt, s elmondotta, hogy az állami gazdaságok 46 millió simavesszőt gyűjtöttek eddig össze. Dr. Nyújtó Ferenc, a Duna—Tisza közi Kísérleti Intézet gyümölcstermesztési osztályának vezetője a telepítéseknél a talaj helyes kiválasztásának a fontosságáról, a gyümölcsfajták megfelelő arányáról, a gyümölcsösök védelmének szükségességéről és a gyümölcstermesztésre ösztönző árrendszer kialakításáról beszélt. Tompa Béla a homoki szőlő termesztésének hasznosságát, Horváth Sándor, a Szőlészeti Kutató Intézet homoki osztályának vezetője többi között a csemege- szőlő termesztésének eredményeit ismertette. Dr. Kozma Pál hangsúlyozta, hogy hazánk szőlőiben 30—40 mázsa átlagtermést kell elérni ahhoz, hogy versenytársak lehessünk a külföld piacain. Az ülés részvevői ezután megtekintették a díszterem előterében rendezett kiállítást, amelyen bemutatásra kerültek megyénk szőlő- és gyümölcstermékei, valamint grafikonokon a fejlődés távlatai. Ezután kiutaztak a Duna—Tisza közi Kísérleti Intézet telepére, amelyen a gyümölcsfatelepítéseket most kezdték meg, s az ülés minden rész vevője elültetett egy-egy fát. MUNKA KÖZBEN Hogy milyen lehetőségek vannak egyes gyártmányok előállítási idejének megrövidítésére, azt Sántha Andor gépészmérnök példája bizonyítja a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál. Az ő nevéhez fűződik a csőkarima gyártásának egyszerűsítése, amelyet mint találmányt el is küldte a Találmányi Hivatalba. A gépészmérnök elképzelései alapján a régebbi hat-hét művelet helyett, egy nyomással alakítják ki a gyártmány végleges formáját. Ezzel az új módszerrel sok időt rabló, esztergályos munkát szüntetnek meg. Figyelembe véve a múlt évi termelést, a találmány alkalmazásával az idén 17 308 munkaórát, azaz több mint 1 millió 900 ezer forintot takarítanak meg. ASSZONY ÉS TANÁCSTAG Régen vonzott már a téma: megvizsgálni, hogyan is él, mivel foglalatoskodik egy kis község orvosának, vagy patikusának a felesége, ha történetesen „csak” háziasszony. Mivel tölti a szabad idejét, mint a társadalom egyik kicsike csavarja, hogyan illeszkedik a falu életébe. — Látogasson el a dávodi pa- tikusékhoz — javasolta Pétiké János elvtárs, a Bajai Járási Tanács V. B. elnöke. — Jómagámat egyszer már megleckéztettek. Névnapra voltam hozzájuk hivatalos és már jó előre azon töprengtem, miről is fogunk majd beszélgetni, vajon ismerik-e a falu életét vagy például a helyi termelőszövetkezetek problémáit? S a pár évvel ezelőtti Ádám-napról jó éjfél utánig elhúzódó, igen tartalmas politikai eszmecsere emlékét hoztam magammal... Szívesen élteim a javaslattal. Röviddel később már Bieliczky Ádám gyógyszerész dávodi otthonában ismerkedtem a családdal, illetve a ház asszonyával. Solkodnak, hogy évenként elkészítik a hozzájuk tartozó káderekről a minősítést, azt az Illetővel megbeszélik, aláíratják és ezzel már eleget is tettek kádermunkájuknak. Mindez természetesen szükséges, azonban egymagában nem oldja meg az emberek állandó folyamatos nevelésének feladatát. Alapvető feladata ál személyzeti munkának, hogy az emberek fejlődését, nevelését állandóan elsősegítse. A munka közben felmerült hibákat nem szabad összegyűjteni, elhallgatni, azonnal szóvá kell tenni, hogy az illető azoktól mielőbb megszabaduljon. Követendő a Bajai Ruhaüzem példája, ahol a vezetők rendszeresen felkeresik a beosztottakat és közvetlenül a munkapadok mellett beszélgetnek velük munkájukról. Igen örvendetes jelenség, hogy az utóbbi időben a személyzeti munkában előtérbe került a kárderek politikai, valamint szakmai képzésével való törődés. Számos helyen figyelemmel kísérik a beosztottak tanulását, tanulmányozzák előképzettségüket és felhívják a dolgozók figyelmét arra, hogy munkájuk színvonalának növelésére elsősorban milyen ismeretek megszerzésére van még szükség. Ez a módszer nagyon eredményesnek bizonyult és hozzájárult ahhoz, hogy egyre többen olyan ismereteket igyekeznek megszerezni, amelyek munkájuk jó elvégzéséhez szükségesek. Mindez azonban csak bíztató kezdet. Egyes üzemekben, többek között a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál, az Építőipari Vállalatnál és a Közúti Igazgatóságnál még jelenleg is az iskolai végzettséghez kötött beosztásokban a dolgozóknak csak alig fele rendelkezik az előírt képesítéssel. A növekvő feladatok megoldásának alapvető feltétele a tervszerű céltudatos .szakember- képzés. A szakmai ismeretek gyarapításának egyik fontos módszere — a levelező esti oktatás mellett — az ösztöndíj- rendszer létesítése. Jóleső érzéssel tapasztaljuk, hogy ipari üzemeinkből egyre többen tanulnak az egyetemeken, főiskolákon, az üzem által alapított ösztöndíjból. Kevés ösztöndíjas kerül ki azonban a mezőgazdasági dolgozók közül, különösen a termelőszövetkezetekből, pedig a közös gazdaságoknak rendkívül nagy szükségük lenne több jól képzett szakemberre. A% emberek, a káderek megítélésénél meg kell teremteni a politikai, szakmai rátermettség és a felkészültség egységét. A munka jellegétől függően előtérbe kerülhet a politikai vagy szakmai hozzáértés, azonban mind a kettőre szükség van. Ma már a szakmai vezetők sem nélkülözhetik a politikai ismereteket és fordítva, a politikai vezetők sem tudják munkájukat ellátni megfelelő szakismeretek nélkül. Pártunk helyes szövetségi politikája tükröződik a személyzeti munkában is. Az embereket egyre inkább munkájuk, elért eredményeik, hozzáértésük és magatartásuk alapján ítélik meg. Azt veszik elsősorban számításba, hogy ki mit tesz a szocializmus építéséért, hogyan látja el munkáját és magatartásában mennyire érvényesülnek a kommunista erkölcs követelményei. Az az alapvető, hogy mindenki becsületesen dolgozzon és éljen. A párt elveinek megfelelően végzett személyzeti munka eredményeként növekszik a vezetők és beosztottak közötti kölcsönös bizalom, erősödik a párt és a tömegek kapcsolata és a káderek mindinkább alkalmassá válnak az előttünk álló, növekvő feladatok ellátására. Ivan Istvánná — Jaj, elnézést kérek, hogy ilyen káposztaszag van, Kiszivárog a konyhából. A holnapi ebédet készítem, mert most éppen szabad a délutánom, halina p délelőtt viszont Csátalján í leszek elfoglalva. Ma kaptam az ^értesítést, tisztasági ellenőrzést tart a brigádunk. — Milyen brigád? — kérdezem. — A járási egészségügyi állandó bizottságnak vagyok a tagja, a községinek pedig az elnöke. Holnap a járási tisztségemmel járó egyik feladatnak teszek eleget. Megvizsgálunk néhány üzletet, megnézzük a pékséget, esetleg a bölcsőde és az iskola tiszinságát, egészségügyi helyzetét. Jók az ilyen ellenőrzések, mert mindig találunk valami javítanivalót és egy-egy lépéssel mindig előre tudunk lépni. Itt, a mi falunkban pedig a légvtelenítésen gondolkozunk. Tudniillik a termelőszövetkezetekben sincs a legnagyobb rendben a tisztaság helyzete. De ahol légy van, ott nem is csoda. Ezért kértem a járásnál, tegyünk ellene valamit. Idehaza áprilisban el is indítjuk ezt a mozgalmat. Legutóbb meg azt javasoltam- bölcsődénkben ne alkalmazzanak olyanokat, akik nem végezték el az egészségügyi tanfolyamot, illetve kötelezzük őket rá, hogy elvégezzék... Egyébként a járásban most nyolcva- nan vesznek ilyenen részt... Jólesik hallgatni ezt a kedves, közvetlen, csupaélet asszonyt, nem is állhatom kérdés nélkül: — Mióta tanácstag? Mióta vesz részt ennyire szívvel-lélek- kel a társadalmi életben? — Ha csak a háztartás gondja lenne rám bízva, nem elégítene ki. Pedig tulajdonképpen van, mit csinálnom. Jókora lakásunkat magam tartom rendben, enyém a főzés gondja, .van egy kosztosom is, az „öregem” — így hívom az uramat — régi jó barátja, a patikában meg kékköpenyes vagyok, én takarítok. Szóval sohasem unatkoztam még. Amellett évek óta tevékenykedem a helyi vöröskeresz- tes szervezetben. 1958-ban pedig tanácstagnak választottak. — S mit szól azóta a férje ehhez a lelkes közéleti szerepléshez? — Az uram? Érdekes ember. A munkájának él. Keveset beszél, de annál mélyebben érez. Azelőtt csak a természettudományos írások érdekelték, ma pedig tízféle lapra fizetünk elő. Esténként nyolckor meghallgatjuk a híredet, aztán én olvasom fel az újságokat. S ez nagy előrehaladás nálunk. Korábban az uramat nem érdekelték, különösebben a község vagy a járás dolgai. Ma meg? Mindig szá- monkéri, miről tárgyaltunk a tanácsülésen, mi a helyzet ebben vagy abban a tsz-ben? Sok-sok mindenről szó esett még ezen a nem túl hosszúra szabott beszélgetésen. Megismertem Menci nénit, mint két felnőtt gyermek édesanyját, akinek leghőbb vágya, hogy gyógyszerész-technikus leányának sikerüljön bejutnia az egyetemre. Megkapó és tanulságos élményekkel gazdagodva búcsúztam Bieliczky Ádámnétól és eszembe jutott: hány száz, meg száz Menci néni él a megyében, s hogy mennyi mindenre kiterjedhetne a figyelem, mennyi gond mego’dr.,ihatna, ha eszükre, szívükre, ötletességükre, tettrekész- cégükre apellálva felfedeznénk őket, és bátran ellátnánk megbízatásokkal. Perny Irén
