Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

1962. április 30. hétfő

i. oldal

Tanácselnök a határban

A vezetek felelőssége

Vidáman, hívogaióan

táncol a tavaszi napsugár Hegedűs Ferenc vb-elnök íróasztalán, majd megállapodik a katonás rendben összerakott aktacsomókon. Az elnök — mintha csak neki szólna a csalogató — türelmetlen mozdulatokkal bontja a postát, gyors utasítáterveket megtárgyalták már a szövetkezet vezetőivel, határozatok is születtek erre vonatkozóan a vb ülésen, tanácsülésen és tsz-közgyűlésekem. Ezúttal inkább azt szeretné szemügyre venni, hogyan sorakozik fel a tagság a feladatok végrehajtására.

Hegedűs Ferenc vb-elnök Feró János kertésszel a dohánypalántákban gyönyörködik.

sokat ad a mezőőröknek, hivatalsegédeknek, megbeszéli a napi teendőket a vb-titkárral. Olyanná válik perceken belül a kérekegyházi tanácsháza. mint a felbolygatott méhkas.

Mire a napsugár tovább kúszva a tintatartón csillan, már mindenki tudja, mi a napi teendője, s az elnök elvtárs is megkönnyebbülten készül ki a tavaszi fényárban úszó határba. Irány az Előre Termelőszövetkezet. Útközben a viruló földekben gyönyörködik, de gondolatai már a tsz-ben járnak.

Felelevenednek emlékei. Két évvel ezelőtt a felettes szervek már fel akarták oszlatni a termelőszövetkezetet. annyira

tönkretette a rossz vezetés, a laza munkafegyelem, s ebből kifolyólag a sok adósság. Néhá- nyan a legrégibb tagok közül azonban kérték, hogy tegyenek még egy próbát, mindent elkövetnek majd a gazdálkodás rendbehozásáért. S akkor ők — a helyi tanács vezetői is — messzemenő segítséget ígértek a tsz tagjainak.

Azóta pedig?! nos hát,

nem volt üres szó a fogadkozás. Két év alatt rendbejött a szövetkezet. Űj vezetőséget választottak, s 1960-ban — a tsz történetében először — aktív mérleggel zártak. Tavaly pedig, annak ellenére, hogy minden régi adósságot kiegyenlítettek, 25 forint 60 fülért, osztottak munkaegységenként. Az új tsz_ elnök mezőgazdasági technikumot végez és jó mezőgazdászuk is van. Most azonban nem is velük akar beszélni, hiszen a

Eddig jut gondolataiban Hegedűs elvtárs. amikor a kertészethez ér.

,— Lehet-e már egy kis levesbe való karalábét kapni. Lajos bácsi? — köszön rá a kertészre.

— Ha szereti a zöld palántát, megfőzhetjük — hallatszik a melegágyak közül a vidám válasz.

— Mijük van még?- Paprika, paradicsom,

nyári meg őszi káposzta, karalábé, kelkáposzta, előcsirázta- tott korai burgonya. Már megkezdtük a kiültetést. Korán viszünk az idén árut a kecskeméti és kerekegyházi piacra.

— Győzik-e majd a munkát?

— öt holdat a feleségemmel művelünk meg, ötöt pedig családi művelésre adott ki a vezetőség, aminek nagyon örül a tagság.

Közben Farkasinszki Vince, a szövetkezet párttitkára is odaér, ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe.

— Már minden kora tavaszi a földben van. most a burgonyát és a kukoricát vetjük. Május 1-re azzal is megleszünk.

Nem messze Feró János dohánykertész integet, hogy nézzék meg az 6 palántáit, is. Dicsekedve mutogatja a széltől és az erős napfénytől gondosan védett, szépen fejlődő, de még zsenge Hajtásokat.

— Mekkora területet ültetnek be dohánnyal? — érdeklődik a tanácselnök.

— Hat holdat, de micsoda füstölni való lesz belőle! — csettint nyelvével a Szabolcsból jött dohány kertész.

Idrisz Baba tiirbéje

őszinte örömmel olvastam a minap a magyar sajtó hírei közt, hogy „Megnyitották a látogatók előtt. Pécsett Idrisz Baba tiirbé- jét és Jakováli Hasszán dzsámiját. A dzsámi restaurálására, környékének rendezésére másfél millió forintot költött a Műemlékvédelmi Felügyelőség és a városi tanács.” Nagyszerű ez kérem, szinte látom, milyen lelkesen iid- vözlik majd e hírt a türbe hazai hívei és a dzsámi kedvelői. El tudom képzelni, hogy táviratok özöne érkezik a pécsi tanácshoz és

a Műemlékvédelmi Felügyelőséghez. — Megvallom töredelmesen, engem is egészen elérzékenyí- tett a nem várt esemény. Gyorsan elő is kerestem az idegen szavak szótárát és Icibönnész- tem a következőket: „Türbe — síremlék (arab), a mohamedán uralkodók,

„szentek” és jeles emberek fölé emelt mauzóleum.” A dzsámi pedig — gyülekezőház (szintén arab szó), a nagy mecsetek neve a mohamedán népeknél. Így már persze egészen más. Kiderül, hogy a pécsi törökkorabeli

emlékek megőrzéséről, illetve rendbehozásáról van szó, s nem valami titokzatos és misztikus, esetleg pajzán rendeltetésű valami hozzáférhetővé tételéről ... Viszont a szöveg érthető leírása megfosztotta volna az olvasót a keresgélés örömétől és műveltségének elmélyültebb gyrapításától — gondolhatták a hírszerkesztők, s valljuk be, igazuk volt.

Mert nem kis dolog reggel, éhgyomorra, az Idrisz Baba tiirbéjéről és Jakováli Hasszán dzsámijáról elábrándozni. F. Tóth P.

A szőlőiskolába már

a párttitkárral együtt megy a vb-elnök. Messziről látni lehet a sűrűn hajladozó embereket, amint vagy huszonötén dug- dossák a szőlővesszőket.

— Nem fáj még a dereka, Oroszi bácsi? — szólítja meg a sor szélén haladó tsz-tagot.

— Ha fáj, maid megropog- tatjuk egy kicsit, és újra kezdjük ..; — mondja az öreg, fel sem tekintve. — Két munkaegységet is megkeresek naponta, az pedig megéri.

— Hány szőlőalanyt iskoláznak itt?

— Egymillió darabot tíz holdon.

— És a család hol dolgozik?

— Itt hatan vagyunk, Jancsi fiam meg oda van a fülöpházi Petőfi Tsz-ben. visszasegíteni a fák permetezésében, mert hát azok is segítettek nekünk.

Dél felé érkeznek a szarvasmarha-istállóhoz. ahová különösen érdeklődve lépnek be. Az ősszel ugyanis elég selejtes bor- iúállományt kapott a szövetkezet, s a gondozók sem törődtek velük megfelelően, ezért nagyon leromlottak az állatok. Akkoriéban többször kint iárt Hegedűs Ferenc az állatorvossal együtt tárgyaltak a tsz vezetőivel és beszéltek az állatgondozókkal is feladataikról. Most kiváncsi volt vajon milyen állapotban vannak a növendékállatok. Örömmel látta, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló, a borjak szépen megerősödtek azóta.

Még sokfelé ellátogat

a tanácselnök, beszélget a határban szorgalmasan dolgozó szövetkezeti tagokkal. Megbizonyosodik arról, hogy munkaerőhiány nem lesz az Előre Tsz- ben, s munkakedvért sem mennek a szomszédba. — Érdemes volt hát időt, fáradságot nem kímélve segítem a szövetkezet m egszilárdí tását

Nagy Ottó

(S. G.) Április és május immár évek óta legkedvesebb hónap üzemeinkben. így van ez a tanácsi ipar vállalatainál is, ahol az elmúlt évben végzett munka eredményeként több mint hatmillió torint nyereség- részesedés, ilietve jutalom kerül kifizetésre. Beszédes bizonyítéka ez annaa, hogy az állami helyi ipar síKeresen zárta a második ötéves terv első esztendejét. Éppen ezért nem ünneprontás, hanem időben történő figyelmeztetés utalni arra, hegy az új esztendő első három hónapjának termelési mérlege közel sem Ilyen kedvező az 1962. évi nyereségrészesedés biztosítását illetően.

Igaz ugyan, hogy a tanácsi könnyűipar üzemei 36 százalékkal termeltek többet, mint az elmúlt esztendő azonos időszakában. Munkájuk eredménye mégis alatta maradt a tervezettnek. Kétszer annyival adósak a népgazdaságnak, mint az 1961. évi nyereségrészesedés összege. Ez a tény, különösen pedig a íermelés kedvezőtlen gazdasági mutatói több mindenre engednek következtetni. Közülük egy- pár olyan jelenséget állítunk reflektorfénybe, ami a munka javítása szempontjából a vezetők felelősségével kapcsolatos.

Köztudott, hogy a párt- és a kormányhatározat 1962-ben is előírja: A termelésnövekedés kétharmad részét a munkatermelékenység emelésével, egy- harmad részét pedig új munkaerők felvételével kell biztosítani. A tanácsi könnyűiparban sajnos, erről nem beszélhetünk, hiszen az egy tore jutó termelés tervezett értékének csak 90 százalékát érték el a vállalatok. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy baj van a munkafegyelemmel, s ez elsősorban a vegyesipari, vasipari és cipőipari üzemeinkre vonatkozik.

Van. amikor sétálnak a* emberek, máskor meg a nyolcórás munkaidő is kevés, hogy az üzem eleget tegyen szállítási kötelezettségeinek. Kétségtelen, része van ebben a munkásoknak is. A kérdés felvetése viszont így jogosabb: Követelhet-e az a vezető fegyelmet, a munkaidő, becsületes kihasználását, aki nem gondoskodik a munka megfelelő szervezéséről, a folyamatos anyagellátásról, a szerszámokról, valamint a gépek rendszeres tervszerű karbantartásáról. Ugyanis e hibáknak a megszüntetése a termelékenység legalább 10 százalékos emelésének lehetőségét rejti magában.

De a vezetők felelősségére figyelmeztet az első negyedév létszám- és bérgazdálkodása Is. Éppen a még mindig nem megfelelő munka- és üzemszervezés, az akadozó anyagellátás, vagyis az egyenlőtlen termelés miatt kísért a régi rossz szemlélet, a ■»rátartással tervezett« létszáin- és bérgazdálkodás, s következménye: a kapun belüli munkanélküliség. Számok bizonyítják, hogy ez a »biztonsági tartalék« milyen nagy akadálya a termelékenység növelésének.

Tanácsi könnyűiparunk a 89,« százalékos tervteljesítést 98,8 százalékos munkásléfszátn felhasználásával érte el. Ami pedig következménye ennek — az iparág 800 ezer forinttal túllépte első negyedévi béralapját. Figyelmeztető számok ezek, s a cél most az, hogy a tanácsi könnyűipar mielőbb letudja az első negyedév terhes adósságát. Határozott javulásról viszont csak ott lehet szó. ahol jó feltételeket teremtenek a folyamatos munkához. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a vezetők felelőssége rendkívül -".agy jelentőségű a gazdaságos üzemelés biztosításában, a termelési fegyelem megszilárdításában.

Cselédnek született — ember lett belőle

Friss, tavaszi szél borzolja a sarjadó füvet, a fák üde zöld leveleit. Az út mentén rozsdaszínű fatörzsek hevernek nagy halomban. Vékony, mozgékony emberke, Dezső Antal, a kiskunhalasi Vörös Október Tsz 75 éves — nyugdíjas — dolgozója szorgoskodik közöttük.

— Bizony, sok május suhant már el a fejem fölött, — pihen meg egy szóra Anti bácsi —, és emléküket nem szépségük tette minden esetben maradandóvá...

Kezében letört faág — mint varázspálca. Egy intés — és feltárul a múlt. melynek küzdelmei sodorták el erejének, fiatalságának legdúsabb éveit. Itt, ezen a földön dolgozott, cselé- deskedett gyerekkorától kezdve.

— Tizenkét esztendeig szolgáltam egy helyen. Mikor nagyon betelt a keserűség pohara, szerencsét próbáltam. Másik gazdához szegődtem, aratónak. Ekkor tanultam meg, hogy egyik gazda olyan, mint a másik. A szegény embertől még azt a keveset is sajnálják, amiért keservesen megdolgozott.

így történt, hogy a már ősz- becsavarodott fejű Dezső Antal 1945-ben belépett a pártba.

Büszkeség, öröm változik tekintetében, ahogy idézi az azóta megtett út néhány jelentős szakaszát.

— Végre megtaláltam a helyem! Megbecsültek, nem néztek le a tudatlanságom miatt. Igaz, igyekeztem pótolni, amit csak lehetett. Éjszakánként olvastam, tanultam. Kecskeméten elvégeztem a pártiskolát. 1949- ben kilenc tagból alakítottunk termelőszövetkezetet Fehértón, a Farkas Dezső féle birtokon. Utána egyre többen jöttek, kopogtattak a jelentkezők. Igyekeztünk úgy dolgozni, hogy meggyőződjenek róla az emberek: — jobb, hasznosabb a közös munka!

Anti bácsi a maga hetvenöt esztendejével fáradhatatlan munkása a megváltozott, új életnek. Nyugdíjas létére visszahúzza szíve a termelőszövetkezetbe, az emberek közé. Még mindig számíthatnak két dolgos kezére, okos, nevelő szavára.

Egyszer azt mondta valaki, hogy a legtöbb bajt az öregek okozzák a falun, mert nem tudják, nem akarják megérteni az életükbe zsúfolódó változásokot. Szerencsére akadnak kivételek: ilyen kedves, derűsarcú Anti bácsik, akik esténként fellapozzák a könyveket, folyóiratokat, figyelmesen hallgatják a rádiót, és televízióra gyűjtik a pénzüket. Ahogy Dezső Antal álmodozott: — „ki sem mozdulok a szobából, mégis látom, ml történik szerte a nagyvilágban! Hát nem csodálatos?”

Igen, csodálatos! Mint minden, ami körülvesz bennünket. Az élet. amely gazdag és tartalmas lett, s amely értelmet ad< megszépíti Anti bácsi öreg napjait...

Vadas Zsuzsa