Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
1 »Mal 1962. április 30. hétfő NYITOTT ABLAKNÁL Nem tehetek róla. amikor ezt hallom: szegény ember víz- Sel főz — mindig valami álszerénység-félét orrantok meg a äzavak mögött. Az efféle közmondások keserű tartalma kiveszett. lejárt a korral együtt, amelyben egyetlen lehetőségét jelentették a tiltakozásnak. Ma már csak csúfolódásként idézzük, vagy azért, hogy tréfás- büszkén elmondhassuk: igen, igen, tudom, hogy nem nagy dolog, amit csináltam no de ahhoz képest..: Valahogy így »védekeztek-“ a solti Egyetértés Tsz-ben is, amikor megmutatták a tavaly avatott »kultúrkombinátot«. Nem ők mondták annak, én akarok csupán rálicitálni szerénykedésükre, mert bizony ez a romházból 170 ezer forintos költséggel helyreállított épület az Egyetértés körülményei között megérdemli ezt a nevet. Szép nagyterme van, amelyben kényelmesen elfér a 3200 holdas termelőszövetkezet egész tagsága. Van aztán ott még egy kisebb tanácsterem, s helyet kaptak benne az irodák is. Belliiről szépen kifestették az egészet — csak arra nem jutott már pénz, hogy kívülről is »bepucolják-“. Jó az egyelőre így és senki sem vetheti szemükre az épület külső állapotát, hiszen saját zsebből áldoztak rá munkaegységenként két forintot. Azóta, hogy elkészült ez a kitűnő épület, megelevenedett a K.ISZ élete. Igaz, hogy eddig leginkább csat táncmulatságokat rendeztek, a fiatalság azonban mindenesetre kezd összeszokni. Azelőtt bizony másféle mód nem volt rá, hogy időnként egybegyűlienek. Az Egyetértés 10 kilométerre fekszik Solttól, s maid csak annyira van Fülöpszállástól is. Még tanyaközpont sincs a közelben. A szövetkezet központja magában áll a szél i ária síkon. Valamikor uradalmak terüllek el errefelé. Még ma is úgy hívják az egyik részt, hogy Törley-major. A határnak abban a végében, amelyet nem az uradalmak foglaltak el. apró tanyák integetnek messziről egymásnak. A volt cselédek és tanyai parasztok számára nagy szó, hogy most már havonta ellátogathat hozzájuk a művelődési autó. Könyveket hoz. TIT-előadót és filmeket. Mekkora lelkesedéssel vetik magukat a szórakozás azelőtt soha nem látott, vagy nehezen hozzáférhető formáira! Láttam őket a terem télvégi hidegében üldögélni, több mint három órán át. Ott volt szinte az egész tagság, lehettek vagy másfélszázan. Megnézték Az arc-nélküli várost, aztán kérték, hogy ne menjen még el az autó, vetítsék íe az Álba Régiót is. Ez a, világ {tt a solti pusztán a szó valódi értelmében középkori állapotban volt a fel- szabadulás előtt. Azóta átugrott egy fejlődési fokot, s a feudalizmusból a szocializmusba lépett. A városi embert megmosolyogtatja, hogy mit jelentett az itt lakóknak a villany bevezetése egy évvel ezelőtt. Mondták, hogy a nagy napon egész éjjel nem feküdtek le az embeBúnbegyi Gyula: VASIPARI MŰVEZETŐK ZSEBKÖNYVE A vasipari művezetők nún- dennapi munkájához ad a könyv sok segítséget. Összefoglalóan ismertet sok fontos adatot.. számítást, táblázatot, .munkajogi és munkavédelmi ismereteket. rek, csodálták a szenzációt, égették az összes villanykörtét. Három éve van, itt Reppert Eéla elnök. Amikor kezébe vette az Egyetértés kormánypálcáját, első feladata az volt, hogy gazdaságilag megerősítse az addig zilált, rossz vezetésű szövetkezetét. Erre az évre már negyven forintos munkaegységet tervezhettek. s havonta 15 forint előleget fizetnek minden munkaegység után. Természetesen nem várható, hogy egyik napról a másikra művelt parasztság teremtődik itt. Az Egyetértés ugyan a ritka szerencsések közé tartozik, amelynek egyetemet, végzett elnöke és főagronómusa van, s még a brigádvezetők is legalább érettségizettek. Az idősebb tagság iskolai végzettsége azonban átlagosan csak három elemi. Ezzel magyarázható, hogy filmvetítésre megtelik a kul túr- terein, a művelődési autó könyvtárából azonban csak 80— 100 könyv cserél alkalmanként gazdát. A tsz-nek semmiféle könyvtára sincs. Mérsékelt az érdeklődés az ismeretterjesztő előadások iránt is. A családok viO százaléka rádiótulaidonos, de újságot kevesen Járatnak. Túlzás lenne tehát mindarról, amit itt lát az ember, az üdvrivalgás hangján szólni. Annyi azonban bizonyos, hogy az emberek egy régi életformától távolodnak rohamléptekkel. Ablak előtt állnak, amely másfélkét évtizede nemcsak csukva volt, hanem be is függönyöz- ték előttük. Most ez az ablak kitárult, s a szabadon kalandozó, vagy a fénytől még hunyorgó szemek megpillanthatták a jövőt Szegény ember vízzel főz — fogadtak félig büszkén, félig mentegetőzve az Egyetértésben. Csakhogy szegény ember nincs már ezen a 3200 holdas pusztán. Csupán volt szegény emberek vannak. Némelyek őrzik még a régi társadalmi rétegződés emlékét, mert megesett már kétszer is, hogy az egykori módos gazdaszülők nem akarták engedni, hogy a fiuk — a saját termelőszövetkezetükből való — volt szegény leányt vegyen el. De a fiatalok már nem értették ezt az ápo- rodott rátartiságot. Elhagyták a szülői házat, s most a felségük szüleinél élnek, boldogan. Es nem ;s vízzel főznek már ezek az emberek. Jut zsír minden fazékba. A szellemi edények pedig megtelnek lassacskán mind tartalmasabb, mind táplálóbb javakkal. Mester László Könyvbarát-mozgalom a dunavecsei járásban A könyvbarát-mozgalom népszerűsítése és irányítása érdekében . bizottságot, alakítottak Dunavecsén a törnegszervezetek képviselőinek részvételével. A bizottság első feladatként megvizsgálta a könwellátottság helyzetét a járásban. Megállapították, hogy Dunavecse kivételével majdnem valamennyi községben elégtelen a könyvállomány, s kevés a könyvtárak olvasóinak száma is. Különösen rossz a helyzet Szabadszálláson, ahol mindössze 1200 kötet áll az olvasók rendelkezésére ami azt jelenti, hogy tíz lakosra jut egy könyv. A könyvbarát-mozgalomra vár tehát a feladat, hogy egyrészt megismertessék a lakossággal a könyvtárak anyagát és felkeltsék az olvasókedvet, másrészt a tanácsok, termelőszövetkezetek, vállalatok vezetőit megnyerjék a könyvtárak anyagi támogatására. "A könyvbarát-mozgalom intéző bizottságában helyet foglalnak a Hazafias Népfront, a nőtanács, a földművesszövetkezetek és a járási könyvtár képviselői. Szabó Attila Quzmway-iBEczE - savoly 46. Felugrott, leakasztotta falon függő automata fegyverét és csőre töltötte. A lövések egyre közelebbről hangzottak. Gazsó kiugrott az udvarra, fegyverét magához szorította. Azt hitte, a falakon már tűzkészültségben van mindenki, azonban csak egyetlen beteggel találkozott, aki megnyugtatta, hogy ez nem támadás, menjen csak vissza nyugodtan a szobájába. Ez a lövöldözés egyébként minden éjjel hallható. Meg kell szokni. Meg kell szokni. Gazsónak eszébe jutottak az őrmesternek a partraszálláskor mondott szavai: „Pszichológiai akció... Ilyesmikben gyakran lesz részetek ... ne kapkodjatok mindjárt géppisztolyok után ...” Visszament szobájába, visszaakasztotta fegyverét, de az egyre közelebbről hallatszó lövöldözés idegesítette. Hirtelen felhajtott két pohár bort, aztán a betegekhez sietett. Azok nyugodtan aludtak, néhányan voltak csak fenn. Ez egy kicsit megnyugtatta. Leült egy székre és ott bóbiskolt reggelig. Ügy hat óra tájt szobájába sietett, hogy megmosakodjék, rendbeszedje magát, s itt új meglepetés fogadta; ruhái szép sorban voltak az asztalon, minden egyes darab kitisztítva, átkefélve, ingei kivasalva ... Valamikor édesanyja tudta ilyen szépen kivasalni inge nyakát... A ruhák tetején hófehér köpeny. . . A lavórban friss., hideg víz... Megmosakodott, rendbeszedte magát. Éppen indulni akart a kórházba, amikor belépett a már ismert vietnami kislány, nem fehérben, mint előző nap, hanem éppen ellenkezőleg; talpig feketében, amely éppen oly jól állt gyermekes arcához, mint a fehér. A reggelit hozta; gőzölgő kávét. Ismét földig hajolva köszönt és földig hajolva akart távozni. A fiú azonban hozzá lépett, megfogta mindkét kezét és a meggömyedt lányt gyöngéden felegyenesítette. — Mifelénk nagy megalázkodás az ilyesmi — mondotta a lánynak. — Kérlek, ha hozzám bejössz ne csináld ezt. A lány csak állt riadtan, nézte az előtte álló fiút, de nem szólt semmit. Keze olykor-olykor megremegett. Gazsó mosolyogva próbálta megnyugtatni. — Ne félj tólem. Nem bántalak ... A lány. még mindig hallgatott. — Te szedted rendbe ruháimat? — kérdette ellágyulva a fiú. A lány némán bólintott. Gazsó a zsebébe nyúlt, egy 100 piaszterest kotort elő. A lány azonban, amint amaz elengedte kezét, villámgyorsan ki sietett az ajtón ... * Gazsó már a betegek körül íogialatoskodott, amikor az orvoskapitány megérkezett. Katonásan előállt és jelentette, hogy az éjszaka folyamán a . kórterFelvonulóh Délelőtt lángoló, vörösen égő zászlókkal a földből kinőtt a tömeg. Az úttest nyögött é# megadta magát, millió és millió láb robaját forró indulóként zengték a kövek és ment a tömeg, ment a munka ünnepének lángoló napfényében küzdelmeknek feszített mellei és a harcokban megedzett, újabb viadalokra acélosodat! akarattal. Ment a tömeg és a dal aranyveretű, nehéz fény szárnyakon szállt a tavaszba, fölszállt a csattogó zászlók fölé, a házakon túl, hol a roppant térben már az örökkévalóság törvénye igazit. Es láttam egy embert, akinek vaskezében ott ült a kalapács olajos nyele, akinek barnabőrű, apró forradásokkal átszelt karjában acél volt az élet, akinek tekintetében a Martin-kemencék lángja lobbant, és örökre elmúlt háborúk nagy tüze égett. akinek hangjában diadalmas robbanással csendült össze az üllő a kalapáccsal, és megszelídült orkánok teregettek pici illatokat, akinek lépésében gőzkalapács ob zuhanása dobbant. És láttam egy asszonyt, aki gyermekét vitte a selyemlobogású, moccanatlan zászlók alatt, akinek járásában serdülő nyírligetek törékeny hajlá&a ringott és gyámoltalan fűszálak hajoltak össze végtelen szerelemmel. Akinek szeméből felém hullámzott a harmóniában eltöltött évek termékenységgel megáldott rohanása, n akinek tenyerében fürge mozdulatok szunnyadtak és szerelmes gimogatások bizseregtek és aki nagyon hasonlított valakire, (alán olyan volt, mint az anyám. És ahogy ment a tömeg, csupa ilyen férfit és csupa Ilyen nőt láttam, mert tudtam, hogy mind egyforma, kiket a munka szoktatott az élethez és akik tudják, hogy a béke és a szabadság a munkából fakadó erő gyümölcse • fis ment a tömeg, ment a munka ünnepének lángoló napfényében küzdelmeknek feszített mellel és a harcokban megedzett, újabb viadalokra acélosodott akaratiak GÁL SÁNDOR mekben semmi különös nem történt. A kapitánynak tetszett a jelentés, megveregette új beosztottja vállát, s elindult vele a kötöző felé, amelynek ajtaja előtt ott sorakoztak a századból érkező járó betegek. Az orvoskapitány intett új kollégájának, s az megkezdte az injekciók beadását. Keze gyorsan, ügyesen járt. A kapitány kedvtelve nézte. Amikor a járó betegek ellátásával végeztek, a szokásos reggeli vizitre indultak a kórtermekbe. Ennek végén az orvos a két német elé állt. — A mai naptól kezdve mindenben tartoznak engedelmeskedni új munkatársuknak — mondotta hivatalos hangon. — ön pedig — fordult Gazsó felé — legyen szíves munkája után felkeresni szobámban. A két németnek leesett az álla. Kelletlenül vették tudomásul a parancsot, közben gyilkos pillantásokat vetettek új kollégájukra. Este Gazsó az orvoskapitány szobájába sietett. Ott együtt bo- rozgatott az ezred pamacsnoka és az orvos. Mindketten barátságosan üdvözölték a jövevényt, majd borral kínálták meg. Az orvos új munkatársa véleményét akarta hallani, hogyan látja az itteni kórház helyzetét, van-é valami elgondolása, javaslata. Gazsó mindenre szorgalmasan válaszolt, aztán ő kérdezett. — Kapitány úr, tulajdonképpen mi jár naponta a betegeknek és mi nem? Az orvos meglepődött. — De hiszen ez benne van a kórház házirendjében. Nem tanulmányozta át? — De igen! Mégis szeretném, ha a k%aitónv űr mrgrtmr*-úrié. — Rendben van. Tehát jár napi ötszöri étkezés, a szokásos boradag, akinek betegsége megengedi, heti két deci pálinka, vagy rum. Ezenkívül jár naponta egy doboz cigaretta ... Máskülönben a kórház étkezés szempontjából teljesen különálló a helyőrségtől, külön élelemraktárral rendelkezik... Ez elégi — Köszönöm, kapitány úr. Még csak annyit: ki a felelős a kórház raktáráért, kinél van a kulcsa? — A fiatalabbik németnél. • Másnap korán reggel Gazsó á betegekhez sietett. — Mikor kaptatok- utoljár* cigarettát? — kérdezte az egyes számú kórteremben. — Cigarettát? — ült fel aa egyik régi beteg. — Semmikor. Én már egy hónapja vagyok ittj de színét sem láttam. — És bort? — Nagyon ritkán. Az fc jó vizes! Valahol alaposan összeházasítják a bort a vízzel. — Pálinkát mikor ée ki kapott? — Senki Nem szokás itt ac ilyesmi.... Gazsó alig várta hogy bejöjjön a két német. Amikor megérkeztek, behívta velük együtt Szálait is a kötöző szobába. — Kinél van a kórház élelmiszer raktárának kulcsa? -r kérdezte nyugodt hangon. — Nálam — felelte meglepődve a fiatalabbik német — Kérem a kulcsot. A német durcásan odaadta.— Most pedig jöjjenek velem. A németek is. Szalai is elindult nyomába. A raktár az épülettömb végében volt. Gazsó ki? nyitotta az ajtót, s belépett.- A többiek követték. (Folytatjuk,)
