Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-04 / 79. szám

79®?. üTwtUs í. szerda % oldal Tavaszi séta Kecskeméten Kitüntetések április 4-e alkalmából Lehet, hogy elunta az időtlen idők óta vállalt hálátlan szere­pét az április és ebben az évben a március szeszélyeskedett he­lyette? Mindegy már, túl va­gyunk rajta. Az utóbbi könnyen levizsgázott és ugye érthető, hogy ezek után az áprilistól várjuk a jóvátételt: a kedélye­ket vidámító, munkakedvre pezsditő, napsütéses, igazi ta­vaszt! Egy kis kecskeméti sétára hívjuk olvasóinkat. Tartsanak velünk, győződjenek meg róla, mit tartogat a város az enyhébb idő beköszöntését örömmel üd­vözlő járókelői számára. Nézegetjük a kirakatokat. Az Állami Áruház nagy üvegtáblái mögött hangulatos tavaszi tar­kaság. Szebbnél szebb ruhák kosztümök, kabátok, takaros ci­pellők. Nemsokára már az ut­cák forgatagában, a Rákóczi úti fák alatt sétáltatva is megpil­lanthatjuk őket. Ni csak! Hiszen az amott már a tavasz! Egy egész ládányi pi­rosretek a Nagykőrösi utcai zöld­ségbolt kirakatában! Kerüljünk beljebb, hátha más meglepetést is találunk. Például primőrpap­rikát ... — Sajnos, az még sokáig vá­rat magára... — így az eladó, s ugyanez a vélemény az állami gazdaságok Rákóczi úti minta­boltjában is. — Primőr? Ez évben sem di­csekedhetnek vele a kecskeméti tsz-ek. Talán majd jövőre ... — mondják kíváncsi kérdéseinkre válaszolva a városi tanács me­zőgazdasági osztályán. Pillanat­nyilag azonban talán nagyobb baj, hogy a hideg idő szívóssá­ga miatt az üvegházakban meg­nyúltak a palánták és a kiülte­tésnél gondot okoz majd a sok selejt ... helyre könnyű, fehér tavaszi ka­bátot venni. S közben Gyöngyö­si Klári a kereskedelem másod­éves tanulója, kecses mozdula­tokkal bemutatja az új idény divatos cikkeit. Bizony a kíná­latnak nehéz ellenállni. De mi a vásárlás végét már nem vártuk meg, mentünk utunkra tovább. A sétánk arról győzött meg bennünket, hogy ha a hivatalos munkakezdési időben elfelejtett is „szolgálat­ba lépni”, most már itt van és egyre lelkiismeretesebben vég­zi dolgát a várvavárt Tavasz ... Pemy Irén—Pásztor Zoltán A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa hazánk felsza­badulásának 17. évfordulója al­kalmából kitüntetést adományo­zott a termelő munkában, az államigazgatásban, a KISZ újjá­szervezésében és megerősítésé­ben kimagasló munkásságot ki­fejtett dolgozóknak. A kitünte­téseket hétfőn délben nyújtották gt az Országház kupolacsarno­kában. Megyénkből az alábbi személyek részesültek kitünte­tésben: Munkaérdemrendet kapott Csik Antal, a Duna—Tisza közi Kí­sérleti Gazdaság igazgatóhelyet­tese. Szocialista Munkáért Ér­demérmet kapott Hegedűs Ist­ván, a Bácsalmási Járási Tanács V. B. elnöke, Zárai Géza, a Zo­máncipari Művek Kecskeméti Gyáregységének párttitkára, ter­Veferánfa'áikozó Dunavecsén A dunavecsei járási pártbi­zottság április 3-án délután az 1919-es Magyar Tanácsköztár­saság helyi veteránjainak, a volt vöröskatonáknak és direk­tóriumi tagoknak részvételével ünnepséget rendezett A talál­kozón Tesch Rezső, a járási pártbizottság titkára méltatta hazánk felszabadulásának jelen­tőségét. Tesch elvtárs előadása után a veteránok számoltak be régi élményeikről, az 1919-es Tanácsköztársaság harcairól, majd a felszabadulást követő első napok eseményeiről Az ün­nepség után a résztvevőket a járási pártbizottság megvendé­gelte melési osztályvezető, Miklós Já­nos, a Kiskunhalasi Állami Gaz­daság igazgatója, Granyák Mi- hályné, a jánoshalmi Petőfi Tsz baromfigondozója. Munka Ér­deméremmel tüntették ki Mor- ner Miklóst, a Bácsalmási Álla­mi Gazdaság főmérnökét, Vigh Gábort, a vaskúti Dózsa Tsz ál­lattenyésztési brigádvezetőjét Huszonhárom személy kapott „Állami Gazdaság Kiváló Dol­gozója" kitüntetést. Az „Egész­ségügy Kiváló Dolgozója” kitün­tetést adományozta az Egészség- ügyi Minisztérium Biró Imrének, a bajai kórház főkönyvelőjének, Kása Imrének, a bajai kórház gyógyszerészének és Márki Kál­mánnak, a bajai kórház műsze­részének. A „Könnyűipar Ki váló Dolgozója” kitüntetést ka > - ta Juhász Ferenc gépmunkás. Bács megyei Fatömegcikk- és Fagyapotgyártó Vállalat baj telepének dolgozója, Radios And­rás, a Bács-Kiskun megyei T' zegkitermelő Vállalat sükösdi üzemegységének vezetője, Cziw>~ ge István, a Kecskeméti Fa­ipari Vállalat művezetője, Ha­lász János, a Bajai Fémipari és Javító Vállalat esztergályosa, Török László, a Bajai Műkő- és Cementipari Vállalat műveze­tője, Barkóczi István, a Bács- Kiskun megyei Faipari Vállalat Kiskunhalasi üzemének csoport- vezetője, Pintér Gyula, a Bács- Kiskun megyei Nyomdavállalat rotációs gépmestere, Fébó János, a Bajai Bútor- és Faárukészítő Vállalat asztalosa, Vörös István- né, a Bács megyei Textilfeldol­gozó Vállalat dolgozója, Suri József, a Bács-Kiskun megyei Finommechani1—1 Vállalat mű­szerésze. Hát ezek a kisemberek? A Kaszap utcai óvodások. Kihasz­nálva a napsütéses délelőtti órá­kat, vidáman sétálgatnak. De mennyivel nagyobb lenne a jó kedv, ha az áprilisi szeles idő­től védő téli kabátkák is leke­rülhetnének, s a játszótereken megkezdődhetne a gyerekkaca- jos, játékos élet! Reméljük, rö­videsen így is lesz... Primula, ciklámen, amarillisz, jácint, frézia, gerbéra... s ki győzné sorolni a virágneveket tovább. Hetvennyolcféle sorako­zik belőlük a Boldogulás Tsz Rákóczi úti virágboltjában. Itt aztán teljes pompájában virít a tavasz. Megrendelésre orgona­virág is kapható. Gyakran nyí­lik a kis üzlet ajtaja, a virág­bolt szép forgalmat bonyolít le. A havi bevételük meghaladja a 100 ezer forintot. S a járókelő, aki nem nyit be a virágbiroda­lomba, feltétlenül megáll a ki­rakat előtt. Elgyönyörködik a természetadta szépségben és nem utolsó sorban az ügyes kertész gyönyörű műveiben, nagyot szip­pant az utca levegőjéből és a kirakaton túli tavasz igézetével folytatja tovább útját. Így teszünk mi is. Előttünk szép, hosszúhajú, hamvas arcú kislány halad. Rajta télikabát, hosszúnadrág, bundacipö ... Va­jon hová siet? Nyomon követ­jük és egyszer csak eltűnik — az Elegancia üvegajtaja mögött. Benyitunk utána és?... Mint meggyőződtünk róla, ő is a ta­vaszra készül. Dulai Erzsiké Kiskőrösről jött el a megveszek­Az aprópénz átka Csak aprópénzt ne hordj magadnál! Az öt-, tíz-, húszfillé­resek sokasága lap­pangó veszedelem. Sose tudod, mikor támad miattuk baj. Addig-addig húz­zák a zsebedet, hogy a teher már kínos és valamilyen fon­dorlatos módon igyekszel tőlük meg­szabadulni. Igen ám, de hogy? Bemégy a boltba, a trafikba, felszállsz az autó­buszra — és átnyúj­tod a markodban: „Tessék, aprópénz! Valódi, hamisítat­lan. Használja, kar­társam, jó egészség­gel, ha papírpénz­ből ad vissza ...” " Utána derűsen mosolyogsz. Várod a hatást. A dicséretet. És az legtöbbször nem is marad el... — Hol koldulta? Nálunk, kérem, ti­los a kéregetés! Ilyen erőteljes em­ber... és már kol­dul ... — Hol él maga, jó uram! Söpörje vissza azt az apró­pénzt ... jaj, látni sem bírom! — Nézze, én nem szeretek vacakolni, de mégis azt aján­lom, hogy próbál­kozzon a bankban. Talán ott bevált­ják ... Csoda-e, ha ezek után elcsügged az ember? Bizony — nem. Vagy idézhetnénk a kecskeméti nagy­állomás „Utasellátó” feliratú trafikja ab­lakánál csütörtök este lejátszódott kis epizódot is. A kékköpenyes, szemüveges, mogor­va férfi cigarettát adott ki valakinek az ablakon. Cseré­ben fél maroknyi tíz-, húszfillérest ka­pott. Nosza, lett is erre haddelhadd' Szegény vevőnek elég volt hallgatni. — Nem szégyelli magát!! Mit képzel7 Mi vagyok én? Lát itt maga valahol Szent Antal per­selyt? Mert én nem. Nem, azt tényleg nem látott az illető. De látott helyette egy udvariatlan, „vevők réme” — kiszolgálót, aki még nem tanulta meg: ki a kicsit nem be­csüli — az a na­gyot sem érdemli. Kohl Antal KlSZ-iitkár a szakszövetkezetben Ilaskó Ilona nemcsak a Kis­kőrösi Népi Ellenőrző Bizottság adminisztrátora, de a Kossuth Szakszövetkezet KISZ-titkára is Mind munkahelyén, mind az if­júság szervezeti életének irányí­tásában egyforma lelkesedéssel és eredménnyel tevékenykedik. Kovács János másfél évvel ezelőtt még egyéni szőlősgazda volt Kece­lem. A múlt év január­jában azonban, amikor megalakult a Petőfi gyü­mölcs- és szőlőtermelő szakszövetkezet, ő is be­lépett. Hogy miért éppen ebbe a csoportba, ami­kor ezenkívül még több mint féltucat szakszö­vetkezet is van a községben,, azt most már ne­hezen lehetne megmondani. Aztán hamarosan brigádvezető lett. Bár a szak­csoportban inkább telepítési felelősként tartják számon, minthogy ő irányítja a telepítés mun­káját. Erről beszélgetünk. A telepítés kérdéseiről. Mert bizony sok baj van azzal. Be azért a múlt év őszén is teljesítették tervüket, eltelepítették a 10 hold szőlőt, az összes szőlőterület 4 százalé­kát. Még gyümölcsfasávot is létesítettek köréje. Megkérdem tőle, mennyi idő alatt végezték el ezt a munkát. — Egy kerek hónapig tartott — válaszol nyu­godt bölcsességről árulkodó hangon — beleértve a telepítés minden mozzanatát, tehát a talaj el­egy en getését is. Későn kaptunk dózereket, így a telepítéssel épp a fagy beállta előtti napon végeztünk. — Az idén is telepítenek? — Igen. De csak ősszel. Újabb 10 beidet. A múlt évről kimaradt 7<! ezer szál vesszőt viszo *. hasznosítjuk. Másfél ho • dón szőlőiskolát létesí­tünk. Ezt öntözzük. Minden szaván, taglejtésén érezni, hogy nem csak szereti, de érti is a szakmáját. És ami me? lepő — vagy talán manapság egyre kevésbé r — hogy a szakma korszerű, nagyüzemi vonatko zásait, fogásait is ismeri. ö szerényen így beszél erről; — Szőlősvidéken az ember hamar, már gyér mekkorában megtanulja a szőlővel való foglal­kozás minden csínját-bínját. Így voltam ezzel én is. Magam is telepítettem közel 2 holdon, míg egyéni gazda voltam. A szakszövetkezetben azon­ban többet kell tudni. Nekem is nagyon sokai jelentett az, hogy tavaly egyhetes tanfolyamon vettem részt, ahol csak a szőlőtelepítéssel kap­csolatos tudnivalókat ismertették — elméletben és gyakorlatban egyaránt. — Higgye el — folytatja elmélázva — nem rossz dolog a tanulás A tanfolyam elvégzése óta mindig szívesen olvasom a szőlővel kapcso­latos szakkönyveket, ha kezem ügyébe akad. Ugyanígy a szakfolyóiratokat is. Ahhoz, hogy termővé tegyük a homokot, nagyon sok tudás kell Hatvani Dániel DC&íui^atL cl kézben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents