Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-04 / 79. szám
4. oldal' 1962. április 4. szerda Régészet a szegénysoron Élt Kiskőrösön húszegynéhány évvel ezelőtt egy csendesszavú, érdemes parasztember, aki munkájával a tudományt gazdagította. Olyan tudományt, amely kevéssé ismert és kevéssé népszerű: a régészetet. A múlt rajongója volt ő, aki időt és munkát nem kímélve kutatott tűnt századok hagyatéka után. Neki is része van abban, hogy mindjobban megismerhetjük földünk és őseink történetét. A nyáron meglátogattam özvegyét és hosszan elbeszélgettem vele Gyökér Józsefről. A Petrovics utca 14-es számú házában középtermetű, őszhajú, törékeny asszony nyitott ajtót. Arca barázdált, keskeny madárarc. Szemüvege mögül melegtekintetű szempár néz rám. önkéntelenül József Attila Anyám című költeménye jut eszembe. Amikor férjéről kérdezősködöm, elcsodálkozik és fátyolos lesz a tekintete. — Hát van még, aki emlékezik rá? Aid még érdeklődik utána — Azután csendesen, öregesen beszélni kezd, indulat nélkül. Elbeszélése magával ragad; tudományra vágyó parasztember sorsa bontakozik ki előttem. • .. . Március vége felé járunk. Már tavaszi szél hajtogatja a gyér akácos kopasz ágait. A fák nádfedeles, fehérfalú parasztház körül szomorkodnak a falu szélén. A hűvös szellő csípős földszagot terít Feketehalom házai fölé a friss szántásról. A kis ház mellett, ahol máir s földek kezdődnek, ingujjra vetkőzött fiatalember ás. Szemmel láthatóan gyümölcs vagy szőlő alá fordít. Komótosan, minden ásónyomnak megadva a módiát. Egyszer csak lehajol, úgy látszik beleakadt valamibe az ásó. Egy kődarabot emelt fel. Alakját a nedves földrögök felismerhetett enné teszik. Az ásó ember nem hajítja eL Kapar- gatia róla a földet.. Hát ez meg micsoda? — szól az asszony, amikor belép a konyhába. — Eredj már, csak nem mosod bele azt a piszkos követ a lavórba! • fgy emlékszik vissza Gyökér néni az első leletre. Férje a ..piszkos követ” elvitte Paulinyi Mihály feketehalmi tanítónak, akiről mindenki ( tudta, hogy szenvedélyesen gyűjti a régiségeket. Ö mondta aztán meg azt is, hogy, amit Gyökér József talált, az egv újkori kőbalta. Ez az első véletlen lelet keltette fel Gyökér József érdeklődését a régiségek iránt. Fáradhatatlan tudásszomja nem hagyta nyugodni. Paulinyi tanító könyveket adott neki, magyarázott, gyakran kimentek a határba ásóval. Jöttek aztán a bajok is. A másfél hold fö’decskén megélni négy gyerekkel nem1 lehetett. Esv szén nanon feloakolták a motvót, a fö’det eladták és bekötöttek Kiskőrösre. Ezután következtek a legsúlyosabb esztendők. A 30-as évek nvomora. A beteg apa nem hírt doiooz.nl, a négy gyerek kenyeret kért. Gyökér néni mosással l.-oreste meg akkoriban a szűkös mindennapit. Nagysokára sikerült a vézna embernek állást kapnia. Vadőr lett. Nem volt valami fényes állás, havi 25 pengős csak, de fizikai munkával nem járt és a pénz akármilyen kevés is volt, mégis csak minden hónapban megkapták. Ettől kezdve Gyökér József kora reggeltől a határt járta. Egyik vállán puska, kezében rövidnyelű ásó. A puskával a hivatalát látta el, az ásó kedvtelését szolgálta. Ahol alkalmasnak találta a helyet, ahol sírt sejtett, ott megállapodott. A kutatók, akik ásatásra lejöttek Kiskörösre, hamarosan megismerték a törekvő, éleseszű embert, aki a maga hat elemijével egyetemi tanárok könyveit olvasta. Meg is becsülték őt a pesti régészek, Fettich Nándor és László Gyula, mert komoly hozzáértésével, érdeklődésével nagy segítséget nyújtott munkájukhoz. Sértésnek vette, ha őt nem értesítették az ásatásokat követő tudományos munkáról. A Nemzeti Múzeum 1940-ig terjedő leltárkönyvét fellapozva a kiskőrösi vonatkozású leleteknél 1932-től kezdve minden bejegyzés mellett találkozunk Gyökér József nevével. Nem egy mellett: „Ásta és pontos sírleírásokkal behozta Gyökér József kiskőrösi lakos.” Azért nevezhetjük Gyökér József működését kutatásnak, mert nemcsak szakavatott kézzel távolított el szinte porszemenként minden rárakódott földet csontokról, fi'bulákról, hanem azért is, mert kifogástalan rajzokat készített a sírokról. Nem laikus régészkedő volt. Azok a sírokat ugyan kiássák, tartalmukat össze is gyűjtik; a lelet fekvéséről, a tárgyak elhelyezkedéséről azonban nem jegyeznek fel semmit. Márpedig ezek ismerete nélkül a leletek keveset bizonyítanak, néha semmit sem mondanak a kutató számára. Több évi szakadatlan kutatás összefoglalójaként Kalocsán tartott kiállításon bemutatták a. kiskőrösi leleteket. Paulinyi és Gyökér lelkesen dolgozott. Hosz- szú ■ évek munkájának gyümölcse került a közönség elé. Rendezték az anyagot, kalauzolták a közönséget a kiállításon. Büszkén és boldogan mutogatták az urnákat, edényeket, fi- bulákat, amelyeket ők mind olyan jól ismertek, hiszen ők hozták napvilágra. A hivatalos elismex-és elmaradt, de sem Gyökér József, sem Paulinyi Mihály nem vágyott arra. Gyökér József a tudomány szerény, névtelen katonája kis híján húsz éve halott A vadőr, négy gyermek atyja, havi 25 pengő fizetéssel nem gondolhatott arra, hogy életét maradéktalanul a tudománynak szentelje, ő — a múlt rajongója, a tudóslelkű parasztember — maradt egyszerű „segítő elő- munkás” az ásatásoknál, aki csak „mellékesen” hódolhatott szenvedélyes kutatóvágyának, s akinek munkája is csak „mellékes jelentőségű” volt Mi már nem adhatjuk meg azt, ami számára a legfontosabb lett volna: a lehetőségeket képességei kibontakozásához, tudásszomja kielégítéséhez. De őrizzük emlékét mint a nép alkotóerejének példáját. Égető Melinda Gál Sándorf Jött a szabadság Világfelforgató, forrongó tavasszal jött a szabadság. Jött az eget rázó ágyúdörejben, a pattogó gépfegyverek tüzén, hozta a hajnali vörös pitymallat, mely menekülő gyilkosok lábrobaját lebbentette szét. Jött, jött, mert itt már könnyektől lett sáros a föld, s éles jajszavak hasítottak a levegőbe, mert a zsarnokság-gyúj tolta máglyák perzselték már itt a szíveinket, s az igazak mozgalmát börtönbe dugták. Jött a szabadság, mint a borzalmak éjszakája után jön az életet nyitó, lelkeket frissítő hajnal. Jött a mély sebekből, mélyeket a rablók, az életünkre törők nyitottak azok oldalán, mellén és izmos hátán, akik barátság-vágyó szíveikkel béke-hamvas országból lebbentették a világ fölé a proletariátus lángoló zászlaját. Jött a szabadság a morduló tankok acél tornyán a vérzivataros, lövedék-vijjogású viadalban szülte őt a rettenthetetlen szándék. Jött az álcázott futóárkokban és osont éjszakánként a harcköatí ordító csöndben. A virágokból, melyeket egyszerű színezéssel hintett szét a tavasz az elesettek friss-hantú sírján, Jött a tavasszal,- hogy színnel, illattal töltse meg a hősök életéért búsuló tájak s hogy életet, erőt, országépítő-jókedvet adjon az embernek, hogy kedve legyein élni az életért S most, hogy a tavasz meleggel párnázott hangját rikkantja szét a világon, s a fákon szorgalmas békességgel csipkézett kis szellők zizeregnek, érezned kell, hogy Keletről világfelforgató, forrongó tavasszal jött a szabadság. ICL a „kódis"? Hírek a filmvilágból Az egyik berlini lap nyomán a Filmspiegel hírt ad arról, hogy Spanyolországban, Portugáliában és Törökországban betiltották a Soha többé! (Mein Kampf) című svéd dokumentumfilmet. Március 18-án a moszkvai Eossz-ia filmszínházban mutatták be Jurij Rajzman új filmjét Ez hát a szerelem? címmel. A film egy tiszta szerelem történetén keresztül azokhoz beszél, akik ezt a szép szerelmet tönkretették. A női főszerepet Zsanna Prohorenko alakítja. J ani a lába elé ügyelt, ahol a gyalogúton minden göröngy kirajzolódott a holdfényben. Jobbkezével Juli vállát ölelte. A lány meg nagy biztonságérzettel fejét hátratámasztotta Jani vállára, s az égen a csillagokat nézte. Halkan dúdolt, a melódiát átszőtték a nyári éjszaka zajai. Lassan bandukoltak hazafelé az ösvényen. Julit zsongj"tó érzés töltötte el, hullámokon sikló csónakba képzelte magát, amint lágyan ringatta minden lépésnél a fiú erős karja. Már feketén ékelődtek a zománcfényű égre a major körvonalai, amikor Jani megállt. Töprengő arcot vágott, mintha szólni akart volna, de a lány 't behunyta a szemét és az ajkát ? nyújtotta — Jani, szeretsz? — kérdezte később. Elölről kezdődött a boldog ringatózás, s Juli csukott pillá- £ val vitette magát tovább a hűl- ! lámzó tengeren- £ Néhány lépés után azonban < Jani ismét megállt Elengedte ( a lány vállát: ( — Te Juli, kérdezni akarok valamit. A lány várakozóan fordította oda a fejét. — Hány munkaegységetek volt tavaly? Juli megütközve meredt rá. Kerek arcocskáján akkora elképedés tükröződött, hogy a fiú elnevette magát: — Na. nem hibbantam meg, csak tudni akarom. Már nevetett Juli is. de nem bújt vissza a legényhez, úgy válaszolt: — Várj csak!;.. Apámnak 560 körül, nekem 413. anyámnak .:. — Mennyit vittetek haza osztáskor? — Mindenestül 37 ezer forintot ért. Miért kérded? — Titok — tette a szája élé Jani az ujját, aztán felkapta a lányt, s körül fordult véle. — Na gyere, most szépen hazamegyünk. 6- De miért kérded? s— Holnap megtudod, A holdfényes éjszakában ** sárgásán világolt Janiék tanyájából a petróleumlámpa fénye. — Még fent vannak, várnak rám — gondolta rosszkedvűen a legény. Mikor a konyhaajtóhoz ért, tétovázott egy pillanatig, aztán erőt vett magán és benyitott — Jó estét, édesanyám — kő- szönt az asztal mellett ülőre. A hangra feineszeb a heverő- ről az apja is. Az asszony nem felelt de az ura hangjának dörrenésére nem kellett sokáig váruk — Már megint azzal a jánynyal kódorogtál? >— Nem kódorogtam, a tsz kultúrtermében voltunk táncolni, hazakísértem és jöttem magam is. Szóval vele voltál* 6- Vele. — Aztán — vált csú fond árossá az öregember hangja — megérte? — Hogyhogy megérte, édesapám? — Potyára tán nem kfsérge- ted!? Legény vagy már. tudod, mennyi só kell bele! — Menjen már. maga vén kujon — szólalt mag a felesége. — Jobbra nem tudja tanítani a fiát? Jani csak az apjának feleit, Dagyon csendes hangon: — Nem olyan lány az. — Nem olyan? — mordult az őreg. — Mind olyan, aki a majorban lakik. A régi gazda fia meg tudná mondani .., Legénykaromban mi is csak azért jártunk oda, hogy bedekóstolgas- sunk az uraság kosztiába. — Régen volt az. édesapám* Maga mesélte, hogy járt pórul a fiatalúr! Aztán jártait oda potyára maguk is. hallottam én azt... Az én Julikéin meg most 17 éves Amikor született, az uraság már elhordia az irháját — Ki ne ejtsd a szádon ebben a házban annak a Cafkának a nevét! — riadt közbe az anyja. Jani elfehéredett. de a hangja nem emelkedett most sem. __ Us beszéljen így a J61 * vendő menyéről; Menyem* . z?.,. Sose lesz! — kiáltott élesu< az öregaszezony. — Ó istenem, istenem, elment ennek a gyereknek az esze! Hát tudod te. kik azok? örültek, ha eljöhettek a te apádhoz napszámba!.., Hát ezekkel üljek én ezután egy asztalhoz? Ezekkel keveredjek rokonságba?... — szeméhez emelte a kötényét és sírósan panaszkodott tovább. — Hallgass, asszony! f— zor- rent rá váratlanul az ember. Széket tett a fia elé: — Ülj le! — Csillapodott, de érdes hangon folytatta: — Látod fiam. ettől tartottam, ezért tiltottalak attól a jánytól mindig. Hagyj fel vele! — De hát mi * kifogásuk ellene, édesapám? — Megmondta anyád is, én is elégszer, nem? —- Julira nem mondhatnak rosszat. Rendes, ióravaló lány, szorgalmas, mindenki szereti, becsüli — Az a népség nem közénk való. — Miféle népség? Tavaly óta egy tsz-ben vagyunk, ott közénk valók? ■— Az más. Én gazda vótam, az is maradok. Beléotem, a földjáradékot ma is 25 hold után kapom. Dógozni dógozol: velük együtt, de a családomba nem fogadom be egyiket se . Ennyire nem léptem be! — Azt mondja meg végre, hogy miért?.
