Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-19 / 91. szám

1962. április 19, csütörtök 3. oldal Színes kendők a határban Tavaszi séta Hercegszántó határában Nem akarom „elkiabálni”, de minden jel arra mutat, hogy az igazi, a visszavonhatatlan, a „tavaszias” tavasz — megérke­zett. Már ereje, melege is van a napnak, nem csak bágyadt, kacér fénysugarakkal hiteget. Megéledt a határ. Ahol eddig csak a zimankóval, széllel daco­ló, kemény, viharvert traktoro­sok hajszolták gépeiket, hogy a nagy versenyfutásban végre elé­be kerüljenek a szívós télnek, ott most mellettük asszonyok, lányok színes kendői, kék me­legítői is virítanak már a fagyát vesztett föld barna barázdái között. A Duna—Tisza közi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet város­földi üzemegységében is nagy a tavaszt köszöntő sürgés-forgás. Egv 50 holdat meghaladó táblán négy UE—28-ashoz kapcsolt burgonyaültető gép „nyergéből” vetik itt a lányok az előcsíráz­tatott rózsaburgonyát. — Ma reggel fogtunk hozzá a gazdaságnak ebben az üzem­egységében a munkához — új­ságolja Bodor Judit, a munka­csapat egyik tagja — , de már ezt megelőzően is vetettünk; többek között a borbási üzem­egységünkben hetven holdon tettük földbe a gumókat. A IIP'fT UE—28-as közül azt, amelyiket pár percre leállítot­tunk, hogy a munka menete fe­lől érdeklődjünk, Győri József traktoros vezeti. Az erőgép mö­gé kapcsolt ültetőgép előrészén A járási páribízot‘Ságok mezőgazdasági osztályvezetőinek értekezlete Április 18-án, szerdán a já­rási pártbizottságok mezőgazda- sági osztályvezetői számára a megyei pártbizottság mezőgaz­dasági osztálya Kiskőrösön tar­tott értekezletet, amelyen az időszerű mezőgazdasági felada­tokról tanácskoztak. — Matos László elvtársnak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének rövid előadása után a járási pártbizottságok osztályvezetői számoltak be tapasztalataikról. Az értekezlet után a részvevők a Csengődi Állami Gazdaságba utaztak és ott megtekintették a szőlőtelepítést. Fokozatosan fejlődik, erősö­dik termelőszövetkezeteinkben a szocialista munkaerkölcs is. Ebben pedig az anyagi érde­keltség elvének helves alkalma­zása mellett jelentős szerepe van a pártszervezetek politikai munkájának. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a munkafegyelem megszi­lárdításának legjobb eszköze, ha az anyagi és erkölcsi ösztön­zőket együttesen alkalmazzák. Az anyagi és erkölcsi ösz- tönzők együttes alkalma­zása jut kifejezésre a szocia­lista munkaversenvben. a szo­cialista brigád és munkacsapat cím elnyeréséért folytatott küz­delemben. Az ilyen nemes ve­télkedés nagyfokú nevelő erejét már számos termelőszövetkezet­ben felismerték. A bácsbokodi Szalvai Mihály Termelőszövet­kezetben a növénytermelési dolgozók közül eddig húszán neveztek be a szocialista brigád címért folyó versenybe. A fel­sőszent iváni Űi Élet Termelő- szövetkezetben két brigád hatá­rozta el részvételét a szocialista cím elnyerésérét folyó verseny­ben. Többen küzdenek a szo­cialista cím elnyeréséért a, bár­fai termelőszövetkezetekben is. örvendetesen erősödik . közös gazdaságainkban, a termelőszö­vetkezeti demokrácia. A közel­múlt eseményei, de különösen a megyei pártbizottság március feltomyozott ládákban vannak az ültetésre szánt gumók. Egy munkafolyamat során 32 ládára való vetőburgonya kerül a ba­rázdába, amit a gép tárcsái húznak meg. A ládák mögött foglalnak helyet a lányok: B. Kovács Veronika, Fazekas Kati, Szabó Erzsébet és Kokovai Lenke. A gép alján elmés gör­gőszerkezet forog, amelynek fogai egy fémrugóval érintkez­nek, ez pedig szabályos időkö­zökben egy acéllaphoz ütődik. A lányok a ládákból minden „csengetéskor” a kezük ügyébe eső csövön át 1—1 burgonyagu­mót ejtenek a barázdába. Erre az ültetőgép megfelelő szögben beállított másik tárcsája földet húz. A földből netán kimaradt gumókat a gép mögött 1-—^val haladó Bodor Judit g n betakarja. — Ahol ennyi fiatal lány jut egy férfire — mondja ne­vetve Győri József —, ott a munka el sem képzelhető évő- dés, tréfálkozás, egymás ugra­tása nélkül. Különösen, ha ilyen jól felvágott nyelvű fehérnép­ről van szó. De hát melyik nem az?! — tárja szét a karját. — Meg kell azonban mondani, hogv szépen haladunk ezzel az egyébként nem túl „haladós” munkával. Egy tizenhárom órás nyújtott műszak során — mert így dolgozunk — mintegy négy holdon tudjuk elvetni a burgo­nyát. — Annak a táblának, ame­lyen most dolgozunk — veszi át a szót újból Bodor Judit —, mindkét végében felhalmoztuk a vetőburgonyával megtöltött ládákat, fgy nem fordulhat elő „üres járat”, nincs munkaidő­kiesés. És, hogy valóban ne hegyen kiesésük, mi is véget vetünk a beszélgetésnek. A lányok előtt tornyosulnak már a felkészített ládák; Győri József indít, s elindulnak ismét a táblán. Amerre csak nézünk, minden­felé ugyanezt a képet látjuk; az erőgépek mögött a lányok tarka „négyesfogata” serényke­dik; s a motorzajon is átszűrő­dik halkan, sejtelmesen a. csöpp, fémes csilingelés, amelv min­den romantikája mellett sem öncélú, mert a szorgalmas ter­melőmunka muzsikája. Jóba Tibor Traktorok bugása üti meg fülünket, amint utitársaim- mal, a hercegszántód Űj Élet Tsz főkönyvelőjével és egyik brigádvezetőjével kiérünk a községből. Az eperfás úttól bal­ra lófogatú vetőgépek húzzák az utolsó sorokat a 30 holdas lucemástáblán. Közben — míg a tekintetünk a zöldülő őszi vetéseket simogatja — a szeszé­lyes időjárás miatt összetorlódott tavaszi munkákra terelődik a szó. De mi egyéb lehetne a be­széd témája ilyenkor? A ke­nyér az első. Nagy részlten né­hány napi szorgos munkától függ, mekkora lesz a tsz-gazdák jövedelme. Mert nem mindegy, hogy egy vagy két héttel előbb kerül-e a földbe a mag. ­Üti társaim arról tájékoztat­nak, hogy a héten — ha csak közbe nem szól az időjárás — befejeződnek az összes tavaszi vetések, ötven holdon zöldül már a zab. A napraforgó és a cukorrépa teljes egészében a földben van. Burgonyából 60 holdat vetettek el, míg kukori­cából százat, baltacímből pedig negyvenet. Kocsink felér a dombtető­re. Innen látni igazán a serény tavaszi munkát. A iól előkészí­tett földbe annyian dugdossák a hagymát, hogy számukat hir­telen fel sem tudiuk becsülni. Amint leérünk a dombról, Gor- janácz elvtárs siet a segítsé­günkre. Nem kis büszkeséggel mondja, hogy 256-an szorgos- kodnak a hagvmaültetésben. Nagy többségük nő. A legör- vendetesebb azonban, hogy a je­lenlevők 70 százaléka család­tag. Gorjamácz elvtárs a ló mun­kaszervezésnek tulaidonítja a nagy munkakedvet és annak, hogy a tsz-családokban megér­tették a tavaszi munkák fon­tosságát. Hogy az eddigi jó ta­pasztalatokat némi bosszúság is tarkítsa, az asszonyok elpana­szolják: a dughagyma minősége jobb is lehetne. Szállításával nem remekelt a MÉK. — A beültetett hagyma- ’ sorok közé máris vetjük- a pet- I rezselymet. Ki kell használni a j jó földet — mondia Gorjanácz elvtárs, s utána hozzáfűzi még, hogy a szántóterület 95 száza­lékán végeztek az őszön mély­szántást és minden talaielőké­8-i ülése óta eltelt időben szer­zett tapasztalataink azt igazol­ják, hogy a közös gazdaságok­ban a tagság mind szélesebb ré­tegeit vonják be a gazdasági & a közügyek intézésébe. Rend­szeresebben megtart! ált a köz­gyűléseket, a brigádértekezlete- ket, vagy a küldöttgyűléseket Ezeiken az értekezleteken tájé­koztatja a vezetőség a tagságot a fontosabb kérdésekről, meg­hallgatja a közösség gazdáinak véleményét, javaslatait. A solti Szikra Termelőszövetkezetben a közelmúltban a pártvezetőség indítványára kérdőíveket osz­tottak lti a tagok között. A kérdésekre válaszolva a szövet­kezeti gazdák megírták, hogy az ötéves terv végrehajtása során mit várnak a közös gazdaság vezetőitől. Azt is közölték, hogy maguk mit vállalnak, mivel akarnak hozzájárulni a szövet­kezet megerősítéséhez, terveinek valóraváltásához. A szövetkezeti tagok javaslatait, észrevételeit a közös gazdaság tervének el­készítése során a vezetőség fi­gyelembe vette. Az imre Hegyi Béke Termelő- ■ szövetkezetben brigádértekezle­ten tárgyalták meg a munka- szervezés és a premizálás leg­jobb módszereit. Ennek során elhatározták, hogy a kaoásnövé- nyeket megművelésre kiosztják a családok között, a terven fe­lüli termés felét nedig. pré­miumként osztrák ki a szövet­kezeti gazdáknak. Még sok lehetősége van a ■ * termelőszövetkezeti de­mokrácia fejlődésének, erősödé­sének. Pártszervezeteinknek, va­lamint az állami és gazdasági vezetőknek igen fontos felada­ta, hogy éljenek ezekkel a lehe­tőségekkel, erősítsék a szövet­kezeti demokráciát; Eredmé­nyesnek bizonyult, hogy számos helyein a közgyűlés előtt párt­taggyűléseket tartanak a kom­munisták, amelyekre meghívják a pártomikívüli aktivistákat is, kikérik véleményüket, meghall­gatják javaslataikat. A tavasz késése miatt nagyon fontos a közös gazdaságokban végzett politikai tömegmunka fokozása, hatékonyságának nö­velése. Az elkövetkező napok­ban, hetekben megyeszerte be kell fejezni a szántást és több mint 300 ezer holdon kell el­vetni a tavaszi növényeket, folytatni kell a szőlők és gyü­mölcsösök gondozását és telje­síteni a telepítési előirányza­tokat. Már az itt megemlített fel­adatok Is érzékeltetik, hogy egész parasztságunk, egész tár­sadalmunk összefogására van "szükség annak érdekében, hogy az Idei tervelőirányzatokat ma­radéktalanul megvalósítsuk. A kedvező politikai légkör, pa­rasztságunk szorgalma és pár­tunk helyes politikája ió alapot szolgáltat a nagyszerű célkitű­zések megvalósításához. Kovács Imre szítást jó minőségben sikerült elvégezni. Utunk során erről magunk is meggyőződtünk. Az ősziek jól átteleltek. Már a •második fejtrágvázásukhoz ké­szülnek. Különösen szépek a bőven termő búzafajták. ió ter­mést ígérnek. Hazafelé Gorjanácz elv­társ is kis csoportunkhoz csat­lakozik és csak úgy ontja az eddigi munkaeredménveket: — Tagságunk minden mun­kára alkalmas fél vagy negyed napot is kihasznál, nem is szól­va arról, hogy vasárnaponként is teljes ütemben vetettünk. A gépeket éjjel-nappal üzemel­tetjük. Ha gazdáink munkaked­ve egész év folyamán ilyen lesz. biztatóak a. kilátásaink. Halna! József vb-elnök Eltűnnek a buckák Megyénk homokbuckás tájainak már megszokott, szinte el­választhatatlan tartozékai a ’ lánctalpas gépek, s a mögéjük akasztott földgyaluk, amelyek a Debreceni Talajjavító Vállalat tulajdonát képezik. Hat ilyen óriás »vashüllővel« találkoztunk nemrégen a Lakitelek felé vezető műút mentén. A Helvéciái Állami Gaz­daság nyárlőrinei üzemegységének hepehupás parlagföldjeit egyengették a szőlőtelepítéshez. Ez a munka még viszonylag csendes. ÁH a gép. Indulás előtt Illés Béla, Gaczkó Péter és Galydi Endre szerelők meg­húzzák a láncot. Egymás mellett halad a hat gép. Berregés, dübörgés tölti be a tájat. De a gépek vezetői — Varga Imre, Sándor Imre, P. Szabó József, Balogh Gyula, Gönczi Ferenc és Horváth Árpád — már jól tudják, hogy ilyen nagy munkát nem lehet zaj nélkül végezni. Néha pihenni is kell. Leálltak a masinák, s orruk előtt a vezetőik egy kis diskurzusra gyűltek össze, s közben szippan­tanak egyet-egyet a cigarettából. Egyébként nem elefánt tévedt be a gépek közé, hanem az egyik lánctalpas az előrenyúló »or­mányát lógatta« a képbe. (Pásztor Zoltán felvételei.)

Next

/
Thumbnails
Contents