Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-11 / 59. szám

1962. márrins 11. vasárnap 3. oMai A* erőgépek orvosa A Kiskunhalasi Gépállomás hatalmas szerelőcsarnokát a munka lármája tölti be. A mű­helyablakokon átsugárzó télvégi napfényben sorakozó lomha traktorokon szorgos munkáske­Gazdag Ferenc az egyik €E—28-ast »gyógyítja^ Kit terhel a felelősség áaf zek keresik, javítják a hibákat. Gazdag Ferenc elfogódottan lép elénk és szabadkozva mu­tatja olajos tenyerét. Már első szavaiból kitűnik, hogy szerény, halkszavú ember. Hogy nagy­szerű munkás, azt sem tőle tu­dom meg, hanem munkatársai egészítik ki portréját ezzel az egyáltalán nem mellékes köz­léssel: Diesel-szerelő, az univer­zális gépek irányító szerelője. — Nagyon szeretem a mun­kám — mondja, s olajos arcá­ban felfénylik a szeme. — Ma egy UE—28-as karbantartási munkáit végzem. Két hengerfe­jet kellett kicserélnem. Az al­katrészellátásban mutatkozó ed­digi nehézségeink ellenére . el­mondhatom, hogy nem volt em­lítésre méltó fennakadásunk. Amit lehetett, felújítottunk. Harmincéves, ötvennégyben nősült. Kislánya két és• fáéves. A felesége 11 hónapos tanfolya­mot végzett a mezőgazdasági akadémián, s egy ideig a gép­állomáson volt üzemgazdász, majd kihelyezett traktoros lett. Most betegsége miatt nem dol­gozhat. Gazdag Ferenc tizenhárom és féléve még egy cséplőgép se­gédvezetője volt. Életéről így nyilatkozik: Félmillió köbméter földet egyengettek el a Helvéciái Állami Gazdaságban A Helvéciái Állami Gazdaság a második ötéves terv időszaka alatt hatezer holdon végzi el a szőlő és a gyümölcs telepítését. E nagyszabású feladatnak a végrehajtása csak alapos és tervszerű munkával lehetséges. “Felkerestük B. Kiss Mihályt, a gazdaság kultúrmérnökét, hogy tájékoztassa lapunk olva­sóit a telepítésekkel kapcsola­tos tennivalókról. Elmondotta, hogy a talajegyengetést tavaly november 1-én kezdték meg a gazdaságban. Jelenleg 26 talaj­egyengető gép dolgozik. Közü­lük 16 kettős, 10 pedig egy mű­szakban végzi a munkát, s na­ponta egyenként 600. illetve 300 köbméter földet »planíroznak" el. Eddig mintegy félmillió köb­méter a teljesítményük. A ta­lajegyengetést az ágasegyházi üzemegységben 120, Szikrá­ban 110, Nyárlőrincen 240, Hel­vécián pedig 60 holdon végez­ték el. E telepítés előtti munkából derekasan kivette részét a gaz­daság kultúrmérnöki csoportja. Vasárnap és Irtfön békekölcsön-sorsolás Vasárnap és hétfőn a Pest- erzsébeti Vasas Művelődési Ott­honban (XX. kér., Nagy Győri István u. 2. szj tartiák az első, az ötödik és a hatodik béke­kölcsön 1962. első félévi sorso­lását. Vasárnap délelőtt fél 10 órai kezdettel sorsolják az Első Békekölcsönt, 64 700 kötvényre húszmillió forintot. Hétfőn dél­után három órakor kezdődik a húzás, amikor az ötödik Béke­kölcsön 186 450 kötvényére har­minchárom millió forintot, a Hatodik Békekölcsön 277 600 kötvényére pedig 48 millió fo­rintot sorsolnak nyeremény és törlesztés formájában. Kézi munka modern gépek árnyékában Mindennapi kenyerünk. — Gondolatok egész sorát indít­ja el az emberben ez a mon­dat. Megszoktuk, természetes­nek tartjuk, hogy étkezésnél asztalunkon legyen. Szeretjük ízét, ropogós héját, friss illa­tát. De valljuk be, készítőire gyakran csak akkor gondo­lunk, ha a kenyér minősége nem ínyünkre való. Pedig a pékeknek is van gondjuk elég, hogy az egyre növekvő napi igényeket jó minőségben elé­gítsék ki. Közel 400 ezer mázsa. Eny- nyi volt 1961-ben a megye la­kosságának kenyérfogyasztása, s a következő szám szintén sokat mond: Üzleteinkben 59 millió darab péksüteményt vá­sároltak az elmúlt évben. Más szóval kenyérből 45 ezer má­zsával, péksüteményből 12 millió darabbal növekedett három év alatt a kereslet. Igaz, az elmúlt években a gé­pek sokat könnyítettek a ke­nyérgyártók munkáján, de e szakma, még mindig nehéz, ergtrabló, hiszen a tészta da- gasztását, a sütemények for­málását kivéve, a többi mun­kafolyamat kézzel történik a trópusi melegben. Ezért üdvözöltük örömmel, hogy elsőnek a megyében komplett tészta feldolgozó automata gépsor segíti ja­nuár óta a Kalocsai és a Kecskeméti Sütőipari Válla­lat 420 dolgozójának munká­ját. Az ügyes gépek, me­lyekhez mindkét vállalatnál nagy reményeket fűztek, meg is érkeztek. Értékük meghaladja a félmillió forin­tot, csak éppen használni nem tudják őket. Hanyag, felületes munkát adott sütőüzemeinknek Buda­pestről az Élelmiszeripari Gép­gyár. Az automata gépsorok be­szerelése még decemberben megtörtént. Azóta viszont csak a posta- és telefonköltség nö­vekszik, de nem a termelé­kenység. Hol Kecskemétre, hol meg Kalocsára utaznak Pestről a szerelők. De ezek a látogatások sem vezetnek vajmi sok eredményre, mert a jó szándék nem képes pó­tolni a hibás munkát. Tapasztalatunk ugyanis azt mutatja, hogy az Élelmiszer- ipari Gépgyárban nem vé­gezték el a tésztafeldolgozö gépsorok bejáratását. És len­ne mit javítani a minőségi ellenőrzésen is. Mivel ez nem történt meg, a próba- üzemelésnél számos hiba ke­rült a felszínre. Megbízha­tatlan az adagolóberendezés, többször volt csapágytörés stb. A drága gépek a munka megkönnyítése helyett, csak bosszúságot okoznak a ke­nyérgyártóknak. Köztudott az Is, hogy sü­tőüzemeink nem rendelkez­nek tágas munkatérrel. így a tétlen vesztegelő gépsorok még zsúfoltabbá teszik a munkát, akadályozzák a la* kosság megnövekedett igé­nyeinek időben való kielégí­tését. De a pékmunkásokat főként az bosszantja, hogy modern gépek árnyékában immár negyedév óta kézzel végzik a tésztafeldolgozást. Ezek után jogos a kérdés: Mi értelme van az Ilyen kor­szerűsítésnek, és a hibás , gé­pek gvártásáért kit terhel a felelősség? Sándor Géza EZ AZTÁN A SZEMÉLYZETIS! JÜCSzáín&lÁs Szunyógh Bertalan földvárat épít. Féltérden, alig egy ölnyire a traktortól, két kézzel vájkál a földben. Kaparja, rakja kupacba olyan elmerülten, olyan elszántan, mintha az élete függne tőle. Aztán valamit felemel, belehelyezi a kivájt gödörbe és kúposán, hogy észre lesiessen venni messziről is, betemeti. A követ. Egy mezsgyekövet. Fehérre meszelt, de mészruháját ugyancsak le­vedlett követ, amely vagy két éve még, mint valami határőr jelezte: itt kezdő­dik Szunyógh Bertalan négy holdja. De hát az két éve volt. Most meg. . S a géphez értő,'a traktort megkedvelő Szunyógh Bertalan a kocsiderékból fel­ült a traktor nyergébe. Egyik napról a másikra ugyan el nem felejtette azt a négy holdat, de lassan és úgy látszott, már végérvényesen kihullt agyából a mezsgyekőszabta világ. Persze, az em- berhek nehéz kibújni saját bőréből, s a tegnap a ma édesanyja. T.ám, éppen­séggel semmire sem gondolva másra, mint a gépre, amely egyenletes szor­galommal kocogott a tábla egyik végé­ről a másikig. Húzva maga után az ekét, forgatva a porzó hátú földet, ép­pen ekkor kellett észrevenni a fehér követ, amely úgy fordult ki, a földből, mint egy felvillanó emlék az agy rej- tekéből. — Mezsgyekő... Régiség — tűnődött. És hirtelen eszébejutott egy újságcikk, amely éppen ilyen régi kövekről, vagy inkább még régebbikről szólt. Azokat is, így szántás közben forgatta nap­fényre az eke vasa. Megállította a Ze- tort, lekászálódott a nyeregből, oda­ballagott a süppedő szántásban a kő­höz és nézte egy darabig. A kő azt sugallta neki: — Látod, telet, nyarat, őszt, tavaszt pihentem a föld mélyében, a búza, a kukorica gyökere alatt. Némán és moz­dulatlanul és elfeledve. De felszínre kerültem... Hány évet vert az eső, fagyasztott a jég, égetett a nap? Már nem tudom... Csak azt, hogy megint felettem érzem szikrázni a kék eget, s hallom ám, bizony, hallom a pacsirtát is, úgy mint régen, éveken, évtizede­ken át... És Szunyógh Bertalan ekkor úgy érezte, hogy ez a kő,, ez a mezsgyekő, az övé volt. Még a gyerek meszelte be. Igen, a kő övé volt, s az ő négy hold­ját hirdette bele a világba, róla adott bizonyítványt, róla, Szunyógh Bertalan­ról, volt uradalmi cselédről, hogy föl­desgazda lett, hogy saját lábára állt. S itt, ez a darab föld, ebben a hatal­mas táblában, itt, ahol ő és a traktor áll, ez az övé, kibújt a kő a földből, hogy figyelmeztesse: ez itt a tied volt... Ez itt a tied. Hirtelen letérdelt, s már ásni is kez­dett.. Csak úgy kézzel, jó mélyre, mint a holnapra is gondoló házőrző, hogy elrejtse a csontot. Ásott és óvatosan belehelyezte a követ, hogy ezentúl most már mindig megtalálja, hol volt, hol van az ő földje. Nadrágja szárába törölte a kezét, még egyszer megnézte jól, hol is ásta el a mezsgyekövet, kicsit körültapodta az aprócska földhányást, s aztán mint aki dolgát a lehető legszerencsésebben vé­gezte el, rágyújtott és visszamászott a Zetor nyergébe. Estig sokat dolgozott. — Ha ez a darab meglesz máma — morfondírozott Szunyógh Bertalan — akkor nem kell szégyenkeznem. .. Hol­nap az Agyagosba megyek, aztán kez­dődik a hordás. Van mit tenni, kora reggeltől késő estig. Nagy a határ. — Bár a brigádvezető azért idedug­hatta volna az orrát... vagy az elnök... Hacsak nem hűsölnek benn az irodá­ban. Bár se Kelemen Lajos, se Somos, az elnök, nem olyan fajta ember.. Meg aztán meg is bíznak benne. Kibe ne bíznának meg, ha éppen Szunyógh Ber­talanban nem — fűzte a gondolátokat, miközben azért figyelme egy pillanatra el nem szakadt a Ze+ortól. — Hát nem megmondta az elnök, hogy idefigyelj, Berti, ittég tíz ilyen ember, mint te vagy, s milliomos szövetkezet lenne há­rom éven belül a miénk... Igazított valamit az ekén, aztán a tábla végén az utolsó barázdára fordult. — ... Amiben, persze, nincs igaza azért Somosnak, mert a világéletében mindig bizalmatlan ember volt. Igaz, hogy annak idején az urak miatt volt is oka rá... Mert azért sok dolgos em­ber szaladt itt össze. Ha morgolódnak is, mert hiába, nehéz ijyen nagy gaz­daságban, de megfogják a munka vé­gét. .. Aztán a néhány naplopónak meg kellene jól kenni a szája szélét... Igaz is, ő itt dolgozik, más meg csak téssék- 'lássék, vagy még úgy se.. Hát ebben igaza van az elnöknek... De hát ha­talma van hozzá, mögötte a tagság is, tessék odacsördíteni amúgy magyaro­san. Leállította a traktort, leszállt a kor­mány mögül. Mögötte feketén borzolta hátát, mint valami hatalmas macska, a megszántott föld, szürke fejű csókák, varjak bólogattak a barázdák között, minden bólintás egy féreg halála. — Hát ez megvolna — nyújtóztaüa meg izmait és ebben a pillanatban is­mét eszébe jutott a kő, a mezsgyekő. Hol is van, hol lehet? Hirtelen neki­lódult, csak úgy haránt a. táblának, amerre a kis buckát sejtette, ment, megállt, kitért jobbra, aztán balra, megfordult — de sehol, A hatalmas tábla göröngy habjai úgy olvasztották magukba a kis mesterséges, dombot, mélyén, sírjában a követ, mint ahogy a tenger mossa le hullámaival a oarti homokra írt szavakat. Nyomtálanui. Szunyógh Bertalan meg csak állt, a már csillagokat gyújtogató, mély .kék ég alatt, tanácstalanul, tétován, hogv- hát most már keresse, vagy ne keresse? Valahonnan . messziről aútókürt har- sant, összerezzent, odavágta a ciga­rettát: — Keresse a rosseb!... Nekilódult a traktornak, mind seré­nyebben szedte a lábát, mintha meg­könnyebbült volna, éppen egy mezsgye- kőnyi kővel... Gy. G. körzeti szerelő lettem. 1957 óta a jelenlegi beosztásban, órabér­ben dolgozom. Keresetem eléri a havi kétezer forintot, sőt, volt rá eset, hogy 2800-ait is meg­kerestem. OTP-kőlcsön segítségével most építek családi házat. Nem lesz könnyű feladat, de júliusra áll­nia kell a háznak. A tanulásban sem akarok munkatársaimtól elmaradni. — Szinte kivétel nélkül mindenki tanul itt nálunk. Ezért elhatá­roztam, hogy befejezem az el­maradt általános iskolai tanul­mányaimat. Rádiónk van, napilapot jára­tok, s néha egy-egy filmhez el­viszem a családot. Legutóbb a „Soha többé!” című dokumen­tumfilm jelentette számomra a legnagyobb élményt. Talán azzal dicsérem legjobban a filmet, és érzékeltetem rám tett hatását, ha azt mondom: nem kívánom újra látni. Az a sok borzalom, amelynek a mi nemzedékünk szenvedő alanya volt, nem is­métlődhet meg többé. De talán sokat is mondtam már magamról. Vár a munka, közeledik a gépállomási szemlék terminusa — így vesz búcsút. Aztán a zsibongó csarnokban odalép a gyógykezelésre váró erőgéphez, és szakavatott moz­dulatokkal veszi kezelésbe. S a munkája nyomán nemsokára feldübörgő gépek messzehang- zóan beszélnek majd arról, ami­vel e csendes beszélgetés kere­tében, szerénységből adósunk maradit. J, T. — Negyvennyolc októberében szólt egy barátom, hogy volna-e kedvem a nem sokkal előbb lét­rehozott traktorállomáson mun­kát vállalni. Alkalmaztak. Egy éven át voltam traktoros, majd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents