Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-11 / 59. szám

9. M*st 1W2. március XI.-J» \ - ' ^ . . - • • Áldozatos munkát végeztekj á mezőgazdasági könyvhónap aktivistái megyénkben^ Február utolsó napján zá­rult te az országos könyvter- j észté®! kampány, amelyet a Művelődésügyi Minisztérium és a SZÖVOSZ kezdeményezésére az idén immár harmadszor ren­dezett meg a földművesszövet- kézeti könyvterjesztő hálózat. A' könyvhónap igen fontos célkitűzéseiként jelölték meg: el­juttatni a legeldugottabb falu­ba is a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett parasztsághoz a mezőgazdasági dolgozókat leg­inkább érdeklő, s számukra ma már szinte nélkülözhetetlen mezőgazdasági szakkönvveket Természetesen a feladat vég­rehajtása nem volt egyszerű, igen sok társadalmi munkát és lelkesedést követelt az aktivis­táktól. A könyvterjesztő háló­zat, kis létszám» miatt ugyanis ezt az óriási feladatot egymagá­ban megoldani nem tudta vol­na. A Hazafias Népfront, a nő­tanács, a KISZ, a könyvtáro­sok. a falusi pedagógusok, s nem utolsósorban a földműves­szövetkezeti dolgozók segítségét, közreműködését kellett kérni hozzá, különösen a házról-házra könyvárusítások megszervezésé­ben éb' lebonyolításában. Ahol ez az áktívahálózat jól dolgo­zott, ott az eredmény sem ma­radt eL Megyénkben a földműves- szövetkezeti könyvesboltok ala­posan felkészültek a könyvhó- oap lebonyolítására, s minde­nütt igyekeztek a járások táj­jellegének leginkább megfelelő mezőgazdasági szakk ön wekból nagy választékot biztosítani. Ugyancsak a könyvterjesztés fokozása s az olvasókedv fel­keltése érdekében rendeztek író-olvasó találkozókat a könyv- hónap folyamán. Dr. Erdei Fe­renc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, dr. Pro- hászka Ferenc szakiró. Bank Gyula, á megyei tanács osztály­vezetője, dr. Szegedi Sándor tu­dományos kutató és még sokan a mezőgazdasági értelmiség so­raiból előadást, könyvankétot tartottak a községekben, terme­lőszövetkezetekben és számos állami gazdaságban. Igen sikeres volt a megyei könyvtár izsáki és keceli ván­dorkiállítása, valamint Bácsal­máson a járási könyvtár kiállí­tása. Érdekes kezdeményezés a lajosmizsei földművesszövetke­zet »-Élő könyvek« kiállítása is, ahol a szakkönyvek valóban életre keltek egy-egy méhcsalád, vagy fertőzött gyümölcsfa be­mutatásával A pontos adatok birtokában a könyvhónap országos értékelése csak március végére várható, de az eddig ismert adatokból máris, megállapíthatjuk, hogy megyénkben a könyvterjesztő hálózat hivatása magaslatán áll, feladatát jól oldotta meg. A könyvforgalom jelen­tős mértékben. emelkedett. Mind a kecskeméti, mind a kiskőrösi járásban például 12 ezer, forinttal volt nagyobb a forgalom a tavalyinál. Érdemes megemlítenünk itt néhány ki­emelkedő ei-edménvt a közsé­gekből. Bácsbokodon 11 400. Nagybaracskán és Vaskúton mintegy 4500 forint értékű könyvet adtak el a mezőgazda- sági könyvhónap ‘alatt. A ház­ról-házra árusításban: Kunszesnt­Vándorol a mágneses pólus Két újzélandi tudós kiszámí­totta, hogy a Déli Sark mágne­ses pólusa az elmúlt ötven év alatt 480 kilométert vándorolt északnyugati irányban, s jelen­leg a Délsarki Kör közelében, a CksnXBoevetitia-öbölben van. miklóson egy nap alatt ötezer-? hatszáz forint értékű könw kelti el. Itt a legeredményesebben aS ruházati bolt brigádja dől go-? zott. A kiskőrösi járásban Ocs-i kő Sándor, a kultúrcikkbolt ve-? zetője, 3000 forinton felüli ér-? tékben adott el könyvet egy hó-? nap alatt. Több mint 2000 fo- > tint volt a Bgkota Antalné fü- > löpszállási pedagógus által el-) adott könyvele érbéke. Sok pél-? dát sorolhatnánk még a többi? járásból, is. < A legkiemelkedőbb eredményt^ a megyében Szabó Ilona, a kis- < ku nfélegyházi földművesszövet- J kezet dolgozója érte el. aki egy? nap alatt 1300 forint értékű^ könyvet árult. Móricz Zsignjond megírta a \ harmincas években, hogy a 60 ? ezer lakosú Hódmezővásárhe-? lyen egy hónap alatt egyetlen? könyvet sem adott el az ottani? könyvkereskedő. Ha erre gon- ? dőlünk, lemérhetjük azt a szin-? te hihetetlen fejlődést, amelyet; parasztságunk az elmúlt másfél) évtized alatt megtett. Bátran ál-? Irthatjuk, hogy a falu kultúr-? igénye és könywásárló kedve^ évről évre fokozódik. Természetesen még min­dig akadnak fehér foltok. Van olyan falusi ház. ahol évente csak a kalendárium kerül a polcra, más- könyvet, nem vásá­rolnak. Találkozunk alván ma­radi felfogással is, hogy »-apám’ sem könyvből gazdálkodott, én] is megleszek anélkül«. Éppen az idei tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egyre keve­sebbem gondolkoznak így. Szá­mos helyen igém nagy érdeklő­dést tanúsított a lakosság a szakkönyveik iránt Így például Tiszakécskén már a könyvhó­nap szervezésének megindulása előtt kifogyott néhány kisállat- tenyésztési és gyümölcstermesz­tés! szakkönyv, s mire a házról- házra árusítás megindult a könyvesboltnak sürgősen be kel­lett szereznie az utánpótlást Az eddig élért eredmények biztatóak, s tudjuk, hogy eljö­vendő feladatainkat nagyobb körültekintéssel, jobb szervező munkával még sikeresebben fogjuk megoldani Dr. Jakab Jenő Elégtétel — Ugyan, ennek a közön­ségnek drámát, klasszikust? Operett, az kell nekik! Nem egyszer botlik az em­ber ilyesféle véleménybe, ha színházunk műsortervéről szó kerül. Nos, nem szállunk vitába. Ehelyett csütörtökön este a Rómeó és Júlia utolsó elő­adásán, kezdés előtt félórával bekukkantottunk a Katona József Színházba. — Nagyon sajnálom, nem tudok jegyet adni — fogadott Séd Teréz művészeti titkár. — Mondtuk, hogy csupán ér­deklődünk, a darabot már láttuk. Ez sem nyugtatta meg. Egyre-másra érkeztek a jegyigénylök, akik remél­ték, hogy a pénztárnál tör­tént hiábavaló próbálkozások után itt talán nagyobb sze­rencsével járnak. _ A színház világában meg­szokták már az ostromot a jegyekért — a premier előtt. Az azonban csak ritkán esik meg, hogy egy darab utolsó előadásáért töri magát a kö­zönség. Most mégis nagyon sok jegyigénylőt kellett el­utasítani. A Rómeó és Júlia utolsó estéjén zsúfolásig tett meg a nézőtér, mint ahogyan előtte is majd minden alka­lommal. A shakespearei remekmű megigézte a mai, a kecske­méti közönséget. Elégtétel ez mindnyájunknak a rosszindu­latú tamáskodókkal szemben és elismerés a színház kol­lektívájának dicséretes törek­véseiért M. h. <x N xL—lx\xv v Házasságból elégséges Magyar film Gergely Márta regényei is- | mertek és népszerűek olvasó- t közönségünk körében. Ezek a < könyvek elsősorban fiatalokról S és fiataloknak szólnak. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy fiatal alkotók filmesítet- téjk meg a Házasságból elégsé­gest. A főszerepekre pedig a fia­nekife, azt nem lehet tudni A film nagyon mai. nagyon pesti, nagyon életízű. Elzárt egyaránt illeti dicséret az Író­nőt, a rendezőt és az operatőri* Gergely Márta regényei elsősor­ban ezekért az erényekért olyan népszerűek. Wiedermann Károly, a rendező, maga is fia­— Örülök, hogy náthás va­gyok, legalább nem kell félni, hogy náthás leszek. tál művészházaspárt: Törőcsik Marit és Bodrogi Gyulát válasz- ? tották lő. Nem meglepő tehát, ' hogy az új magyar filmet nagy érdeklődés előzi meg, A film története nem bonyo­lult, a konfliktus, ami miatt Szösz! és Árpi házassága csu­pán elégségesre sikerült, nőn nagy, drámai konfliktus. Abban gyökerezik, amiben a 17 és 20 évesek házasságának problémá­ja általában gyökerezni szokott, összekerül két gjverékember, akik szeretik egymást Hama­rosan észreveszik azonban, hogy a házasság nem csupán mézeshetekből áll. Makacsok, nem tudnak és nem akarnak alkalmazkodni, kicsiségeken ősz. szekapnak, hogy aztán egymás hibáit felnagyítva úgy érezzék: nem tudnak együtt élni. Szőszí és Árpi elég okos és eléggé sze­reti egymást ahhoz, hogy meg­kísérelje az elégséges osztály­zatot kijavítani. Hogy sikerül-e tatember. Tehetségéről máé több rövidfilmből meggyőződ­hettünk. Első játékfilmje témá­ját szerencsésen választotta meg, maga is éli hősei életét, hangulatot teremt, jó ritmust diktáL Törőcsik Mari ismét magár» szabott szerepe* kapott. Na­gyon meggyőzően, kedvesen áb­rázolja az ízig-vérig mai pesti csitrit, aki eléggé összetett jel­lem. Bodrogi Gyula rokonszen­vesen kelti életre a mai fiatal, embereknek azt a típusát, ami­lyenből szeretnénk minél többet látni. A főszereplők körül sok Jdl sikerült figurát találunk. Kiás Manyi nagymamáját Fénay Márta nagyszájú, melegszívűi Körmendinéjét. Szabó Em6 bű­bájos Körmendi papáját. Fonyó József Karcsiját Psota Irén ém Márkus László találóan ábrázolt maszek-házaspárját Lórán Len­ke kitűnő Jerzsabéknéját euzi-sauALY-Beczt 4 7. Gazsó maga sem tudta, ho­gyan került ki a szobából. A szíve — maga sem tudta miért — hangosan kalimpált. Az a katona vezette tovább, amelyik lekísérte őket a háló­szobából. Egy szűk folyosón mentek keresztül, s benyitottak egy ajtón. A szűk, eléggé sötét helyiségben a többiek már ott voltak. Gazsó Vöröst kereste tekinte­tével, de az lesütötte szemét. Közben nagy robajjal'két légiós katona lépett a szobába. — Indulás — szólt az egyik. — Én elől megyek, vezetem a sort, a barátom üteg a végén. Szökni nem ajánlatos. Mindketten csőre töltötték pisztolyukat. Gazsót újból megszállta a bi­zonytalanság. Mi ez? Miért lé­giósok kísérete mellett mennek a pályaudvarra? S egyáltalán; mi történik, itt? Szeme előtt ott kavargót* a mosolygós arcú monsieur, a tömött pénztárcá- jú Bőgős, a süketnéma Bohman, meg a légiós, amint csőre tölti fegverét... Káosz ., A feje zúg. Így berúgott vota® tegnap este? ... Lopva Vörösre, majd Lovászra pillantott... A nagyda­rab legény egykedvűen balla­gott előtte; a vézna fiú arca bi­zakodást árult efl. Lovász bol­dogságra vágyik. Reméli, hogy annyi hányódtatás után végre talán eléri. Oh, te gyerek! A pályaudvaron, a légiósok beterelték őket az utolsó kocád­ba. Elhélyezikedtek egy fülké­ben, kísérőik pedig közvetlenül az ajtó előtt foglalták helyet. A Pulmann-kocsi néhány percen belül megrándult, a vonat elin­dult. A fülkében a német a kapott csomagot bontogatta. Vörös ci­garettára gyújtott. Lovász áb­rándosán nézett ki az ablakon. Gazsó Vörös mellé húzódott, s halkan megkérdezte: — Néked mit mondott a fran­cia? — Hogy Franciaországba me­gyünk, ahol saját magunk dön­tünk somsunkról. És te ezt élhiszed? — Hát... nem is tudom... De mindegy! Vigyenek át. csak E ranciországba. Tudod, itt még vörös övezetben vagyunk... A vonat sebesen száguldott Linz irányába. Gazsó hátradűlt az ülésen, aludni próbált. Nem tudta, mennyi ideig szunyókált. Arra ébredt, hogy kinyílt az ajtó, s az egyik légiós lépett be. — A szovjet—amerikai határ előtti utolsó állomáson áll vo­natunk — mondotta —, el ke® hagyniok a katonakoesät. He­lyezkedjenek él szétszóródva a civil utasok között. Ha átértünk az amerikaiakhoz, ugyanitt ta­lálkozunk ... Nos, induljanak. Eíddig mi vigyáztunk magúkra, most maguk vigyázzanak saját magukra. Az igazoltatásnál vi­gyázzanak Ne felejtsék él, vagy az ígéret földje, vagy Szibé­ria. .. A jugoszláv kezet nyújtott sorban mindenkinek. A német vidáman integetett féléjük. A lengyel csendben készülődött. — Együtt megyünk — súgta Gazsó Vörösnek. Az bólintott — Nem mehetnék én- is véte­tek? — kérdezte Lovász. — Hárman sokan lennénk. A vézna fi ú csalódottan né­zett rájuk. Elindultak. A német egészen a kocsisor elejéig futott. Lovász egy jó darabon ment véle. Ga­zsó és Vörös a szerelvény köze­pe táján szállt fel. A kocsiban sokan voltaik. Valahogy mégis sikerült helyet kapniök, egy­mással szemben. Gazsó mellett egy termetes, bőbeszédű asz- .szonyság ült, aki hamarosan új szomszédja felé fordult — Messzire utazik? — kér­dezte Gazsótól —- Eee.. eeee... — Hogyan? — Eeeee... — kezével a szá-. jára, majd a fülére mutatott — Süketnéma szegény — je­gyezte meg a termetes asszony­ság. Ekkor már mások Is odafigyel­tek. Bizonyos részvéttel néztek a fiatal emberre, aki ilyen ko­rán elvesztette hallását és be­szélőképességét A vonat lassított. A zónaha­tárhoz értek. Gazsó szíve a tor­kában dobogott Minden pilla­nat egy órának tűnt. Úristen, az a kecskeszakállú, hogy tud ilyenkor újságot olvasni, az a néni meg, a túloldalon, milyen lelkinyugalommal köt. Egy ideig figyelte a kötőtűk mozgását. Mi­lyen boszorkányosán táncolnak! S egyszerre hangosat dobbant a szíve! A kocsi végében ugyanis fel­hangzott: — Dokument! — Ich bitte den Schein! Az igazoltatás gyorsan haladt Mindenki átnyújtotta papírjait rendben, sarjában, a katona" egy-kettőre megvizsgálta éa visszaadta azokat: Az igazolta­tás gyorsan haladt. Gazsót ki­rázta a hideg. Már alig voltak előtte néhányan. Érezte, hogy izmai remegnek. Zsebkendőt ko­tort elő, megtörölte arcát. . — Kontroll! Dokument! — hangzott közvetlenül mellette. Meg sem mozdult. A termetes asszonyság átnyújtotta iratait, majd az ablaknál ülő férfi is, Eire Gazsó — mintha most vette volna észre az igazolta­tást — keresgélni kezdett. Ki­forgatta valamennyi zsebét, de az igazolványt nem vette elő. (Folytatjuk) \

Next

/
Thumbnails
Contents