Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-11 / 59. szám
9. M*st 1W2. március XI.-J» \ - ' ^ . . - • • Áldozatos munkát végeztekj á mezőgazdasági könyvhónap aktivistái megyénkben^ Február utolsó napján zárult te az országos könyvter- j észté®! kampány, amelyet a Művelődésügyi Minisztérium és a SZÖVOSZ kezdeményezésére az idén immár harmadszor rendezett meg a földművesszövet- kézeti könyvterjesztő hálózat. A' könyvhónap igen fontos célkitűzéseiként jelölték meg: eljuttatni a legeldugottabb faluba is a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett parasztsághoz a mezőgazdasági dolgozókat leginkább érdeklő, s számukra ma már szinte nélkülözhetetlen mezőgazdasági szakkönvveket Természetesen a feladat végrehajtása nem volt egyszerű, igen sok társadalmi munkát és lelkesedést követelt az aktivistáktól. A könyvterjesztő hálózat, kis létszám» miatt ugyanis ezt az óriási feladatot egymagában megoldani nem tudta volna. A Hazafias Népfront, a nőtanács, a KISZ, a könyvtárosok. a falusi pedagógusok, s nem utolsósorban a földművesszövetkezeti dolgozók segítségét, közreműködését kellett kérni hozzá, különösen a házról-házra könyvárusítások megszervezésében éb' lebonyolításában. Ahol ez az áktívahálózat jól dolgozott, ott az eredmény sem maradt eL Megyénkben a földműves- szövetkezeti könyvesboltok alaposan felkészültek a könyvhó- oap lebonyolítására, s mindenütt igyekeztek a járások tájjellegének leginkább megfelelő mezőgazdasági szakk ön wekból nagy választékot biztosítani. Ugyancsak a könyvterjesztés fokozása s az olvasókedv felkeltése érdekében rendeztek író-olvasó találkozókat a könyv- hónap folyamán. Dr. Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, dr. Pro- hászka Ferenc szakiró. Bank Gyula, á megyei tanács osztályvezetője, dr. Szegedi Sándor tudományos kutató és még sokan a mezőgazdasági értelmiség soraiból előadást, könyvankétot tartottak a községekben, termelőszövetkezetekben és számos állami gazdaságban. Igen sikeres volt a megyei könyvtár izsáki és keceli vándorkiállítása, valamint Bácsalmáson a járási könyvtár kiállítása. Érdekes kezdeményezés a lajosmizsei földművesszövetkezet »-Élő könyvek« kiállítása is, ahol a szakkönyvek valóban életre keltek egy-egy méhcsalád, vagy fertőzött gyümölcsfa bemutatásával A pontos adatok birtokában a könyvhónap országos értékelése csak március végére várható, de az eddig ismert adatokból máris, megállapíthatjuk, hogy megyénkben a könyvterjesztő hálózat hivatása magaslatán áll, feladatát jól oldotta meg. A könyvforgalom jelentős mértékben. emelkedett. Mind a kecskeméti, mind a kiskőrösi járásban például 12 ezer, forinttal volt nagyobb a forgalom a tavalyinál. Érdemes megemlítenünk itt néhány kiemelkedő ei-edménvt a községekből. Bácsbokodon 11 400. Nagybaracskán és Vaskúton mintegy 4500 forint értékű könyvet adtak el a mezőgazda- sági könyvhónap ‘alatt. A házról-házra árusításban: KunszesntVándorol a mágneses pólus Két újzélandi tudós kiszámította, hogy a Déli Sark mágneses pólusa az elmúlt ötven év alatt 480 kilométert vándorolt északnyugati irányban, s jelenleg a Délsarki Kör közelében, a CksnXBoevetitia-öbölben van. miklóson egy nap alatt ötezer-? hatszáz forint értékű könw kelti el. Itt a legeredményesebben aS ruházati bolt brigádja dől go-? zott. A kiskőrösi járásban Ocs-i kő Sándor, a kultúrcikkbolt ve-? zetője, 3000 forinton felüli ér-? tékben adott el könyvet egy hó-? nap alatt. Több mint 2000 fo- > tint volt a Bgkota Antalné fü- > löpszállási pedagógus által el-) adott könyvele érbéke. Sok pél-? dát sorolhatnánk még a többi? járásból, is. < A legkiemelkedőbb eredményt^ a megyében Szabó Ilona, a kis- < ku nfélegyházi földművesszövet- J kezet dolgozója érte el. aki egy? nap alatt 1300 forint értékű^ könyvet árult. Móricz Zsignjond megírta a \ harmincas években, hogy a 60 ? ezer lakosú Hódmezővásárhe-? lyen egy hónap alatt egyetlen? könyvet sem adott el az ottani? könyvkereskedő. Ha erre gon- ? dőlünk, lemérhetjük azt a szin-? te hihetetlen fejlődést, amelyet; parasztságunk az elmúlt másfél) évtized alatt megtett. Bátran ál-? Irthatjuk, hogy a falu kultúr-? igénye és könywásárló kedve^ évről évre fokozódik. Természetesen még mindig akadnak fehér foltok. Van olyan falusi ház. ahol évente csak a kalendárium kerül a polcra, más- könyvet, nem vásárolnak. Találkozunk alván maradi felfogással is, hogy »-apám’ sem könyvből gazdálkodott, én] is megleszek anélkül«. Éppen az idei tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egyre kevesebbem gondolkoznak így. Számos helyen igém nagy érdeklődést tanúsított a lakosság a szakkönyveik iránt Így például Tiszakécskén már a könyvhónap szervezésének megindulása előtt kifogyott néhány kisállat- tenyésztési és gyümölcstermesztés! szakkönyv, s mire a házról- házra árusítás megindult a könyvesboltnak sürgősen be kellett szereznie az utánpótlást Az eddig élért eredmények biztatóak, s tudjuk, hogy eljövendő feladatainkat nagyobb körültekintéssel, jobb szervező munkával még sikeresebben fogjuk megoldani Dr. Jakab Jenő Elégtétel — Ugyan, ennek a közönségnek drámát, klasszikust? Operett, az kell nekik! Nem egyszer botlik az ember ilyesféle véleménybe, ha színházunk műsortervéről szó kerül. Nos, nem szállunk vitába. Ehelyett csütörtökön este a Rómeó és Júlia utolsó előadásán, kezdés előtt félórával bekukkantottunk a Katona József Színházba. — Nagyon sajnálom, nem tudok jegyet adni — fogadott Séd Teréz művészeti titkár. — Mondtuk, hogy csupán érdeklődünk, a darabot már láttuk. Ez sem nyugtatta meg. Egyre-másra érkeztek a jegyigénylök, akik remélték, hogy a pénztárnál történt hiábavaló próbálkozások után itt talán nagyobb szerencsével járnak. _ A színház világában megszokták már az ostromot a jegyekért — a premier előtt. Az azonban csak ritkán esik meg, hogy egy darab utolsó előadásáért töri magát a közönség. Most mégis nagyon sok jegyigénylőt kellett elutasítani. A Rómeó és Júlia utolsó estéjén zsúfolásig tett meg a nézőtér, mint ahogyan előtte is majd minden alkalommal. A shakespearei remekmű megigézte a mai, a kecskeméti közönséget. Elégtétel ez mindnyájunknak a rosszindulatú tamáskodókkal szemben és elismerés a színház kollektívájának dicséretes törekvéseiért M. h. <x N xL—lx\xv v Házasságból elégséges Magyar film Gergely Márta regényei is- | mertek és népszerűek olvasó- t közönségünk körében. Ezek a < könyvek elsősorban fiatalokról S és fiataloknak szólnak. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy fiatal alkotók filmesítet- téjk meg a Házasságból elégségest. A főszerepekre pedig a fianekife, azt nem lehet tudni A film nagyon mai. nagyon pesti, nagyon életízű. Elzárt egyaránt illeti dicséret az Írónőt, a rendezőt és az operatőri* Gergely Márta regényei elsősorban ezekért az erényekért olyan népszerűek. Wiedermann Károly, a rendező, maga is fia— Örülök, hogy náthás vagyok, legalább nem kell félni, hogy náthás leszek. tál művészházaspárt: Törőcsik Marit és Bodrogi Gyulát válasz- ? tották lő. Nem meglepő tehát, ' hogy az új magyar filmet nagy érdeklődés előzi meg, A film története nem bonyolult, a konfliktus, ami miatt Szösz! és Árpi házassága csupán elégségesre sikerült, nőn nagy, drámai konfliktus. Abban gyökerezik, amiben a 17 és 20 évesek házasságának problémája általában gyökerezni szokott, összekerül két gjverékember, akik szeretik egymást Hamarosan észreveszik azonban, hogy a házasság nem csupán mézeshetekből áll. Makacsok, nem tudnak és nem akarnak alkalmazkodni, kicsiségeken ősz. szekapnak, hogy aztán egymás hibáit felnagyítva úgy érezzék: nem tudnak együtt élni. Szőszí és Árpi elég okos és eléggé szereti egymást ahhoz, hogy megkísérelje az elégséges osztályzatot kijavítani. Hogy sikerül-e tatember. Tehetségéről máé több rövidfilmből meggyőződhettünk. Első játékfilmje témáját szerencsésen választotta meg, maga is éli hősei életét, hangulatot teremt, jó ritmust diktáL Törőcsik Mari ismét magár» szabott szerepe* kapott. Nagyon meggyőzően, kedvesen ábrázolja az ízig-vérig mai pesti csitrit, aki eléggé összetett jellem. Bodrogi Gyula rokonszenvesen kelti életre a mai fiatal, embereknek azt a típusát, amilyenből szeretnénk minél többet látni. A főszereplők körül sok Jdl sikerült figurát találunk. Kiás Manyi nagymamáját Fénay Márta nagyszájú, melegszívűi Körmendinéjét. Szabó Em6 bűbájos Körmendi papáját. Fonyó József Karcsiját Psota Irén ém Márkus László találóan ábrázolt maszek-házaspárját Lórán Lenke kitűnő Jerzsabéknéját euzi-sauALY-Beczt 4 7. Gazsó maga sem tudta, hogyan került ki a szobából. A szíve — maga sem tudta miért — hangosan kalimpált. Az a katona vezette tovább, amelyik lekísérte őket a hálószobából. Egy szűk folyosón mentek keresztül, s benyitottak egy ajtón. A szűk, eléggé sötét helyiségben a többiek már ott voltak. Gazsó Vöröst kereste tekintetével, de az lesütötte szemét. Közben nagy robajjal'két légiós katona lépett a szobába. — Indulás — szólt az egyik. — Én elől megyek, vezetem a sort, a barátom üteg a végén. Szökni nem ajánlatos. Mindketten csőre töltötték pisztolyukat. Gazsót újból megszállta a bizonytalanság. Mi ez? Miért légiósok kísérete mellett mennek a pályaudvarra? S egyáltalán; mi történik, itt? Szeme előtt ott kavargót* a mosolygós arcú monsieur, a tömött pénztárcá- jú Bőgős, a süketnéma Bohman, meg a légiós, amint csőre tölti fegverét... Káosz ., A feje zúg. Így berúgott vota® tegnap este? ... Lopva Vörösre, majd Lovászra pillantott... A nagydarab legény egykedvűen ballagott előtte; a vézna fiú arca bizakodást árult efl. Lovász boldogságra vágyik. Reméli, hogy annyi hányódtatás után végre talán eléri. Oh, te gyerek! A pályaudvaron, a légiósok beterelték őket az utolsó kocádba. Elhélyezikedtek egy fülkében, kísérőik pedig közvetlenül az ajtó előtt foglalták helyet. A Pulmann-kocsi néhány percen belül megrándult, a vonat elindult. A fülkében a német a kapott csomagot bontogatta. Vörös cigarettára gyújtott. Lovász ábrándosán nézett ki az ablakon. Gazsó Vörös mellé húzódott, s halkan megkérdezte: — Néked mit mondott a francia? — Hogy Franciaországba megyünk, ahol saját magunk döntünk somsunkról. És te ezt élhiszed? — Hát... nem is tudom... De mindegy! Vigyenek át. csak E ranciországba. Tudod, itt még vörös övezetben vagyunk... A vonat sebesen száguldott Linz irányába. Gazsó hátradűlt az ülésen, aludni próbált. Nem tudta, mennyi ideig szunyókált. Arra ébredt, hogy kinyílt az ajtó, s az egyik légiós lépett be. — A szovjet—amerikai határ előtti utolsó állomáson áll vonatunk — mondotta —, el ke® hagyniok a katonakoesät. Helyezkedjenek él szétszóródva a civil utasok között. Ha átértünk az amerikaiakhoz, ugyanitt találkozunk ... Nos, induljanak. Eíddig mi vigyáztunk magúkra, most maguk vigyázzanak saját magukra. Az igazoltatásnál vigyázzanak Ne felejtsék él, vagy az ígéret földje, vagy Szibéria. .. A jugoszláv kezet nyújtott sorban mindenkinek. A német vidáman integetett féléjük. A lengyel csendben készülődött. — Együtt megyünk — súgta Gazsó Vörösnek. Az bólintott — Nem mehetnék én- is vétetek? — kérdezte Lovász. — Hárman sokan lennénk. A vézna fi ú csalódottan nézett rájuk. Elindultak. A német egészen a kocsisor elejéig futott. Lovász egy jó darabon ment véle. Gazsó és Vörös a szerelvény közepe táján szállt fel. A kocsiban sokan voltaik. Valahogy mégis sikerült helyet kapniök, egymással szemben. Gazsó mellett egy termetes, bőbeszédű asz- .szonyság ült, aki hamarosan új szomszédja felé fordult — Messzire utazik? — kérdezte Gazsótól —- Eee.. eeee... — Hogyan? — Eeeee... — kezével a szá-. jára, majd a fülére mutatott — Süketnéma szegény — jegyezte meg a termetes asszonyság. Ekkor már mások Is odafigyeltek. Bizonyos részvéttel néztek a fiatal emberre, aki ilyen korán elvesztette hallását és beszélőképességét A vonat lassított. A zónahatárhoz értek. Gazsó szíve a torkában dobogott Minden pillanat egy órának tűnt. Úristen, az a kecskeszakállú, hogy tud ilyenkor újságot olvasni, az a néni meg, a túloldalon, milyen lelkinyugalommal köt. Egy ideig figyelte a kötőtűk mozgását. Milyen boszorkányosán táncolnak! S egyszerre hangosat dobbant a szíve! A kocsi végében ugyanis felhangzott: — Dokument! — Ich bitte den Schein! Az igazoltatás gyorsan haladt Mindenki átnyújtotta papírjait rendben, sarjában, a katona" egy-kettőre megvizsgálta éa visszaadta azokat: Az igazoltatás gyorsan haladt. Gazsót kirázta a hideg. Már alig voltak előtte néhányan. Érezte, hogy izmai remegnek. Zsebkendőt kotort elő, megtörölte arcát. . — Kontroll! Dokument! — hangzott közvetlenül mellette. Meg sem mozdult. A termetes asszonyság átnyújtotta iratait, majd az ablaknál ülő férfi is, Eire Gazsó — mintha most vette volna észre az igazoltatást — keresgélni kezdett. Kiforgatta valamennyi zsebét, de az igazolványt nem vette elő. (Folytatjuk) \