Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-07 / 55. szám
A VILÄQ ASSZONYAI Nagyon rendes emberek élnek itt • •• A fehérre meszelt váróban még hárman topognak. Pedig vége a rendelési időnek, az óra mutatója ezen a napon már éppen a tizennyolcadik körét fejezte be. Odabenn a rendelőben kiadta melegét a vaskályha. Szinte érezni, hogyan hül ki a levegő. A múzeumba illő fogászati székben azonban nem fázik a soron következő páciens. Barna zsebkendőjébe éppen a gyöngyöző homlokát törli. De nem fázik az orvos, dr. Rezner Károly sem. Aki szenvedő félként próbálta, az is tudja: erő kell egy zápfog kihúzásához. A figyelem összpontosítása, a munka láza és az erőkifejtés pedig fűti az embert De ne zavarjuk a doktort Amíg végez napi munkájával, látogassunk inkább az asszonykájához. Nézzük, mivel tölti idejét az orvosfeleség. A meleg konyhában kis ülőkén, ölében könyvvel ül az ágyacska mellett Szilvási Lajos: Egyszer volt — szerelem című regényét olvassa. Azaz, hogy most éppen öthónapos ,magy” fiával huneutkodik. Egyforma csillogású szemmel nézik egymást az anyuka kacsint egyet, nevet a fiára, s a kis duci legényke kezével, lábával rugkapál boldogságában. — Ez a legszebb hivatás, igaz? — jegyzem meg a meghitt hangulatot megzavarva. — Igaz bizony. De én nagyon szívesen társítanám a másik hivatásommal — válaszolja á bájos arcú fiatalasszony. Amikor idejöttünk, nem gondoltam, hogy ennyi időre esem ki a munkából... Falura kívánkoztak Tépnék az ismerkedés percei, s ugyanolyan gyorsan tárul ki előttem ihindaz, ami a kíváncsiságomat idevonzotta. — Karcsi Dorogról került a mi vidékünkre, jómagam meg jánoshalmi vagyok. Közös mun. kahelyen, a kiskunhalasi kórházban ismerkedtünk össze és szerettük meg egymást. Most itt vagyunk ... A férjem kérte magát falura és Páhit azért választottuk, mert az Orvosi Közlöny pályázatot hirdetett itt a körzeti ápolónői állás betöltésére is. Erre számítottam, de a dologból nincs még semmi. Talán a járási tanácson múlik... Mindenesetre hosszú már s nagyon a megszakítás, igen-igen hiányzik a munka... A hivatását igazán szerető ember szenvedélyével mondja ezeket. Szinte belepirosodik. Aztán másodpercnyi szünet után így folytatja. — Jaj, most veszem észre, hogy én panaszkodom ... Hadd mondjak inkább szépet Páhiról, amiért már az első napon a szívünkbe zártuk. Szakadt az eső október 3-án, amikor köl tözködtünk. A teherautó megállt a ház előtt, ahol a helybeliek népes csoportja várta az új orvost. Kedves volt a fogadtatás. Alig néztünk szét, máris üres volt a kocsi. Pillanatok alatt behurcoltak minden holmit. S a lakás belülről? Minden frissen festett, súrolt, virággal díszített. És ezt társadalmi mun. kával csinálták az itteniek. Feledhetetlenül megható volt ez az előlegezett bizalom. Ezt igazán csak viszontszeretettel, becsületes munkával lehet meghálálni. De akad is dolga Karcsimnak, bár már segíthetnék neki!... —- Nagyon sok a betege? — Bizony van. A rendeléseken naponta hatvan-hetvenen is megfordulnak, azontúl a fekvő betegekhez látogat éL — Ebben a kétezemégyszáz lakosú községben akkora a betegforgalom — csodálkozom. — Óh, nemcsak itt, Kaskan- tyú, Kisbócsa is hozzá tartozik az egész tanyavilágával együtt. Tizenhét és félezer katasztrális hold!... Kaskan tyún például hetenként kétszer rendel, de ha sürgős esethez hívják, nem egyszer éjszaka is megjárja azt a tizen1-It kilométert * * Önzetlen segítő — Jókora terület, illetve távolság! S mivel közlekedik? Ez egy külön téma. Van itt egy végtelenül rendes ember, Torgyik Sándornak hívják. Tanár a község iskolájában. Neki van motorkerékpárja, s ő szokta elvinni, „társadalmi munkában”, barátságból. — Éjjeli híváskor is? — Igen. Sokszor előfordult már, hogy nem volt más közlekedési alkalmatosság, s ő szívesen kikelt az ágyból és szállította az uramat. Igazán, nem is tudom megfelelően jellemezni, hogy milyen rendes emberek élnek itt... Lábtörlés neszére figyelünk fel és máris nyílik az ajtó. Véget ért a rendelés, megjött a házigazda. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy számára este fél 7 órakor befejeződik a munkaidő. Két fekvő beteg várja még ma a jöttét, s kezelésével a fáj. dalma enyhülését. — Szívesen bemutatnám a rendelőt — invitál. Hangjában célzatosságot érzek, s a kis rendelőben . nyomban fel is fedezem, amit észre kell venni. A közmondás azt tartja, hogy mindenki olyan takaróval takarózzék, amilyen van. Nos, a már említett fogászati szék és bútorzat még csak hagyján. De nagyon szegényes ennek a kis rendelőnek a műszer-ellátottsága is. Igen-igen sokat használna az a 32 ezer forint értékű felszerelés, amelyet a kiskunhalasi kórház ígért Páhi község rendelőjének! Jobb munkafeltételeket Elbúcsúzom a rokonszenves fiatal házaspártól, de találomra tett látogatásom emlékei hosz- szan foglalkoztatnak. Dr. Rezner Károlyné minden mondata egy-egy kis mozaik abból az életből, amelybe ez a két KISZ_ fiatal immár ötödik hónapja sok gonddal, de még több tervvel, bizakodással igyekszik beilleszkedni Páhi talaja köt, erre utaltak szavaik. A megtelepedés, a végleges gyökéreresztés azonban könnyebb és biztosabb lenne, ha ki-ki a maga módján — a körzeti ápolónői állással a járási tanács, a jó munka feltételeinek biztosításával a helyi tanács és az orvost patronáló halasi kórház— igyekezne ebben segíteni. < P. L Minden év március 8-án nagy nemzetközi seregszemle keretében tesznek hitet a nők egyenjogúsága, békeszeretete és a fegyver nélküli világ megteremtése mellett. Bármi a vallásuk, bármilyen a világnézetük, bármily színű a bőrük és bárhol van is hazájuk, a legnemesebb nemzetköziség fogja őket össze a közös nagy célok érdekében. Képünkön a basutóföldi Mpho Mpele nevű lányt rádiós szakmára oktatja a bratislavai Tesla gyár egyik munkásnője. Napközben Társadalmi ösztöndíj és a „kofa" KÉT JÁRÁS — a kiskunhalasi és a bácsalmási — idei községfejlesztési terveiről gyűjtögettünk adatokat a napokban. Általános tapasztalat. hogy mindkét járás községeiben jelentős közhasznú létesítményekre fordítják a rendelkezésre álló összegeket. Ennek elismerése mellett azonban furcsának találjuk, hogy a bácsalmási járás községeinek közel hét és fél milliós községfejlesztési alapjából nem »telik« társadalmi ösztöndíjra. AZ EGÉSZ bácsalmási járásban ugyanis csak egyetlen községben — Kunbaján — szavaztak meg a KÖFÁ-ból egy társadalmi ösztöndíjat, míg a kiskun- halasi járásban összesen 130 ezer forintot fordítanak erre a célra, s egyetlen község — Tompa — kivételével, valamennyinek van társadalmi ösztöndíjasa. Tévedés ne essék: nem egy formai hiba szóvátéte'.éről van szó! Nem is arról, hogy minden község mindenáron létesítsen ösztöndíj alapot. De azt is meg kell mondani, hogy napjainkban alig akad olyan falu. ahol ne hiányozna eav orvos, pedagógus, közgazdász vagy mezőgazdász. A kiskunhalasi járás e tekintetben elmaradt községében: Tompán sem indokolja semmi a társadalmi ösztöndíj mellőzését. Ellenkezőleg! A község három termelőszövetkezetében jelenleg összesen hét »dotált« szakember dolgozik! HASONLÓ a helyzet a bácsalmási járás községeiben Is, s egyik helyen sem gondolnak arra: mi lesz. ha ezek a szakemberek két év után nem telepednek le a községben vagy a szükség és kötelesség, a népgazdaság érdeke más. fontos helyre szólítja őket? HASZNOS és szükséges, hogy járdákat, törpevízműveket, utakat, kultúrházakat építsünk. Mindezzel jövőnkről gondoskodunk. De ne feledjük, hogy nem csupán ezek az egyetlen biztosítékai falvaink fejlődésének! A jövőről való gondoskodást jelenti a társadalmi ösztöndíjalap létrehozása is. ami nem von el olyan jelentős anyagi eszközöket, hogy miatta faluszépítési terveinket fel kellene adni. Érdemes lenne ezt fontolóra venni a bácsalmási járás több községében és a k's.ku»ha’as: jáíá&beli Tompán isi £■ É PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkladő Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám; Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: lő-S*. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon- 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. El ófizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dí1 1 hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85: Nuszka Narzutieva látható a képen, aki tagja a Szovjet Tad- zsik Köztársaság "Legfelső Tanácsának és egyben a Kommunizmus nevű állami gazdaság kiváló kombájnvezetője. Izgalmas dolog a vadászat — mondják a vérbeli vadászok. Amikor ott ül az ember az erdő mélyén, térdére fektetett puskával, szarvas- vagy őzlesen. Micsoda izgalmas pillanatok. Nekem mondják? Tudom én azt. A napokban is ott állok a kecskeméti Tejcsárda bejáratánál messzire tekintve, fürkésző szemmel. Előttem, nyüzs- gött, mozgott a vadon, s én csak lestem, lestem. Egy vadásztársam csapódott mellém lihegve; ■— Jön már? — Még nem, de minden pillanatban várható — súgtam vissza izgatottan. Egyre többen lettünk, mi vadászok. Kicsit sokallottam is, hátha kicsi a vad és nem jut belőle mindannyiunknak. Gyorsan előre furakodtam és én "láttam meg először. Gondolkodás nélkül lőttem, azaz szavaim gyors nyilát zúdítottam az eladó felé: — Kérek egy kilót! ==i Sajnálomi csak félkilot adhatok, másnak is kell! — s már mérte is a szép gömbölyded jószágot. Pont öt darab jutott belőle agy félkilóra. Vadásztársaim, akik még utánam következtek, irigykedve nézték zsákmányomat. Otthon a feleséaem. megkérdezte: — Hoztál? — Hoztam! — mutattam büszkén a csomagot. — tn is véltem félkilót — mondta ő enyhe fölénnyel — sőt két ismerősünk is gondolt ránk. — Akkor most már el vagyunk látva az egész nátha-szezonra? — El, egy jó darabig. Kár, mert olyan szép és romantikus dolog az, amikor az ember elmegy vadászni és ott áll, csak áll és vár, izgatottan, pihegve és lihegve — a jövendő zsákmány büszke tudatával — nagy elszántsággal és önfeláldozó hősiességgel: a citromlesen.., T. P. CITOOMLESEN
