Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-07 / 55. szám

A VILÄQ ASSZONYAI Nagyon rendes emberek élnek itt • •• A fehérre meszelt váróban még hárman topognak. Pedig vége a rendelési időnek, az óra mutatója ezen a napon már ép­pen a tizennyolcadik körét fe­jezte be. Odabenn a rendelőben kiadta melegét a vaskályha. Szinte érezni, hogyan hül ki a levegő. A múzeumba illő fogá­szati székben azonban nem fá­zik a soron következő páciens. Barna zsebkendőjébe éppen a gyöngyöző homlokát törli. De nem fázik az orvos, dr. Rezner Károly sem. Aki szenvedő fél­ként próbálta, az is tudja: erő kell egy zápfog kihúzásához. A figyelem összpontosítása, a mun­ka láza és az erőkifejtés pedig fűti az embert De ne zavarjuk a doktort Amíg végez napi munkájával, látogassunk inkább az asszony­kájához. Nézzük, mivel tölti idejét az orvosfeleség. A meleg konyhában kis ülő­kén, ölében könyvvel ül az ágyacska mellett Szilvási La­jos: Egyszer volt — szerelem című regényét olvassa. Azaz, hogy most éppen öthónapos ,magy” fiával huneutkodik. Egyforma csillogású szemmel nézik egymást az anyuka ka­csint egyet, nevet a fiára, s a kis duci legényke kezével, lá­bával rugkapál boldogságában. — Ez a legszebb hivatás, igaz? — jegyzem meg a meg­hitt hangulatot megzavarva. — Igaz bizony. De én nagyon szívesen társítanám a másik hi­vatásommal — válaszolja á bá­jos arcú fiatalasszony. Amikor idejöttünk, nem gondoltam, hogy ennyi időre esem ki a munkából... Falura kívánkoztak Tépnék az ismerkedés percei, s ugyanolyan gyorsan tárul ki előttem ihindaz, ami a kíván­csiságomat idevonzotta. — Karcsi Dorogról került a mi vidékünkre, jómagam meg jánoshalmi vagyok. Közös mun. kahelyen, a kiskunhalasi kór­házban ismerkedtünk össze és szerettük meg egymást. Most itt vagyunk ... A férjem kérte ma­gát falura és Páhit azért vá­lasztottuk, mert az Orvosi Köz­löny pályázatot hirdetett itt a körzeti ápolónői állás betöltésé­re is. Erre számítottam, de a dologból nincs még semmi. Ta­lán a járási tanácson múlik... Mindenesetre hosszú már s na­gyon a megszakítás, igen-igen hiányzik a munka... A hivatását igazán szerető ember szenvedélyével mondja ezeket. Szinte belepirosodik. Aztán másodpercnyi szünet után így folytatja. — Jaj, most veszem észre, hogy én panaszkodom ... Hadd mondjak inkább szépet Páhiról, amiért már az első napon a szívünkbe zártuk. Szakadt az eső október 3-án, amikor köl tözködtünk. A teherautó megállt a ház előtt, ahol a helybeliek népes csoportja várta az új or­vost. Kedves volt a fogadtatás. Alig néztünk szét, máris üres volt a kocsi. Pillanatok alatt behurcoltak minden holmit. S a lakás belülről? Minden frissen festett, súrolt, virággal díszített. És ezt társadalmi mun. kával csinálták az itteniek. Fe­ledhetetlenül megható volt ez az előlegezett bizalom. Ezt iga­zán csak viszontszeretettel, be­csületes munkával lehet meg­hálálni. De akad is dolga Kar­csimnak, bár már segíthetnék neki!... —- Nagyon sok a betege? — Bizony van. A rendelése­ken naponta hatvan-hetvenen is megfordulnak, azontúl a fek­vő betegekhez látogat éL — Ebben a kétezemégyszáz lakosú községben akkora a be­tegforgalom — csodálkozom. — Óh, nemcsak itt, Kaskan- tyú, Kisbócsa is hozzá tartozik az egész tanyavilágával együtt. Tizenhét és félezer katasztrális hold!... Kaskan tyún például hetenként kétszer rendel, de ha sürgős esethez hívják, nem egy­szer éjszaka is megjárja azt a tizen1-It kilométert * * Önzetlen segítő — Jókora terület, illetve tá­volság! S mivel közlekedik? Ez egy külön téma. Van itt egy végtelenül rendes ember, Torgyik Sándornak hívják. Ta­nár a község iskolájában. Neki van motorkerékpárja, s ő szok­ta elvinni, „társadalmi munká­ban”, barátságból. — Éjjeli híváskor is? — Igen. Sokszor előfordult már, hogy nem volt más közle­kedési alkalmatosság, s ő szíve­sen kikelt az ágyból és szállí­totta az uramat. Igazán, nem is tudom megfelelően jellemezni, hogy milyen rendes emberek élnek itt... Lábtörlés neszére figyelünk fel és máris nyílik az ajtó. Vé­get ért a rendelés, megjött a há­zigazda. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy számára este fél 7 órakor befejeződik a munka­idő. Két fekvő beteg várja még ma a jöttét, s kezelésével a fáj. dalma enyhülését. — Szívesen bemutatnám a rendelőt — invitál. Hangjában célzatosságot érzek, s a kis ren­delőben . nyomban fel is fede­zem, amit észre kell venni. A közmondás azt tartja, hogy mindenki olyan takaróval taka­rózzék, amilyen van. Nos, a már említett fogászati szék és bútorzat még csak hagyján. De nagyon szegényes ennek a kis rendelőnek a műszer-ellátottsá­ga is. Igen-igen sokat használ­na az a 32 ezer forint értékű felszerelés, amelyet a kiskunha­lasi kórház ígért Páhi község rendelőjének! Jobb munka­feltételeket Elbúcsúzom a rokonszenves fiatal házaspártól, de találomra tett látogatásom emlékei hosz- szan foglalkoztatnak. Dr. Rez­ner Károlyné minden mondata egy-egy kis mozaik abból az életből, amelybe ez a két KISZ_ fiatal immár ötödik hónapja sok gonddal, de még több terv­vel, bizakodással igyekszik be­illeszkedni Páhi talaja köt, erre utaltak szavaik. A megtelepedés, a vég­leges gyökéreresztés azonban könnyebb és biztosabb lenne, ha ki-ki a maga módján — a kör­zeti ápolónői állással a járási tanács, a jó munka feltételeinek biztosításával a helyi tanács és az orvost patronáló halasi kór­ház— igyekezne ebben segíteni. < P. L Minden év március 8-án nagy nemzetközi seregszemle kereté­ben tesznek hitet a nők egyenjogúsága, békeszeretete és a fegyver nélküli világ megteremtése mellett. Bármi a vallásuk, bármilyen a világnézetük, bármily színű a bőrük és bárhol van is hazájuk, a legnemesebb nemzetköziség fogja őket össze a közös nagy célok érdekében. Képünkön a basutóföldi Mpho Mpele nevű lányt rádiós szakmára oktatja a bratislavai Tesla gyár egyik munkásnője. Napközben Társadalmi ösztöndíj és a „kofa" KÉT JÁRÁS — a kiskunha­lasi és a bácsalmási — idei községfejlesztési terveiről gyűj­tögettünk adatokat a napokban. Általános tapasztalat. hogy mindkét járás községeiben je­lentős közhasznú létesítmények­re fordítják a rendelkezésre álló összegeket. Ennek elisme­rése mellett azonban furcsának találjuk, hogy a bácsalmási já­rás községeinek közel hét és fél milliós községfejlesztési alapjá­ból nem »telik« társadalmi ösz­töndíjra. AZ EGÉSZ bácsalmási járás­ban ugyanis csak egyetlen köz­ségben — Kunbaján — szavaz­tak meg a KÖFÁ-ból egy társa­dalmi ösztöndíjat, míg a kiskun- halasi járásban összesen 130 ezer forintot fordítanak erre a célra, s egyetlen község — Tompa — kivételével, vala­mennyinek van társadalmi ösz­töndíjasa. Tévedés ne essék: nem egy formai hiba szóvátéte'.éről van szó! Nem is arról, hogy minden község mindenáron létesítsen ösztöndíj alapot. De azt is meg kell mondani, hogy napjainkban alig akad olyan falu. ahol ne hiányozna eav orvos, pedagógus, közgazdász vagy mezőgazdász. A kiskunhalasi járás e tekin­tetben elmaradt községében: Tompán sem indokolja semmi a társadalmi ösztöndíj mellőzését. Ellenkezőleg! A község három termelőszövetkezetében jelenleg összesen hét »dotált« szakember dolgozik! HASONLÓ a helyzet a bács­almási járás községeiben Is, s egyik helyen sem gondolnak arra: mi lesz. ha ezek a szak­emberek két év után nem tele­pednek le a községben vagy a szükség és kötelesség, a nép­gazdaság érdeke más. fontos helyre szólítja őket? HASZNOS és szükséges, hogy járdákat, törpevízműveket, uta­kat, kultúrházakat építsünk. Mindezzel jövőnkről gondosko­dunk. De ne feledjük, hogy nem csupán ezek az egyetlen biztosítékai falvaink fejlődésé­nek! A jövőről való gondosko­dást jelenti a társadalmi ösz­töndíjalap létrehozása is. ami nem von el olyan jelentős anyagi eszközöket, hogy miatta faluszépítési terveinket fel kel­lene adni. Érdemes lenne ezt fontolóra venni a bácsalmási járás több községében és a k's.ku»ha’as: jáíá&beli Tompán isi £■ É PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkladő Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám; Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: lő-S*. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon- 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. El ófizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dí1 1 hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85: Nuszka Narzutieva látható a képen, aki tagja a Szovjet Tad- zsik Köztársaság "Legfelső Tanácsának és egyben a Kommuniz­mus nevű állami gazdaság kiváló kombájnvezetője. Izgalmas dolog a va­dászat — mondják a vérbeli vadászok. Ami­kor ott ül az ember az erdő mélyén, térdére fektetett puskával, szarvas- vagy őzlesen. Micsoda izgalmas pil­lanatok. Nekem mondják? Tu­dom én azt. A napok­ban is ott állok a kecs­keméti Tejcsárda be­járatánál messzire te­kintve, fürkésző szem­mel. Előttem, nyüzs- gött, mozgott a vadon, s én csak lestem, les­tem. Egy vadásztársam csapódott mellém li­hegve; ■— Jön már? — Még nem, de min­den pillanatban várha­tó — súgtam vissza iz­gatottan. Egyre többen let­tünk, mi vadászok. Ki­csit sokallottam is, hát­ha kicsi a vad és nem jut belőle mindannyi­unknak. Gyorsan előre furakodtam és én "lát­tam meg először. Gon­dolkodás nélkül lőttem, azaz szavaim gyors nyi­lát zúdítottam az eladó felé: — Kérek egy kilót! ==i Sajnálomi csak félkilot adhatok, más­nak is kell! — s már mérte is a szép göm­bölyded jószágot. Pont öt darab jutott belőle agy félkilóra. Vadász­társaim, akik még utá­nam következtek, irigy­kedve nézték zsákmá­nyomat. Otthon a feleséaem. megkérdezte: — Hoztál? — Hoztam! — mu­tattam büszkén a cso­magot. — tn is véltem fél­kilót — mondta ő eny­he fölénnyel — sőt két ismerősünk is gondolt ránk. — Akkor most már el vagyunk látva az egész nátha-szezonra? — El, egy jó darabig. Kár, mert olyan szép és romantikus dolog az, amikor az ember el­megy vadászni és ott áll, csak áll és vár, iz­gatottan, pihegve és li­hegve — a jövendő zsákmány büszke tu­datával — nagy el­szántsággal és önfelál­dozó hősiességgel: a citromlesen.., T. P. CITOOMLESEN

Next

/
Thumbnails
Contents