Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-06 / 54. szám

Egy vádirat tanulságai Mindig oka van, ha valaki sű­rűn cserélgeti munkahelyét, s ez rendszerint a „vándor” jellem­beli fogyatékosságában találha­tó. Előfordul, hogy izgága, ösz- szeférhetetlen az illető, és az ilyen emberek talpa alatt egy­hamar égni kezd a talaj. Az esetek nagy többségében azon­ban az állhatatosság hiánya és az ezzel gyakran velejáró iszá- kosság a legfőbb ok. Egerszegi Géza kecskeméti la­kos 1949-től 1961 decemberéig hét munkahelyen dolgozott. Nem érdemes kutatni már, honnan, miért távozott, de legutóbbi he­lyéről való elbocsátásának kö­rülményeiről hasznos szólná. Elnéső cinkosság A negyvenéves, meglett férfi 1959-ben került a Kecskeméti Tégla-, Kő- és Cementipari Vál­lalathoz, mint fizikai munkás. Hamarosan áthelyezték admi­nisztratív munkakörbe. Ilyen minőségben vette át 1961 nya­rán a vállalati összevonáshoz a jogutód: a bajai központú Bács- Kiskun megyei Téglagyár Válla­lat, s ekkor a pénztárosi tenni­valókkal is megbízták. Munkában nem tartozott a legpontosabb emberek közé Egerszegi Géza. Egy-egy hiba kapcsán főnökei ezt amúgy ba­rátságosan többször a szemére vetették. Az alkoholt fölöttébb szereti. Ebből következett, hogy egy-egy átmulatott éjszaka után egyszerűen elfelejtett dolgozni menni. A környezete jól ismerte ezt a jellembeli fogyatékosságát, távolmaradási módszerét és el­néző cinkosként szabadsága ter­hére könyvelték az igazolatlan mulasztást. Hogy ez hová veze­tett, kiderül a megyei ügyészség nyomozati irataiból, illetve a vádiratból, melyet sikkasztásért és más bűntettek elkövetése mi­att emeltek Egerszegi Géza el­len. Hús a lejtő A múlt év december 11-én központi értekezletre és az ál­tala vezetett kartonok egyezte­tésére Bajára rendelték Egersze- git. Elutazása előtt kiküldetési utasítás kiállítása és egyéb el­ismervény nélkül kivett a pénz­tárból 600 forintot. Az értekez­leten részt vett, majd — köny- nyed természetének engedve — onnan engedély nélkül távozott. Felkereste egyik bajai barátját, akivel együtt italoztak a leré- szegedésig. Másnap folytatta a mulatozást, s a sikkasztott pénz­ből körülbelül 450 forintot „el­vert”. Későn este vonatjegyet váltót Kiskőrösig, ahol egy ba­rátját akarta meglátogatni. Erős ittassága miatt azonban elaludt a vonatban, s csak Budapesten ébredt fel. Onnan újra Kiskő­rösre, majd Kecskemétre veze­tett az útja. Munkahelyére ment, a pénztárból újabb 100 forintot kiemelt, s azt a Rendőrfalu egyik kocsmájában itta el. Mégiscsak több a soknál — Ez mégiscsak több a sok­nál! — vélekedtek ekkor már a vállalatnál, s — a december 11-én és az azt követő napok­ban vétett — fegyelmezetlensé­geiért 18-án azonnali hatállyal elbocsátották. A döntés december 23-án ju­tott Egerszegi tudomására. Ek­kor jelentkezett ugyanis közel kétheti önkényes „kimaradása” után a munkahelyén. A hír ala­posan leforrázta, s ahelyett hogy az üzemegység pénztár- könyvét és pénztárát átadta vol­na, felindulásában az egyik író­asztalra csapta a kulcsokat, mondván, hogy az asztalában mindent megtalálnak. Találtak is sok mindent. Rendetlenséget, a pénztárkönyvön át nem veze­tett bizonylatokat, számlákat és több mint 700 forint hiányt. Ugyancsak a vállalati elnéző, engedékeny szellemnek a szám­lájára írható végső soron az az okirathamisítás, amelyre elbo­csátása után vetemedett Eger­szegi. Még egyszer a volt mun­kahelyére látogatott, magához vette munkakönyvét és azt a fe­gyelmi határozat rendelkezésé­vel ellentétben „hozzájárulással kilépett”-re változtatta. Aláha­misította az illetékes nevét és saját bejegyzését ellátta a vál­lalati pecséttel. Ugyanígy jártéi a személyi igazolványával is. Egerszegi Géza rövidesen a bí­róság előtt felel bűneiért. Az eset tanulságai azonban okulá­sul szolgálhatnak mindazoknak, akik úgy vélik, hogy egy-egy dolgozó hibáinak elvtelen elné­zése, „suba alatti” elintézése is célravezető. Jóllehet, Egerszegi Géza elkerülhette volna sorsát, ha munkahelyének vezetői és környezete a második, harma­dik kilengéséért keményen meg­bírálják, céltudatosan nevelő­szándékú, fegyelmi büntetéssel sújtják. P. I, OOOOOÍXKXlOOOOOOOOOCJOOOOOOOOOOOOOOOa Önkritikuse( reagálás Ki hinné, hogy ilyen is létezik? Meggyőződtünk róla, hogy igen. Egy kis helység, Helvécia központi általá.nos iskolájának úttörői jelmezes karnevált rendeztek a napokban, s olyan vígan szórakoztak, hogy még sokáig megemlegetik. Negyvenféle jel­mezben vonultak fel az úttörők, volt taps és nevetés. Különösen az impozáns zárójelenet tetszett a szép számú közönségnek, a megjelent szülőknek. Képünkön is ezt örökítettük meg. Talán csak még annyit erről a kedves ünnepségről, hogy nem öncélú szórakozás volt. A bevétel összege a nyáron hatvan gyermek ingyenes üdültetését teszi lehetővé Fonyód-Bélatelepen. Néhány nappal ezelőtt a Fi­gyelő rovatunkban Ki eteti az ég madarait? címmel szóvátet- tük azt a gondatlanságot, mely- lyel a Terményforgalmi Válla­lat szakmári megbízottja a var­jak prédájává tette a góréban tárolt kukoricát. A február 20-án megjelent so­rokra hamar reagált a megbí­rált illetékes. Másnap telefonon felhívta községi tudósítónkat és felélősségrevonó hangon- kije­lentette: „Kár volt a cikkírás előtt ót fel nem hívni. A dolgot jelentette feletteseinek és az ügynek még folytatása lesz!” Nem „kár volt”, hanem „kár van”, mert meglehetősen sok kukorica veszett, cl. S hogy folytatása lesz az ügynek? Mi is reméljük! Legalábbis annyi­ban, hogy mulasztásáért nem dicsérik meg felettesei a rekla­málót. Így emlegeti Kaskantyú népe Virág Imrét, a Kossuth Terme­lőszövetkezet fogatosát. Imre bácsi nem mai gyerek már, no de az is igaz, hogy nem tarto­zik a rosszkedvű, elégedetlen emberek közé. Érthető, hiszen zárszámadás után 45 forintos munkaegységet osztottak, Virág Imre családjából pedig nem ke­vesebb mint öten dolgoznak a tsz-ben. Tény az, hogy Imre bá­csi szereti a közösségi életet, Holdanként négy nyúl a kunbajai vadrezervátumban A Kunbajai Állami Gazdaság majdnem 60 ezer holdas vadre­zervátumában a napokban vad­számlálást tartottak. Az alig két éve védetté nyilvánított terüle­ten szépen szaporodik a vadál­lomány. A rezervátumban a „nyúlsűrűség” holdanként eléri Kecskeméti őrjárat a négyet, s a foglyok is százas falkákba verődve lepik el a szántóföldeket. A fácánállo­mányt még növelni kell a gaz­daságban. Ezért a tavasszal újabb négyezer fácáncsibét ne­velnek fel mesterségesen. IVapköxhen Két legyet egy csapósra... csoda céltudatos élet, micsoda hősi­esség! De most már fél­re a tréfával! E könyvek, melyeket a szerzők bőven el­láttak vidám „ma- lacságokkal”, azaz „állati” vidámsá­gokkal, a bevált módszer nyomán egyre inkább sürge­tik más szakmák felzárkózását is. Az olvasók egyre job­ban várják a Mo­solygó rák,, a Vi­dám, rajzos sebé­szet, a Röhögő csil­lagvilág és a Hun­cutka fertőző be­tegségek című, il­letve témájú műve- k<*t. Ki a szaksze­rűségért, ki a hu­morért. Mert az egyikre is, a másik­ra is nagy szükség van. Sz. S. L> Újfajta szakiroda- lom bontogatja szár­nyait a honi égtá­jak alatt: a vidám, rajzos ismeretter­jesztés és szakpro­paganda, s népsze­rűsége úgy dagad, mint a hegyoromról elinduló hószemcse. Bizonyság erre az idei mezőgazdasági könyvhónap is, me­lyen éppen olyan jól kel az immár harmadik kiadás­ban megjelent Vi­dám, rajzos sertés- tenyésztés, mint a még nyomdafesték szagú Vidám, rajzos juhtenyésztés. S ez nem is csoda, hi­szen mindjárt más a tanulás is, ha közben a szöveg vagy az ábra meg- megcsiklandozza az ember oldalasát vagy lapockáját. . Megvettem a csi­nos Kis köteteket, s a tréfás rajzok annyira megtetszet­tek a gyerekeimnek, hogy mind ki vag­dosták őket. Ked­vesebbek lettek ezek a könyvecskék a legszebb mesealbu­moknál is. Lett azonban egyéb hasz­nuk is. Rendkívül szemléletes pedagó­giai segítséget nyúj­tanak. Meg tudom mutatni a gyerekek­nek, hogy hind: mi­lyen szépen kés-vil- láznak a malacok, nem könyökölnek az asztalra, s jó ét­vággyal (eszik a sár­garépát meg a min­denféle vitamino­kat. Egész életük abban a törekvés­ben telik el, hogy mire kés alá nőnek és híznak, szép gömbölyűek, hája­sak legyenek- Mi. A „Thália temploma” mellett A Katona József Színház Kecskemét egyik ékessége. Szí­vesen és elégedetten pihenteti meg rajta az ember a szemét. Legalább is, amíg elölről látja. Mert mögötte... Mert mögötte, illetve a MÉSZÖV pompás új épülete előtt — tessék csak nézni: ilyen szeméttelep éktelenkedik. Csúnya, csúnya. Nem városba illő látvány! És már bosszan­tó is, hiszen ha jól meggondoljuk — ugyancsak képpel illuszt­rálva — ezt a hibát egyszer már tavaly is szóvátettük. Milyen egyszerű lenne pedig a bajon segíteni! Mindössze két-három szeméttároló tartályt kellene a kritikus pontra he­lyezni, vagy egy süllyesztett tárolót építeni. De sürgősen, mi­előtt a színházat és a környező épületeket el nem lepi a szemét. A fiatalok, segítője,,, derekasan helytáll a munka frontján, még, vasárnap sem hí­ve a tétlenségnek. Így történt, hogy február 25-én vasárnap a KISZ-alapszerv kul- túrgárdájának előadásán ő is megjelent. Nem szórakozni jött. A hideg téli estén lelkesen hord­ta a felszerelést, a hangszere­ket, és a nagy távolságból gyü­lekező közönség java részét. Az ő szavaival élve: ■— Segíteni kell a fiataloknak, hogy még jobban megjöjjön a kedvük. Nem, a mi fiataljaink nem vágynak a városba, meg­találják ők a szórakozást ide­haza is. Csinálnak kultúrát, ha éppen arra van kedvük... Hogy a kedvből ne legyen hiány, arról Szász Károly isko­laigazgató és Szirmai Béla ne­velő gondoskodott. Az ő áldo­zatkész munkájuknak köszön­hető, hogy az utóbbi két év alatt a. fiatalok szilárd kollektívává fejlődtek, társadalmi munkával széppé varázsolták a düledező kultúrtermet, megalakították a színjátszó- és tánccsoportot, va­lamint az énekkart. Szirmai Bé­la parancsnok irányításával ti- zenkéttagú önkéntes tűzoltócsa­pat alakult. Lelkesen készülnek a járási kulturális seregszemlé­re, a járási tűzoltóversenyre. Két évvel ezelőtt Kaskantyún nyoma sem volt semmiféle kul­turális életnek. Példájuk bizo­nyítja, hogy megfelelő bánás­móddal, szeretettel meg lehet találni az utat az ifjúsághoz, tetterejüket, lendületüket fel le­het használni jóra, nemesre. Virág Etelka kultúrfelelős PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspár Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, •'elelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségj telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38, Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon- 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál é9 kézbesítőknél. c’lőfi7Pt£<5i if-» »hónapra 12 forint. Bacs-Kiskurj megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon; 11-85* <A helüteiai kavnmáL 4 hibák elvtelen elnézése megbosszulja magát

Next

/
Thumbnails
Contents