Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-04 / 53. szám
1962. március 4. vasárnap 3. oldal A szövetkezet tehenésze A homokvilág új vándorai Tisxauifalu irányába, Al- pár történelmet idéző földjén fut gépkocsink. Most e szép táj új honfoglalói másmilyen, de nem kisebb jelentőségű történelmet építenek, élnek itt, hétköznapjainkban... Egyikükkel, Locskai Mátyással, a tiszaújfalusi Tisza Termelőszövetkezet tehenészével beszélgettünk el, aki a következőket mondotta magáról, munkájáról : — Heten voltunk testvérek, s apámnak mindössze öt hold földje volt. Így aztán már gyerekfejjel megfogtam én is a dolog végét. Bérgazdaságban végzett alkalmi munkákból, szőlőművelésből csurrant—cseppent valami. Mostani családom bár nagyobb, mint apámé volt, de hasonlíthatatlanul más a sorsunk, a megélhetésünk. Gye_ rek ugyan csak öt van — a legnagyobb ipari tanuló, a kisebbek általános iskolások :—, de velünk élnek feleségem szülei, meg a sógornőm is. Ö velem együtt a közös tehenészetében dgl^ozik... Összesen több mint 47 ezer liter tejet fejtem tavaly, egy- egy tehénnek az átlaghozama meghaladja a 8 litert. A múlt évben 17 borjút is felneveltem, amiért összesen 4800 forint prémiumot kaptam. Most 44 borjú van a kezem alatt. Legbüszkébb talán ara vagyok, hogy a gondozásomban levő 11 tehén, akárcsak a többi 89, mind gü- mőkórmentes. Kilencen vagyunk tehenészek. Hajnali háromkor kezdjük a napot. Locskai Mátyás 38 éves, több mint tíz éve dolgozik a termelőszövetkezetben, négy éve tehenész. — Nem szeretem az egy helyben topogást, — mondja. — Szeretném, ha rohamléptekkel mennénk előre. S ennek nincs is akadálya, mert olyan ez a mi tagságunk, hogy a világot fel lehetne vele fordítani. Mondják is, hogy néha elégedetlen ember. Elbeszélgetve vele azonban kitűnik, hogy egészséges, ösztönző, előbbre vivő elégedetlenség lakozik benne. A háztájiban is ügyesen, beosztással gazdálkodik, takaré- . koskodik. Zárszámadás után 12 700 forint ütötte a markát, az előleget nem számítva. A kézhez kapott tekintélyes sumvasszal pénzt csinált a tsz-nek a télen fonatott kosarakból. — Mindig talált ki valami újat, az egyik ilyen újítása után maradt rajta a neve. M egint szolgált a kancsó, meghúztuk a homok leirét, aztán folytatta: — Az egyik vezetőségi ülésen azt mondja Kékesdi elvtárs, hogy rengeteg még itt a tartalék, nagyon sok pénz van még itt, amit elhagyunk gurulni magunktól, ahelyett, hogy felvennénk. Például? kérdezte az elnök. Hát például a Kajdi zugban, közel száz holdon ugrál a forint, és még se vesszük fel. Na, néztünk erre nagyot. Hogy még a Kajdi zugban? Nem ugrál ott a sánta Csapó Jóska kondás puliján kívül semmi sém, nem jó az csürhejáráson kívül semminek se, ami ott terem, azon az iszapos, zsombé- kos, isten átka földön fűzfa, azt ősszel úgyis levágjuk, kosarat fonunk belőle. Azért van ott az a zsombékos csak, nehogy lyuk legyen a helyén, mert akkor feljárnának az ördögök, vélekedett nagy nevetés közben az öreg Szoboszlai, az egyik brigádvezető. Ugrálnak bizony ott, mondotta az agronómus, mégpedig a békák ezer számra. Azokat kell összeszedni, az a sok forint. Na, lett erre nagy csodálkozás. Nem mintha nem hallottuk volna már. hogy vannak népek, akiknek kedvence a békacomb, csak hát valahogy ilyen közelségben még nem jutottunk soha ehhez a témához és valómához hozzátette a már előbb megspórolt pénzét és vett egy Tünde-robogót, a feleségét pedig meglepte karórával. — Felruháztam a családot is, a megmaradt pénzt meg takarékba teszem. Jöhet egy gyengébb gazdasági év, vagy hosz- szas betegség. Erre mindig gondolni kell. Afelől kérdezem, hogy hogyan művelődik, szórakozik. — Nagyon szeretem a szakkönyveket olvasni. De nemcsak a saját szakmámmal foglalkozó müveket. Elolvasok én mindent, ami a mezőgazdaságról, a termelőszövetkezetek életéről szól. Még a jogszabályokat is ... Bizony, nálunk kevés a szórakozási lehetőség. Most már van motorom, beruccanhatnék néha színházba, moziba. De leköt a munkám, meg a családom. Így jóformán egyedül a betű az, ami szórakozást jelent. Erős kézszorítással, nyílt mosollyal búcsúzott tőlünk. Ügy váltunk el Locskai Mátyástól, hogy benne művelődni, fejlődni vágyó, a közösségért végzett munkáját mindennél előbbre tartó embert ismertünk meg. Jóba Tibor színűtlennek tűnt, hogy Párizsban a Kajdi lapos lakóit szolgálják fel a vendéglőkben. El is mondta a Hosszú, hogyan képzeli a békabegyűjté&t A kondás az úgyis egész nap kint van az anyakocákkal a laposban, készítsünk neki egy hosszúnyedű kézi hálót, azzal vedrekbe szedi a békát, cementkád az van elég a házaknál még a „ipaszek” világból, azokat meggyűjtjük, mikor lesz egy fuvarra való, akkor érte jönnek a felvásárlók és elviszik. S zép-szép, mondtuk mi, de ott van a hiba, hogy sánta Csapó kománk, az nem fogja azokat a rusnya békákat összeszedni még egy zsák istenért se, mert az nem olyan ember, Az annál büszkébb, nem engedi az meg, hogy az egész falu rajta nevessen. Azt mondta az agronómus, adjunk neki ebben az ügyben teljhatalmat, majd ő elintézi. Jól van, hagytuk rá, ha lesz belőle valami, nagyon jó, ha nem lesz, akkor úgy is jó. Kékesdi még az nap nyakába szedte irdatlan hosszú lábait, kigyalogolt a Kajdi laposba. — Gyalog jár ez mindig, ha csak nagyon nem siet, pedig mehetne biciklin, motoron is, lovon is, de hát azt mondta nekem egyszer, hogy ő Móricz Zsiga bácsival azt vallja, hogy gyalogolni jó. Egyszóval kikutyagolt és meg is állapodott a kondással a békaszedésben, még pedig úgy, hogy minden átvett darab után kap húsz fillér prémiumot. Velem csináltattak a vedrekre teTávolról olyan az egész, mintha harckocsizó századok indulnának támadásra. Lenyűgöző és hátborzongató a kép. Ahogy azonban közelebb érünk, a látvány teliesen elveszti »-háborús-« jellegét. A lánctalpasok nem emelnek maguk fölé halált osztogató ágyúcsöveket, de erőteljes büszkeséggel vontatják a földegyengető gépeket. Igaz. harc folyik itt is. Harc a terméketlen homokbuckák ellen, a Csengődi Állami Gazdaság kaskantyúi üzemegységében. Hogy kinek a javára dől el a harc, az már most meglátszik. Óriási sárga, puha szőnyegként teríti be a finom tapintású homok a területet, amelv simaságánál fogva sportpályának is beillenék. A számtalan gumikerék egyenletes szabályos récéi mintázták ki a síkságot immár 60 holdnyi területen. Hóban, viharban Egy hónap óta folyik az ádáz küzdelem hóban, viharban, esőben, szélben. A gépek — a Debreceni Talajjavító Vállalat gétőt, Bakos, az öreg kádár meg a kádakra csinált tetőt és megindult a békagyűjtés. Eleinte mindenki mosolygott, mikor meglátta a sánta Csapót a hosz- szúnyelű kis hálóval' ahogy ballagott a disznótúrásos, sásos zsombékok közt. Hanem aztán mikor megkérdezték tőle, hogy van-e már sok béka, unottan feledte, hogy van már vagy ötszáz, hm-getni kezdtünk. A nemjóját, az már egy százas, aztán mennyi béka lehet még ott, te jó isten, hiszen azon az egy-két gólyán kívül idáig a rosseb se bántotta őket nyilván évszázadok óta. A kadt segítőtársa is sánta Csapó komának, mégpedig kiváló. Van neki egy pulija, a Filkó, nahát az a kutyák között egyetemi nyilvános rendes tanár lehetne, olyan okos egy jószág. A kondás akár félnapra is otthagyhatja a csürhét, nyugodt lehet, mert Filkó kordába tartja azokat már a puszta jelenlétivel is, pedig csak akkorka, hogy a közepes kocák hasa alatt is elszalad. Szereti Filkó úgy a gazdáját, ahogy csak egy igazán hű kutya tudja szeretni az embert. — Nézte eleinte egy-két óráig, hogyan szedi Csapó a békát. Farkára ült és gondolkozott. Hihetetlennek tűnt előtte, hogy hatéves működése alatt, amit már Csapó mellett töltött, még egyszer sem volt baja gazdájának ezekkel a dülledt szemű, még csak megenni se való. utálatos vacak állatokkal, most meg mégis pei — éjjel-nappal mariák, őrölik a konok homokdombokat. Két műszakban dolgoznak. Egy műszak 12 órából áll. ebből 10 óra a termelés, másfél óra a gépkarbantartás és félóra az ebéd. így megy ez nao nap Után, egyik hétről a másikra. Megállás nincs. A 82 gép állandóan üzemel, s egy hónap alatt több mint 80 ezer köbméter földet mozgattak meg. Valószínű, ebben az évben állandóan lesz itt munka. S miután megtudjuk, hogy a Csengődi Állami Gazdaság az idén 1750 holdon telepit, nagyobbrészt szőlőt és kisebbrészt gyümölcsöst, ezen nem is csodálkozunk. A munka nem könnvű. Az itt dolgozó embereknek, elsősorban a gépek vezetőinek, telies figyelmüket ennek kell szentelniük. Naponta 10 órán át süket dübörgés ostromolja a dobhártyákat; a szemek és az idegek a figyelem megfeszített és összpontosított kereszttüzében i lángolnak. Bár legtöbbjük már megszokta a zajt. hiszen több éves gyakorlat van a hátuk möszedegeti, még csak meg se öli őket. De hát bölcs kutya ő, mondom, tudta, hogy az ember nem azért van, hogy mindent egy puli orrára kössön, ha szedegeti a békákat, akkor biztosan kell neki. Ha pedig a gazdájának kell síz. a randa dög, akkor neki a Szó legszorosabb értelmében kutya kötelessége, hogy segítsen neki a munkában. Nosza, neki is látott, félszemmel figyelte a rakoncátlan, rendetlen kocanépséget, félszemmel meg leste a tócsákban lapuló, brekegő társaságot. Mikor egyet meglátott, vakkantott párat, gazdája odament, kivette a hosszúcombút. Megtanulta azt is, minden oktatás nélkül, hogy az apraja nem kell. csak a nagyja. Keresett hát nagyokat, ment a vadászat úgy mint a karikacsapás. Ki-kiment a laposba a mezőgazdász is, gyakran lehetett látni Csapó komárh mellett, ahogy szedegették a békákat. Egyszer aztán valaki eltalálta, hogy olyanok messziről a fehér ingj ükben, mint a . gólyák. Ez aztán rajtuk is maradt. A z előbbi taps meg azért ** szólt, azért lett a tagsá” olyan jókedvű, mert úgy tudj” meg, hogy most a békák bevételéből rendeztük ez+ a kis murit. Na. nem mindből, mert az lóval több volt. mint amibe ez került. Mi már csak úcv vagyunk vele. hogy. egyék meg a békákat a franciák, mi neVf'mt- jó lesz a birka is. Szőts János gött Még a fiataloknak is, akik külön brigádban dolgoznak. Huszonhármán vannak: 18 gépvezető és 5 szerelő Valamennyien 30 éven aluliak, s iegtöbbjük Karcagon, illetve a környékén lakik. Mqjr évekkel ezelőtt összeverbuválpdtak. Az ország legkülönbözőbb tájain küzdöttek le győztesén a talaj egyenetlenségeit, s most a szocialista brigád cím elnyeréséért vetik latba minden erejüket. A lánctalpasok a mögéjük akasztott földgyalukkal meghatározott rendben, egymás után csörömpölnek, majd felkapaszkodnak az alig megkezdett buckára, s ott a könnyebb fordulat után a «dózer« iszonyatos fémszája belemarkol a homokba. A motor teljes erővel dübörög, de a kolosszus egy pillanatra sen: áll meg. ,S miután befalta a közel három köbméter mennyiségű homokot, azt a lapál.yosab' részeken szétszórja. Tóni bácsi és a fiatalok Állandóan lobog a munka, a gépek lármája uralia a tájat, amely az ember keze nyomán szinte egyik napról a másikra megváltozik. S ennek a lebilincselő folyamatnak tartia ütőerén a kezét Sári Antal gépcsoportvezető, aki egyáltalán nem idős ember, ám a fiatalok — a tisztelet és a szeretet jeléül — Tóni bácsinak szólítják. Figyelmének számtalan tényezőre ki kell terjednie, hogy a munkában semmi fennakadás ne történjék. Egyetlen gép naponta 200 liter üzemanyagot emészt még. S amellett az alkatrészek is koppá k. rongálódnak, néhá el' is törnek. A szerelőknek éjjel-nappal készenlétben kell állniuk és a hibát azonnal ki kell javítaniuk. De ezenkívül a közösség életének irányítását is kézben kell tartania. A gépek munkahelye közelében tartózkodik állandóan a két lakókocsi, amelv a gépvezetők és a szerelők szállásául szolgál. , Ver^ muzsika, könyv A földegyengetőknek a művelődés, a kultúra iránti szomjúsága a vándorló, pusztai élet körülményei ellenére sem Hervad el. Sőt, inkább fokozódik. Néhányan vannak olyanok is, akik az örökös munka tempójától serkentve szabad ideiükben papírra vetik élményeiket, gondolataikat. Sári Antal is kissé restelkedve és zavartan mondja el. hogy ez a különös »láz« őt is elkapta, — verseket - ír. Néhányat meg is mutat közülük. Aztán vannak, akik a muzsika szolgálatába szegődtek. A kaskantyúi fiatalokkal alakítottak egy közös zenekart. Nemsokára kapnak egy telepes rádiót. Néhanapján közösen néznek meg egy-egy mozielőadást. Üj- ságot rendszeresen olvasnak. Igen sokan könyvet is tartanak a szálláson. így kovácsolódik össze egyre jobban ez a Tiszántúlról erre vetődött emberi közösség. A homokvilág új ■ vándorai ők, akik megszállták a Kiskunság elhagyott, terméketlen vidékeit, hogy emberarcúvá változtassák azokat. — Nehéz ez a küzdelem — mondja a Kunmadarasról idekerült 27 éves Kiss Károly. Elmondja, ,hogy három évvel ezelőtt Móron végezték ezt a munkát, ahol az idén már bö- levű fürtök milliói ontják a napfény nedűjét. S ennek a tájnak sok ezer holdjain is így 'esz négy év múlva. Lassan esteledik. A hidegtől kipirult arcú nap immár nem a kopár homokbuckák, de a fá- adhatatlanul duruzsoló lánctalpasok mögött tér éjszakai nyugovóra. Apró fénvek százai zvui'adnak ki. s fényszórók ve- '•'t.ik a téli este csengő érefalája íz emberi munka legyőzhetetlen erejét Hatvani Dániel EXPORTRA ALKALMAS Tíz asszony tüneményes gyorsasággal forgatja a kezében levő tojásokait a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat tojáslámpázójában. Művezetőjük szerint nem egészen nyolc óra alatt 170 ezer tojásból válogatják ki azokat, amelyek exportra alkalmasaik. Ottjártünkkor a svájci megrendelő kívánalmainak megfelelően állították össze az exportszállítmányt. A lámpézó-brigád Szalai Gábomé csoportvezető irányításával dolgozik. A csoportvezető rendszeresen, ellenőrzi a munka minőségét. (Pásztor Zoltán felvétele.) I
