Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-15 / 38. szám
1982. fobrnSr 15. esfltSrOTt 4. oldal Eltűnteik a polgári társadalom arisztokratákat majmoló lehűtöd, a divatos szalonok hóbortos álművészei. Üj korszak nyílt népünk életében. A korszerű gyárak, fejlődő mezőgazdaság, gyökeres társadalmi változások hatottak a művészetekre is. Mindenütt egyre inkább tért hódítanak a szép, egyszerű formák, a valóság élményét sugárzó művészeti alkotások. Bútoraink, ■ kerámiatárgyaink, népes iparművészetünk az egész világon elismerést, népszerűséget víytak ki maguknak. Miért van az, hogy egyes kereskedelmi szerveink jobb ügyhöz méltó buzgalommal terjesztik mégis országszerte az elavult, glccses árukat? Azt gondolják, a szalonpolgárok korszakának úgyis vége, a csecsebecsék nyugodtan maradhatnak? Nem veszik észre ízlés- romboló tevékenységük veszélyét és az ellentétet kormányunk célkitűzéseivel? Furcsa, hogy amíg a Képző- művészeti Alap és a népművészek boltjaiban kimondottan szép, ízléses lakásdíszítő elemek, képek bő választéka található, a kecskeméti piacon, kézimunka üzletekben parádés falvédő és kézimunka-árusítás folyik zavartalanul. A gyermeteg, édeskés, faníáziasilány attrakciói minden változatban kaphatók. Gitárt pengető királyfiak, együgyű hercegnők, bamba őzek világa ez... Az üres látványosságra épülő, elavult kispolgári ízlés szálai a porcelánüzletekbe is elvezetnek. A Herendi Porcelángyár vezetője, beláthatná végre, menynyire ellentétes a művészi követelményekkel, a jóízléssel „Hamlet királyfi színes kivitelben”, vagy a „búsuló juhász”-széria ásatag romantikája, avultsága. Mi szükség van a bárgyútelkin- tetű, rózsállótestű táncosnők légiójára? A fodros, tüllszok- nyás rokokóutánzatokra? Nincs elég művészi kivitelű, szép porcelán vagy kerámiafiguránk? Külön világot képvisel a minden megtorlás nélkül tevékenykedő zugfestők csoportja. „Áldásos népszerűségükről” a kép- keretezők és a bizományi áruházak boltjai tanúskodnak leginkább. Kihasználják a dolgozók képzőművészeti tájékozat lanságát és jelentős összegeket vágnak zsebre. Cserébe az eltorzult ízlés megdöbbentő jelenségeit varázsolják vászonra. Dúskeblű, de nyomorékfejű cigánylány, a paraszti életet rózsaszín ídillként feltűntető nád- fedeles, vadvirágos, kicsi tanyás émelyítő mázolmányok. Rokokó szalonban kókadozó ficsúrok, korcs ebes, masnis kandúros lást. Például a szórakozóhelyeink színvonalát i;ontó szörnyűségekről, — lásd a Kecskeméti Mi less a kastély sorsa? A hazug, álnépi ízléstelenség egyik szép példánya ez a falvédö. Pálma cukrászda „falfreskóját”, vagy a Kedves eszpresszó modem vonalaitól élütő festményét. Ilyen kirívó példák bőven akadnak Kecskeméten, a megyében, de az ország bármely részében is. Ami a blond ell-keretbe belefér.» Primitív színek, kidolgozás, az anatómiai ismeretek teljes hiánya. sokkal nehezebb: a giocsek kivonása nemcsak üzleteinkből, hanem a megfertőzött köztudatból is, és a „maszek” terjesztők szigorú feleíősségrevonésa. Viszont minden lehetőségünk adva van hozzá. Rajtunk múlik, hogy ízléses, tartalmas képek, iparművészeti alkotások díszítsék dolgozóink otthonát, tegyék még szebbé életüket. Vadas Zsuzsa M intha csak, a mesékben járna az ember. Égre meredő tornyocskákkal díszített ősi kastély áll a határban, körülötte feketére fonnyadt szőlő- venyigéket cibál a nusztai szél, amott pedig egy zúgó nyárfaerdő sötét körvonalait nyeli a januári ködös naplemente. — Ez volna ni — mutat az elhagyott épületre bütykös hüvelykujjával Szűcs Imre bácsi, a szabadszállási József Attila Tsz szőlészeti brigádvezetője. Ködmöne alól előkotorja a nagykulcsot, komótosan a pincezárba illeszti. — Előbb ide nézzünk be — tárja ki az ajtót —, legjobb az ilyesmit »alulról kezdeni«. Tölt két pohárba és meg- * kínál az egyikkel. Közben meséli a kastély történetét, ízes szóval idézi azokat az időket, amikor még a Gerébi uraságé volt a széles határ. Éppen a termelőszövetkezet életére terelem a szót. de motorzúgás hangzik kintről. Két ködmönbe bugyolált ember: a szövetkezeit elnöke és Dárttit- kára érkezik Pannónia motoron, ök is lehajtanak egy-egy pohárkára valót a pince kincséből, azután rátérünk jövetelem tulajdonképpeni céljára: megnézzük a kastély termeit, amelyeket most raktárának használ a tsz. .— Tudja, elvtárs — óvatoskodik az elnök —. nekünk is terveink vannak ezzel az épülettel ... . . Érzem, hogy az iménti borral pecsételt barátság ellenére is makacs ellenfélre akadtam. A KISZ és a tsz érdekei összecsapnak itt hamarosan. Valóban, amikor őszintén elmondom, hogy a járási KlSZ-bizottság- nak tervei varrnak az épülettel, végeérhetetlen vita kezdődik. Az elnök a tsz érdekeit védi, ép az ifjúság nevelésének fontosságát hangoztatom, ö cssir- kefarmot, présházat akar az ősi kastélyba, én meg ifjúsági otthonért, KISZ-üdülőért iskoláért hadakozom. A tsz-nek van rá pénzei “ meg akadja venni a kastélyt. hogy központja legyen a pusztán az immár 700 családot számláló tsz-nek, nékem meg a községi tanács vb határozata a fegyverem... Egyikünk sem enged a »negyvennyolcból« Nem is dőlt el akkor, kié lesz a kastély: a szabadszállási József Attila Termelőszövetkezeté-e. vagy a dunavecsei járás KISZ-bizottságé. Folyik a vita azóta is. Annyi azonban bizonyos, ** hogy mindenképpen a szabadszállási puszták népének érdekeit fogja szolgálni. De mi nagyon szeretnénk, ha mégis az ifjúságé lenne. Kovács Sándor KÖZELEBB AZ ÉLETHEZ A Kecskeméti Felsőfokú óvónőképző Intézet hallgatói az intézetben eltöltött két év alatt sem zárkóznak be csupán a négy fal közé. A tantestület és a KISZ-szervezet gondoskodik arról, hogy ez idő alatt is minél sokoldalúbban és elevenebben vegyenek részt a növendékek a társadalom életében. Ez hozzásegíti őket ahhoz, hogy az oklevél megszerzése után ne csak mint óvónők, hanem mint társadalmi aktivisták is jó munkát tudjanak végezni. Ezt a célt szolgálják a különféle munkaakciók, a nyári kéthetes társadalmi gyakorlatok és más különböző megmozdulások. Legutóbb az intései vezetősége és a KISZ-szervezete kapcsolatba lépett a kecskeméti Petőfi Termelőszövetkezetlel. A kapcsolat még nagyon új keletű, de első jelentősebb eseményére máris sor került. Az intézet elsőéves hallgatóinak hatvan fos csoportja és öt tanára a múlt szombaton ellátogatott a termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlését követő baráti összejövetelre. A hallgatók és tanárok kulturális műsorral kedveskedtek az elmúlt év eredményes munkáját boldogan ünneplő tsz-tagoknak. A műsorban ének és zeneszámok, szavalatok, népi tánc és vidám jelenen váltogatta egymást. Sikerét a munkától kérges tenyerek tapsa igazolta. A Petőfi vezetősége igen kedvesen fogadta a lányokat, meghívta őket az ünnepi vacsorára és az azt követő mulatságra is. A hallgatók vidáman topták a táncot a termelőszövetkezeti fiatalokkal, ismerkedtek a tagöfc életével és új tervek, elgondolások születtek arról, hogyan lehet ezt a jól induló kapcsolatot továbbfejleszteni, még gyümölcsözőbbé, eredményesebbé tenni. Gyóni Lajos ÓNODVARI MIKLÓS fjeimé A polgári szalonok ittfelejtett figurái... csendéletek, hattyúk, szökőkutak, lugasok... A tulajdonost elkápráztatja az olcsó, vásári forgatag, a semmitmondó bűvészmutatvány, nem veszi észre, hogy becsapták, félrevezették. A kép „alkotója” pedig autót vásárol, házat épít és jót nevet a markába. Lehetne folytatni a íelsoro43. — Mit érdekel az engem! Mondtad, érted? S ez most itt van a magnetofonszalagon. Itt van a többi is, amit máskor mondtál. Minden szavad leforgatom, ha akarod. S... ‘ leforgathatják, mint ahogy le is forgatják a rendőrségen is. De én a javadat akarom. Nem azért vettem magnetofonszalagra a szavaidat, hogy elgáncsoljalak, hanem, hogy magamhoz láncoljalak. Megszerzed az adatokat, végrehajtjuk a kísérletet és elfelejtjük ezt a kellemetlen epizódot. Gondolkozz, te szamár! Látod: a kezemben vagy, akármikor összeropDanthatlak. Mondhatnám hát, hogy a hallgatás fejében szerezd meg a tervrajzot és nem kapsz semmit, csak esetleg... ezt a magnetofonszalagot. de én pénzt is adok. Tízezerét kapsz előlegbe. Akár holnap ... Amikor a tervrajzpt hozod. A többit, ha befejeztük a kísérletet. Gazdag ember lehetsz megalapozhatod a jövődet, pénz, nő, ital, autó, külföldi utazások, minden a tiéd lehet: egy kis izgalom, egy kis ügyesség és már is zsebedben a pénz. István elszántan tiltakozott: — Nézd. Zoltán... én akkor sem ... nem akarom ezt a dolgot. Az orvos hangja keményen, •»Ven®»»issen csengett. — Mit nem akarsz? — Nem akarom ezt a vállalkozást. Veszélyes. Ä műanyagot szívesen befalazom. Holnap, ma... amikor kívánod, de a tervrajzot nem tudom megszerezni. A gyáregység irodájába pekem nincs bejárásom. Meg... ellopni... István bármennyire reszketett1 is, elhatározta, hogy a végsőkig fog egyezkedni. Hátha... hátha találnak valami megoldást. — Nézd — mondta és a hangja elszánt volt — tudom, hogy megfogtál, a kezedben vagyok. Nagy szamár voltam. Azt is tudom, hogy tartozom neked, haszontalan ivó vagyok, de lopni nem tudok, becsületesség még van bennem... Horváthot meglepték a szavak. Indulatosan válaszolt. — Becsületesség! Ugyan, hagyd már ezeket az üres frázisokat. Becsületesség! Mit emlegeted, mint a szűzlány, aki drágábban akarja eladni magát. Különben is ... megígérted, hogy segítesz és ha tudni akarod, azt is magnetofonszalagra rögzítettem. Akaratlanul is szavadat adtad, hogy végigcsinálod ezt a munkát. Te beszélsz hát becsüMességről. akinek egyik percről a másikra nem ér egy rozsdás garast a szava. Ha tudom, hogy ilyen gyámoltalan vagy. hozzá sem kezdek. A pénz jó volt, s ió lenne a többi is. De munka nélkül. Gyáva! — Visszaadom a nénzed. — Vissza? Mikor? És ha azt mondom, hogy add vissza azonnal? Ügy bizony. Simon úr! Add meg az ezer forintomat, mert sürgős dolgom van. Be kell mennem a rendőrségre ezzel a magnetofonszalaggal. Rendőr eűvtársak! Nem szép dolog az árulkodás, de én leleplezek maguk előtt egy ellenforradalmáig. .. — Ezt nem teheted? — Tehát? — Jó. Elhozom, ha beleszakadok is, megszerzőm. — Ne légy bolond. Látszik, hogy fiatal vagy, és nem próbáltál sokat. A helyedben én kapva kapnék az alkalmon. — Felkutatom az öcsédet... — Ne kezd újra! Az én türelmem is véges. Mit gondolsz, megnyugodnék ebben? Mi biztosítékot adsz, hogy nem árulnál el mégis? Azt hiszed, gyerekjáték ez, hogy akarom — nem akarom, szeretem — nem szeretem? ... Utoljára kérdezem: megteszed, vagy nem teszed? — EH hozom. — Rendben van. Meg tudod szerezni már holnap? — Megpróbálom. — Akarni kell. — Akarom. Horváth állta a szavát. Elővette az üveg aszúbort. Töltött mindkettői üknek. István egy- haitára kiitta a pohár tartalmát. — Adi még egy pohárral. — Szívesen, kettővel is. Az orvosnak egy percre sem állt be a szála. Szakadatlanul beszélt, beszélt, hogy minél jobban ePerel ie a vállalkozás veszélyéről a figyelmet. Az erős bortól csakhamar melegedni kezdett István is. Már nem látta olyan tragikusnak a helyzetet — Bocsáss meg, kedves bátyám, de úgy meglepett, amikor a hangomat meghallottam. Ugye, megsemmisíted majd azt a magnetofonszalagot — Mihelyt befejezzük a munkát. igen. Neked adom a készülékkel együtt. Képzeld csak, mennyi tréfát űzhetsz vele. Mondjuk... ha egy kislánnyal beszélgetsz. Egy a fontos: óvatos legyél és vállalkozásunkról ne szólj senkinek. Gondold csak el. mi történne, ha most amikor már a végcélnál vagyok, valaki megelőzne. S ennek te lennél az oka. Tönkremennek. Már nem tudnék semmihez kezdeni. Gondold magad az én helyzetembe. Neked is vannak vágyaid, titkos álmaid. Mit szeretnél például nagyon? — Egy motorkerékpárt — vallotta be őszintén István. — Látod: gondolj erre mindig, amikor dolgozol. Ez hpjt engem is és segít át az akadályokon. A cél lebeg előttem éa ez ad erőt Ezért kell Déldául a pontos tervrajz is... hogy a megfelelő helyre építsük be a kísérleti tárgyat. Tulajdonképpen semmiség az egész. Egy hónap múlva kivesszük akkor látom meg. hogy mennvire bírta a hőt Kísérletezhetnénk nyíltan is. de ez sokkal több időbe kerülne. S minél több ember tud róla, annál több a tanácsadó és az ellenség. Siker esetén mindegyik tartia a markát, követeli a pénzt. (Folytatjuk.) G !CCS PARÁDÉ Vitathatatlan, hogy a hibát felfedezni, aiegállapílani köny- nyű dolog. A harc ellene már
