Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-14 / 37. szám
1962. február 14. szerda 3. oldal Az energia útját segítik Bármerre nézünk az országban, bármely Iparág termelését vizsgáljuk, a kiindulópont mindenütt a bányászat, s itt is elsősorban a széntermelés. A fekete gyémánt fejlődésünk alapja. Szenet kér az ipar. Szénből készül a kohókoksz. Szén a háztartások fűtőanyaga, erőműveink “-eledele«. Szénből készül a legtöbb gyógyszer, festék, vegyszer, újabban pedig egész sor műanyag. Ezért nagy tisztesség, de egyben felelősség is, a fekete gyémánt termelésének, az energia útjának segítése. Megyénk egyik legnagyobb nehézipari üzemének, a Bányászati Berendezések Gyárának ez a fő feladata Kiskunfélegyházán. Dolgozóik dicséretére legyen mondva, minden évben többet tesznek azért, hogy biztosabb, könnyebb és termelékenyebb legyen a munka bányáinkban. Öt éve alig haladta meg termelésük a 35 millió forintot. Tavaly viszont már több mint 140 millió forint értékű gépet, alkatrészt és berendezést gyártott a kollektíva. Idén még tovább nő a termelés, hogy a bányászat és a testvér iparágak igényeit kielégítsék. Bányáinkban a termelés biztosításához ma már az import bányafa helyett fémből készült, úgynevezett süveggerendákat alkalmaznak. E gerendák süvegfejeit Gera Sándor szocialista címért küzdő brigádja készíti a kovácsműhelyben, havi átlagban 104 százalékos tervteljesítéssel. Képünkön: Berczeli János kovács excenterprésen lyukasztja a süvegfejeket. ' 1 Szerelés előtt körköszörfivel tisztítják a süveggerendák oldalait. Trenka Zoltán és Fekete Gábor, a szerelőműhely dolgozói, havonta 1500 bányabiztosító gerendán végzik el az utolsó simításokat. A szén megérkezett az erőműbe, s a gőz sípolva tódul a turbinák lapátjaira. Áram lesz belőle, s hogy milyen mesz- szire jut, arra is a Bányászati Berendezések Gyárában kapunk választ. Itt készülnek a különböző méretű távvezeték- oszlopok. Havonta 500 tonna anyagot dolgoznak fel. Februárban 250 darab egyenestörzsű távvezeték-oszlop hagyja el a gyárat, hogy az energia útját segítse. Képünkön: Munkában az RF—5-ös fúrógépek kezelői, Zsitva Gyula és Földi Károly. CPásztor Zoltán felvételei.) Több mint 3 millió forint az izsáki Petőfi Tsz gazdáinak jövedelme Izsákon a több mint 300 taggal gazdálkodó Petőfi Termelőszövetkezet a napokban tartotta zárszámadó közgyűlését. Jelen volt Laki Béla, a Földművelés- ügyi Minisztérium Üzemszervezési Kutató Intézetének munkatársa, Kaszap László, a Kecskeméti Járási Tanács főagronómu- sa, Molnár György, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Erdélyi Béla, az MSZMP helyi bizottságának tagja is és sok más meghívott. Az elmúlt esztendő gazdálkodásáról szóló beszámolót Kopa Dénes, a szövetkezet elnöke tartotta. Elismerően szólt a tagság szorgos munkájáról, s számadatokkal ismertette az eredményeket. Elmondta, hogy 1961-ben 4 millió 700 ezer forint értékű mezőgazdasági terméket értékesített a szövetkezet. Szólóból csaknem 73 vagonnal termett, amelyből jelentősebb mennyiséget exportáltak. A többi szóló nagy része feldolgozásra került, s az Ezerjó fajtából mintegy ezer hektoliter mustot préseltek. Jól fizetett a burgonya is. Huszonkét holdról több mint másfélezer mázsát takarítottak be. Ezt a jó eredményt — mutatott rá az elnök — megfelelő talajmunkával, s gondos ápolással éilék eL Bár a szárazság miatt a szántóföldi növények nem adtak any- nyi termést, mint amennyire számítottak, — az 1100 holdas szövetkezet gazdái szorgalmas munkájukkal elérték kitűzött céljukat. Ezt bizonyítja, hogy egy-egy munkaegységre 46 forintot kaptak. A természetbeni juttatással együtt egy főre átlag közei 11 ezer forint évi jövedelem jut. Az egész tagság múlt évi jövedelme összesen 3 millió 105 ezer forintra rúgott, amelynek még ki nem fizetett részét — körülbelül másfél millió forintot — most osztották ki. A szövetkezet elnöke ezután a tavaly alkalmazott munkaegység- és százalékos részesedésről beszélt. Az elmúlt évben ugyanis a szövetkezeti gazdák kétharmada munkaegységre, egyhar- mad része pedig százalékos műveléssel végezte a szőlő- és gyümölcstermesztés munkáit. Az utóbbiak minden száz forint érték után 40—50 forintot kaptak. Az idén — a szántóföldi művelést és az állattenyésztést kivéve — minden termelési ágazatban a százalékos jövedelemelosztási formára térnek át. A meggy- és a cseresznyeszedésben résztvevőket — mivel a két gyümölcsfajta szürete aprólékos munkát igényel — 100 forint bevétel után 60 forint illeti majd meg. A szántóföldi növényter- mes7téssel és az állattenyésztéssel foglalkozó tagokat továbbra is munkaegység szerint fizetik, úgy azonban, hogy minden munkaegységre havonta 30—35 forintot kapnak előlegként. Ily módon rendszeres havi fizetéshez jutnak. Délután került sor a már említett másfélmillió forint kiosztására. A tagok elégedetten vették át megérdemelt jövedelmüket. Digner József traktoros 32 ezer 800 forintot kapott kézhez a már eddigi 12 ezer forint előlegen és hét mázsa burgonyán kívül. Örömmel számolgatta a ropogós százasokat Haász Imre, az idős fogatos brigádvezető is. Saját, valamint a felesége és 16 éves kislánya munkája után közel 38 ezer forint jövedelemre tett szert a család. A pénzből bútort, tűzhelyet vásárolnák, s 10 ezer forintot kölcsönad házépítésre vejénak a szövetkezeti gazda. Az izsáki Petőfi Tsz dolgos gazdái nem hiába fáradoztak az elmúlt évben. K. A. Furcsa sorrend A lapunkban megjelenő számos írás különböző véleményeket vált ki. Az olvasótábor nagyjában egységes abban, hogy szereti, amit a mai életről írunk, szívesen talál rá érdekességekre, emberi sorsokra és teljes bizalmáról biztosít bennünket, ha társadalmi életünk fonákját vizsrálgatjuk és bíráló szóval illetjük. De nem így az érdekeltek és különösen nem a bírálattal kapcsolatosan. Van, aki mindent visz- szautasít. A diplomatikusah- bak így nyilatkoznak: igaz, de több mindent figyelembe kellett volna venni. Vannak olyanok is. akik azt mondják: minden szava igaz, de nem tartozik senkire és legfőképpen a nyilvánosságra. ..Ha minket bírálnak, az árt a rendszernek és a mi tekintélyünknek.” Legutóbb is egy hasonlóan felháborodóval találkoztunk. Irtunk egy a közéletünket foglalkoztató visszásságról, amivel az olvasók számos esetben fejezték ki egyetértésüket. ám az érdekeltek ígv nyilatkoztak: Felháborító, hogy a Petőfi Neue iiven dologgal mer foglalkozni! Érdekes, hogy a tiltakozót a cikkben megírt százszor igaz és tényleg felháborító helyzet egyáltalán nem háboritia fel. Kizárólag az birizgálja, hogy a saitó a dologról írni merészelt, mintha ebben az országban a rosszallóit vadh» Hás valamiféle területenkívüliséget élvezne... Fordítsuk meg a sorrendet! Először talán háborodjanak fel a megírt tényeken, nézzenek alaposabban körül a portájukon és annak utána majd arról is sző eshet: vajon az újságíró miért nem közölt lényegesen több, a helyzetet érzékeltető adatot és az expozíciónál miért nem hegyezte ki jobban a ceruzáját. Bár megtette volna! (—r—1) Érdemes szerződésre sertést hizlalni a háztáji gazdaságokban is MEGYÉNKBEN a háztáji gazdaságokkal januárban mintegy 4000 süldő hizlalására és értékesítésére kötött szerződést az Állatforgalmi Vállalat. A bajai és a bácsalmási járásban ennek közel a felére szerződtek a szövetkezeti gazdák. Számosán nemcsak egy, hanem több sertés hi.zlalásíát is vállalták. Érsekcsanádon például Lakatos János hét süldőt hizlal az idei átadásra. Bori Ambrus Sükösdön hat, egy másik, madarasi tsz-gazda — Bánkúti Mihály — pedig 11 sertésre szerződött: Csillik Pál Bócsán négy süldőt hizlal szintén az állami felvásárlás céljára a háztáji gazdaságában. Még nincs vége a névsornak, de már e néhány példa is igazolja: szövetkezeti gazdáink kezdik fe1 ismerni a jövedelem- szerzésnek ezt a háztáji gazdálA rádió h A megyei tanács vb mező- gazdasági osztályának és a Magyar Mezőgazdaság című szaklap szerkesztőségének közös rendezésében pénteken, a Kiskun- halasi Állami Gazdaság központi székházában egésznapos tanácskozást tartanak a mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei a tavaszi munkákra való felkészülésről. Dr. Sziics Kálmán, a Földművelésügyi Minisztérium Növény- termesztési Főigazgatósága titkárságának a vezetője tart előadást, s Becker Antal, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság főkodásban rejlő lehetőségét. Egyre többen élnek azzal a sokféle kedvezménnyel, amelyet államunk nyújt azoknak, akik a lakosság jobb húsellátásának biztosításához ilyen módon hozzájárulnák. A szerződők sertésenként 400 Ft előleget kapnak s egy mázsa kukoricát állami áron, 230—240 Ft-ért vásárolhatnak. Mivel a szabadpiacon egy mázsáért 400-at is kémek, a vállalattal egyezséget kötő gazdák mázsán, ként mintegy 150 forinttal olcsóbban juthatnak a hizlaláshoz szükséges szemestakarmányhoz. Az Állatforgalmi Vállalat egyébként egy-egy sertésre 150 kilogramm kukoricát ad kedvezményes áron. A SZERZŐDÉSES HIZLALÁSRA ösztönző kedvezménnyel azonban nem mindenütt élnek. Foktőn, Ordason és K’skun- majsán például egyetlen háztáji közvetíti agronómusa. Dudás Antal, a bajai járási tanács vb mezőgazdasági osztályának főagronómu- sa, Haralyi Ervin, a nemesnádudvari Kossuth Tsz elnöke és dr. Tüske László, a kiskunhalasi Vörös Október Tsz elnöke tájékoztatja a résztvevőket arról, hogy az irányításuk alá tartozó mezőgazdasági üzemek hogyan készülneík a tavaszi munkákra. Horváth Sándor, a Magyar Mezőgazdaság főszerkesztője is részt vesz a tanácskozáson, melyről a rádió helyszíni közvetítésben számol be hallgatóinak. hízóra sem szerződtek a termelőszövetkezeti gazdák. Magatartásuk oka egyrészt az, hogy a hízókért a szabadpiacon magasabb árat remélnek, másrészt pedig a szövetkezetek sem segítik őket. Általában ezt a nézetet vallják a vezetők: „Minek adjunk ki takarmányt a közösből, idővel elfogy az amúgyis.” Mindkét álláspont helytelen. Ami ugyanis a szabadpiaci értékesítést illefti, senki nem tudja előre, hogy a hízott sertés ára miképpen alakul majd évközben. Az állami felvásárló viszont nem változtatja máról- holnapra az árat, hanem egységesen, a súlynak és minőségnek megfelelően fizet az átadott sertésekért. S ez sokkal inkább biztosabb értékesítési lehetőség, mint a piacolás, amire csakúgy derűre-borúra könnyelműség terveket szőni... MÁSRÉSZT: termelőszövetkezeteinknek is érdeke a háztáji szedződéses sertéshizlalás, hiszen az átadott hízók • árát beszámítják a közös gazdaság áru. értékesítési tervének teljesítésébe. Az sem mellékes, hogy a szövetkezeti gazdák jövedelme — a munkaeeység-érték mellett — a szerződéses sertéshizlalással tovább gyarapszik. S a lakosságnak is jó, ha a húsellátás javul, s mindjobban kielégíti az igényeket. A háztá- ii hizlalásra kötött szerződés tehát végső soron valamennyiünknek: a szövetkezeti parasztságnak egyedenként, a közösnek, népgazdaságunknak és a városi lakosságnak egyaránt érdeke. Kohl Antal
