Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

i oldal 196? f '-,zcrda Hogyan élnek az egykori nraialmi cselédek-ma? Hótakaró alatt szunnyadó föl­deik, kopár, szikkadtkérgű fák között vezető úton jutottunk Kisszállásra. A község hétköz­napjainak megszokott képe fo­gadott. Napfény fürösztötte a a nagyablakú, új házakat, em- berek siettek a tanácsházára, vagy a földművesszövetkezet boltjába, visongó gyerekek han- curoztak a hóban, valahol egy jótarkú kutya ugatott. A tanácsházára tértünk be — megmelegedni kissé és érdek­lődni. Két termelőszövetkezetben dol­gozik a falu népe, mind a ket­tőt a járás legelsői között em­legetik. Nem alaptalanul. Mert a zárszámadó gyűléseken kifi­zetett 32 forintos munkaegység — a természetbeni járandóságo­kon kívül — nem kis dolog. Szép számban akadnak olyanok, akik több mint húszezer forin­tot. kaptak kézhez. Tm -paráss tok n pult előtt Jólétről árulkodnak a divatos ruhák az asszonyokon, lányo­kon. Aki betéved itt egy tánc- mulatságra, nem is hinné, hogy falun van. A fiúk feketében, a lányok elegáns kisestélyiben, körömcipőben járják a mai tán­cokat. A föld művesszövetkezett bolt­ban elmondták, hogy a zárszá­madás utáni napokban 60 ezer forint, értékű ruhát, cipőt vásá­roltak a község lakói. Negyven­ezer forintot fordítottak ágyne- művásárlásra, de nagy kereslet­nek örvendett a rádió, kerékpár és a mosógép is. Itt találkoztunk Miklós An­tallal, a Petőfi Tsz bognáréval. Éppen vásárolt a féleségével. Elmélyültem vizsgálhatták a ru­haanyagok minőségét. — Semmi okunk a panaszra, különösen az asszonynak — hu nyorttott a férj a divatos ruha­anyagok között turkáló félesé­gére. — Igaz, megdolgoztunk ér­te. Elkövettünk minden tőlünk telhetőt, mert tudtuk: — raj­tunk áll a zárszámadás eredmé­nye. Egy másik vevő, Maczlkó Já- nosné férje három éve tagja a Petőfi Tsz-nek. — Szép, új bútorunk, televí­ziónk, mosógépünk van már — dicsekedett. — Még házhelyet is vásároltunk. Most aztán fél­rerakjuk a pénzt, hogy mielőbb menkezdhessük az építkezést. Minden húsban szól a rádió Valaha uradalmi cselédek él­tek ezen a tájom. Akik keserves munka árán talpalatnyi föl- decskét szereztek, görcsösen ra­gaszkodtak hozzá. Első dolguk volt házat építeni rá. Nem is akartak aztán bejönni onnan még két-három éve sem. Ezért eleinte nehezen haladt az átszer­vezés. Most azonban már bele­kóstoltak a nagyüzemi gazdál­kodás, a közösségi élet előnyei­be. Egyre többen bontják le ta­nyáikat, és költöznek be a falu­ba. Két utcasor épült már ott, tágas. fürdőszobás házakból Mellettük egyre-másra nőnek ki a földből az újabbak. Minden házban vidáman szól a rádió, s csaknem minden por­Kitüntetés Kedden délelőtt Kecskeméter a Zománcipari Művek Kecske méti Gyáregységében Gyöngyösi István, a FERUNION Külkeres­kedelmi Vállalat vezérigazgatója és Szilágyi Ferenc, a kereske delmi osztály vezetője Zolnai Imre igazgatónak és Szabó La­jos főmérnöknek az 1961. évi exportterv kiváló teljesítéséért a Külkereskedelem kiváló dolgo­zója kitüntetést nyújtotta át. A kitüntetés átadásakor jelen volt Babai József, az ZIM vezér­igazgatója és Wohl István, a ter­melési főosztály vezetője. tán van mosógép. Kerékpáron, motoron jár a falu apraja-nagy- ja és televíziótulajdonos lett a közelmúltban harminc család. A környéken — még a hat ezer lakosú Tompa nagyközsé­get is beleszámítva — sehol sincs ennyi tv-készülek. — Azelőtt látástól-vakúlásig dolgoztam — mesélte Kihut Sán­dor, a Búzakalász kocsisa. — A szervezéskor elsők között lép­tem be, de nem is bántam meg. A közösben könnyebb, jobb lett a munka, meg az életem is... Nem panaszkodnak az öre­gek sem. — Nem gond már a jövő — jelentette ki öveges Ferenc — örep napjaimra tisztességesen megélhetek a nyugdíjamból. Csökkent a városba vándorló fiatalok száma. Sőt, jó nébá- nyan visszajöttek azok közül, akik régebben Pestre mentek dolgozni. Biztosítottnak látják itthon a megélhetést, — na meg a szórakozási lehetőségeket. — Nálunk mindent megtalál­nak a fiatalok — mutatta a mű­velődési otthon szép, nagy épü­letét Gyömrei Vince igazgató. — Es amióta olyan szívesen jön­nek ide, csökkent az italbolt forgalma is. A művelődési otthon énekka­rának tagjai valamennyien fia­talok. A falusi élet témaköré­ből merítenek a színjátszók. A falu népe minden héten össze­gyűlik az ismeretterjesztő elő­adásokra. Ebben is elsők a kis­szállásnak az egész járásban. Nem feledkeztek meg még a tanyák lakóiról sem. Áldoxatkésx népművelők — Esőben, hideg szélben is kijárnak az előadók — mondot­ta a művelődési otthon igazga­tója. — Ha nincs jármű, köl­csönadja motorját a tanácsel­nök, aki bármikor szívesen segít bennünket. Egyre többen felismerik, meny­nyire hasznos, ha tanulnak. So­kan látogatják a tsz-akadémiá- kat és szép számmal jelentkez­tek a járás területén egyedül­álló hároméves mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamra. A sok mutatós és dicséretes eredmény mellett álcád termé­szetesen javítanivaló is. A la­kosság száma 4—5000, a könyv­tárba mindössze háromszázan iratkoztak be. Pénz kellene a művelődési otthon falainak fes­tésére, a termelőszövetkezetek vezetői valamivel többet áldoz­hatnának kulturális célokra. A hibák és eremények mérle ge azonban mindenesetre az utóbbiak javára billen. A meg­változott körülményeket meg­teremtő új emberek élete min­dig gazdagabbá, tartalmasabbá válik Kisszálláson. Vadas Zsuzsa Járási népfrontbizottsági ülés Kiskoroson ülést tartott tegnap a kiskő­rösi járási népfrontbizottság. — Napirendjén Király István, a járási népfrontbizottság elnöke ismertette a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXII. kongresz- szusánák határozatát, méltatta jelentőségét és ezzel egyidejű­leg foglalkozott második ötéves tervünk célkitűzéseivel. Második napirendi pontként Kelemen Sándor, a járási nép­frontbizottság titkára értékelte a múlt évi munkát, majd a bizott­ság ez évi munkatervének meg­beszélésére került sor. A célki­tűzések szerint ebben az évben több feladat végzésére akcióbi­zottságot hoznak létre, és hasz­nosnak ígérkezik az az elgondo­lás is, mely szerint a községek­ben megalakítják a könyvbará­tok körét. A helyi értelmiség ennek keretében ismeretterjesz­tő munkát végez a termelőszö­vetkezeti gazdák körében, töb­bek között arról, mit érdemes elolvasni. Befejezésül a községi népfront- bizottságok múlt évi tevékeny­ségét értékelte az elnökség és jó munkája eredményeként több községi népfrontbizottsági tagot könyvj utalómban részesített. 17/ barázdát sxánt áss ehe SZÍNES SZOVJET FILM Eégi tartozását törlesztette le a szovjet filmgyártás Solohov Űj barázdát szánt az éke cí­mű művének ismételt megfilme­sítésével. A 30-as évek közepén elkészült a könyv első filmvál­tozata, amely annak idején óriási sikert aratott. A trilógia befe­jező része azonban csak né­hány éve látott napvilágot, és így vált szükségessé az izgal­mas, fordulatokban bővelkedő történet ismételt megfilmesítése. A regényt hazánkban is sokan olvasták. A történet Solohov kedvenc környezetében, egy kis kozák faluban játszódik, a me­zőgazdaság kollektivizálásának idején. Ide érkezik Davidov pé- tervári munkás, hogy segítse az átszervezést. Nem könnyű a fel­adata, és az emberek bizalmat­lanok, az ellenforradalmárök meg ugyancsak szervezkednek. Davidov és a falu kommunistái sok nehézség árán győzelemre viszik a nagy ügyet. Az izgal­mas cselekményt két szerelem története szövi át Az elmúlt néhány év során több Solohov-mű filmváltozatát láthatta közönségünk. Az Em­beri sors és a Csendes Don sok mozilátogatóval megismer­tette és megszerettette Solohov művészetét. Solohovot ma a vi­lágirodalom története úgy tartja számon, mint Gorki! után a szovjet próza legnagyobb mes­terét. Az elismerés megérde­melt, mert minden írásából a nép gondjánaik, bajának isme­rője szól hozzánk, a kozákság mérhetetlen szeretete csendül ki. Alekszander Ivanov rendező a trilógia megfilmesítése során elsősorban a nagy mű hűséges tolmácsolására törekedett. Olyannak látjuk a kis kozák falut, az ott élő embereket, mintha a könyv lapjairól lép­tek volna elő. Remekül megfor­mált figura Polovcev fehér-gár­dista tiszt, akit Pjotr Glebov. a Csendes Don egyik főszereplője, kelt életre. Pjotr Csemov Da­vidov alakításának egyszerűsé­gében és szűkszavúságában a munkásosztály nagy ereje jut kifejezésre. Igazi tűzről pattant kozák menyecske LjudmUla Hi- tyajajeva, akinek tehetségéről a Csendes Don című filmben szintén meggyőződhettünk. A film nagyrésze természetes környezetben játszódik. Fászti- vocs operatőr érdeme, hogy a kozák tájat a maga felejthetet­len szépségében és sokszínűsé­gében láthatjuk. ÓNODVÁRI MIKLÓS — Hogyan? — így! Indulatosan, hirtelen az asz­talra tette és bekapcsolta a kis magnetofont István reszketve ismerte fel saját hangját — Te magad vagy az oka, hogy így bánok veled! Mit gon­dolsz, ezért... ezért... nem csuknak börtönbe?!... A fiú arcán és homlokán iz- zadságcseppek gyöngyöztek. Fel­ismerte, hogy kelepcébe esett. Rémülten, bugyborékolva törtek elő belőle a szavak: — Hát ezért... erre kellet­tem? — Igen! Arra, hogy segíts né­kem. Mit gondolsz, te szamár* miért pénzeltelek, miért fizet­telek? A pénzem kellett? Már ezer forinttal tartozol, napokon át rádköltöttem másik ezret. Azt hitted, hogy szenvedélyből, vagy szórakozásból tettem? Ak­kor jó voltam neked? Most,* amikor én kérek tőled, megta­gadod? Ez a becsület? __ Is tván elpirult. A torkát szo­rongatta a félelem és a szégyen­kezés. Rájött, hogy kiszolgáltat­ta magát, meg kell alázkodnia, ha szabadulni akar és ez majd­nem könnyeket csalt a szemébe. — Megpróbálom ... esetleg ... Meddig maradsz még Erdősla­kon? — Nem sokáig. Hamarosan el kell utaznom. — Dehát ez ... veszedelmes — Veszedelmes! Mitől félsz? Amikor a toronyba felmentéi és legéppisztolyoztál egy orosz katonát, az nem volt veszedel­mes? — Nem mondtam komolyan. Horváth a vállát vonta. Nem bírta türtőztetni magát. (Folytatjuk.) eL Éppen ezért szükségem vol­na a kohó vázlatos rajzára. Hí meg tudnád szerezni... — Ez lehetetlen! — mondta < fiú és elpirult. — Nem tudón megszerezni. Horváth csalódott arcot vá­gott — Azt hittem, jobban lelke­sedsz! Visszariadsz az első ne­hézségtől. Mit szólnál, ha húsa éven át kellene harcolni, küz­deni:.. Visszarakta a bőröndbe a kis csomagot. István hamar meg­gondolta a dolgot, megijedt, hogy a képügynök visszavonja az ajánlatot •— Megpróbálom!... S ha én rajzolnám le? — Értesz a műszaki rajzhoz? — Keveset — Az semmit nem ér. A rajz­ra van szükségem, azt kell megszerezned! «— Hogyan tudnám én azt megszerezni? — Ez a te dolgod. Eszelj ki valamit. Mondjuk... mondjuk... ellopod! A fiúnak hirtelen melege lett Vonakodott — Ha megtudják... ha el­kapnak. .. börtönbe kerülőik. Nem, ezt nem csinálhatom! Horváthot elfutotta a méreg. Ellenállásra nem számított A szoba sarkában állt. Hirtelen a fiúhoz lépett — Akkor én juttatlak bör­tönbe! István felpattant a székről, de Horváth megragadta a vál­lát és visszaültette. — Segítened kell, megértetted! Az életünk múlik ezen. Az én életem, meg a tiéd is. És segíte­ni is fogsz! Kényszerítelek. szakemberek elé állni ... Sokat . gondolkodtam rajtad. Tetszel , nekem: értelmes, ügyes fiúnak tartalak és tegnap óta úgy ha­tároztam, hogy beszélek veled erről. Akarsz sok pénzt keresni? ' Tízezret, húszezet?!... : — Akarok! — kiáltotta lelke­. sedve István* — De feltétlen titoktartást kérek. — ígérem. Mit kell tennem? Horváth rágyújtott. Oldalvást figyelmesen vizsgálta a fiú ar­cát — Azt mondod, hogy te ko­hókőműves vagy. Tehát ott dol­gozol a nagykohónál. Most ja­vításra álltok le... =— A jövő héten: — Ez éppen alkalmas nekünk. Magammal hoztam az előállí­tott műanyag kísérleti példád nyát Az a tervem, hogy titok­ban beépítjük a kohó falába és otthagyjuk a következő javítá­sig. Ezáltal gyakorlatilag kísér­leteznénk ki, hogy sikerült-e a mű? Meg tudnád ezt csinálni? —- A kohó falába kell be­építeni? — Igen. Horváth felnyitotta az egyik bőröndöt, s az asztalra helyezte a gondosan becsomagolt pokol- gépet. — Mindössze erről van sző. Kis helyen elfér. Beviheted az aktatáskádban. Persze. nem i mindegy, hogy hol helyezzük í 42. István egyszeribe kijózano­dott. Csodálkozó tisztelettel néz­te az előtte álló embert a kép­ügynök nagyra nőtt a szemében. — Most megkérdezhetnéd, hogy téged miért avatlak be a titokba? — mondta Horváth, és választ sem várva folytatta: — Azért, mert szükségem van rád, és ha megígéred, hogy segítesz, és amíg nem vagyunk bizonyo­sak a sikerben, nem szólsz er­ről senkinek, híres emberré és téged is gazdaggá teszlek. A ta­lálmányt, amelynek nevében a te neved kezdőbetűi is benne lesznek, az egész világon is­merni fogják, mindenütt beve­zetik és te akkor is jól élsz. ha csak eszel-iszol és a lábadat ló- bálod egész életedben ... A fiúval forogni kezdett a szoba. Álomszerűnek, hihetetlen- lek tűnt mindez. Mesebeli alak- iá változott az előtte álló férfi, aks máris milliókat csörget a ssebében... — Elárulom, hogy unoka öcsé- net is ezért kerestem. Azt hi- zem, nem találjuk meg, pedig íz idő pénz, s veszedelmesen núlik. Minden nappal, amelyet étlenül elszalasztunk. messzebb örülünk a megoldástól, s a lénztől, amely itt van a köze- ünkbem, csak nem tudiuk fel­meink mert közben van az kadály: nincs ki kísérletezve a aláliűány, nem tudunk vele a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents