Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-06 / 30. szám
1 »Mal m3, február #, kedd Kézügyesség, türeSem és szeretet... (gy válik a restaurátor munkája művészetté Májusi fa<vy MAGYAR FILM y Hgy pápassem mögött mókás tekintet, bozontos bajusz, két dolgos, ügyes kéz. Első látásra rokonszenvet ébreszt Hajmás Sándor, a kiskunfélegyházi múzeum arszágoshírű restauráZsombékszedő tisztítása közben. tora. Amikor felkerestük, éppen legfrissebb gyűjtésének anyagával foglalkozott. A kiveszőiéiben levő mezőgazdasági szerszámokról — rétfogas, zsombékszedő — féltő gonddal, nagy szeretettel tisztogatta a szennyeződéseket, rozsdát. Nehezen indult a beszélgetés. Sándor bácsinak nem kenyere az üres szószaporítás. Inkább bevezetett birodalmába „kincsei” közé. Szinte áhítattal vette elő egyik legértékesebb leletét: cirbolyafenyő a jégkorszakból Ma már csak Indiában található, amiből arra következtetnek, hogy a jégkorszak előtt itt trópusi éghajlat uralkodott. Ezt bizonyítják a környéken talált rénszarvas-, jávorszarvas-, ősbölény-, mammutcsontok is. Valószínűleg a hideg elől menekültek eme a vidékre... Látni-, gyönyörködniv'aló akadt bőven. Vaskorbeli zomán- cos öv, népvándorláskor! agyagedények, szarmata üveggyöngyök, aranyékszerek, Árpád-kori kardok, páncélsisak Mátyás király híres fekete seregéből. Aki teni, konzerválni — egyszóval mindig akad itt öröm, meglepetés. Nincs is szükség másra: — kézügyességre, türelemre, szere- tetre! Ebből nincs hiány. Sándor bácsi országszerte elismert, népszerű szakember. Hónapokig dolgozott az ország különböző múzeumaiban. Nemrégen Esztergomba hívták, de nem tudott elmenni. Legújabb „kedvencére”, a kertben szunnyadó szélmalomra vigyáz. Az 1860-ból származó, Pajkos Szabó József tulajdonát képező malmot az ő irányítása mellett visszaállítják eredeti állapotába. Találná nah jtt anyagot szép számban a látogatók. A baj csak ott kezdődik, hogy nincs hely régészeti kiállítás számára. Az emeleten lakások vannak, az ásatások értékes anyaga pedig szűk helyiségben, zsúfolt polcokon várja Sándor bácsival együtt a sürgős változtatást. A gazdag, értékes gyűjtemény becsületére válna még egy nagyvárosi múzeumnak is. Ideje volna megoldást találni, hogy végre mindenki gyönyörködhessen a Sándor bácsi művészkezéből kikerült régészeti anyagokban. ] Vadas Zsuzsa ' KOVÁCSOK DALA Hajnalban jó kedvvel szítjuk a tűz vashajlító lángját izmainkon a fény játszik s szénpor száll a homlokunkra. Kalapácsunk roppant súlyos ütésétől a föld reszket és a vasból, ha rásújtunk ezer szikra száll az égre. Mellünket bőrkötény fedi karunk, nyakunk nagyon erős de ha meghal egy elvtársunk szinte sírni tudunk érte. Üllőnkön a sorsunk robbant most pedig a jókedvünk cseng s az ütések ritmusára a szívünk is nagyot dobban. Kemény vassal veretezzük a lovak döngő patáját és sistergő vízbe mártjuk az eke gaztépő élit. S ha a nap tüze kialszik kalapácsunkat letesszük mesélünk a kisfiúnknak s kislányunkat megsimítjuk. Kérges kézzel ölelgetjük feleségünk puha testét és álmunkban minden láncot összetörünk a világom GÄL SÁNDOR A Májusi fagy című új magyar filmalkotást méltán nevezhetjük a fiatalok filmjének. Fiatal a forgatókönyv írója, Csurka István, a rendezője, Kiss József, akinek ez második filmje. Első rendezése a két évvel ezelőtt sikerrel bemutatott Ég- renyüó ablak volt. Fiatalok erkölcsi problémáit boncolgatja és fiatal művészek a főszereplőd. A film egy szerelmespárról szól. Miska falusi fiú. Pesten dolgozik, de a hét végét mindig otthon tölti. Egy ilyen alkalommal ismerkedik meg Klárival. Megfogja a lány üdesége, bája, Klári is csak szombatonként jár haza, Pesten dolgozik, de ezt eltitkolja szerelmese előtt Miska komoly szándékkal és tiszta szerelemmel szereti Klárit, mégis egy élvhaihász. ki- kapós pesti asszonynál tölti egyik éjszakáját Klári pedig meggondolatlanul felmegy cinikus, léha udvarlójához, aki az asszony albérlője. A szerelmesek szótlanul merednek egymásra, amikor az idegein lakás- r ban összetalálkoznak. Mindkettő ' becsapottnak, megcsaltalak érzi magát Nem tudják, nem akarják elhinni a kiábrándító valóit, de nincs mit egymás szemére hányniuk. A film lényegét egy mondatba sűríthetjük: tiszta, nagy, szép érzelmeket ne áldozzunk fel, ne dobjunk oda meggondolatlanul, könnyelmű kalandokért. Komoly és elgondolkoztató a film moi lanivalóia. Érdeme, hogy az érzelmek megbecsülésére tanít A film bővelkedik a költői szépségű jelenetekben. Gondolunk a fiatalok vasárnaD délelőtti találkozására a hangulatos folyóparton, vagy a margitszigeti sétára. Miska szerepét Sztatika! István alakítja. Ezt a tehetséges művészt egyre gyakrabban látjuk a filmvásznon. Kitűnően kelti életre az »elvärosiasodott" vidéki legényt. A falusi kislányt, aki mielőbb szeretné vidéki voltát levetkőzni, Moór Mariann formálja meg sok bájjal és kedvességgel. Kiss Manyit csak egy villanásnyi szó repben látjuk. Ez a kitűnő művésznő egy-egy gesztussal hangsúllyal nagyszerűen érzékelteti a régimódi falusi asszonyt Május 1-én megindul a szélmalom. Sándor bácsi éppen az utolsó fogat illeszti a felsőszeles kerékbe. még nem látott törött, vastag földréteggel bevont, felismerbe- tetlen leletekét, az el sem tudja képzelni, mekkora hozzáértésre, ügyességre, művészi érzékre van szükség, hogy az edény, fegyver, vagy ékszer visszanyerje eredeti formáját, szépségét. Hajmás Sándor élete szorosan ‘■szeforrl mesterségének ismere- óvel. szeretetével. Pedig nem •■•olt. könnyű az út, melyen idáig ofott el az egykori menhelyi verek. — Mindig szerettem forgatni ■ könyveket, de az is nagy szó ■>1(, hogy hivatalsegéd lett bükiem. fgy kerültem, leszerelé- nn ulán. a múzeumba. Ennek vár ■'») éve.. . 1950-ben elküldik Pestre, tanulni. Az iskolát váló eredménnyel végeztem el megkaptam a restaurátori ökreiét. Most. hogy olyan jól beleiött beszélgetésbe, kérdezősködni ■'.zeltem. Melyik munkájának ' gszebb. legérdekesebb része, mi a titka nagyszerű eredmé- nyeinek? — Talán amikor előkerül egy nagyon ritka példány. Nem tudunk róla sokat, hiányoznak a részel. Töprengeni keli. megkeresni az eredetét, felidézni a kort, amelyet képvisel, kiegészíA világ legköltségesebb hógolyója rralóbafi elmondhatjuk, hogy a ’íjig legköltségesebb hógolyóját hajirótták «1 * napokban p &***oorvégül Sundalsoera városkában. a hógolyó egy gyárépület yillaw- berendezését találta el is rövidzár- üiat okosott. A termelés természe- ■ leállt, 37 ezer schlllingnek nurM'T* lets iBädttMUfcs _ ÓNODVÁRt MfKlŐS StöMdtssvi 35. Mintegy másfél órával ezelőtt a fiú asztalánál még három társa is ott ült. Hangosan beszélgettek, egyes szavak, beszédfoszlányok — amikor a zongorista piamóban játszott , eljutottak hozzá is. Megállapította, hogy az erdőslaki vasgyárban dolgoznak és valami nyereségrészesedést kaptak a tervteljesítés után. Ezek is borravalót adtak a pincérnek és azt egészen jól megfigyelte, hogy amikor távozták, az a űű, aki ittmaradt, száz forintot kért kölcsön a legfiata- labbtól. Emez vonakodott adni. — A múltkorival is tartozol ... — Fizetéskor a mostanit is megadom! — Nekem is kell a pénz;.. — Tudom, mondom, hogy fizetéskor... Azóta a fiú már az ötödik konyakot öntötte magába. A hatodik féldecit az imént tette eléje a pincér. Horváth sokáig méregette, megpróbálta kitalálni, hol dolgozik, vagy hogy dolgozik-e egyáltalán? Valami azt súgta belül, hogy meg kell ismerkednie ezzel a fiúval. Amúgy is furdalta a lelkiismeret, hogy másfél hete tartózkodik már Erdőslakon és még mindig nem jutott közelebb feladata megoldásához Ez a másfél hét azonban mégis fontos tapasztalatot hozott: a kohászati művekbe nehéz tegg béiyswA Eeltétteaül hasznos tehát, ha megfogadja Rose tanácsát és az ott dolgozók közül szervez be valakit az akcióba. Ilyen gondolatokkal méregette végig az előbb a másik társaságot is, ám azok sokkal józanabbak voltak és becsületesebbeknek látszottak annál, hogy bajba ne sodorják, ha netán felderítené akárme- lyikőjük előtt is megbízatása titkát. Pedig, az a tény, hogy valamennyien a gyárban dolgoznak, már önmagában is izgató volt, és alig tudta megállni, hogy utánuk ne menjen, amikor elhagyták a helyiséget. Nézte hát azt, aki ittmaradt: tanulmányozta arcvonásait, mozdulatait. Megpróbált öltözékéről jellemére következtetni, hallgatta, amikor a pincérrel vitatkozott; jól megfigyelte, milyen könnyelmű mozdulattal dobta oda a kölcsönkért százast, és milyen nagyképű, hanyag elegenciával hagyta a visz- szajáró pénzt borravalónak. Mindezeket egybevetve, ösztönösen megérezte, hogy emberére akadt, a véletlen jó szerencse sodorta útjába a fiút és egy percig sem késlekedhet, meg kell vele ismerkednie! Felhajtotta a kávét, csak most jött rá, hogy elfelejtett cukrot tenni bele. Odament a fiú asztalához. —« Megengedi? A részeg fiú egy pillanatig csodálkozó agcoal meredt rá. ingatta a fejét és az üres székre mutatott — Ké... kérem!! Ha önnek megfelel... — O, hogyne — mondta Horváth és helyet foglalt a fiúval szemben —, csak egy percig tartom fél. Véletlenül láttam, amikor itt voltaic a barátai. Szeretnék magától tanácsot kérni... Abbahagyta, mert a pincér suhant el mellettük. — Nem inna még valamit? — kérdezte átmenet nélkül a fiútól. A részeg még mindig bambán nézett rá, erőlködött, hogy le ne csukódjanak álmos szemei: Horváth nem várt választ. A pincér után kiáltott, hogy hozzon két féldeci konyakot. A fiú ugyanolyan heves mozdulattal hajtotta le, mint az előbb és az arcába nézett. — Pár napig tartózkodom Er. dőslakon — folytatta Horváth és közelebb hajolt hozzá —, ez alatt szeretném felkutatni egy régen látott rokonomnak a fiát Körülbelül olyan idős lehet mint maga, és azért bátorkodom megkérdezni, mert hallottam az iménti beszélgetésükből, hogy a barátai a gyárban dolgoznak és... és gondoltam, hátha ismerik... Talán a segítségemre lehetnének, mert én még a címét sen. tudom. A háború előtt láttam őket utoljára... Annyit tudok csupán, hogy ez a rokonfiű is a gyárban dolgozik.,. — Hogy hívják? — kérdezte a részeg. — Szabó Zoltánnak! Mint engem — mondta Horváth és boldogan nyújtotta kezét, hogy sikerült felkeltenie, a fiú .érdek-: lódéséí. — Más munkám elve® attól, hogy utána járjak. Csak amikor a maguk beszélgetésért felfigyeltem, jutott eszembe er a nagyszerű megoldás. Boldog lennék, ha találkozhatnánk. Bár lehet, hogy találkoztunk már valahol, csupán nem ismertük fel egymást Mondom, még a háború előtt... akkor egészen kisfiú volt... — Nem ismerek Ilyen nevűt — mondta elgondolkozva a fiú —, pedig én is ott dolgozom. — Igazán? Az orvossal madarat lehetett volna fogatni. Alig tudta leleplezni örömét. — S melyik üzemben? — Kohókőműves vagyok, az óriáskohónáL — Ne mondja! Csaknem felkiáltott. Reszkető kézzel nyúlt a pohárért. Ezernyi terv, és ezernyi variáció cikázott át agyán. Hogyne, hiszen itt ül előtte az az ember, akit másfél hete keres, húsból, vérből való ember, aki végrehajtja majd a pontosan kidolgozott tervet... Csak most el ne ront. sa, valahogy el ne repüljön a madárka a kalitkából. A másodperc töredéke alatt átgondolta, nem rontott-e el máris valamit, s azt is, hogy mit kell tennie, ha halójába akarja ejteni a fiút. — Különös szerencse, hogy találkoztunk. Talán maga mégis, „ segíthetne nekem. Esetleg a barátaitól, vagy másvalakitől megérdeklődhetné. — Persze. Nagyon szívesen. Akár holnap is. Szabó Zeitén— nem felejtem el. — Oh, nagyon kedves! — ÚJjongott Horváth — igazán ... nem is tudom, hogy háláljam meg... (Folytatjuk)
